Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám, kedd
Művelődési tábor - hetedszer Pillanatkép a művelődési táborból - könyvekkel (Gyökeres György felvétele) Üdvözlet a Földről (cseh) Az Ipolysági (Šahy) autokem- ping közelében az egy év után visszatérő táborozok már nem ta: lálták meg a hatalmas fák árnyékában szabálytalanul kanyargó, padmalyos medrű Ipolyt. Helyette egy megszelídített folyócska foly- dogál a sekély mederben. Ám bármilyen változáson ment is át az otthont adó környezet, a VII. nyári művelődési tábor változatlan célkitűzéssel kezdődött augusztus elején, újból Ipolyságon. A már akár jelmondatnak is felfogható ,,szórakozva művelődni“ fogalompár ismét több mint háromszáz fiatalt vonzott a táborba Dél-Szlovákia valamennyi járásából. Jöttek egyénileg és csoportosan, régi, hűséges táborozók és nagy számban új egészen fiatal érdeklődők. Az egy hétig tartó, változatos tartalmú rendezvény tág teret biztosított mindenkinek, hogy hasznosan töltse el szabad idejét, s a különböző témakörökből vett előadások, szórakoztató jellegű műsorok mellett a kialakuló baráti körökben az őket leginkább érdeklő dolgokról beszélgethessenek, vitatkozzanak. A sokszor hajnalig ropogó tábortüzek körül a szinte rendszeres népdaléneklés mellett gyakori volt a kisebb csoportok, vagy akár az egész tábortűz közönsége között zajló, olykor parázs, ám mindig jószándékú vita. Mint a valamennyi táborlakót érintő és kézenfekvő téma, éppen a művelődési tábor milyensége váltotta ki a leginkább érdekfeszítő polémiát. A sokféle véleményt és néha nézetkülönbséget végül is egy cél, a tábor színvonalának emelése hozta közös nevezőre, s arról győzött meg, az egyik gazdaságpolitikai előadás gondolatával élve, hogy az extenzív fejlődésről az intenzívre kell áttérni a kultúrában is. Ezt erősítette meg az a beszélgetés is, amely a főmű- sor részeként a klubmozgalom elméleti és gyakorlati kérdéseiről tartott előadást követte. Az M. Molnár László tartotta vitaindító után gyakorló és kezdő klubvezetők fejtették ki véleményüket e művelődési forma lehetőségeiről, a sajnos még gyakori nehézA gyermek és a humor Uwe Kant - a 46 esztendős gyer- mekkönyvíró - eredeti szakmáját tekintve német-történelem szakos tanár Életpályájának módosítását azonban nem bánta meg, hiszen így - a könyvei révén - még inkább alakíthatja, nevelheti a gyermekeket. A humort az élet egyik legfontosabb adományának tartja az író, sez müveinek hangvételéből is kitűnik. „A humor élesíti az intellektust, formálja a jellemet és jótékonyan alakítja a gyermekek minden tulajdonságát“ - vallja Uwe Kant, akinek olvasóközönsége igencsak népes tábort foglal magába. Köteteit gyermekek milliói olvassák otthon és külföldön egyaránt. Az írót gyakran hívják találkozóra is a fiatalok. Gyakran látogat el iskolákba, gyermekkönyvtárakba, nyaralótáborokba Berlinbe és természetesen vidékre is. A kitűnő gyermekkönyvíró eddigi legnagyobb sikere az Osztályünnep című, egyébként legelső kötete, amely tizenegy kiadást ért meg, s filmet is készítettek belőle. De méltán vált gyorsan népszerűvé hat újabb regénye is. (B) „A kultúra életünk minden második szívdobbanása“ - jelentette ki már 30 évvel ezelőtt Hans Marchwitza, az NDK kiváló írója. S valóban ma is pezsgő kulturális élet jellemzi az Elba és Odera közti ország „szellemi klímáját“. Példa erre az ország határain kívül is ismert és az NDK lakosságának körében méltán népszerű Kulturális Szövetség, amely a felszabadulás első percétől a kultúra őre volt. Az 1945- ben megalakult szövetséget olyan nevek fémjelezték, mint Johannes R. Becher, Bernhard Kellermann, Otto Nagel, Anna Seghers, Friedrich Wolf és Arnold Zweig. A Kulturális Szövetség tagjainak a száma meghaladja a 200 ezret. A tagság úgyszólván minden társadalmi réteget képvisel. Munkások és művészek, orvosok és parasztok, tudósok és alkalmazottak szövetkeznek mun- ka- és érdekközösségbe, hogy megóvják a történelmi emlékeket, szépítsék, ségekről, amelyek mint kiderült, legalább olyan mértékben szubjektív eredetűek, mint objektívek. A művelődési táboroknak, mint a CSEMADOK klubmozgalma központi rendezvényének egyik alapvető feladata az, hogy a felkínált músor ötletként, mintaként szolgáljon az évi tevékenységhez. Az idén a CSEMADOK KB központi szakbizottsága javaslata alapján olyan előadások alkották a fómüsort, amelyek további árnyalatokkal gazdagították a résztvevők műveltségét. A VII. nyári művelődési tábor Mi tagadás, jómagam sokáig azok közé tartoztam, akik ugyan nem mosolyogták meg, de azért értetlenül szemlélték a vadászokat meg a halászokat. Számomra is fölfoghatatlan volt, mi szépség lehet abban, ha valaki esőben, hidegben, tűző napsütésben órákon át ül a víz partján vagy éppen sárban kúszva követi a vadat, máskor meg mozdulatlanná dermedve lesi, vajon puskacsóre kerül-e a kiszemelt négylábú áldozat. Tudtam, hogy mindez ezrek, tízezrek szenvedélye, csak hát föl nem foghattam, mi ebben az élvezetes. Amióta azonban Gyimesi György vadászkönyveit olvasom, kezdem hinni, nem is olyan bolondság az egész. Ó az egyik legtermékenyebb és legolvasottabb írónk. Csaknem minden évben ír egy könyvet, méghozzá jó vadászkönyvet. Nem nagyon nehéz megkeresni a választ arra, miért olyan népszerűek a művei. Számomra a szerző egyik legrokonszenvesebb tulajdonsága az, hogy szereti, félti a természetet, meg tudja zabolázni a szenvedélyét, nem garázdálkodni, rabolni megy az erdőbe. Megtartja az írott és Íratlan vadásztörvényeket, etikai szabályokat: nem elégszik meg az olcsó sikerekkel. Nem olyan „modem“ vadász, mint egyik vastag pénz- tárcájú nyugatnémet társa, aki fűtött magaslesen ül, és szinte tálcán hozzák elé a vadat meglövés- re. S nem is olyan, mint az ugyancsak ebben a könyvben szereplő olaszok, akik válogatás nélkül tüzelnek mindarra, amit repülni látnak. gyarapítsák lakókörnyezetüket, feltárják múltjuk tényeit. A szervezeten belül 10 ezer klub működik. Olyanok ezek a kisebb-na- gyobb közösségek, mint a családok. Van, hogy közös programokat szerveznek, van, hogy csak felhívják társaik figyelmét arra, mit érdemes megnézni színházban, moziban, mit érdemes elolvasni a legújabb kiadványok közül. A „kis galériákban“ - 300 van belőlük- modern társasélet folyik. Az összejöveteleket gyakran színesíti egy-egy felolvasás, kis spontán házi koncert, esetleg művészeti előadás meghívott előadóval, avagy a kör egyik tagjának közreműködésével. A szövetség tekintélyét jellemzi, hogy - mint fontos tömegszervezet- képviselőket küldhet a Népi Kamarába. Jelenleg a szervezetnek 22 kamarai képviselője van, s 2 ezren a helyi tanácsok tagjai. (BUDAPRESS-PANORAMA) véget ért, s a szervezők jóleső érzéssel vehetik tudomásul, hogy társakra találtak a SZISZ-ben, az ipolysági, ipolybalogi (Balog nad Ipľom), kőkeszi (Kamenné Kosihy) és az ipolyszakállasi (Ip. Sokolec) szövetkezetekben. Jóleső érzés tudni azt, hogy a társadalmi munkák, a sportjátékok is hozzájárultak a közösségi érzés elmélyítéséhez, s öröm volt látni, milyen szívesen segítettek faragni a hagyományos emlékoszlopot olyanok is, akik talán először tartottak kezükben vésőt, baltát. HORNYÁK ISTVÁN Gyimesi tiszteli az ősi törvényeket, s így sok érdekes kalandban van része, s ót ez érdekli. ,,Számomra a vadászat a vad felkutatását, becserkészését, becslését és vadászhoz méltó módon való elejtését jelenti. Mindezt lehetőleg önerőmből, az érintetlen természet ölén. Az ilyen vadászat méltó jutalmaként megszerzett igazi trófeát tudom csak becsülni, legyen az hanyatló, torz, bakaraszni agancska“ - írja vallomásszerü bevezetőben. Minden egyes történetben átsüt ez a tiszta szenvedélye. Akkor is, amikor a legemlékezetesebb szarvasvadászatát meséli el, s a kudarccal végződő vadászatain úgyszintén. A szerző nem csupán jó vadász; íróként sem követ el baklövéseket. Magával tudja ragadni az olvasót, aki gyakran úgy érzi, ö is jelen van a vadászaton, részese a kalandoknak. Elsősorban azért, mert az író plasztikus képet rajzol vadásztársairól, ízesen tudja elmesélni a legkisebb epizódot is. Újra és újra rácsodálkozik a természet szépségeire, az élet csodálatos törvényszerűségeire, körforgására, s nem hallgatja el a gondokat sem. Szenvedélyes sorokban ír arról, mennyire szeny- nyezett a Vág, s milyen károkat okoz a szívtelen, az előírásokra fittyet hányó protekciós vadászat. Meleg szavakkal írja le a Bodrogköznek ama rejtett zugait, ahol a madarakat, a növényeket és a vizeket még nem érte el a rontó civilizáció. A legjobban sikerült írások közé tartozik az, amelyik a szovjetunióbeli exkluzív vadászatot eleveníti meg. Sok érdekeset tudunk meg nemcsak a puskavégre kapott szajgáról, hanem a kalmükök életéről, szokásairól is. Ám a szerző hazai tájakról, a bodrogközi, az ardói, a Vág menti vadászmezőkről is sok újat, lebilincselőt tud mondani. Gyimesi könyveinek elolvasása után már ott tartok, hogy lassan már magam is kedvet kapok a vadászathoz. Olyanhoz, ahol meglátszik, ki a legény a gáton, s ahol barátságok szövődnek, szigorú, de ésszerű törvények uralkodnak. Mivel azonban puskát talán még célzóvíz elfogyasztása után sem tudnék vadra fogni, nagy a valószínűsége, hogy vadász sosem lesz belőlem. Marad hát az olvasói élmény, amelyik azért ezúttal sem akármilyen „zsákmány“. (Madách) SZILVÁSSY JÓZSEF A tudományos-fantasztikus történetek divatját, az űrlakók látogatásának korát éljük - legalábbis a filmművészetben. Ehhez a felkapott témához nyúlt Oldrich Lipský, az Üdvözlet a Földről című szatirikus elemekkel átszőtt sci-fi vígjátékában. Két földöntúli lény bolygónkon tett látogatása révén humoros történetet mutat be rólunk, földlakókról, nem kerülve meg az életünket kísérő visszásságokat sem. Gyermekien őszinte, kíváncsi és szókimondó ez a két, másik bolygóról érkezett ufó, akiket azzal a feladattal bíznak meg, hogy tanulmányozzák a földlakók életét, szokásait, munkáját, magatartását, derítsék fel, milyen színvonalon van a tudomány s milyen szerepet tölt be az ember életében. A civilizáció, a tudományos-műszaki haladás megfigyelése során különös kalandokba, bonyodalmakba keverednek, számos félreértést okoznak, vagy éppen ők lesznek a félreértések áldozatai. A földi élet, a valóság, a műszaki vívmányok és az ezekre rácsodálkozó úrlakók szembesítése remek humorforrásnak bizonyult, s az alkotók (a rendező-forgatókönyvíró és társszerzője, Vladimír Jiránek, Közönségcsalogató ez a film; nagy vonzerő Agatha Christie neve is - az ő regénye alapján készült ez az angol krimi -, de talán még ennél is csábítóbb a filmben látható sztárok sora: Jane Birkin, Peter Ustinov, James Mason, Diana Rigg, Sylvia Miles, Maggie Smith. Hasonló sztárparádét láthattunk már az Agatha Christie- művek korábbi filmváltozataiban, a Gyilkosság az Orient expressen, a Halál a Níluson, A kristálytükör meghasadt címűekben is. Úgy tűnik fel, mintha az alkotók világsztárok nélkül nem bíznának filmjük sikerében, mintha Agatha Christie világát, a bűntény felderítésének izgalmait kevesellnék, ezért figyelmüket inkább a külsőségekre pazarolják. Ebbe a hibába esett már Sidney Lumet, a Gyilkosság az Orient expressen című film rendezője és most Guy Hamilton, a Gyilkosság a napon című produkció alkotója is. Nem mintha filmje érdektelen lenne, hiszen izgalmas pillanatokkal is megajándékoz, a leleplezés logikai játszmája az ismert karikaturista, aki maga készítette szellemes animációs betétekkel kommentálja a látottakat) mindent megtettek, hogy ezt a forrást teljes mértékben kiaknázzák. Filmjükben így aztán az olcsó gégéktől a szellemes szójátékokon, párbeszédeken át a szatirikus elemekig a humor mindenféle válfaja, eszköze és fokozata felbukkan. Nem öncélú ez a humor, nem csupán a nevetést, a szórakoztatást kívánta szolgálni; célja, hogy kigúnyolja az emberi gyarlóságokat, a kispolgári életforma vadhajtásait, s figyelmeztessen: a technikai fejlettség, a civilizációs vívmányok káros következményekkel is járhatnak, fennáll az önpusztulás veszélye is. Kár, hogy mindez helyenként csak szándék maradt, a szatíra éle túl erőtlen ahhoz, hogy meggyőző legyen és hasson. így aztán a váratlan fordulatok, a túlburjánzó ötletek és helyzetkomikumok inkább csak nevettetnek, mintsem a szatíra telibe találna. S hogy a filmen jól szórakozhatunk, arról a komikusok egész sora gondoskodik: Milan Lasica, Július Sa- tinský, Miloš Kopecký, Jifí Menzel, Ludék Sobota, Nad’a Konvalinková és még sokan mások. azonban elmarad, túlságosan művi, konstruált, s az elénk táruló kép nem idézi meg Agatha Christie jellegzetes világát, csupán ahely és korszak illúzióját kelti. A regény illetve a film központi alakja ezúttal is a „kis belga“ azaz Hercule Poirot magándetektív - Peter Ustinov alakításában. Nem látványos hókuszpókusszal, nem a megfélemlített gyanúsítottak vallatásával, nem lelki vagy testi terrorral, hanem eszével, logikával és nagy emberismeretre alapozott pszichológiával bogozza ki a bűnesetet. A történet egyébként egy földközi-tengeri mondén szállóban játszódik, ahol a felsőbb tízezer néhány sznob tagja üdül. A társaságban van egy híres színésznő is, akit megérkezése után röviddel meggyilkolnak. Mindenki gyanús, de mindenkinek alibije van... S bár a film fordulatos, a bűntény felderítése izgalmas, az alkotásból hiányzik az a többlet, mely az Agatha Christie-krimiket oly lebilincselökké és olvasmányosakká teszi. -ymPeter Ustinov (balra), az angol.krimi egyik főszereplője A KULTURÁLIS SZÖVETSÉG ÉS HÍVEI Nem a trófeáért Gyimesi György új könyvéről (angol) Jelenet a cseh filmből Gyilkosság a napon ÚJ FILMEK
