Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-11 / 161. szám, hétfő
SMkKVtr..- ■ Sokrétű feladatok Mit vár a szovjet falu az értelmiségtől A 96 éves mester életmű-kiállítása Elégetett könyvek - harcos írók A hírhedt fasiszta könyvégetés 50. évfordulóján, Elégetett könyvek - harcos írók címmel nyílt kiállítás a Berlini Városi Könyvtár termeiben. A kiállítást - amely az emigrációba kényszerült német írók 1933 és 1945 között született 3000 politikai és szépirodalmi művét mutatja be - a lipcsei Deutsche Bücherei és az NDK Tudományos Akadémiájának Irodalomtörténeti Intézete állította össze. Hitler uralomra jutása után 500 német író, köztük Bertolt Brecht, Lion Feuchtwanger, Thomas és Heinrich Mann, Anna Seghers, Kurt Tucholsky emigrált az országból. A száműzetésben született művekből 33 ország 650 kiadója több mint 2500 kötetet jelentetett meg német nyelven. Az alkotások közreadásában olyan kiadók jártak az élen, mint a Berlinből Bécsbe, majd Stockholmba települt Bermann-Fischer cég, a hollandiai Querido és Aliért de Lange vállalat, továbbá a két neves zürichi kiadói társaság, az Európa és az Oprecht. Az Egyesült Államokban az Auróra kiadó gondozta a német emigránsok műveit, s a Szovjetunióban 300 kötetüket jelentették meg 1,1 millió példányban. A Berlini Városi Könyvtárban látható a többi között Alexander Abusch Barna könyv a Reichstag égéséről és a hitleri terrorról című művének korabeli kiadása, Bertolt Brecht Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban című drámájának egy példánya és Wolfgang Langhoff A mocsárkatonák című kötete. Bemutatnak számos érdekes brosúrát, dokumentumkötetet, amelyek fedőnév alatt jelentek meg. Ilyen kötet volt például az ötven egytálétel című kiadvány, amely korántsem recepteket közölt, hanem Dimitrov egyik beszédét adta közre. Egy másik vékony könyv, a Súlyok és mértékek pedig egy Spanyolországban lelőtt fasiszta repülő kihallgatásának jegyzőkönyvét rejtette magában. A könyvégetés színhelyén, az Opera-téren - ma August Bebel tér - irodalmi bazár nyílt. Itt rendezik meg a nemzetközi írótalálkozót is. (PANORAMA) VILÁGHÍRŰ GYERMEKKÓRUS A Bolgár Rádió és Televízió Gyermekkórusa a többi között Palestrina, Mozart, Kodály, Bárdos és bolgár szerzők kórusműveit szólaltaja meg fellépésein. Az 1960-ban megalakult kórus érett, élvonalbeli együttes. Alapítója, karmestere és művészeti vezetője Hriszto Nedjalkov érdemes művész. Elsősorban az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy az együttes rövid idő alatt a vezető bolgár kórusok sorába küzdötte fel magát. A gyermekkórust ma külföldön is jegyzik. Koncertjeiken négy világrész közönsége tapsol. Szívesen látott vendégek Moszkva, New York, Párizs, Berlin, Budapest, Tokió, Belgrád, Algir, Havanna koncertpódiumain. Egyedül Japánban 7 turnéjuk során 106 városban - 210 hangversenyt adott az együttes. Műsoraikat sok lemezgyártó és televíziós társaság örökítette meg. A kórus az évek folyamán több nemzetközi fesztiváldíjat, aranyérmet és diplomát nyert. (So) A Szovjetszkaja Kultura című lap egyik májusi számában Viktor Gyemigyenko, az észak-kazahsz- táni Kusztanaji terület pártbizottságának első titkára írt terjedelmes cikket a falusi értelmiség helyzetéről, a falvaknak az értelmiséggel szembeni ■ elvárásairól, a terület e téren szerzett tapasztalatairól, eredményeiről. Az írás fő gondolatait, követkzetetéseit, a terület követésre méltó tapasztalatait, az alábbiakban ismertetjük. Napjainkban a pártmunkások állandó gondja, hogyan növelhetnék a falu szellemi életének színvonalát, hogyan tehetnék azt érdekesebbé, tartalmasabbá. A falu társadalmi átépítése, kulturális potenciáljának növelése - a Szovjetunió élelmiszerprogramjának is szerves része. A párt politikája a város és a falu közti különbségek eltörlésére, a szovjet emberek anyagi és szellemi igényeinek teljes kielégítésére irányul. Ezeket a kérdéseket pedig csak komplex módon lehet megoldani. A mai faluban - állapítja meg a cikkíró - növekszik az értelmiségiek szerepe mind kulturális téren, mind pedig a fontos társadalmi és gazdasági feladatok megoldása terén. Az orvos, a tanító, az agronómus, a mérnök nemcsak egyszerűen szakember, hanem a szellemi élet meghatározója is. A Kusztanaji területen - melynek lakossága megközelíti az 1 milliót - kb. kétezer mezőgazdasági szakember, több mint kétezer orvos és 11 900 tanító dolgozik. Az utóbbi évek jellemző vonása, hogy a gazdasági vezetők, a párt- és Komszomol-szerveze- tek tisztségviselői is közvetlenül részt vesznek a kulturális tömegmunkákban, az amatőr művészeti mozgalomban. Csakhogy az értelmiség aktivitása a falu kulturális életében, a dolgozók eszmei-erkölcsi nevelésében sok tekintetben a párt járási bizottságainak vezetésétől függ. Nagyon fontos, hogy észrevegyék a jó ügyet, időben mondják ki a dicsérő szót. A járási szinten dolgozó pártmunkás számára különösen fontos, hogy tudja, mi foglalkoztatja a tanítót, az orvost, az agronó- must, mi nyugtalanítja őket. Feltétlenül gondoskodni kell a falusi értelmiségiek megfelelő lakáskörülményeiről is, mivel ez elkötelezett, önfeláldozó munkájuk egyik alapvető feltétele. Harminc évvel ezelőtt, 1953- ban írta alá Ho Si Minh a nemzeti filmművészet fejlesztéséről szóló kormányrendeletet. A kultúrpolitikai jelentőségű esemény 30. évfordulóján a vietnami film történetét bemutató reprezentatív kiállítás nyílt Hanoi legnagyobb filmszínházában. A kiállítás egyben tisztelgés a felszabadító háborúban elpusztult 210 - filmkamerával dolgozó - haditudósító és operatőr emléke előtt. A háborús tematika - az ország legújabb kori történetéből következően - az alapvető, bár nem az egyetlen téma a vietnami filmművészetben. Az első vietnami filmek dokumentumok voltak. A legelső operatőrök rögzítették filmszalagra 1945 augusztusának és szeptemberének legfontosabb eseményeit, a tíz napos felkelést, amelynek során a népi erők vették kezükbe a hatalmat, valamint Ho Si Minh Hanoiba érkezését a szabad zónából és a függetlenségi nyilatkozat nyilvánosságra hozatalát. Ezután a Vietnami Demokratikus Köztársaságot ért támadások során a filmgyártás a dzsungelbe szorult vissza. A felvevőgép a haA Kusztanaji területen nyugtalanító jelenség, hogy kevés a tanító, pedig évente érkezik erősítés. Három év alatt a főiskolákról 1240 tanítót irányítottak a területre, de közülük 104 nem is jelentkezett kijelölt munkahelyén. Ezenkívül az újak közül 99 rövidesen felmondott. A jelenség okait alaposan elemezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy a fő ok a lakás hiánya, vagy a nem megfelelő lakás volt. Nem ritka azonban az sem, hogy a főiskolák végzősei eleve úgy mennek falura, hogy ezt csak ideiglenes megoldásnak tekintik. Nagyon sok fiatal szakember - a született városiak - csak nagyon nehezen találja fel magát a falusi életben, nem találja helyét a közösségben. Annál is inkább, mivel erre nem készítik fel őket a főiskolákon, habár ez rendkívül fontos lenne. A pártszervezeteknek kötelességük gondoskodni a falusi értelmiség presztizésnek emeléséről is. Hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy aktív segítségük nélkül megoldhatatlanok a falu előtt álló fontos feladatok. Ebben a jelentékeny ügyben sokat segíthet, és kell, hogy segítsen a művészet, elsősorban a filmművészet, amely nagy adósa a falusi értelmiségnek. A szovjet emberek több nemzedéke emlékszik Szergej Geraszimov A tanító, vagy Mark Donszkoj A falusi tanítónő című filmjére. Ilyen témájú mai filmet nem lehet említeni. A falvak készek állandó lakhe- iyet adni az íróknak és a költőknek, a drámaíróknak és képzőművészeknek, hogy létrehozzák müveiket a falu életéről. Szívesen fogadná őket soraiba a falusi értelmiség. (gzs) A jugoszláviai Vajdaságban évente mintegy 800 könyv jelenik meg az ott élő népek és nemzetiségek nyelvén, összesen hárommillió példányban. Ezenkívül 75 folyóirat is napvilágot lát, négymillió példányszámban. A legutóbbi két évben a kiadványok száma évente több mint ezer művel növekedett, s a példányszám is nagyobb lett. Ezt a munkát a tartományban működő tíz kiadó végzi. Tevékenységük jellemző vonása a jugoszláv népek és a vajdasági nemzetiségek irodalmi müveinek ditudósítók fegyvere lett, akik 16 milliméteres felvevőgéppel követték nyomon a harcoló katonákat. 1952-ben jutottak hozzá az első hangos felvevőgéphez. Ebből a korszakból származik a két híres, megrázó film, a Győzelem Északnyugaton, amely 1952-ben készült el, és a Dien-Bien-Phu-i győzelem, amelyet 1954-ben vettek fel a kamerákkal. Az első filmstúdiót 1956-ban alapították meg. A rendező- és operatőr-jelöltek egy része Moszkvában, Pekingben, Prágában és Laoszban tanulta a szakmát. Az első játékfilmet, A folyó két partján címűt 1959-ben mutatták be. A filmet Nguyen Hong Nghi, a vietnami film egyik legjelentősebb egyénisége rendezte. Ugyancsak ebben az esztendőben hívták életre a Filmművészeti Főiskolát, ahol rendezői, operatőri és színészi-szakon indult meg a képzés. A főiskola 1962-ben bocsátotta szárnyra első végzős növendékeit. A vietnami film azóta sokat fejlődött. A rendezők és operatőrök különböző filmfesztiválok díjait nyerték el az utóbbi évtizedben. (B) A román térszobrászat egyik legnagyobb mestere, a 96 éves Ion Jalea életmű-kiállítását az elmúlt hónapokban láthatta Bukarest művészpártoló közönsége. Az idős mester első nyilvános szereplésétől, 1912-től napjainkig a klasszicizmus híve maradt, s mindig is hittel vallotta, hogy az igazi alkotót nemcsak a tehetség, hanem a szívós munka árán elsajátított tudás is jellemzi. Ion Jalea a bukaresti Szépművészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait. Később, mint annyi más művész, Párizsban ismerkedett meg a szakmával. Korán kialakította egyéni stílusát, amely az idők folyamán egyre gazdagodott és mélyült. 1929-ben Barcelonában, 1937-ben pedig Párizsban nyerte el a nemzetközi szobor- kiállítás nagydíját. A Román Akakölcsönös lefordítása és kiadása - ez lehetővé teszi kultúrájuk jobb megismerését és közelebb hozását egymáshoz. A közelmúltban összesített adatokból kitűnik, hogy a legutóbbi 35 év alatt a Vajdaságban magyarra 21, szlovákra 54, románra 28, ruszinra pedig 13 szerbhorvát nyelvű művet fordítottak le és adtak ki. Szlovén nyelvről magyarra 40, szlovákra 10, románra 3, ruszinra pedig egy könyvet fordítottak le és jelentettek meg. Macedón nyelvről magyarra 6, magyarból szerbhorvátra 74, románból szerbhorvátra 17, ruszinból szerbhorvátra pedig 11 könyvet ültettek át. A jugoszláviai népek és nemzetiségek nyelvén folytatott kiadói tevékenység kétségtelenül jelentős fejlődése ellenére a vajdasági illetékes személyek mégsem elégedettek a jelenlegi helyzettel A példányszám ugyanis az esetek többségében 500 és 2000 között van, és csak ritkán éri el az 5000A budapesti Kossuth Könyvkiadónál megjelent Mit kell tudni a Szovjetunióról? című zsebkönyvnek már a címe is önmagáért beszél, miként a sorozatban eddig napvilágot látott, más-más országokat ismertető könyvek is. Nemes János írta, és immár hatodik átdolgozott és bővített kiadásában vehetjük most kezünkbe a tizenhárom íves, kész oldalnyi munkát, amelynek erényei egyrészt a sorozatjellegből adódnak. Nem vitás ugyanis, hogy az egyes kötetek együtt az alapvető tények közlésén kívül az összeállítások, egyéni ,,kutatgatások“ lehetőségével is megajándékozzák napjaink kíváncsi természetű olvasóját. A „másrészt“ a megújítás, az új adatolás, kiegészítés, az időközben beállt változások hűséges jegyzése dicséretes szerkesz- töi-kiadói gyakorlatból adódik. Milyen igénnyel készül ilyen könyv? Ha azt mondjuk, hogy egy et. A szórakoztató jellegű kiadványok évi példányszáma ugyanakkor mintegy 30 millió, és így a szépirodalmi művekének a tízszerese, de olyan év is volt, amikor ez az arány elérte a hússzorost. A vajdasági könyvkiadás téma szerinti összetétele sem felel meg az olvasóközönség, a gyermekek és a fiatalok kulturális-oktatási szükségleteinek. A természettudományi, matematikai, műszaki, orvosi, építőipari és egyéb szakkönyvek kiadása is háttérbe szorul. A könyvek értékesítése terén szintén jelentős nehézségek vannak. A Vajdaságban 71 könyvesbolt van, ezek közül 22 a helyi kiadóké. A könyvek eladási ára pedig az előállítási árnak a háromszorosa. A szerzőnek a kiadóval szembeni helyzete is visszás: amikor ugyanis művét átadja a kiadónak, semmiképp sem befolyásolhatja annak a sorsát. G. Gy. tisztességes földrajz- és történelemkönyv alapfokú leíró módszerével, korántsem becsültük le. Inkább arra gondolunk, hogy nagyon is korrekt a cél megválasztása és a megoldás is. Bizonyára nem egyedülálló észrevétel az, hogy manapság - tévében, rádióban - kialakultak az „illik tudni“ játékok, amelyek során úgy röpködnek a levegőben a kifejtetten, meg nem magyarázott utalások, hogy sokan a legszívesebben valami alapvető munka után nyúlnának: „Hogyan is van ez? Miről van szó tulajdonképpen?“ Fontos funkciójuk van a saját ismeret- anyag meglétét, nemlétét a nézőben tudatosító játékoknak, nos, éppen az ilyen könyvek teljesítenek felbecsülhetetlen jó szolgálatot - az igény felkeltése és kielégítése értelmében - együtt más fórumokkal, az olvasó érdekében. (Fá) A vietnami filmművészet ünnepe Könyvkiadás, könyvterjesztés - a Vajdaságban EGY HASZNOS KÖNYV ÚJ SZÚ 4 1983. VII. démia 1946-ban választotta tagjai közé. 1957-ben Állami-díjjal, majd egy évre rá a legmagasabb alkotói címmel tüntették ki: a nép művésze lett. 1957 és 1968 között a román Képzőművészeti Szövetség elnöke volt, ma is tiszteletbeli elnöke. A szobrász témavilágában jelentős helyet foglal el maga a művészet: a tánc, a szobrászat és a zene. Többször visszatért műveiben - rajzok, domborművek, mell- és térszobrok formájában - George Enescu alakjához. A bukaresti Román Opera előtt látható a zeneszerzőről készült szobra. Tárgyát gyakran választotta a görög mitológiából és a román történelemből. Plasztikáiban helyet kapott a paraszti élet ábrázolása és meghatározók voltak művészetében első világháborús megrázó élményei is. (K) Kutluk Basarov: Az üzbég népi játékok c. ciklusból
