Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-15 / 191. szám, hétfő
,,Gyorsuló világunkban egyre sokasodnak a feladatok, és mind kevesebb az idő. A szülök is egyre kevésbé érnek rá arra, hogy megfelelően foglalkozzanak gyermekeikkel. Pedig a gyermek a legjobban szervezett és vezetett gyer- meközösségek - bölcsődék, óvodák és iskolák - mellett sem tudja nélkülözni az állandó szülői gondoskodást, foglalkozást, az otthon szeretetteljes, családias légkörét. A gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének ez a biztosítéka és tudományos vizsgálatokkal is igazolt feltétele.“ nak a szó legszorosabb értelmében gyakorlati jelentése is van, ugyanis az Iskolás lesz a gyermekünk az elméleti részen kívül 72 — pszichológusok és orvosok által összeállított - színes és színezhető feladatlapot is tartalmaz fkét-két példányban), elsösegítendő a kis első osztályosoktól elvárható különböző képességek fejlesztését, tájékozottságuk szélesítését. Az első rész, tömörségre törekedve, mintegy nyolcvan oldalon, érinti az iskola felé vezető út állomásait, vázolja a bonyolult biológiai és pszichikai folyamatokat, nagy változásokat, melyek a születéstől az iskolás korig mennek végbe a gyermekben. Ezek figyelembevételével szentel aztán nagyobb teret azoknak a feladatoknak, eszközöknek, eljárásoknak és körülményeknek, amelyeknek az elvégzése, illetve biztosítása- müködtetése szükséges a gyermeki személyiség harmonikus fejlődéséhez. A szociális, erkölcsi és esztétikai érzelmek alakításához, az értelmi analizáló és szintézisteremtő képességek, a feladat- és szabálytudat, az önállóság, a beIskolás lesz a gyermekünk avagy a jó kezdet fél siker Ezzel a közismert, de - a gyermeknevelés körüli mai és egyre filgyelmeztetőbb gondok ismeretében - elégszer nem hangsúlyozható tétellel kezdődik az Iskolás lesz a gyermekünk című könyv, mely 1976 óta immár a negyedik kiadásban jelent meg a budapesti Gondolatnál, és ez a negyedik is 100 ezer példányban. Nem tudom mennyit hoztunk át belőle, tény, hogy jómagam csak türelmes „kutatással“ találtam rá egy példányra, az utolsóra egyik könyvesboltunkban, ahol egyébként azzal fogadtak, hogy már elfogyott. Gyakorló apaként is örültem szerencsémnek, a számomra is „időszerűvé“ vált könyvnek, örültem, mint azok a szülők, akik egyre nagyobb, de lelkesedésre azért okot még nem adó számban ismerik föl, hogy a hagyományos gyermeknevelési (-fejlesztési) eszközök közül ma már nem mindegyik alkalmazható (eredménnyel), legalábbis nem eredeti formájában. Újakra, továbbfejlesztett, korunkhoz igazított változatokra is szükség van, ezek kialakításához és érvenyesítéséhez pedig segítségre. Szükség van, mert, szinte már közhelyként hangzik, az elözö évszázadokhoz, de a közelmúlt évtizedeihez képest is radikálisan megváltozott, és szüntelenül módosul, a társadalom, ezen belül pedig az egyén és a család életrendje, továbbá az iskolarendszer. Következésképpen a gyermek kibontakozásának a lehetőségei és feltételei is, köztük egyik alapvetőként, az emberi kötődések minősége. Például magában a családban, mely a sokrétű szociális változás folytán már több szempontból sem az az egység, ami a múltban volt. Legkevésbé érzelmi szempontból nem az. A szeretet, a jóság, a megértés, az egymás iránti tisztelet szelleme helyett mind inkább vagyunk tanúi negatív, a család tagjait egymástól eltávolító-elidegenítő érzelmi megnyilvánulásoknak, aminek bizonyítéka többek között a válások növekvő száma vagy az idegbetegé hajlamaikat agresszív formákban kiélő gyermekeké. De mielőtt belemerülnénk e kérdéskörbe, kanyarodjunk visz- sza könyvünkhöz, annál is inkább, mert az nem a jelzett problémákkal foglalkozik, hanem - tudva róluk, és éppen ezért is - segítséget kíván nyújtani, javaslatokat adni a szülőknek, továbbá lehetőséget játékos együttlét. meghitt beszélgetések kialakítására a gyermekkel, a gyermek tapintatos irányítására, abból kiindulva, hogy a szülőknek igenis lényeges szerepük van, lehet az iskolára való felkészítésben. Mindenekelőtt azokra a szülőkre gondolt a szerkesztő, dr. Szabó Pál, és a szerzői kollektíva, akiknek a gyermeke nem részesül óvodai nevelésben. De szeretném hangsúlyozni, haszonnal használható a könyv minden kisgyermekes családban. És itt a használhatószédkészség stb. fejlesztéséhez, ami mind-mind összefügg egymással és a testi fejlettséggel együtt feltétele annak, hogy a gyermek nagyobb lelki-tudati törés nélkül lépje át az iskola küszöbét. Ilyenképpen szó van a családi légkörről, amelynek „a gyermeki idegrendszer állapota szinte tükörképe“; a helyes napirendről; a gyermek bevonásáról bizonyos munkafolyamatokba; de a túlterhelés veszélye nélkül; az életkornak megfelelő táplálkozásról; a mozgásról; és természetesen a játékról, mely a gyermek fő tevékenysége, és az iskoláskorig az ismeretszerzés fő forrása, a valósággal, a tágabb környezettel való ismerkedés eszköze. ,,A Megismerést azonban tudatosan is fejlesztenünk kell, nem elég ha csak a véletlenre hagyatkozunk:“ A képektől, a konkrét, szemléletes tapasztalatoktól ugyanis hosszú a fogalmi, az elvont gondolkodásig vezető út. De könnyebbé, sőt, élvezetessé tehető, külön-külön mindegyik célt is szolgálva, ha-inkábbgyakrabban, mint ritkábban - gyermekének aktív társává válik a szülő, különböző játékos formákban, és azok ele-, gendö gyakorlása után olyanokban is, amilyeneket a szóban forgó könyvben található feladatok kínálnak, de figyelmeztetve: nehogy kényszerré váljék a gyermek számára a velük való munka. Milyen képességek, funkciók fejlesztésére szolgálnak a feladatlapok egyes csoportjai? Címszavakban: megfigyelőképesség, térbeli tájékozódás és téri észlelés, idöészlelés, látási és hallasi emlékezet, produktív képzelet, mennyiségfogalom, beszéd, fantázia. A képeken, melyekkel dolgozni kell az alattuk közölt utasítások szerint (többek között színezni őket, kiegészíteni, némelyeket kivágni és újra egybeilleszteni)- a gyermeki világ „lakói“, tárgyai, élőlényei és jelenségei szerepelnek egyszerű és szemléletes rajzokban. Nincs szó nehéz feladatokról (rejtvényekről, fejtörőkről), hanem olyanokról, amelyeknek a megoldása előtt vagy közben- betartva, mint mindenben, a következetesség és fokozatosság elvét - aktivizálni kell a gyermeket. A feladatokkal végzett közös foglalkozások hatásfoka ugyanis attól függ, mennyire tudjuk konkrét tárgyakkal és cselekvéssel, a gyermek korábbi élményeinek, emlékképeinek a felidéz(tet)ésével, vers- és mesemondással „körbejárni“ az ábrák sugallta témát. És csak ezután következzen a megoldás. Persze, mindehhez - egyáltalán, a gyermek iskolaéretté neveléséhez, akár könyvek segítségével, akár azok nélkül, a magunk leleményességére támaszkodva végezzük azt - idő és türelem is szükségeltetik amiből pedig a legtöbb házban a legkevesebb van. Pedig elsősorban ettől, vagyis a gyermeknek általunk szentelt órák mennyiségétől, tartalmától és légkörétől függ, hogy, az annyit használt kifejezéssel élve, érvé- nyesül-e majdan gyermekünk vagy sem. És még előbb az, hogy szorongásokkal vagy felszabadultan, magabiztosan lépi-e át az iskola küszöbét szeptember else*en BODNÁR GYULA Új könyvek RÁCZ OLIVÉR: Fekete angyal bertelen tettei ellen tiltakozó emberét, azét a költőét, „aki az élet jogáért harcol, csakúgy, mint az orvos vagy a biológus“. Rácz Olivér a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom, Fábry Zoltán megjelölésével, a harmadvirágzás, első nemzedékéhez tartozik. Sokrétű munkásságának a líra „csupán“ az egyik vonulata, eddig megjelent két verseskötete mégis jelentős költőink sorába emeli. Lírájának egyik legerőteljesebb ága a szülőföldhöz való szenvedélyes, „szerelmes“ kötődést mutatja, az ezer szállal ölelő és éltető gyökerek bevallásának és kiéneklésének gyönyörű kényszerét és muszáját - történelmi folytonosság és a társadalmi jelenvalóság jegyében. Verseinek egy másik gazdag hajtása pedig- a bensőséges vallomások mellett- a „fekete angyal“ elpusztítására szólító, történelmileg-politikailag felelős egyén arcképét rajzolja meg: a századunk megtörtént, emV. P. BOROVIČKA: Merénylők és áldozatok V. P. Borovička újab könyve voltaképpen a Híres politikai merényletek folytatása, csak időben lép tovább: a XX. század második felébe. Tizenkilenc politikai merénylet eseményeit idézi fel, betekintést nyújtva a gyilkosságok hátterébe is. Könyvéről maga a szerző igy ír: „Nem írtam történelmi müvet, sem szociológiai tanulmányt. Csak meg-megálltam a közelmúlt történetének útkereszteződésein, és magammal invitáltam az olvasót is. Drámai történetekkel igyekeztem felhívni a figyelmét a ma vagy a tegnap eseményeire.“ A könyvesbolt csendjében (Gyökeres György felvétele) Régi bútorokról - címszavakban Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a régi korok tárgyi emlékei iránt. Ez nemcsak a régiségek öncélú gyűjtésében mutatkozik meg - noha még mindig ez van túlsúlyban hanem a tárgyi emlékek megismerésére irányuló igényességben is. a nagyfokú érdeklődés természetesen kihat az egyes intézmények - elsősorban a múzeumok - munkájára is. Mind- a hazai, mind a külföldi szakirodalomban egyre több olyan kiadvány jelenik meg, amely egy-egy tárgycsoport vagy stíluskorszak részletes elemzését tárgyalja. Ilyen tekintetben hézagpótló Milan Togner Régi bútorok (Historický nábytok, Bratislava 1982) című munkája. A könyv alcíme bővebben informál a mű tartalmáról: a régi bútorokkal kapcsolatos anyag, technika és tipológia, valamint a stílusjegyek terminológiai szótára a XV. századtól a XX. század elejéig. A kiadvány szótárszerűen tünteti fel azokat a bútorművészettel kapcsolatos leggyakoribb kifejezéseket, amelyeket a művészettörténésznek vagy a bútorok leírásával foglalkozó szakembernek, de a régebbi bútorokat gyűjtő magánembernek is ismernie illik. A könyv címének szószerinti fordítása „történelmi bútorok“. (Ez a kifejezés jelent meg beszélt nyelvünkben, vagy a még ennél is csúnyább köznyelvi kifejezés: stílbútorok. A szakirodalom azonban egyiket sem használja. Ehelyett inkább a „történelmi korok bútorait“ vagy „egy-egy stíluskorszak bútorait“ emlegetik.) A szerző csak a hivatásos bútorkészítők által előállított bútorokat vonta a fogalom körébe (gótikától a szecesszióig), nem tárgyalja pl. a népi bútorokat. Ennek ellenére a néprajzosok, illetve a tájházakat gondozók figyelmébe is ajánlom a könyvet, amely jó támpontokat nyújt a századunk első felében átalakuló népi lakásbelső megismeréséhez is. A szótár 800 címszavát hat fejezeten belül, további részletes csoportosításban találjuk. Bár a szerző maga is utal rá, hogy munkáját a teljesség igénye nélkül adja közre, mégis igen nagy alapossággal világít meg egy-egy fogalmat több szempontból is. A munka külön érdeme, hogy a bútortípusokat, valamint a stílusjegyeket bemutató mintegy 110 rajz és 30 fénykép mellett egy ötnyelvű szótárt is közöl. Angol, német, francia, lengyel és magyar nyelven azokkal a kifejezésekkel találkozunk, amelyek hozzásegítik az olvasót az alapvető idegen nyelvű szakirodalom olvasásához. A magyar kifejezésekkel kapcsolatban kár, hogy a szerző nem kérte a múzeumainkban dolgozó magyar művészettörténészek segítségét. Akkor talán kikerülhetők lettek volna azok a kifejezések, amelyek ugyan hazai magyar nyelvű sajtónkban is gyakran előfordulnak, mégis idegenek, olykor mosolyt keltőnek tűnnek a tájékozottabb olvasónak. A Múzeumok és Galériák Köz- ■ ponti Igazgatóságának (Ústredná sprgva múzeí a galérií) kadványa a Módszertani segédkönyvek sorozatban jelent meg. Csak sajnálhatjuk, hogy mindössze 300 sokszorosított példányban. Az érdeklődőknek azonban így is figyelmébe ajánlom, mert a ma már minden járási székhelyen működő múzeumok könyvtáraiban hozzáférhető. SZANYI MÁRIA Párbeszéd félálomban-...ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak... itt a vég...- Apa! Ne aludj, mesélj még mást is!- Nem alszom, de neked már aludnod kéne.- Nem tehetek róla, de szeretem a mesét. Minden óvodás szereti a mesét.- Hm...- Kár, hogy otthon nem mindenkinek mesélnek.- Ne haragudj, de fáradt vagyok.- Jó, nem haragszom... Mikor megyek már iskolába?- Jövőre. De miért fontos ez éppen most?- Te mondtad, hogy ott megtanulok olvasni. Képzeld ei, akkor majd nem kell este mesét olvasnod.- Nem jó ez így?- Neked biztosan jó.- Miért csak nekem?- Hát.. .hát, mert te elalszol. Ha megtanulok olvasni, akkor egyedül olvasok meséi.- Kinek? Nekem?- Hát nem érted? Én olvasom a mesét, s én alszom el.- ???- Nagyon álmos lehetsz, ha még ezt sem érted. Ha te elalszol meseolvasás közben, azt már tudhatnád, hogy én is elalszom.- Ezt aligha hiszem el, mert most is ébren vagy.- A felnőttek tudnak olvasni, ezért alszanak el. A gyerekekkel is igy van. Nem? (d-n)
