Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-05 / 183. szám, péntek
Függőségünk a földtől Szabó Gyula grafikáinak kiállítása A földeken lassan befejeződik az aratás, sokan pedig éppen üdülnek, amikor a Nógrádi Galéria új kiállítással egészíti ki a Losoncra (Lučenec) látogatók programját. A galéria nyolc kiállításból álló távlati tervet dolgozott ki Szabó Gyula életművének bemutatására. A tavalyi Küzdelem című kiállítás után e sorozatnak második fejezete a Föld népe, amely a művész fametszeteit mutatja be. 1945-tól 1960-ig. A kiállítás rendezője Ku- bičkáné Kucsera Klára, aki a katalógus műtárgyjegyzékét a teljeszóre, learatja az első termést, miután elült a vihar (Új Ádám és Éva). S íme, a fáradtan lapátjára támaszkodó Pihenő munkás s az erős fiatal a Mi dolgozunk című lapon, háttérben a harcos kicsivé zsugorodott emlékművével. S íme, az öregember - a művész arcvonásaival aki Egy bögre leves fölé hajolva talán azon meditál, hogy ennyi jár-e neki az átélte szenvedések után. Ezzel a sorozattal Szabó Gyula életművében új fejezet kezdődött. Miközben a festést sem hagyta (0 '•§ CD C '2 » § o-j 5 3 <3 *o-Q (/) ség igényével készítette. Ameny- nyire a galéria helyiségei engedik, a jelzett tizenöt évben készült fametszetek szinte hiánytalanul kiállításra kerültek. Ezzel tizenegy évvel halála után - a művész kívánsága teljesül: egyszerre kiállítani a teljes sorozatokat. Szabó Gyula 1945-ben alkotta első összefüggő fametszetsoroza- tát, az Ecce Homo-1. Addig csak elvétve próbálkozott lino- illetve fametszetekkel, ismerkedett a technikával. Az 1944-1945-ben készült lapok „menet közben“ álltak össze sorozattá. Témájuk a háború: azok is, akik csinálják, de főleg az áldozatok. „íme az ember“ jutott a művész eszébe, amikor végignézte a lapokat, melyeken túlélni, élni akarók küzdenek a nehézségekkel. íme az ember, aki embertársai életére tör, s íme az aki szembeszáll vele az emberség nevében. íme az ember, aki túlélte a borzalmakat, s most azt kérdezi, „Ki tudja, miért voltak“ s úgy érzi „Minden hiába“? De íme, itt van, aki újra kimegy a meabba, kisebb-nagyobb szünetekkel egyre több fametszet született - s többnyire sorozatok. 1952-ben készült a Dolgozó nép, amely a háború utáni munkakedvet, fellendülést tükrözte. Formanyelvét tekintve átmenetet képez az Ecce Homo és a későbbi sorozatok között. Igazi grafikai nyelvét Szabó az 1954-ben készült Föld népe című sorozatában találta meg. Itt már tudatosan helyezte előtérbe a szimbólummá nőtt főfigurát, amelyik ezáltal kozmikus méretet látszik ölteni. Maga a munka, a föld - mint legnagyobb kincsünk - művelése és ápolása, függőségünk a földtől (a természettől) s a munkában való hősi kitartás adják a sorozat témáit. Ez már nemcsak egy népréteg ábrázolása, hanem erkölcsi értékrendet is kifejez. A Föld népe után következő sorozatokból nehéz választani, ha egy cikk keretében nem akarunk mindent elemezni. (1955 - Fel- szabadulás; 1956 - Asszonyok, Békét akarunk; 1957 - Emberek a hegyen; 1959 - Élet, munka, béke; Emberek vigyázzatok! Mondani valójában egyre szélesebb társadalmi réteg felé fordul, míg eljut az egész emberiség problémájához. Az emberek a hegyen alakjai emberréválásunk hősei. Ilyenek voltak a mindenkori forradalmárok, az új eszmék hirdetői - Galilei, Keppler, Hús, Dózsa, Fučík, Kossuth akik rendszerint áldozatként végezték. Rendkívül szuggesztív erejű a többszörösen díjnyertes Emberek vigyázzatok! sorodat hat nagyméretű lapja. Kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a háborús szenvedéseket, hogy fellázítson ellenük. Az Atomkori madonna mintha a művész reményét fejezné ki, hogy az emberiség - okulva a múltjából - az atomkorban megtalálja a békét s az emberi kiteljesedést. A Nógrádi Galéria kiállításán a bemutatott korszakból könnyedebb témájú lapokkal is találkozhatunk: Bratislava, Zvolen és a Várak című sorozatok dekorativen ábrázolják a történelem építészeti emlékeit. Szépek egy befejezetlen sorozat lapjai is: Ady, Balzac, Móricz. A halála óta eltelt időben Szabó Gyula életművének időszerűsége nem halványult. Ezek a fametszetek, amelyek alkotójuknak már keletkezésükkor meghozták a megérdemelt elismerést, hiszen rangos hazai és nemzetközi grafikai versenyeken díjazták őket, mai világunkban hatványozottan lázíta- nak és emlékeztetnek arra, hogy nem engedhetjük meg az embertelenség elhatalmasodását. Ez a hatás nemcsak a lapok tartalmából sugárzik, hanem a művészi megformálás magas fokából is. A Nógrádi Galéria kiállítása szeptember 25-ig tart. Ebben az időszakban emlékezünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelésről, amelyhez Szabó Gyulának szép hatlapos sorozata kapcsolódik, (Fel- szabadulás). Életműve legszebb lapjai között tartjuk számon e sorozatból a Lovastámadás című lapját. A kiállítás egésze nemcsak a művész emlékének méltó idézése, hanem szuggesztív és időszerű társadalmi tett. SZ. HALTENBERGER KINGA Önmaguknak kiszolgáltatva Mészáros Károly: Magánügyek Élnek körülöttünk emberek, akiknek arca, mozdulata, ruhája ugyanúgy része sorsuknak, mint az, hogy évekkel ezelőtt megszülettek. Bárhol, bármilyen szituációban, aktív vagy passzív cselekvések közepette találkozzunk is velük, láthatjuk, nem képesek a változásra, nem érhető tetten jellemfejlődésük, de még csak egy félresikeredett szerep eljátszására is képtelenek, önmaguk foglyai. Ez egyszerre jelenti azt, hogy önállóan képtelenek kitörni abból a világból, amelybe akaratuk ellenére beleszülettek. Képtelenek arra, bogy felismerve a társadalmi mozgástörvényeket - önmagukat építve -, segítség nélkül változtatni tudjanak mindazon, ami őket körülveszi. Ha egy fiatal író első kötetében ilyen hősökkel találkozunk, óhatatlanul felötlik néhány kérdés: Mennyire ismeri őket? Felismerte-e hétköznapjaik világának törvényszerűségeit? Feltárja-e azt a társadalmi mikro- és makrokö- zösséget, éghajlatot, amely körülveszi, s bevallva, bevallatlanul meghatározza, ilyenné formálja őket? S ha mindezt írói éleslátással felismeri, tudja-e hitelesen ábrázolni? írói eszközei mennyire teljesítik ki a felismeréseit, közvetítik-e mindezt az olvasó felé: egyszerre nyújtva esztétikai és intellektuális élményt? Mészáros Károly kötetének minden egyes darabját - függetlenül attól, hogy vallomásos prózát vagy hagyományosabb kisprózái műfajok körvonalait sejtető írást olvasunk tőle - áthatja a bizonytalanság. Itt nemcsak a hősök tettei, attitűdjei bizonytalanok, de az író is bizonytalan. Az olvasó pedig olyan mondatfüzéreknél kezd bizonytalankodni, amelyekben filléres közhelyeket próbál az író intellektuális erejűvé változtatni. ,,Eh! Megrázta fejét. Elmúlt! Le kellene zárni, de túl közel van még, és nem tud öt évet kitörölni az életéből. A legszebb öt évet. Az embernek ez adja meg az életbe indító lökést." De folytathatnám az effajta idézeteket a Vergődés és az Ella Mari magánügye című novellákból, amelyekben egyszerre próbálja megfogalmazni a pedagógustársadalom minden együtthatóját. Hőseit úgy ábrázolja, hogy azok akaratlan, vegetáló lényeknek tűnnek. Ez alól szinte egyik sem kivétel. A Vergődés megfeneklett főiskolása, a Keresse fel K Mariettát kamasz fiúja, az Ella Mari magánügye képesítetlen pedagógusnője, A kalauznő kamaszlány hőse, a Csatlós hivatalnok szomorúsága és megdicsőülése magatehetetlen kispolgárja, az Egy nyári délután tétova fiatalembere, az Egy nap, amikor havazott nyomorék fiúja, a Lány a péróból szociális előadója: rokon lelkek. Ök a bevezetőben említett emberek, akiknek az élet nem átélhető teljesség. Kétségtelen, hogy léteznek, de aligha jelenthet írói feladatot mindennek csupán a megállapítása. Mondhatnánk azt is, hogy mindez azért került így egy prózakötetbe, mert az író ilyen eszközöket választott ábrázolásukhoz. Azonban az effajta okoskodás alapján akár sémákkal is igazolhatnánk a kötet ábrázolásbeli hiányait. Vitathatatlan: Mészáros Károly tud atmoszférát teremteni. A változatlanság, a tehetetlenség légköre azonban kevés ahhoz, hogy mindez intellektuális írói tetté emelkedjen. Az ábrázolás nem hiteles, mert mindezek felmutatása anélkül történik, hogy az írásokban megjelenne valamilyen formában mindaz, ami társadalmilag, történelmileg vázolná a hősök passzivitásának hátterét, indítékát, s egyben az okokkal jelezné is a megoldás lehetőségeit. Mészáros vallomásos prózájában, legyen az jegyzetfüzér vagy riport-montázs, már erőteljesebb írói attitűddel találkozunk. Szubjektív megközelítésein is átsüt a történelem (Éjszaka, régi képekkel), megjelenik a faluközösség, minden visszahúzó és előremoz- ditó tendenciáival (Búcsúzom a fűtől), a kisváros világának vidé- kisége, a benne élők sors- és magatartásvázlataival (Kövek közt egyedül). (Madách) DUSZA ISTVÁN Történelmünk régi időszaka, az őskö- korszak, hárommillió évvel ezelőtt kezdődött, s időszámításunk előtt tízezer évvel fejeződött be. Ennek a komák a kutatásával Szlovákiában két szakember, Juraj Bárta és Bánesz László foglalkozik. Mindketten a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetének a munkatársai. Az utóbbi évtizedekben Bánesz Lászlónak európai viszonylatban is élénk szakmai érdeklődést kiváltó eredményeket sikerült elérnie.- Úgy tudom, Gömörböl, pontosabban Rozsnyóról indult a pályája. Ott is született?- Szilicén születtem, és tulajdonképpen a Szilicei-fennsík volt az, ami a pályámat meghatározta. Igaz, nem sokáig éltem ott, mert édesapán korai halála után Rozsnyóra költöztünk. Elemibe és gimnáziumba már ott jártam. A Szilicei- fennsikon található barlangokat a magam számára gimnazistaként fedeztem fel. Tulajdonképpen akkor haza-hazajárt oda.- így is lehetne mondani, de az az igazság, hogy ez a fennsík mindmáig fogva tart. Ha csak tehetem, szívesen megyek oda - és hát sok feltárni való van az ottani barlangokban. Az első régészeti leleteimet is ott találtam.- Mik voltak azok?- A bükki kultúra maradványai: edénycserepek, késpengék, árak. Ezeket barlangi üregek üledékéből ástuk ki, még kamaszként.- Kaptak már akkor valakitől szakmai útbaigazítást?- Nem, de vettem régészeti könyveket, megrendeltem a régészeti szaklapokat, s egyre határozottabban éreztem: régész leszek. 1956-ban kaptam diplomát a Komenský Egyetemen. Utol sóéves egyetemista koromban már felvettek asz- szisztensnek a Szlovák Tudományos Őskőkori emlékek tájainkon Beszélgetés Bánesz László kandidátussal Akadémia Régészeti Intézetébe, ahol mindmáig dolgozom. Elsősorban Kelet- Szlovákia területén végzek kutatásokat.- Melyek voltak eddig a legsikeresebb feltárásai?- A legrégibb időszak, amellyel foglalkoztam, az a Neander-völgyi ember korszaka volt. Részt vettem a Tátra alatti, úgynevezett gánóci ásatásokban, valamint az Ondrej Horka-i travertin kúpokon végzett feltárási munkákban. Itt a Neander-völgyi ember maradványait négy-öt egymás alatti rétegben találtuk meg. Innen került elő egy másik Neander-völgyi ember koponyájának mészkőtufában megmaradt lenyomata is.- Mikor voltak ezek a feltárások?-Az ötvenes években kezdődtek és hosszú ideig tartottak. Az innen előkerült leletek azért fontosak, mert a neandervölgyi ember maradványait olyan földré- tegtani körülmények között találtuk meg, hogy rekonstruálhatóvá vált a legrégibb jégkorszak közötti időszak természeti környezete. Megismertük, milyen volt itt akkor a flóra és a fauna. Mint érdekességet megemlíthetem, hogy százezer évvel ezelőtt sokkal melegebb volt itt az éghajlat, mint most. Ezt más egyéb mellett az is bizonyítja, hogy meleg égövi növények lenyomatait találtuk meg, és elég sok oroszláncsont-maradvány is előbukkant.- Hol tekinthetők meg ma ezek a leletek?- A Neander-völgyi ember koponyája Prágában, a Nemzeti Múzeumban van. A többi lelet a Poprádi Múzeumban, iUet- ve a Nyitrai Régészeti Intézetben található.- Mindmáig ezt a feltárást tartja a legsikeresebbnek?- Nem. A legfontosabb lelőhely a mai Kassához tartozik és ez az úgynevezett bárcai lelőhely. Itt 1951-től 1965-ig folytattunk - kisebb-nagyobb megszakításokkal - ásatásokat. Az innen előkerült leletek adták kandidátusi értekezésem témáját is. Bárcán Közép-Európa legrégibb lakógödör maradványait találtuk meg. Ezeket a Hernád régi folyóteraszába mélyítették, s cölöpökkel erősítették meg. Itt a harmincötezer évvel ezelőtt élt ősember eszközkészletének széles skáláját is megtaláltuk. Ezekben a földbe ásott kunyhókban mammutvadászok laktak. A hely téli szálláshelyül szolgálhatott. Ezt onnan tudjuk, hogy csak a kunyhók belsejében voltak leletek, a környékén nem - tehát bent, a melegben dolgoztak fel az elejtett állatokat.- Milyen nagyok voltak ezek a lakógödrök?- Különböző nagyságúak voltak. A legnagyobb - amit feltártunk - huszonnégyszer huszonnégy méteres volt, a legkisebb átmérője pedig négy méter. De különböző volt a formájuk is. A legnagyobb lakógödör például egy nagy H betűre hasonlított. Hét tűzhely volt benne és hét bejárat.- Mivel vájták ki ezeket a gödröket?-Valószínű, hogy csontokból készített lapátokkal. A lakógödör tetejét gallyakkal, illetve csontokkal rakták be, s ezekhez állatbőröket erősítettek. A gödrök szélén még afféle falazás-maradványokat (egymásra rakott köveket) is találtunk. Ezek valószínűleg a tetőre helyezett állatbórök kifeszítésére szolgáltak.- Európa más részein korábban találtak már hasonló lakógödröket?-Amikor ezeket a lakógödröket kiástuk, hasonló lelet Nyugat-Európában csak egy-két helyen volt ismert. Európában összesen harminc helyen - főleg a Szovjetunió területén - találkoztak hasonló kunyhókkal. E harminc hely közül azonban tizenhetet már mi találtunk meg Kelet-Szlovákiában.- Úgy tudom, hogy ilyen lakógödröket önök nem messze Bárcától, Abaújszinán, de távolabb, a Vihorlát hegység alatt, Tibaván és még idébb, Kásó és Céke határában is feltártak?-1960-től dolgozom ez utóbbi helyeken. Minden évben csaknem három hónapot ásunk. Borzasztóan nagy tömegekben találunk leleteket. Mondhatnám, hogy Európa egyik leggazdagabb óskö- kori lelőhelyére bukkantunk. Az ásatások még folynak. Az itt élt ősemberekről azt tudjuk, hogy valószínűleg Észak-Európá- ból jöttek a Kárpát medence keleti részébe, s nagyobb népességet alkottak. A cé- kei lelőhely meg azért fontos, mert itt több rétegben fordulnak elő leletek. A legrégibb rétegek - a kőeszközök megmunkálásának stílusából ítélve - négyszázezer évesek lehetnek, a fentebbi réteg leletei pedig harminc-harmincötezer évesek. A több rétegben való előfordulás olyan szempontból is jó, hogy geológiailag is pontosítani tudjuk a leletek korát. Nos, eddig a beszélgetés, de mielőtt megköszönnénk Bánesz László válaszait, még elmondjuk, hogy ö valóban jó ismerője az óskókorszakbeli kultúrának, amit az is igazol, hogy kiadásra kész egy ezer oldalas könyve, melyben meggyőző tényekkel bizonyítja, hogy a homo sapiens - az eddigi vélekedésekkel ellentétben - nem Közép-Keletről jött Európába, hanem itt alakult ki, mint ahogy a földgolyó más területein is ugyanebben a korban. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÓ 6 1983. VIII. 5.