Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-07 / 158. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Kölcsönösen előnyös együttműködés A KGST-országok gazdasági kapcsolatai a fejlődő államokkal A KGST-országok és a fiatal fejlődő államok kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatainak gyors ütemü bővüléséről számolt be A. Vlaszov, a gazdasági tudo­mányok kandidátusa az Ekonomi- cseszkaja gazeta szovjet hetilap 26. számában. Ezt az is bizonyítja - írja a szerző hogy a kölcsönös áruforgalom értéke az 1970-től 1980-ig terjedő időszakban 5 milli­árd rubelről 30 milliárdra, vagyis hatszorosára nőtt. A szocialista országok segítségével felépített ipari üzemek fontos szerepet ját­szottak egy sor ázsiai és afrikai állam független gazdasági fejlődé­sének biztosításában Az 1980-1982-es években például a Szovjetunióval folytatott műszaki és gazdasági együttmüködés ke­retében az afrikai, ázsiai és latin­amerikai országokban üzembe helyezett kohászati üzemek éven­te 1,6 millió tonna acélt, 4,8 millió tonna dúsított ércet, s több mint kétmillió tonna kokszot termelnek. A fiatal államokban, főleg azok­ban, amelyek a szocialista irányú fejlődés útját választották, egyre több sokágazatú ipari területi komplexumot hoznak létre a KGST-országok segítségével. Ilyen esetekben egyidejűleg oldják meg a problémák összességét, az egyes termelési ágazatok techno­lógiai folyamatainak összehango­lásától kezdve egészen az olyan szociális jellegű kérdésekig, ami­lyen például a szakemberképzés, a foglalkoztatottság növelése, va­lamint a kulturális és az egészség- ügyi intézmények létrehozása. A 70-es évek végén például Algériában az NDK és Csehszlo­vákia részvételével egy öntödei és szerelvénygyártó komplexumot, valamint egy szivattyúgyárat épí­tettek, ami lehetővé tette az öntö­zőberendezések behozatalának korlátozását, az öntözött területek és az egész mezőgazdasági ter­melés növelését, s egyúttal több mint ezer munkahelyet is biztosí­tott ebben a korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű körzetben. Tovább szélesedik az együtt­müködés a fejlődő országok égető problémájának, a szakemberhiány kérdésének a megoldásában is. A KGST-országok segítsége eb­ben a vonatkozásban két alapvető irányzatra összpontosul: egyrészt jól képzett szakembereket külde­nek ezekbe az országokba, más­részt pedig segítséget nyújtanak a nemzeti szakkáderek képzé­séhez. A hetvenes évek végén jelentős minőségi változásokra került sor a KGST-országok és a fiatal álla­mok közötti gazdasági kapcsola­tok fejlődésében. Ez elsősorban az együttmüködés szervezési és jogi kérdéseire vonatkozik. Ezek hagyományos formáit (kormány­közi kereskedelmi és fizetési meg­állapodások, minisztériumok kö­zötti egyezmények, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére létesített speciális állandó szervek stb.) a hetvenes években a gazdasági, kereskedelmi és tudományos-mű­szaki együttmüködés 10-15 évre szóló hosszú távú komplex prog­ramjaival egészítették ki. E prog­ramok teljesítésének ellenőrzésé­re kormányközi bizottságokat is létesítettek. Ezeket széles jogkör­rel ruházták fel, hogy rugalmasan intézkedhessenek, ha problémák merülnek fel a gazdasági megálla­podások teljesítésében. A kormányközi bizottságok a gazdasági együttmüködés kü­lönböző területeivel foglalkoznak. Csehszlovákia és Etiópia kor­mányközi bizottságának 1981-es ülésén például egy vízi erőmű megépítésére írtak alá megállapo­dást, az NDK és Kamerun kor­mányközi bizottsága pedig szá­mos programot készített elő a ka­meruni ipar, mezőgazdaság, épí­tőipar és egészségügyi szolgálta­tás fejlesztésére. A hetvenes évek második felé­től kezdve gyors ütemben nőtt az európai KGST-országok tervezési bizottságainak együttműködése több fejlődő állammal. A szocialis­ta országok tervezési szakem­berei jelentős segítséget nyújta­nak egy sor fiatal fejlődő állam nemzeti gazdaságfejlesztési ter­veinek kidolgozásához, s az évti­zed végén már sor került az első lépésekre is az egyes országok gazdaságfejlesztési terveinek' egyeztetésében. Az együttműködés további for­mája az, hogy egyes fejlődő álla­mok - Irak és Mexikó - részt vesznek a KGST-munkájában, más országok pedig - Afganisztán és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság - megfigyelőként vesznek részt a KGST egyes szerveinek tevékenységében Az utóbbi években az ipari koo­peráció egyes formái is elterjedtek a KGST-országok és a fejlődő államok közötti kapcsolatokban. A nyolcvanas évek elején több mint 300 megállapodást írtak alá az ipari kooperáció különböző te­rületeire. India és az NDK között például hajógyártási kooperáció bontakozott ki, amely az egyes főegységek szakosított gyártására és kölcsönös szállítására irányul. India a Szovjetunióval is kötött együttmüködési megállapodást, mégpedig a szovjet gyapot koope­rációjában történő feldolgozására. Egyes európai KGST-országok közös ipari vállalatokat is létesíte­nek a fejlődő országokkal. Ezek egyrészt különböző nyersanyagki­termelő vállalatok, másrészt pedig a szocialista országok szabadal­mai alapján gyártanak késztermé­keket. A közös magyar-banglade­si gyógyszeripari vállalat például magyar licencek alapján és ma­gyar nyersanyagokból gyárt gyógyszereket. A csehszlovák-in­diai ipari egyesülés a Zetor 2011 - es traktorok indiai gyártására léte­sült, Csehszlovákiából küldött al­katrészekből. A közös gazdasági tevékeny­ség egyik perspektív formáját ké­pezik a kompenzációs kapcsola­tok. A Szovjetunió eddig több mint harminc ilyen megállapodást kö­tött a fejlődő államokkal, amelyek értelmében a szovjet fél ipari üze­Tovább bővültek a Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatai A napokban nyilvánosságra ho­zott adatok szerint a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1983 el­ső negyedévében 11 százalékkal nőtt 1982 hasonló időszakához képest. Értéke - a tavaly első negyedévi 28,5 milliárd rubel után - 1983 első három hónapjában elérte a 31,6 milliárd rubelt. Köz­ben a Szovjetunió legfontosabb külkereskedelmi partnereinek az élmezőnye is átrendeződött. Kuba például Magyarországot és az NSZK-t megelőzve a Szovjetunió ötödik legfontosabb partnerévé lé­pett elő, míg Franciaország és Románia megelőzte Japánt, amely így a 13. helyre esett vissza. A Szovjetunió teljes külkereske­delmi forgalma 1982-ben 119,6 milliárd rubel volt, ebben a kivitel 63,2 milliárd rubelt, a behozatal pedig 56,4 milliárd rubelt képvisel. A forgalom a megelőző időszak­hoz viszonyítva 9 százalékkal bő­vül. A Szovjetunió 1982-évi külke­reskedelmi forgalmának 54,3 szá­zaléka jutott a szocialista orszá­gokra, 31,6 százaléka a fejlett tő­kés államokra, míg a fejlődő or­szágok 14,1 százalékkal része­sedtek a szovjet külkereskedelmi forgalomból. A Szovjetunió az el­múlt évben 143 országgal tartott fenn kereskedelmi kapcsolatot, ezen belül 116 országgal kereske­delmi, gazdasági és ipari kor­mányközi megállapodások alap­ján folyt a kereskedelem. (E. G.) meket épít fel, s a partner az üzem termékeivel fizet. E megállapodá­sok keretében Afganisztán föld­gázzal, Szíria és Irak kőolajjal, Guinea és India bauxittal, Algéria alumíniummal, Marokkó pedig foszfáttal téríti meg a szovjet épí­tők munkáját. Hasonló megállapo­dások alapján szállít India varrat nélküli acélcsöveket Magyaror­szágnak, Brazília pedig gumiab­roncsokat Csehszlovákiának. A KGST-országok és a fejlődő államok közötti gazdasági kapcso­latokban új jelenség a sokoldalú együttműködés. Bulgáriá és Csehszlovákia például közösen épített fel egy hőerőművet Algériá­ban. Lengyelország, Magyaror­szág és a Szovjetunió közösen vesz részt egy másik hőerőmű építésén Iránban. Egyes esetek­ben tőkés cégek is részt vesznek a sokoldalú együttmüködésben. Az olaszországi Fiat vállalat pél­dául az NDK két építőipari vállala­tával együttmüködve egy szürke- fémöntöde építésében vett részt Algériában. A hetvenes évek végére egyes fejlődő országok ipara annyira ki­fejlődött, hogy már különböző gé­pek és berendezések kiviteli gyár­tására is vállalkozhattak. Ezzel ki­alakultak a feltételek a harmadik országok piacán való együttműkö­désre a szocialista országok ha­sonló jellegű vállalataival. Ezen a területen India a legaktívabb, ahol a Szovjetunióval és Cseh­szlovákiával együttmüködve be­vezették az olajbányászati fúrótor­nyok és az exkavátorok kiviteli gyártását. Egyes szovjet gazdasá­gi szervezetek több megállapo­dást kötöttek 1968-ban Indiával, melyek keretében alumíniumgyár­tó berendezéseket szállítottak Ju­goszláviába, híddarukat a kubai nikkelkohó építéséhez, valamint kokszolóberendezéseket Bulgá­riába és Egyiptomba. A hetvenes évek végén további új együttmüködési formák valósul­tak meg a mezőgazdasági terme­lés, a halászat, valamint a műsza­ki tevékenység területén. Egyes KGST-országok például halász­hajókat kölcsönöznek a fejlődő or­szágoknak, amelyek a zsákmány­ból fizetik ki a használati díjat. Ezen a területen több ország együttmüködésére is van már pél­da. A „Globfis“ közös bolgár-indi- ai-nigériai halászati társulás pél­dául a halakat fel is dolgozza, s termékeit a világ számos orszá­gában értékesíti. (-ai) INNEN - ONNAN • Malájföldön megkezdték a vi­lág egyik legnagyobb és Délkelet- Ázsia első rákfarmjának építését. A 180 egyenként ötszáz hektár alapterületű medencékből a gaz­daság évente 12,5 ezer tonna íz­letes húsú ínyencséget akar ex­portálni. Már 1984-ben kétezer tonna király-, tigris- és egyéb, em­beri táplálkozásra alkalmas rákot fognak értékesíteni. A farm építé­sét tervek szerint 1986-ban fejezik be. • A Kamerun Tribun közölte, az ország északi részén, Garva és Kasszeri városok körzetében gazdag kőolaj-lelőhelyet tártak fel. Előrejelzések szerint a kitermelés megkezdése után 1985-ig 10 mil­lió tonna kőolajat adhatnak el, s Kamerun Afrika legjelentősebb kóolajexportörei sérába lép. Je­lenleg az országban évente több mint 4 millió tonna kőolajat hoznak felszínre. • Az afrikai országok gazdasá­gi életében fontos szerepet játszó bankok értesülései és adatai sze­rint az afrikai kontinens mélyebb rétegei rejtik a kapitalista államok krómkészletének 97, platinakész­letének 85, arany- 64, magnézi­um- 50, urán- 25 és réztartaléká­nak 13 százalékát. Az afrikai vízi erőmüvekben állítják elő a világ áramszükségletének húsz száza­lékát. Fordította: K. B. Azonos szinten Régi igazság, hogy a pártalapszervezetek munkájának eredményessége mindenekelőtt attól függ, hogyan dolgoz­nak az egyes pártcsoportok. Ahol a pártcsoportok rendszere­sen üléseznek, hogy megtárgyalják a pártbizottság, illetve a taggyűlés által kitűzött feladatokat, és a mindennapi terme­lőmunka végzése közben adódó (olykor váratlan) teendőket, ott minden egyes tag tudja, mit kell tennie. A pártcsoportok ülésein mindig konkrét kérdéseket beszélnek meg, ami egy­ben azt is jelenti, hogy a feladatokat névre szólóan osztják el. így a felelősségrevonás alól senki sem bújhat ki, s az elismerő szavak nem általánosak, hanem konkrét emberek jól végzett munkáját dicsérik. Éppen ezért mindig hatásosak, további aktivitásra, kezdeményezésre serkentenek. Ahhoz, hogy a pártcsoportok valóban figyelembe vegyék a pártbizottság és az egész alapszervezet előtt álló feladato­kat, a pártbizottságnak állandó, szoros kapcsolatot kell fenntartania az egyes csoportokkal. Ennek számos módja van, s azok a pártbizottságok járnak el a leghelyesebben, amelyek a kapcsolatteremtés mennél több formáját kihasz­nálják. Vagyis rendszeresen meghívják üléseikre a pártcso­portok vezetőit, hogy ismertessék velük a fő feladatokat, és egyben értesüljenek a pártcsoportokban elhangzott észrevé­telekről, a csoportok gondjairól. Bevált módja a pártcsopor­tok munkája figyelemmel kísérésének és a csoportok aktivi­zálásának az is, hogy a pártbizottság egy-egy tagja rendsze­resen részt vesz a csoportok gyűlésén. Számos helyen maga a pártbizottság elnöke is majdnem minden pártcsoport ülé­sén jelen van. Ez azonban inkább csak a kisebb, kevesebb párt csoportból összetevődő alapszervezetek esetében lehet­séges. A pártcsoportok üléseiről szóló jegyzőkönyv idejében történő eljuttatása a pártbizottságnak szintén természetes követelmény, bár a személyi kapcsolatot ez a forma aligha pótolhatja. A pártcsoportok kezdeményezése, munkájának sikere ter­mészetesen nemcsak attól függ, milyen a pártbizottság és az egyes csoportok kapcsolata. Függ a csoportvezető szemé­lyétől, a csoportok tagjainak elosztásától, a pártcsoport munkájának feltételeitől. Ezek a feltételek olykor nagyon is eltérőek, ami az egyes pártcsoportok tevékenységének ered­ményességében is megmutatkozik. Ha például valamely pártcsoport tagjai egymástól távol eső helyen (mondjuk más-más üzemrészlegen) dolgoznak, merőben más-más munkahelyi feladatokat végeznek, esetleg nem is azonos műszakban dolgoznak, bizony nem könnyű a pártcsoport tagjait aktivizálni. Olykor még a csoportgyűlések megtartása is nehézségekbe ütközik. Ilyenkor a pártbizottságnak el kell gondolkodnia a csoport átszervezésén, önálló csoport létre­hozásán, hogy az egyes csoportok tagjai rugalmasan oldhas­sák meg feladataikat. Más kérdés az, ha az egyes csoportok megközelítően azonos feltételek közepette végzik munkájukat, ám eredmé­nyeik mégsem azonosak, sót némely esetben nagyon is eltérőek. A pártbizottságoknak ilyen esetben is keresniük kell a megoldást. Gyakran saját mulasztásuk (például a cso­portok munkája értékelésének elhanyagolása) az oka egy- egy kollektíva aktivitása csökkenésének. Van, amikor a cso­portvezető kiválasztása nem bizonyult helyesnek. Bármi legyen is az oka az aktivitás csökkenésének, a már említett szoros kapcsolat a pártbizottság és az egyes csoportok között mindenképpen hozzájárul a kiút megtalálásához, s ahhoz, hogy ne legyen eltérés az egyes pártcsoportok munkájának hatékonyságában. Hogy minden egyes pártcso­port azonos szinten dolgozzon, s ugyanolyan mértékben vegye ki részét párta lapszervezete munkájából. FÜLOP IMRE A Sezimovo Ústí-i Kovosvit vállalat dolgozói a hetedik ötéves tervidő­szak elején teljesen felújították a szerszámgépek gyártási programját. A továbbfejlesztett géptípusok gyártása során nagy gondot fordítanak a használati tulajdonságok javítására, az esztétikai színvonal emelésére és a kezelés biztonságára. A képen a vállalat szerelőcsarnoka, előtér­ben az MCWV-100 megmunkálóközpont szerelése. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) r — ............ KO MMENTÁLJUK t . ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom