Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-13 / 190. szám, szombat
mmm Egy hét a nagyvilágban Augusztus 6-tól 12-ig Szombat: A világ különböző részein hatalmas háborüellenes megmozdulások voltak a hirosimai tragédia évfordulója kapcsán - Nigériában ismét elnökké választották Shehu Shagarit Vasárnap: McFarlane amerikai elnöki megbízott Damaszkusz- ban Asszad elnökkel és Khaddam külügyminiszterrel tárgyalt - Helsinkiben öt skandináv ország miniszterelnöke ült össze nem hivatalos, a gazdasági együttműködést érintő tanácskozásra Hétfő: Romániába érkezett Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere - Guatemalában Mejia tábornok, hadügyminiszter katonai puccsal megdöntötte Rios Montt elnököt Kedd: Az olasz paralment két házában bemutatkozott a Craxi-kormány - Líbia kérte a BT összehívását az amerikai provokációk miatt Szerda: A Goukouni Oueddei vezette erők visszafoglalták Faya-Largeau oázisvárost - Megkezdődött a Bright Star '83 egyiptomi-amerikai hadgyakorlat Csütörtök: összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa Csádnak Líbia, illetve Líbiának az USA elleni panaszát - Chilében megtartották a negyedik országos tiltakozási napot Péntek: Genfben befejeződött a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni második világkonferencia - Robert McFarlane megkezdte tárgyalásait az izraeli vezetőkkel Santiagóban már szerda este és éjszaka összecsapások voltak a rendőrség és a Pinochet-rezsim módszerei ellen tiltakozó tömegek között. A rendőrök könnyfakasztó gázzal és gumibotokkal verték szét a diákok és a nők tüntetését a politikai foglyok „eltűnése“ ellen. (Telefoto - ČSTK) Az elmúlt hét vezető külpolitikai eseményei a világ három részére összpontosultak: Közép-Afrikába, elsősorban Csádba, Közép-Ame- rikába és a Közel-Keletre. A világnak e három részén szinte egyforma forgatókönyv szerint alakulnak az események: országok, népek törekednek szabadságuk és függetlenségük kivívására, megvédésére, de bizonyos külső erők - élükön az amerikai imperializmussal - ennek megakadályozására minden eszközt, még katonai erőt is felhasználnak. Talán a leg- összekuszáltabb, a legbonyolultabb a csádi helyzet, ahol Franciaország, az Egyesült Államok, Zaire, Szudán és Egyiptom szövetkezett, hogy hatalmon tartsa az érdekeiket szolgáló Hab- ré-rendszert. Nemcsak arra törekednek, hogy megakadályozzák Goukouni Oueddeit az ország élére való visszatérésében. A csádi események jó alkalmat szolgáltatnak ahhoz is, hogy egyúttal csapást mérjenek Líbiára, megpróbálják lejáratni a számukra olyannyira nem tetsző, kényelmetlen tripoli vezetést. A hathatós segítség sem volt képes azonban megkadályozni, hogy Habré csapatai ne szenvedjenek súlyos vereséget a Faya- Largeau oázisváros birtoklásáért vívott harcban. A várost szerdán foglalták vissza Oueddei egységei és ezáltal megnyílt számukra az út Csád déli része felé. Elsősorban az Egyesült Államok, de a jelenlegi csádi kormány és Franciaország is azzal vádolja Líbiát, hogy a felkelők oldalán beavatkozik a polgárháborúba. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, az USA mindent megtesz, hogy „Kadhafi ne legyen képes kormányok megdöntetésé- re vagy katonai beavatkozásra más országokban, mint ahogyan az jelenleg Csádban történik“. Washington nem is várt fegyege- tései valóra váltásával: a 6. amerikai flottához tartozó hadihajókat küldött a líbiai partok közelébe, élükön az Eisenhower repülógép- anyahajóval. Sőt még két AWACS felderítörendszerű repülőgépet is Szudánban irányított, hogy Habré javára folytassanak felderítést a csádi felkelő csapatok mozgásairól. A JANA líbiai hírügynökség megállapította: „Washington pontosan tudja, hogy Líbia nincs jelen Csádban, a vádaskodások a közvetlen amerikai beavatkozás leplezésére szolgálnak.“ Ehhez nem fér kétség, csakhogy az Egyesült Államok saját önös érdekeit mindig is előnyben részesítette a normális államközi kapcsolatokkal szemben, amire Csád mellett jó példa a Közel-Kelet is. Miközben Washington hitegeti a bejrúti kormányt, hogy kiáll mellette, az izraeli bekebelezési törekvésekkel szemben, valójában kitartóan és változatlanul Tel Aviv érdekeit szolgálja, amelyek megegyeznek saját nagyhatalmi érdekeivel. Nem tartja vissza Izraelt a valójában Dél-Libanon bekebelezését célzó ún. csapatátcsoportosítástól, inkább a libanoni kormányt győzködi arról, hogy ez a megszálló csapatok kivonásának első szakasza. Bejrút még hisz Washingtonnak, de ugyanez már nem mondható el Szíriáról, Szaúd-Arábiáról, de még Jordániáról sem. Bejrúti főhadiszállásáról az elmúlt héten ebbe a három országba látogatott el Robert McFarlane, Reagan elnök legújabb közel-keleti különmegbízott- ja, de mindhárom országban teljes kudarcot vallott. így aztán nem lesznek könnyűek Tel Aviv tárgyalásai sem, ahol Washingtontól mindig elvárják, hogy diplomáciai úton szentesítse azt, amit - amerikai fegyverekkel - Izrael katonai úton elért. Hasonlóan kétes, diplomáciai és katonai szempontból egyaránt kényes és robbanásveszélyes helyzetet alakított ki Közép-Amerika térségében is Washington. Az elmúlt hét végén hivatalosan megkezdődött Big Pine II. amerikai -hondurasi közös hagyakorlat beismert célja, hogy az USA megvesse lábát a térségben, megváltoztassa a nicaraguai fejlődés irányvonalát, megakadályozza a salvadori hazafiak előretörését, megerősítse a térség diktátorre- zsimeit, amelyek létezése kizárólag Washingtontól függ. Az amerikai sajtó hivatalos forrásokra hivatkozva megírta: a Pentagon katonai támaszpontok láncolatát akarja kiépíteni Hondu- rasban, hogy a közép-amerikai országban állandó jelleggel állomá- soztathasson csapatokat A Fehér Ház szerint erre azért van szükség, hogy „sürgős esetben“ lehetővé váljon az Egyesült Államok azonnali katonai beavatkozása. Ahhoz nem fér kétség, kiknek az oldalán akar Washington „sürgősen“ beavatkozni, de ahhoz sem, hogy a térség népe ezt nem fogja tétlenül tűrni. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA ... véli az U. S. News and World Reportban megjelent karikatúra szerzője, de minden jel arra mutat, hogy - sajnos - keze Afrikába is elér. KIS ____________ NY ELVŐR A „hozzáállásáról Egy értekezleten figyeltem fel arra, hogy a végzett munkát értékelő beszámolóban alig akadt mondat, melyben a hozzáállás ne szerepelt volna. A vitában felszólalók sem tudták nélkülözni, a különböző hozzáállások olyan bősége hangzott el, hogy valaki a közelemben tréfásan meg is jegyezte: „A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen.“ Ebben nyilván azok bölcsessége fogalmazódik meg, akik szeretik a dolog könnyebbik végét megfogni. A bölcs mondás azonban példa is a hozzáállás egyik jelentésére. E konkrét térbeli elhelyezkedést jelölő jelentése mellett van egy elvontabb is: ez valamiféle általános viszonyt jelöl. Ebben a jelentésében vált e szó nemcsak a beszélt, hanem az írott nyelvnek is egyik legdivatosabb szavává. Tehát nemcsak értekezleteken ismételgetik unalomig, a publicisztika nyelvhasználatában majdnem ugyanilyen gyakori. A mondatban többnyire hasonló kapcsolatban fordul elő, mint ezekben: „... kérdés az is, milyen ehhez a pedagógusok, népnevelők - egyáltalán a magyar nemzetiségű értelmiségiek hozzáállása“; „Felmérjük a szocializmus továbbfejlesztése alapvető feladatai megvalósításával kapcsolatos hozzáállásunk helysségét...“ Mindkettőben, de a másodikban feltétlenül jobb e sokféle jelentésű szó helyett egyértelműbbet használni. Az elsőben: kérdéses az is, milyen ehhez a pedagógusok, népművelők - egyáltalán a magyar nemzetiségű értelmiségiek viszonya." A másodikk igy helyesebb: „Felmérjük a szocializmus továbbfejlesztése alapvető feladatainak megoldásával kapcsolatos álláspontunk helyességét. E két szón kívül a hozzáállás helyett gyakran használható még a magatartás is. Például ebben a mondatban: „Ilyen fajta hozzáállásra serkentenek bennünket a hatékonyság- és a minőségszabályozás komplex rendszerének kétéves tapasztalatai...“ A magatartás volna jobb ebben is: „Ez megköveteli az alkotó rugalmas hozzáállást. “ Az alkotó és főleg a rugalmas jelző sokkal inkább összhangban van a magatartással mint alaptaggal. A hozzáállás, mint más agyonhasznált szó, gyakran jelenik meg zavaros szerkezet tagjaként. Egyebek közt például ebben a mondatban is: „Ezért újabb embereket kell megnyernünk az ilyen hozzáállás támogatására...“ A ,,támogatott hozzáállás“ már-már tántorgásnak tűnik föl. Az idézett mondat fogalmazója több, a kapcsolatba jobban illő szó közül választhatott volna; olyanok közül például mint az álláspont, magatartás, kezdeményezés, állásfoglalás. A következő mondat egészen furcsa jelentésben használja a vitatott szót: „A XIV. kongresszus határozatainak megvalósításában nagy és nehéz munkát végeztek, tevékenységükben vitathatatlanul érvényesült a felelősségteljes kezdeményezés és hozzáállás. “ A hozzáállás csak valamihez képzelhető el, s ha csak érvényesül, akkor abból bizonytalan jelentésű terjengős kapcsolat jön létre. Helyesebb és tömörebb, ha mellőzzük a hozzáállás szót: „A XIV. kongresszus határozatainak teljesítésében nagy és nehéz munkát végeztek, felelősségteljesen tevékenykedtek és kezdeményeztek. “ MORVAY GÁBOR Buletin, bulletin, bülten- írnom kell még valamit a buletinba is - panaszkodik az egyik intézmény dolgozója.- Talán a bulletinba, nem a buletinba - oktatja kollégája. Én a magyar szövegekben két /-lel látom leírva ezt a szót. A szlovákban írjuk és ejtjük egy /-lel.- Akkor talán jobb lesz, ha a bültenbe írsz - szól bele a vitába mosolyogva a harmadik. Csakhamar parázs vita fejlődik ki köztük; mindhárom védi a maga igazát. A harmadikat azzal torkolják le, hogy a bülten alakot már hallották ugyan, de leírva még sehol sem látták.- Nem is láthattátok - védekezik mert leírva valóban bulletin az. Csak a kiejtésben bülten. Előkerül az idegen szavak szótára, s megnyugszanak a munkatársak. Francia eredetű a szó, általában valamilyen hivatalos jelentést jelöl, de valamely társaság, intézmény közlönyének, folyóiratának vagy tájékoztató kiadványának a neve is lehet. Az írásmódjával legfeljebb az lehet a baj, hogy sokan a szlovákban használatos forma szerint - egy /-lel - írják (buletin), noha a magyar a francia eredetihez igazodva, megtartja a két /-es formát (bulletin). A kiejtéssel azonban már több a gond: hol buletin-nak, hol bulletin-nak, nagy ritkán bülten-nek halljuk a szót. A helyes ejtése valóban a bülten a magyarban is. Vagyis nemcsak az írásban, hanem a kiejtésben is a francia nyelvhez igazodunk, amennyire tudunk. Ez a kettősség azzal magyarázható, hogy még nem alakult ki nyelvünkben a szónak - mint az más, gyakran használt idegen szavak esetében történik - kiejtés szerinti írásmódja, nyilván ritkább, inkább csak szakmai körökben való használata miatt. Talán egyszer ez is bekövetkezik, mint ahogy a magyarban nem olyan rég buffet-nak írt és büfé-nek ejtett szóból az írásban is büfé lett. Nem titkoljuk azonban, hogy jobban örülnénk annak, ha ezt a pótolhatatlannak nemigen mondható idegen szót sikerülne az alkalmankénti magyar megfelelővel helyettesíteni. A jelentés, közlöny, tájékoztató vagy esetleg más szavak - a hozzájuk Hó minőség- vagy birtokos jelzővel kiegészítve - szükségtelenné tehetnék ennek az idegen elemnek a használatát. JAKAB ISTVÁN új szó 4 1983. VIII. 13
