Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-23 / 172. szám, szombat
Bánya a toronyházak közelében RAJTUNK A VÁSÁRLÓK SZEME Robog a gyorsvonat Prága felé. Vegyészmérnök ismerősömmel beszélgetéssel töltjük az időt egészen Bratislavától. Sok mindenről szó esik, de amikor megemlítem neki, hogy hová visz az utam, némiképp meglepődve reagál:- Mondd csak, Plzeňben bánya is van? A sör, a Škoda Müvek meg vagy féltucatnyi ismert dolog eszembe jutna erről a városról. De hogy szénbányája is van, azt nem tudtam... Ekkor még jómagam sem lehetek legalább képzeletbeli kalauza e távoli vidéken, mert először indultam arrafelé, és az Antonín Ux bányáról eddig legfeljebb egy-két kusza mondatot hallottam. Később a bányaigazgatóságon elmesélték, hogy vannak ám a városban is sokan, akik nem sejtik, mi is játszódik le otthonuktól néhány kilométerre a föld mélyében. Többen erre csak akkor döbbentek rá jgazán, amikor František Bejvlt és az általa vezetett bányaépítő brigádot meglátták a televízióban, olvashattak róluk az újságok hasábjain. Nem túlzás, ha leírom: egyszerre szereztek hírnevet önmaguknak és a bányának - városunkban és országszerte. A TROLIBUSZ VÉGÁLLOMÁSÁNÁL Másnap, némi előzetes útbaigazítás után, Plzeň főutcája felől trolibusz visz a város peremére. Közben magunk mögött hagyjuk a Škoda Müvek kilométereken át húzódó területét, s a városszéli lakótelepeket. A végállomásnál messziről is jól látható négy toronyház áll. ötven-száz méterre innét már a bánya bejáratánál találom magam. Reggel fél hét lehet. A délelőtti műszakban dolgozók már a mélybe ereszkedtek, az udvaron csak elvétve látni valakit. Karéi Kubí- ček, bányavezető-helyettes irodájában aztán többen összejövünk, egyikük-másikuk jelzi, hogy hétkor ő is a bányába készül. Addig még marad időnk öltözködésre, beszélgetésre. Közben figyelem az arcokat, gyűjtögetem észrevételeimet. Mindennapiasan viselkednek. A bányásznál ez nyugalmat jelent. Tán már meg sem fordul a fejében, hogy rövidesen ezernyi veszély leselkedik az életére. Hiába minden biztonsági intézkedés, a természet erői így is utat törhetnek maguknak... Idáig merészkedtem gondolataimmal, de ekkor már észbekaptam: nagyon messzire kerültem ezektől az emberektől. Mert az arcukról leolvasható nyugalom teljesen másról árulkodott, magával ragadóan rántott vissza közéjük. Fbben a légkörben az izgalom közelembe sem férkőzhetett. Any- nyira feloldódtam, annyira hozzájuk tartozónak éreztem magam, hogy csak öltözködés közben, amikor a kapca lábfejemre tekerésével akadt némi gondom, meg azon álmélkodtam, mennyire egyforma a bányász munkaruhája a lakatoséval vagy a szerelőével, akkor vettem csak tudomásul: első bányalátogatásom mennyi tapasztalatlan mozdulatra késztethet. Ezalatt szüntelenül beszélgetünk, így pontosíthatom ismereteimet: az Antonín Ux bánya Új Vendéglő aknájánál vagyunk. Szénfej- tési eredményeikről hiába tudako- lódzom, mert azt nem tartják számon. Ők bányaépítők, tehát elsősorban a föld alatti folyosók hajtásával foglalkoznak. Amit kibányásznak ilyenkor, legyen az kő vagy szén, szállítószalagon, keverve kerül a felszínre, ahol osztályozzák. Lenn a bányának eddig három szintje van, mi a másodikra készülünk, közel háromszáz méteres mélységbe. Hét óra előtt pár perccel már az akna melletti épületben vagyunk. Itt derékszíjamra akasztom a bányafelszerelés nékülözhetetlen kellékeit, kezembe adnak egy lámpát és sorban beírjuk nevünket a bányába ereszkedők nyilvántartásába. Percekkel később már többen szorongunk a ketrecszerü liftben. A bányászok közül mindössze František Bejvl fővájárt és Ján Valko termelési üzemvezetőt ismerem, ők lesznek kísérőim. Sziklamélyedésben ereszkedünk lefelé, a mozgó fejeken égő lámpák fénye hol itt, hol ott csillan meg a nedves kövezeten. Észrevehetően párás a levegő, a hátamra is minduntalan csöpög a víz. így érkezünk meg a második szintre. KILOMÉTEREK A FÖLD ALATT Kiszállunk és elindulunk a sötét bányafolyosón. František Bejvl és Ján Valko maguk közé vesznek, úgy vágunk neki az útnak. A dúcolás jóval a fejünk fölött van, így elég, ha csak azt figyeljük, merre járunk. Száz, kétszáz, ki tudja hány száz métert teszünk meg egyhangú gyaloglással. Időnként valamelyikünk megszólal, ilyenkor végighallgatjuk, majd tovább lépegetünk a szállítószalag mellett, rendre halk-,,Zdar“-ral köszöntve annak kezelőit. Az első elágazódásnál František Bejvl maga után hív. Víztócsán, sziklavájaton keresztül követjük a fővájárt, inkább barlangban érzem magam, mint szénbányában. De mikor a folyosó végéhez közeledünk, már mindenfelé szenet látok.- Mostanáig itt dolgoztunk ezzel a PK 9r jelzésű szovjet szénkombájnnal - mondja a fövájár. - Munkacsoportommal éppen most hordozkodunk át egy másik, ennél fontosabb helyre, de a gép ittmarad. A harmadik negyedévben ismét visszajövünk, hogy megkíséreljük a folyosóhajtási rekord megdöntését. A lehetőségek adottak hozzá, hiszen olyan szénréteghez jutottunk, ahol szinte élvezet a fejtés. Eddig ebben a folyosóban amúgy sem volt szerencsénk, rendre nagyon kemény kőrétegek kerültek utunkba, s nehezítették előrehaladásunkat. De most inkább nézzük meg a délelőtti műszakban dolgozó brigádtagokat. Újra kilométernyi gyaloglás, ezúttal már emelkedőkkel és szaporodó elágazásokkal tarkítva. Kísérőm nélkül könnyen elbolyonghatnék ebben a sötét, rideg környezetben. Amikor odaérünk, éppen leáll a szállítószalag. Valahol akadozik, gyors beavatkozásra van szükség, mert a négy folyosóhajtó bányász addig nem dolgozhat, František Bejvl rögtön visszarohan, megnézi, mi is történt valójában. Jirí Mrázek müszakvezető vájár kiszáll a Dosco-kombájn nyergéből és társainak segít. Pavel Kostka, Jaroslav Rumlés Pavel Smou- lek kihasználja az időt, további dúcelemeket készít a közeibe. Meg se állnak, mindegyikük tudja, mit kell csinálnia. Közben azért váltanak néhány szót Ján Valkó- val. Elmondják, mire lenne szükségük, mi nehezíti munkájukat. Amikor távozunk közülük, újra mozogni kezd a szállítószalag. Remélik, a műszak végéig már nem lesz gondjuk vele. Alig százméternyi járás után találkozunk František Bejvllel. Trikóban van, mégis teljesen megizzadt, arcáról, homlokáról verejték folydogál. Segítenie kellett a karbantartóknak, mert különben tovább várhattak volna a társak. Itt nincs idő hosz- szas gondolkodásra, sokszor pillanatok alatt kell reagálni az adott helyzetre. És ki ne járna ebben a többiek előtt, ha nem a fővájár, aki a többnyire fiatalokból álló szocialista munkabrigádnak is a vezetője. DÉLVIDÉKI A VÁJÁROK KÖZÖTT Kísérőim tartogatnak még egy meglepetést számomra. „Nehezebb lesz oda feljutni, de megpróbáljuk“, mondják mindketten, amikor újabb bányai gyalogtúrára csalogatnak. Az emelkedőköz érve megállunk, mert a piros lámpa jelzi: nem folytathatjuk utunkat, alighanem csilléken szállítanak valamit. Várakozunk, de csak nem hallani semmit. Ján Valko előre- megy, s kiderül, hogy égve maradt a lámpa, így aztán mi is felmászhatunk a meredek kapaszkodón. A terep nehezen járható. Ha az ilyesmi megtétele a szabad ég alatt fárasztó, akkor itt, a föld gyomrában legalább duplán az. A folyosó végén kézi fúrógéppel dolgozó bányászokra találunk. Ide kombájnnal semmiképp sem tudnának feljutni, ezért e klasszikus fejtéshez való visszatérés.-Ö a meglepetés: Lepi János, a csoport fővájára - vezet a hátrább álló bányászhoz František Bejvl. - Vele magyarul is beszélhet. Az ötvenen túl járó ember elmosolyodik, nem akar hinni a szemének, csak azután kezd anyanyelvén beszélni, miután magyar szavakat hallott.- Nagyon régen, még egészen fiatalon kerültem ide a Csallóközből. Bősi származású vagyok, s egy toborzás útján szakadtam ilyen távolba otthonomtól. Azóta is itt élek családommal, de azért kapcsolatban vagyok a rokonokkal, ismerősökkel. Az utóbbi időben gyakrabban járok haza. Tudja, ebben az évben már nyugdíjba készülök, és szeretnék visszatelepedni Dél-Szlovákiába. Vágkirályfán már vettem is magamnak egy házat. A hátralevő hónapokat itt a mélyben akarom ledolgozni. Ajánlották már: vállaljak könnyebb munkát, de nem fogadtam el, ebben a beosztásban már kibírom végig. Közben újabb támadásra indulnak a szénfal ellen. Megszólalnak a fúrógépek, elindul a szállítószalag, távozni készülünk. Ismét hosszú perceken át gyalogolunk, most már az akna irányába. Órámra pillantok. Közel három órája vagyunk a bányában, lábunkban legalább öt kilométer fáradtsága. Akik itt dolgoznak, na- B ponta megteszik ezt a távot, munkába menet meg vissza, s talán ez a legkönnyebb elvégezni valójuk. Zökkenőmentes visszatérésünk után újra Karéi Kubíčekhez mentünk. O afelől érdeklődött, milyen hatással volt rám a bánya világa. Mindössze ezt válaszoltam:- Másoknak is, a lehető legtöbb embernek látnia kellene ezt... Akkor valószínűleg többen megértenék, miért tartozunk hálával a bányászoknak, akik ugyan köztünk élnek, mégis életük jelentős hányadát a föld mélyében töltik. Mindnyájukért! J. MÉSZÁROS KÁROLY Minden nagyobb feladat megoldása előtt rendszeresen találkozunk a dolgozókkal. Hasznos javaslataik, bíráló megjegyzéseik nagyban elősegítik munkánkat. így történt ez július elsó felében az üzemi pártbizottság kezdeményezésére összehívott párt-gazdasági konferencián is, ahol a CSKP KB 8. ülése határozatainak lebontásáról és a műszaki fejlesztés kérdéseiről tanácskoztunk. Bevezetőt Emil Domček, a vállalat igazgatója mondott. Szavaiból a jelenlevők megnyugvással vették tudomásul, hogy a Calex hűtőgépgyár kollektívája az éves népgazdasági feladatok ütemterv szerinti részét 51,5, az árutermelési tervet pedig 100,4 százalékra teljesítette. A párt és a dolgozók együttes munkája eredményességének jelentőségét növeli, hogy a minőségi mutatók szempontjából is tartjuk a lépést. Gyártmányaink műszakilag magas színvonalúak, korszerűek, árutermelésünk 60,9 százaléka megfelel az első osztályba sorolt fogyasztási cikkek minőségi feltételeinek. S ez annak köszönhető, hogy a tudományos-műszaki eredményeket már a korábbi években mind nagyobb hatásfokkal érvényesítettük a gyakorlatban, termékfelújitással azóta is állandóan bővítjük gyártmányaink választékát. Az idei évre szóló állami terv 375 ezer mélyhűtő- és hűtőgép gyártását irányozta elő. Dolgozóink e mennyiségen felül 10 ezer hűtőgép és 3 ezer mélyhűtő előállítására vállaltak kötelezettséget. Jóllehet, feladatainkat a követelmények színvonalán teljesítjük, a hazai vásárlók igényeit nem tudjuk teljes egészében kielégíteni. Műszaki fejlesztéssel és anyagtakarékossággal A párt-gazdasági konferenciának az volt a szerepe, hogy a hazai árualap bővítésére a termelés mennyiségi növelésére mozgósítsuk az erőnket. Eddigi lehetőségeinket csaknem teljes mértékben kimerítettük, ezért nem marad más hátra, minthogy minden munkahelyen meggyorsítsuk a műszaki fejlesztést, lerövidítsük a gyártmányfelújításhoz szükséges három éves tervciklust. Ezen a téren jelentős feladatok hárulnak a termelés műszaki előkészítő szakosztálya pártalap- szervezetének kommunistáira. Halaszthatatlan kötelességük gondoskodni a legkorszerűbb technológiák meghonosításáról, állandó tökéletesítéséről. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vállalatnál folyó kutató- és fejlesztési munka segítésére, a munka erdményeinek tudományos megvitatására, nem utolsósorban az eredmények bevezetését szolgáló feltételek javítására. Ivan Šabík mérnök több adatot sorolt fel bizonyításul, hogy a szakosztály munkatársai milyen intézkedéseket tettek az árutermelés növelésére. Idén nyolc új termék gyártására és három technológiai feladat megoldására teremtették meg a szükséges műszaki feltételeket. Jelenleg a legnagyobb fejtörést a nálunk kifejlesztett ET 01 típusú hószabályozó gyártáselőkészíté- se okozza. Igényesebb feladatokkal kell megküzdenünk azonban az utolsó negyedévben, mivel megkezdjük az új CM 350 Kombi hitelesítő és a 130 literes háztartási mélyhűtő szériagyártását. A kezdeményezés ereje Pártalapszervezeteink mind jobban tudatosították, hogy a hetedik tervidőszakban meghatározó a gazdaságos, új eljárások iránti igény. Ezek között talán a legfontosabb szempont, hogy gyártmányainkat fajlagosan kisebb anyag- és energiafelhasználással állítsuk elő. Lehetőségeinket jól jelzi, hogy hűtőgépeink súlyosabbak és ener- giaigényesebbek a fejlett ipari országok hasonló gyártmányainál. Gazdaságpolitikai céljaink elérése- sokkal inkább, mint bármikor- megköveteli a korszerű műszaki megoldásokat, a jobb alkalmazkodást a világszerte gyorsuló műszaki fejlődéshez, a változó körülményekhez. E téren gyümölcsözően mutatkozik meg az élenjáró kommunista munkások példája, akik az anyag- és energiatakarékos megoldások egész sorát kezdeményezték. A kibontakoztatott mozgalomnak köszönhetően több mint 1500 tonna fémet takarítunk meg az év végéig. A sokrétű kezdeményezés hajtóereje kétségkívül az öntudat és a jó munka anyagi-erkölcsi elismerése. Ezért a politikai és szakmai műveltség elmélyítéséről, a differenciált bérezés érvényesítéséről szüntelenül gondoskodunk. A múlt évben az alapszervezetek 449 tagján kivül 73 párton kívüli dolgozó vett részt a pártoktatásban. S ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy tanfolyamok hallgatói kifogástalanul teljesítik feladataikat, hanem abban is, hogy immár 3554-re növekedett a szocialista munkabrigádokban dolgozók létszáma. A legtöbb feltalálót, újítót a munkabrigádok adják, tagjaik járnak az élen a különböző versenymozgalmakban is. Eredményeink bizonyítják, hogy a műszaki fejlesztés terén dolgozók többsége odaadással, kellő hozzáértéssel látja el feladatát. De ez nem feledtetheti el azt, hogy a nagyobb igényű találmányok, újítások száma távolról sem kielégítő. Az értékesebb javaslatok túlnyomó többsége a feltalálók és újítók kis hányadától származik. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az emberi tényezőkre, az elismerésre és az elmarasztalásra, az egészséges kádercserék elősegítésére, arra, hogy mindenki tudása és képességei szerinti munkahelyen és beosztásban dolgozzon. A párt-gazdasági konferencia egyértelmű álláspontra helyezkedett abban is, hogy a műszaki fejlesztés további eredményességében, a munka minőségi javításában alapvető szerepe van a vállalat belső légkörének, ami viszont elválaszthatatlan a vezetés színvonalától, igényességétől és következetességétől. A másik dolog, hogy párhuzamosan pártalapszervezeteink is növeljék eszmei-nevelő, valamint ellenőrző munkájuk hatékonyságát. A jövőben nem szabad előfordulni, hogy olyan elvtársakat javasoljanak fontos gazdasági tisztségek viselésére, akik nem végezték el a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetemét. Kellő politikai végzettség és előrelátás szükséges ahhoz, hogy népgazdasági terveinket, a műszaki fejlesztés feladatait a következő években is eredményesen teljesíthessük. Végcélunk az, hogy a tudományos eredmények alkalmazása és a rendszeres gyártmányfelújítás révén javítsuk vállalatunk egész gazdálkodásának hatékonyságát, biztosítsuk az intenzív gazdasági fejlődés feltételeit. Együtt a kijelölt úton Üzemi bizottságunk a párt-gazdasági konferencia tanácskozásából, a felszólalók észrevételeiből és javaslataiból azt az általánosítható következtetést vonta le, hogy a tudomány és technika eredményeinek lendületesebb érvényesítése a hűtőgépgyárban is fontos politikai kérdés. Ha eredményesen oldjuk meg gazdasági feladatainkat - a termelés összhangban van a szükségletekkel és a követelményekkel, zavartalan az áruellátás akkor ez kedvezően befolyásolja az emberek politikai magatartását, a jó politikai közérzet viszont serkentőleg hat a népgazdasági feladatok teljesítésére. Alapszervezeteink, a kommunisták ennek jegyében fejtik ki tevékenységüket, s fáradoznak azon, hogy gyártmányaink sehol se hiányozzanak a boltokból. FRANTIŠEK DRGOŇA, a Calex üzemi pártbizottságának elnöke Hárman a fiatal bányászok közül. Jobbról az első František Bejvl brigádvezetó (CTK-Jiŕí Vlach felvétele)
