Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-27 / 175. szám, szerda

ÚJ szú 5 1903. VII. 27. Meggyőzni - cselekedni A termelést segítő pártmunka konkrét példái Brnóban az idei nyári építőtáborok első turnusában a gimnáziumok és a szakközépiskolák több mint 500 diákja vett részt. A képen a Lerch utcai gimnázium diáklányai a brnói műszaki és kertészeti vállalat dolgozóinak a parkok tisztán tartásában segítenek. (Igor Zehl felvétele-ČTK) AZ ÉVZÁRÓ PÁRTTAGGYÜ- LÉSEKEN, a kerületi és járási pártkonferenciákon a beszámo­lókban és a vitában sok szó esett a gazdaságpolitikai pártmunkáról. A felszólalók többsége azt ele­mezte, hogy az alapszervezetek miként vehetik ki részüket a ter­melési feladatok teljesítéséből. így az említett páitfórumokon elfoga­dott határozatok törvényszerűen kiemelt helyen foglalkoznak a pártalapszervezetek gazdaság­irányító, szervező és ellenőrző te­vékenységével. Az is természe­tes, hogy a határozatok túlnyomó többsége a termelés segítését cé­lozzák. Ilyen munkatervet fogadott el a pártévzáró és a konferencia után a Sigma érsekújvári (Nové Zámky) üzemének 103 kommunistája is. A tervet nyilvános pártgyülésen és termelési értekezleten a párton kí­vüli dolgozókkal is megvitatták.- A feladatokat szigorúan üze­münk adott helyzetéhez igazítot­tuk, hogy messzemenően segít­hessük a termelést - hangsúlyoz­ta Miroslav Šimunek, a pártalap­szervezet elnöke. - Üzemünkre és a gyártástechnológiára legjellem­zőbb a dinamikus fejlődés. Az el­múlt három év alatt háromszáz­húsz dolgozót vettünk fel, és a je­lenlegi közel hétszázas létszám is tovább bővül a termelés fejleszté­sével párhuzamosan. Ez utóbbiból egyetlen adat is sokat elárul. Pél­dául, amíg az egyik, egyenként közel százötvenezer korona érté­kű új típusú szivattyúból tavaly száz darabot gyártottunk, 1985- ben már kilencszáz darabot fo­gunk készíteni. A nagyarányú lét­számbővülés a pártmunkában két, jellegzetes feladatot is ad. Ügyelni kell arra, hogy az új dolgozók beilleszkedjenek a kollektívába, a kommunisták ezenkívül az alap­szervezet életébe és tevékenysé­gébe is. Havonta három-négy új taggal bővül alapszervezetünk lét­száma. Tehát állandóan javítjuk a párttagság összetételét. Az idén nyolc tagjelöltet veszünk fel. Az új dolgozók nevelése mellett nem hanyagolhatjuk el a régi káderek nevelését sem. A FELADATOKAT részlete­sebben is kifejtette a pártelnök. Az új dolgozók különféle munkahe­lyekről jönnek, más-más berögzö- dött szokásokkal. Időbe telik, amíg megbarátkoznak a helyi feltételek­kel és követelményekkel. Ezért ügyelnek arra, hogy a kapcsolat állandó legyen velük, az eszme­cserék és a beszélgetések során minden kérdésükre konkrét felele­tet kapjanak. Elsősorban a műhe­lyek és részlegek szerint alakult a hat pártcsoport. Az új tagoknak olyan pártfeladatot adnak, amely segíti őket bekapcsolódni a közös­ségi életbe. Segítik a beilleszke­dést a rendszeresen megtartott termelési értekezletek és nyilvá­nos pártgyűlések is, ahol mindenki elmondhatja problémáit és javas­latait. Ha lemaradást kell pótolni, mint például legutóbb azon a rész­legen, ahol a pártelnök a vezető, a rendkívüli műszakokba is min­denkit bevonnak, tehát az új dol­gozókat is. A pártévzáró és a konferenciák határozatainak szellemében elké­szült munkaterv pontjainak másik része a termelést ösztönző szo­cialista munkaverseny és brigád­mozgalom szélesítését, valamint a szaratovi munkamódszerek al­kalmazásának fontosságát hang­súlyozza. Ez utóbbiról is részlete­sebben szólt a pártelnök.- Ismét a saját részlegemből indulok ki, de csak azért, hogy konkrétabb lehessek. A szaratovi munkamódszer ugyanis már az üzem valamennyi részlegén meg­honosodott, s egyre több dolgozó kapja meg az ezzel járó önellenőr­zési jogot. Az én részlegemen elő­ször a hegesztők kezdtek a szara­tovi munkamódszer szerint dol­gozni. Az illető a kész munkadara­bot saját jelével látja el, s felel annak minőségéért. A műszaki minőségi ellenőrzés szúrópróba módjára történik, s elsősorban azt hivatott megállapítani, hogy a sza­ratovi munkamódszer szerint dol­gozó egyén méltó-e továbbra is az önellenőrzésre. Ugyanis abban az esetben, ha hibás lenne az általa készített alkatrész, azonnal meg­vonnák ezt a jogot, s ezzel együtt az önellenőrzési joggal járó külön prémiumot is leállítanánk. Mindezt azért mondtam feltételes módban, mivel azokra a gyártmányokra, amelyek a részlegen készülnek már két éve egyetlen reklamációt sem kaptunk, tehát jog-, illetve prémiummegvonásra sem volt szükség. MÉG SZÁMOS, egyéb feltétel kell ahhoz, hogy a pártalapszerve­zet termelésirányító és segítő munkája hatékony lehessen. Ezt a pártévzáró és a konferenciák után elkészült munkaterv többi pontja is bizonyítja. Egy-egy gon­dolat erejéig ezeket is összegezte a pártalapszervezet elnöke.- Nagy gondot fordítunk a ká­dermunkára. Ugyanis hiába tud­nánk, hogy mit s hogyan kell csi­nálni, ha az egyes munkahelyeken nem lennének olyan öntudatos párttagok és pártonkívüliek, akik elképzeléseinket valóra tudják vál­tani. Ezért is vesszük olyan fontos feladatnak a párttagjelöltek kivá­lasztását. A javaslatot a pártcso­portok adják, és már a felvétel előtt egy évvel kijelölünk egy aján­lót, aki kellően felkészíti a fiatalt a párttagjelöltségre. Az ajánló együtt dolgozik a jelölttel, tehát naponta találkoznak és így meg­beszélhetik problémáikat. Hason­lóan kiemelt része munkánknak a dolgozók eszmei-politikai neve­lése. Ebben a pártoktatási évben például három csoport dolgozott, hogy mindenki a számára leg­szükségesebb témakörben bővít­hesse ismereteit. Az oktatásba a pártonkívülieket is bevontuk, például két csoportban fele-fele arányban voltak a párttagok és a pártonkívüliek. S végezetül ta­lán még annyit munkatervünkről, hogy az a társadalmi- és tömeg­szervezetek számára is meghatá­rozza a feladatokat. Mégpedig konkrétan. Ez a rész például az ifjúsági szervezetre vonatkozik- mutatta a megfelelő pontokat.- Itt van például, hogy mit várunk a Zenit-mozgalomtól, az ifjúsági ügyességi versenyektől, vagy az ipari tanulók politikai oktatásától, így, megosztva a munkát, a sok feladat is teljesíthető, és megvaló­síthatók a pártévzáró és a konfe­renciák határozatai. EGRI FERENC Hazánkban a szocializmus épí­tésének megkezdése előtt a sze­gény fiatalok nagyon nehezen ju­tottak el szakmát tanulni, főiskolá­ra meg igazán kevesen. Kevés olyan iskola és lehetőség adódott, amelyekből a fiatalok érdeklődé­süknek megfelelően választhattak volna. Ilyen körülmények között nevel­kedett a Bardejov melletti Dlhá Lukán Jozef Moravec is, aki mi­után nem került be a gimnázium­ba, elszegődött építőnek. Barde- jovban három évig járt inasiskolá­ba, ahol megfelelő elméleti felké­szültséget szerzett. Gyakorlati is­mereteit Ján Kotuliak mestertől kapta. Építői tapasztalatait pedig a későbbiek során a Prešovi Me­zőgazdasági Épitövállalatnál és a különböző néven ismert elődei­ben évről évre gazdagította. így fokozatosan az elismert építők kö­zé került. Gazdag ismeretei meg­mutatkoztak munkaeredményei­ben a gabonaraktárak, a tehénis­tállók és más mezőgazdasági lé­tesítmények építése során. Részt vett több vizmeder regulációs munkálataiban és a magas mező­gazdasági építmények szerelésén is. Prešov, Bardejov, Svidník, Strážske és további városok és falvak építkezésein telt el életének jelentős hányada. Eljutott azonban Komárom (Komárno) környékére, és a bardejovi járás Cigel'ka, Kl'u- šov, Stebník, Kurima, Malcov és más falvaiba, ahol az árvízvédelmi munkákon dolgozott. Vállalati fel­hívásra vett rész Csehországban - Lichosevecen és Polná u Jih- lavy-ban - az építkezések kivitele­zésén. Sok éves építői és politi­kai ismereteit később a vállalatnál mesterként, építésvezetőként és adminisztratív beosztásban is ka­matoztatta. Kiemelésre méltón jó a viszonya munkatársaihoz, kivált­képpen a fiatalabbakhoz. Ha kel­lett, tanácsot adott, segített gond­jaik felszámolásában, nehézsége­ik megoldásában. Megdicsérte és példaként emlegette a többiek előtt azokat, akik azt megérdemel­ték. Másfelől a lemaradókat, több­szöri mulasztókat külön figyelmez­tette, megpróbálta „rábeszélni“ őket a feladatok becsületes elvég­zésére. Nyílt fellépése és szerény em­beri, elvtársi magatartása miatt kortársai között, de a fiatalok köré­ben is közkedvelt volt. Ismerik kezdeményezőkészségét, igyeke­zetének eredményeit a vállalatve­zetés is elismeréssel jutalmazta: kétszer ,,A vállalat legjobb dolgo­zója“ lett. Szerteágazó szocialista építő­iparunk munkatársai, mesterei és építésvezetői közül azok közé tar­tozik, akik megszakítás nélkül hosszú évek óta dolgoznak e terü­leten. Negyvenhárom ledolgozott éve közül harmincat a mezőgaz­dasági épitövállalatnál töltött el, legtöbbször a bardejovi járás me­zőgazdasági beruházásain. Jozef Moravec nyugdíjasként is hű maradt az építőiparhoz, válla­latához szabad idejében pedig kertjében foglalatoskodik. Minél több ilyen munkaszerető és becsületes emberre lenne szükségünk népgazdaságunk va­lamennyi ágazatában. MIKULÁŠ MATEŠEJE SZÓT KÉREK Julius Fučík válogatott publicisztikai írásai A közelmúltban jelent meg a Prav­da Könyvkiadó magyar szer­kesztősége gondozásában magyar nyel­ven is Július Fučík - ebben az összeállí­tásban posztumusznak számító - publi­cisztikai írásainak válogatott gyűjtemé­nye. A több mint 200 oldalas könyv anyagát a cseh nemzeti hős, az egykori félelmetes tollú kommunista újságíró, fe­ledhetetlen emlékű antifasiszta harcos és vértanú özvegye, Gusta Fučíková bocsá­totta rendelkezésre. A kötet bevezetője­ként a közíró-kritikus, antifasiszta koro­natanú és küzdőtárs Fábry Zoltán - egy Fučík személyiségét, politikai-erkölcsi habitusát méltató - korábban írt rövid esszéje áll. Az összeállítás Dusek Imre vezető szerkesztő munkája, a fordítást neves írónkkal, költőnkkel és műfordí­tónkkal, Rácz Olivérrel megosztva vé­gezték. Július Fučík újságcikkeinek tudósítá­sainak, riportjainak és tárcacikkeinek szóban forgó gyűjteménye a München előtti Csehszlovák Köztársaság válságos s egyben kommunista és munkásmoz­galmunk rendkívül kiéleződött osztály­harcos időszakát revelálja. Történelmünk egy jelentős részének tanulságokban gazdag, irodalmi értékű publicisztikai adaléka. Kötetbe gyűjtve jubileumi tisztel­gés is egyszersmind: idén február 23-án volt Július Fučík születésének 80. évfor­dulója, szeptember 8-án pedig mártírha­lálának 40. évfordulójára emlékezünk. A szerkesztés kitűnő koncepcióját iga­zolja többek közt már a cím megválasztá­sa is: Szót kérek. A címadó tárcában az Ústi nad Labem-i szociáldemokraták egyik nyilvános gyűlésén - ahol szokás szerint dagályosan a hitlerizmusról szó­nokoltak - egy kommunista munkás szót kért - s nem kapta meg. Sőt, a rendezők kitaszigálták a teremből, s közben agyba- főbe verték. Olyannyira, hogy súlyos sé­rülései miatt hordágyon kórházba kellett öt szállítani. F učík írásai a maguk idején retteget fegyvert jelentettek a Csehszlovák Köztársaság akkori tőkés urai, vezető politikai körei, polgári pártjai, kormányhű reakciós sajtója, de még a szocdemek s a különböző színű „szocialisták“ szá­mára is. Egyben pedig az élet perifériájá­ra szorított s megtiport nép, a kiszipolyo­zott proletariátus, a meghurcolt, börtönbe vetett s meggyötört kommunisták re­ménykeltő és harcra bátorító útmutatása­it. Ma viszont cikkei s más műfajú lírai írásai éppen ezért cáfolhatatlan publi­cisztikai tanúságtételek a kommunista eszmék igazsága, a kommunista párt politikájának tisztasága, becsülete, a munkástömegek áldozatos osztályhar­cának jogosultsága és törvényszerűsége mellett. Fučík minduntalan ezek tudatá­ban kért szót. Kéretlenül és hajthatatla- nul. A tollát pedig mélységes kommunista meggyőződése, páratlan műveltsége, közírói szenvedélye s közismert ember- szeretete és optimizmusa vezette. A kibékíthetetlen ellentétek pólusai kö­zött áramló nagyfeszültség kisülései min­den írása. Mindenütt ott van, ahol akár nagy horderejű, akár kevésbé szenzáci­ós események zajlanak. Tárgyilagosan és mélyrehatóan tudósít a duchcovi csendőrsortűzről és az áldozatok temeté­séről, ahol tízezres tömeg esküdött meg- bosszulásukra. De ugyanolyan osztályharcos indulat­tal kommentálja a radotíni és kosúti kar­hatalmi vérengzések okait s a hatósági erőszak különböző megnyilvánulásait. Ugyancsak jelen volt Fučík az 1932 tavaszán kitört mosti sztrájknál, amely­nek indítékait, úgyszólván minden lénye­ges mozzanatát, valamint győzelmének okait hitelesen rögzítette lapja, a Tvorba számaiban folytatásokban közölte terje­delmes riportjaiban. Nagyon hatásosan fejtette ki, hogy a 25 ezer bányász sztrájkja, amelyet a Központi Sztrájkbi­zottság az igazi munkásegység jegyében vezetett a kommunista párt és a Vörös Szakszervezetek hatásos támogatásá­val, tulajdonképpen miért tört ki. Az ok itt is, mint másutt, kézenfekvő. A mosti Szénkitermelő Társaságnak például 1930-ban a tiszta nyeresége elérte a 8 millió koronát, az észak-csehországi bányamüvelő társaságok pedig együttvé­ve 235 millió korona tiszta nyereségre tettek szert. Ugyanakkor egyetlen évben hatezer bányászt bocsátottak el, a mun­kaviszonyban állók bérét pedig 40 millió koronával csökkentették. Á legjobb minő­sítésű bányászok szombatonként 100 ko­ronát sem vittek haza, a többség csak 30-40-50 koronát, s naponta háromszor szálltak le a bányába. R endkívüli tanulságos adatok buk­kantak elő a könyvből. Hogy pél­dául 1925-től 1933-ig 48 ezer 384-röl 800 ezerre nőtt a munkanélküliek száma. Vagy hogy a prágai építőipari munkások 1936-os augusztusi sztrájkja 10 százalé­kos béremelésért robbant ki, amikor a munkás napi átlagos keresete 16 koro­na 94 fillér volt, heti hat munkanapot véve alapul ez 101 korona 64 fillért tett ki. Viszont egy négygyermekes munkáscsa­ládnak a legszükségesebb élelmiszer be­szerzéséhez heti 124 korona 15 fillérre volt szüksége - nem számítva a lakás, a ruházkodás stb. költségeit. Vagyis a munkás 23 koronával keresett keve­sebbet, mint amennyit a családja leg­szükségesebb élelmezésére kellett fordí­tania. Ráadásul a válság idején százmilli­ókkal károsították meg őket a tőkések- évente átlagosan ötmilliárd koronával. S csak kontrasztként: a 22 legjelentő­sebb szénipari, vasipari és vegyipari üzem tiszta nyeresége az időtájt egyetlen év leforgása alatt 81 százalékkal növeke­dett, s csupán 9 vállalat acélbárójának részvényvagyona csaknem ötszörösére emelkedett. Vett azonban szívszorító példákat Fu­čík más társadalmi területekről is, a kultú­ra, a közoktatás, a sajtóélet területeiről. S itt válik időszerűvé hivatkozni Fábry Zoltánnak az előszóban írott megállapí­tásaira: Fučík politikai és erkölcsi realiz­musára, egyedülálló humanizmusára- s izzó kommunista meggyőződéséből fakadó internacionalizmusára. Más kap­csolatait nem említve, küldöttként részt vett a Sarló, a szlovákiai magyar baloldali értelmiségi ifjúság szervezete 1931-ben rendezett kongresszusán is. Itt is szót kért, s örökké emlékezetes marad beszé­de, amelynek csak kiragadott néhány mondatát idézzük befejezésül: ,,A ma­gyarok nemzeti felszabadulásáért nem­csak Önök harcolnak, magyar intellektu- álok a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzeti felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hragyeci, osztravai intelektuálok s a többi elnyomott nemzetek milliói. Üdvözletünk egyben ünnepélyes jelentkezés abba a nemzetközi egységfrontba, amely lé­pésről lépésre, ha veszteségekkel is, de győzelmesen halad a szabadság felé.“ A mi nem kerülhetett szóba egy rövid méltató cikkben, mindaz megta­lálható a könyvben. Azért érdemes elol­vasni, mert a mában a múltra emlékeztet­ve a jövő felé mutat. MIKUS SÁNDOR Évtizedek az építőiparban

Next

/
Oldalképek
Tartalom