Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-02 / 180. szám, kedd
A valódi és a hamis emberi jogokról (Folytatás a 3. oldalról) növeléséről szóló törvényt. Megvitatásában több mint 100 millió szovjet állampolgár vett részt. A törvénytervezethez 130 000 javaslat és megjegyzés érkezett be. / Ennek következtében a tervezet 23 cikkelye közül 21 -et megváltoztattak. A tömegek irányításban való részvételének további jelentős formája a népi ellenőrző szervek tevékenysége, azoké a szerveké, amelyek nem léteznek egyetlen tőkés országban sem. A Szovjetunióban több mint 10 millió választott tagja van a népi ellenőrző szerveknek, s túlnyomó többségük társadalmi munkában végzi feladatait. E szervek jogkörei kiterjednek gyakorlatilag minden állami intézményre és szervezetre. A Szovjetunió 1977-es alkotmánya kibővítette a személyi jogok és szabadságjogok jogi garanciáit. A szovjet állampolgárok személyiségének sérthetetlenségét az alkotmány biztosítja, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunióban nem tartóztathatnak le senkit bírósági döntés vagy az ügyész beleegyezése nélkül. A szovjetek országának alaptörvénye biztosítja a gyülekezési és a tüntetéshez való jogot, a kritika és a meggyőződés szabadságát. A Szovjetunió alkotmánya biztosítja minden állampolgár jogát az élete és egészsége, személyi szabadsága, becsülete, méltósága és vagyona elleni támadás előli bírósági védelemhez. A polgári és büntetőtörvénykönyv szigorú felelősséget állapít meg az ilyen támadásokért, kövesse el őket bárki. Az állampolgárok magánéletét és a postai titkot törvény védi. Bármennyire is igyekezzen a burzsoá propaganda az ellenkezőjét bizonyítani, semmilyen meggyőződés - legyen a hatóságok szempontjából bármennyire elítélendő - nem von maga után jogi eljárást. Csak azok a cselekmények büntetendőek, amelyekről a büntetőtörvénykönyv említést tesz. E tények tükrében otromba hazugság az az állítás, miszerint a Szovjetunióban nézeteiért „üldöznek“ személyeket. A Szovjetunió alkotmánya tiltja a háború propagálását, a faji vagy nemzetiségi felsőbbrendűség bármilyen hirdetését. Ez a demokratikus, magasan erkölcsi alkotmányos követelés megfelel a valódi szabadság ideáljainak. Ettől szeretnének tehát minket „megszabadítani“ a tengerentúli „keresztesek“, akik erkölcséről tanúskodik például a mostani „Reagangate“ botrány, ahogy az ún. Carter- papírok ellopásának ügyét nevezték el. A botrányba a republikánus párt befolyásos vezetői is belekeveredtek, akik még észhez sem tértek a Watergate botrány szégyenéből. Mit kínálnak nekünk cserébe ezek az urak? „Ez a mi boldog országunk“ Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatában, amelyet az amerikai elnökök oly szívesen idéznek, amikor más nemzeteket „demokráciára“ oktatnak, többek között ez áll: „Természetesnek tartjuk a következő igazságokat: minden ember egyenlőnek született, és a Teremtő mindenkit valamely meg- vonhatatlan joggal ajándékozott meg, amelyekhez az élet, a szabadság és a boldogság utáni vágy tartozik.“ Hogyan festenek azonban ezek a „megvonhatatlan jogok“ az USA 1982-83-as statisztikájában:- 12 millió embernek nem volt munkája (1982 december), 6,5 millió ember kényszerből rövidített munkaidőben dolgozik, 3 millió munkás ugyancsak munka nélkül van, de nincs nyilvántartásban, mivel elveszítette a segélyhez való jogát;- 80 millióan élnek olyan jövedelemből, amely a munkaügyi minisztérium szerint nem éri el a kellő szintet, ebből a kategóriából 31,5 millióan a szegénységi küszöb alatt élnek;-12 millió embert gyötör az éhség és az alultápláltság;- több mint 2 millió embernek nincs fedél a feje fölött;- évente több mint 27 ezer amerikai követ el öngyilkosságot és az öngyilkosságok száma a súlyosbodó gazdasági válsággal arányosan növekszik;-évente 13 millióan válnak bűncselekmények, egyebek között támadások, erőszak és fegyveres rablás áldozatává;- a szociális segélyben részesülő 9 millió gyermek közül több mint 4,5 millió alultápláltságban szenved;- évente 100 ezer ember hal meg idő előtt foglalkozási ártalmak következtében. Ezekben az adatokban - ahogy azt a Political Affairs című folyóirat megállapítja - azonban néhányan kétszer szerepelnek. Hogyha azonban figyelembe vennénk a különböző nyilvántartások valamennyi változatát, akkor is 76 millió 549 300 ember marad. Ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg minden harmadik amerikai szegénységben él, életét kilátástalannak tartja, s betegségeknek és az élete elleni támadásoknak van kitéve. Ez lenne hát az a boldog ország! S e^: távolról sem a teljes kép. A helsinki Záróokmány alapján az USA kötelezte magát arra, hogy „támogatni és fejleszteni fogja az állampolgári, a politikai, a gazdasági, a kulturális és más jogok és szabadságjogok hatékony érvényesítését“. Az USA azonban mind a mai napig nem hajlandó ratifikálni, sőt még aláírni sem a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi szerződést, az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi szerződést, a népirtás bűntettének megakadályozásáról és büntetéséről szóló megállapodást, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásáról szóló nyilatkozatot, az emberiség ellen elkövetett háborús bűnök elévül- hetetlenségéről szóló konvenciót és más dokumentumokat. 1982 októberében az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozták az Állampolgári Szabadságjogok Amerikai Szövetsége nevű társadalmi szervezet jelentését „Állampolgári szabadságjogok Reagan Amerikájában“ címmel, amely megállapítja, hogy a jelenlegi kormányzat a „politikailag eltérő nézetek“ elnyomására irányuló politikát valósít meg. A jelentés adatai szerint az USA-ban „indokolatlan házkutatásokat végeznek, a gyanús egyéneket törvénytelenül letartóztatják és kihallgatásnak vetik alá“ és a rendőri hadműveletek során szándékosan gyilkolják meg a kényelmetlen embereket. Sokkal kényelmesebben élnek azonban a régi és újsütetű fasiszták. Az Egyesült Államokban százával működnek az újnáci szervezetek, többek között a Ku Klux Klan, amely nyíltan hirdeti a „szi- nesbőrüekkel“ és a zsidókkal szembeni gyűlöletet. A háború után náci bűnösök ezrei találtak menedékre az USA-ban. Az Egyesült Államok azonban nem szándékozik kiadni őket azon országok igazságügyi szerveinek, ahol véres bűncselekményeiket elkövették. Az amerikai titkosrendőrség gyakorlatilag az ország egész felnőtt lakosságát ellenőrzi. Az FBI pl. 34 millió olyan amerikairól vezet nyilvántartást, akik „potenciális veszélyt jelentenek az ország biztonságára“. A mostani kormánynak azonban ez sem elég. 1981 decemberében az USA elnöke rendeletet írt alá, amelyhez , nem szükséges a Kongresszus jóváhagyása; ez a rendelet lehetővé teszi az USA titkosszolgálatainak, hogy figyeljék a törvény megsértésével még csak nem is gyanúsított amerikaiakat. Az Egyesült Államokban tovább tart a nemzetiségi kisebbségek megkülönböztetése, mégpedig a helsinki Záróokmánynak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kitételei ellenére. Az U. S. News and World Report című folyóirat adatai szerint egy néger család átlagos jövedelme a fehér családénál 40 százalékkal alacsonyabb. A fiatal négerek és a nemzetiségi kisebbségek fiataljainak 40 százaléka nem tud olvasni és írni. Az USA-ban terjed az antiszemitizmus. A rendőrség csak 1982- ben 900 olyan erőszakos cselekményt jegyzett fel, amelyeket az antiszemitizmus motivált. Amint azt egy nemrégi Los Angeles-i bírósági per is megmutatta, az USA-ban még mindig nem számolták fel az emberekkel való kereskedelmet. Az amerikai kormány folytatja támadásait a szakszervezetek jogai ellen. 1981-ben feloszlatták a repülőgép-irányítók szakszervezeti szövetségét. A szövetség 11 400 elbocsátott tagja közül csak hatot vettek vissza korábbi munkahelyére a kifizetetlen bérek ki- egyenlítésével. 1982. szeptember 23-án az elnök törvénytervezetet írt alá, amelyet a Kongresszus is jóváhagyott, és amely szerint törvényellenesnek kiáltották ki a mozdonyvezetők szakszervezeti szövetségének országos sztrájkját. E törvény értelmében a mozdonyvezetőknek azonnal munkába kellett lépniük, ám a következő 21 hónapra elveszítették a sztrájkhoz való jogukat. A helyzet nem jobb a jogok és szabadságjogok alkotmányos „garanciáit“ illetően más tőkés országokban sem. Az NSZK alkotmányának első cikkelye egyebek között megállapítja, hogy „az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben tartása és védelme minden állami hivatal kötelessége.“ Ennek ellenére azonban az NSZK-ban továbbra is üldözik a haladó gondolkodású állampolgárokat, mégpedig a foglalkoztatási tilalomról szóló törvény alapján. Már több mint 5 ezer nyugatnémet állampolgár vált a politikai diszkrimináció áldozatává. Az NSZK-ban mintegy 2,5 millió dolgozó van munka nélkül. Nagy-Britanniában 1979-ben nagy pompával ünnepelték a Habeas Corpus Act elnevezésű ismert törvény 300. érvfordulóját. Ez szavakban biztosítja a brit állampolgárok személyiségének sérthetetlenségét. Alig telt el azonban egy év az ünnepségek után, s a brit sajtóban nyilvánosságra hozták a brit állampolgárok tízezreinek a titkos figyeléséről szóló adatokat. Nagy-Britannia csatlakozott az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi szerződéshez, elismerte a nemzetek önrendelkezési jogát és a meggyőződés szabadságát. Valójában azonban a brit kormány ezeket a jogokat megtagadja Észak-Írország katolikus lakosságától. Nagy-Britanniában 3,2 milliós a munkanélküliek hadserege. A kapitalizmus védelmére A burzsoá törvényhozás szigorúan bünteti a kapitalista status quo megváltoztatására irányuló bármilyen kísérletet. Az USA törvénykönyvében (18. fejezet, 4. paragrafus) például az áll, hogy „az a személy, aki az Egyesült Államok hatóságai elleni bárminemű felkelést vagy összeesküvést sző, szervez vagy támogat, vagy abban részt vesz, amely támogatja a hasonló cselekedeteket vagy egyetért velük, tíz évig terjedő szabadságvesztéssel vagy tízezer dollárig terjedő pénzbüntetéssel vagy mindkettővel büntetendő és elveszíti jogát, hogy a kormány intézményeiben dolgozzon“. Ugyanezen törvény- könyv 2385. paragrafusa a kormány megdöntésére irányuló akciókért 20 évi szabadságvesztést és 20 ezer dollár pénzbüntetést szab ki. A világ nem felejtette el, hogy az ilyen és hasonló törvények alapján az ötvenes években bebörtönözték az USA Kommunista Pártjának vezetőit, üldözték az NSZK és Nagy-Britannia kommunistáit, bírósági eljárás nélkül végezték ki görög és olasz osztály- testvéreinket. Az USA-ban jelenleg is több ezer politikai foglyot tartnak őrizetben. Említsük meg csupán az utóbbi eseteket. A Nyugat-Virginia állambeli Charlestonban bíróság elé állították Fred Cartert, a bányászok szervezetének egyik vezetőjét. „Bűne“ az volt, hogy a bányászok ‘ munkakörülményeinek javításáért harcolt. Még mindig börtönben van Carten, aki a Mississippi állambeli Chula városában, a fajüldözésnek ebben a rezervátumában igyekezett segíteni a szegény négereken. Júniusban bérgyilkosok végeztek R. Losan- nal, az amerikai munkanélküliek vezetőjével. Az imperialista reakció áldozatainak listája hosszú és véres. Az ismert nyugati rádióállomások azonban erről inkább hallgatnak, amikor szót emelnek azok kiszabadítása mellett, akik a szovjet nép ellen elkövetett bűncselekményekért vannak börtönben. Az amerikai rendőrség számára bevált gyakorlat először lőni a lázadókra, s csak aztán megállapítani, hogy egyáltalán bűnösök-e. Ezzel összefüggésben elég, ha csak a chicagói és New York-i véres rendőri akciókra emlékeztetünk. Az utóbbi időben mind gyakrabban folyik a békéért és a nukleáris leszerelésért küzdő harcosok vére is. Lejáratásuk és megfélemlítésük módszerei a McCarthy-idő- szakra emlékeztetnek - „a vörösök számára végzett kémkedéssel“ vádolják, elbocsátják őket munkahelyükről stb. Egy dolog azonban jellemző: minél nagyobb mértékben fokozódik a fegyverkezés az USA-ban és a NATO többi országában, minél aktívabb a nemzetek békéért, a nemzeti függetlenségéért és a társadalmi haladásért folytatott harca, annál kegyetlenebb arcát mutatja a polgári demokrácia. A tőkés világ kormánykörei nem képesek kordában tartani a tömegeket a tudat manipulálásával és a közvetett társadalmi ellenőrzéssel, s ezért közvetlen terrort alkalmaznak, s amint azt a CIA tevékenységének kongresszusi vizsgálata is megmutatta, az USA számára kényelmetlen politikusok meggyilkolásához folyamodnak, s nemcsak saját országukban, hanem külföldön is. A hatvanas és hetvenes években az amerikai hadsereg Indokínában a népirtással határos bűntetteket hajtott végre. Bérgyilkosok bandái amerikai zsoldban újabb „piszkos háborúkat“ folytatnak Afganisztán, Nicaragua és Angola népe ellen. Chilében, Guatemalában és Salvadorban a CIA és a Pentagon véres terrorral tartja fenn a Fehér Ház által hirdetett polgári „demokráciát“. Ugyanezt a „demokráciát“ hozza meg az arab népeknek az amerikai gyártmányú napalm és más bombákkal együtt az izraeli. fasiszta uralkodó klikk, amelynek címére Washington a palesztinokon elkövetett népirtás és az emberi jogok lábbal tiprása miatt egyetlen elmarasztaló szót sem szólt. Ilyen tehát valójában az egekig magasztalt polgári demokrácia. Az egész világ reménye Az amerikai kormány által meghirdetett „kereszteshadjárat“ a kommunizmus ellen nem az első a történelem során. A „történelem szemétdombján“, ahová a jelenlegi elnök a szocializmust szeretné juttatni, „a bolsevikok gyors bukásáról“ szóló számos prognózis található. Osztályellenségeink azonban nem adják meg magukat. A szocializmus történelmi küldetése - felszabadítani a dolgozókat a tőkés kizsákmányolás igája alól - mindig a szovjet emberek rendkívüli büszkeségének tárgya volt, lehetővé tette számukra, hogy a legnehezebb próbákat is becsülettel kiállják, munkájukkal szilárdítsák a szocialista vívmányokat. Minden szovjet ember tudja, hogy munkája nemcsak a haza jólétéért végzett munka, hanem hozzájárul a nemzetközi forradalmi folyamathoz is. Népünk megőrzi éberségét a „nyugati demokrácia“ híveinek intrikáival szemben. A szocialista országok népei jól tudják, hogy „az emberi jogok védelmének“ leple alatt az imperialista ügynökök Lengyelországban ellenforradalmi összeesküvést készítettek elő, amely során kommunisták és a velük szimpatizáló emberek tízezreit akarták megsemmisíteni. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok határozottan kijelentik, sosem engedik meg, hogy megvalósuljanak az ellenforradalom hasonló „forgató- könyvei“ és szilárd elhatározásuk megvédeni szociális vívmányaikat bármelyik harctéren - mind az eszmék harcában, mind fegyverrel a kezükben, ha erre kényszerítik őket. Joggal vagyunk büszkék arra, hogy a világon épp a mi országunk vezette be az emberek valódi egyenlőségét, a valódi, és nem csupán a hamis emberi jogokat. Amit ezen a területen országunkban elértünk, természetesen nem jelenti lehetőségeink határát. A szocialista demokrácia fejlesztésének feltételeit - ahogy azt az SZKP KB júniusi ülésén megállapították - egyrészt a társadalom anyagi lehetőségei, másrészt a tömegek politikai öntudatának és kultúrájának színvonala alkotják. A demokrácia továbbfejlesztésében és elmélyítésében látja a párt a kommunista építés hatalmas és hatékony eszközét. Amint azt Jurij Andropov, az SZKP KB júniusi ülésén megállapította, a világszocializmus törté- ^nelme megerősíti, hogy a szocialista rendszer megteremti a lehetőségeket a társadalom folytonos haladása és az országok közötti harmonikus kölcsönös kapcsolatok számára. Épp a szocializmus az, amely a legkövetkezetesebben védelmezi a nemzetközi kapcsolatok egészséges alapelveit, az enyhülés és a béke érdekeit, minden nemzet, az egész emberiség érdekeit. A szovjet emberek internacionalista kötelességüknek tartják az egész világ dolgozói jogainak és szabadságjogainak, elsősorban az élethez való alapvető joguk védelmét. Ezekben a napokban, amikor az imperialista reakció Washington irányításával egyre leplezetlenebbé rúgja fel a nemzetközi jog normáit és a népek szuverén jogait, a nemzetek közösségének felelősségre kell vonnia azon imperialista államok kormányait, amelyek az emberi jogok tömeges méretű megsértésében vétkesek, s végre arra kell kényszerítenie az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a humanitárius szférában vállalt kötelezettségeit, amelyek az ENSZ Alapokmányából, a helsinki Záróokmányból és más nemzetközi megállapodásokból erednek. A világ becsületes emberei ugyancsak fel kell, hogy szólítsák azokat a kormányokat, amelyek mindeddig nem ratifikálták az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződéseket és ENSZ- határozatokat, hogy ezt azonnal tegyék meg és vállalják az ennek megfelelő kötelezettségeket, s hogy ne térjenek ki e területen a nemzetközi együttműködés elől, ahogy azt az Egyesült Államok és számos szövetségese teszi. A békéért és a leszerelésért folytatott harccal együtt az ember jogaiért és szabadságjogaiért folytatott egyetemes küzdelem a jelenkor jellemző vonása. Ebben a harcban a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a kommunista és munkáspártok mindig az élen járnak. ÚJ SZÚ 4 1983. VIII. 2.
