Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-09 / 134. szám, csütörtök

A termelés hatékonyságának növelése a Szovjetunióban Az SZKP XXVI. kongresszusa a 11. ötéves tervidőszak fő felada­tául tűzte ki ,,a szovjet emberek életszínvonalának további emelé­sét a népgazdaság stabil, prog­resszív fejlesztésével, a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyor­sításával, az intenzív gazdaság- fejlesztésre való áttéréssel, az or­szág termelési potenciáljának ésszerűbb kihasználásával, a for­rások sokoldalúan takarékos hasznosításával, valamint a mun­ka javításával.“ E feladatteljesíté­sére irányul az 1983. évi terv is, amely elmélyíti a gazdaságfejlesz­tés szociális irányzatát a szovjet emberek szükségleteinek jobb ki­elégítése céljából. Ez abban is megnyilvánult, hogy a fogyasztási alap részesedési aránya a nemze­ti jövedelemből az 1980-as 75,3 százalékról 1983-ban 76,3 száza­lékra növekszik, valamint abban, hogy a fogyasztási cikkek termelé­sének előirányzott növekedési üteme 3,5 százalékos, miközben az ipari termelés átlagosan 3,2 százalékkal növekszik. Számos ok következtében, fő­leg a társadalmi termék és a nem­zeti jövedelem bonyolultabb újra­termelési feltételei miatt az 1983. évi terv a fő mutatóknál mérsékel­tebb növekedési ütemet irányzott elő - a nemzeti jövedelemnek 3,3, az ipari termelésnek 3,2, a beru­házási tevékenységnek 3,2 szá­zalékkal kell növekednie. A tervezett növekedés elérésé­nek döntő tényezői közé tartozik a munkatermelékenység növeke­dése, a takarékos anyagfelhasz­nálás a népgazdaság minden ágazatában, valamint az egész termelési potenciál jobb kihaszná­lása. Amíg a 10. ötéves tervidő­szakban a nemzeti jövedelem nö­vekményének 78 százaléka szár­mazott a munkatermelékenység növekedéséből, a 11. ötéves terv­időszakban ebben a tekintetben legalább 90 százalékos arányt kell elérni. Ezért a jelenlegi időszak­ban és a további években a Szov­jetunió számára is létfontosságú feladat a termelés intenzitásának és hatékonyságának a fokozása. Nemrég Bratislavában tartózko­dott M. N. Gorskov elvtárs, az SZKP KB lektora, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának osztály­vezetője, aki részletesen beszá­molt a szovjet népgazdaság fejlő­désének időszerű kérdéseiről, el­sősorban a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséről. Előadásait három témakörre össz­pontosította, mégpedig a munka­termelékenység növelésére, a ter­melés anyagigényességének csökkentésére, valamint a terme­lési kapacitások és az állóeszkö­zök jobb kihasználására. A munkatermelékenység növekedése A 11. ötéves tervidőszak fel­adatainak teljesítésében döntő je­lentőségű a munkatermelékeny­ségnek az egész tervidőszakra előirányzott 18 százalékos növe­kedése. Ezzel olyan mértékben kell növelni a termelést, mintha további 17 millió dolgozó lépne munkába. A Szovjetunió iparában a munkatermelékenység növeke­désének minden százaléka 370 000 új dolgozó, ebből 300 000 új munkás teljesítményének felel meg. A Szovjetunióban a munkater­melékenység növelésének fő for­rása a gépesítés és az automati­zálás. Az iparban növekszik a komplex módon gépesített üzem­egységek, az automatikus meg­munkáló gépsorok, valamint a számjegyvezérlésű munkagé­pek száma. Az 1981-1982-es években az ipari robotok termelé­se 3,4-szeres mértékben növeke­dett, s az egész tervidőszak alatt nyolcszorosára növekszik. A robo­tok alkalmazásával jó tapasztala­tokat szereztek a szevasztopoli ERA Villamossági Szerelvény­gyárban, valamint más üzemek­ben, ahol a munkatermelékenység a robottechnika bevezetésével 2 - 2,5-szörös mértékben növeke­dett, s minden egyes robot 2-3 dolgozót helyettesít. A munkatermelékenység növe­lésének említett tényezőin kívül jelentős eredményeket hoz a tu­dományos munkaszervezés is, valamint a brigádrendszerű mun­kaszervezés fejlesztése. Egy sor szovjet vállalat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ilyen brigádok munkatermelékenysége 30-35 százalékkal nagyobb az átlagos­nál, emellett kevesebb selejt fordul elő náluk, jobb a munkafegyel­mük, s jobb viszonyuk van a kollek­tív munkához. A brigádrendszerű munkaszervezés szélesebb körű fejlesztésével körülbelül 200 ezer dolgozó szabadul fel a 11. ötéves tervidőszakban. A termelés anyagigényességének csökkenése A Szovjetunióban az ipari válla­latok termelési költségeinek há­romnegyed részét az anyagráfor­dítások képezik, melynek csök­kentésében jelentős tartalékok vannak. Az ötéves terv 205 millió tonna egyezményes tüzelőanyag megtakarításával számol, ami 10-12 milliárd rubel értékű bánya­ipari beruházásnak felel meg. A gépiparban és a fémfeldolgozó iparban 8,5 millió tonna, az építő­iparban pedig mintegy 2 millió ton­na hengerelt vasat kell megtakarí­tani. A másodlagos nyersanyagok jobb kihasználásával több mint 7 milliárd rubel értékű termelést kell elérni. A termelési költségek csökkentésével a tervidőszak utol­só évében az előirányzatok szerint 7 milliárd rubellel növekszik a nemzeti jövedelem. E feladatok teljesítése már folyamatban van. Minden ipari ágazatban új techno­lógiai eljárásokat vezetnek be, amelyek kevés hulladékkal, illetve hulladékmentesen, s takarékos energiafelhasználással termelnek A Novolipecki Kohászati Üzemben például az összes acél folyamatos öntésével 20 százalékos fémmeg­takarítást érnek el. A fémmegtakarítás egyik leg­fontosabb irányzata a gépek és berendezések szerkezeti tökélete­sítése. A vetőgépek gyártásánál például az anyagigényesség 40 százalékkal, a portáldaruk és az exkavátorok gyártásánál pedig 30-40 százalékkal csökkent. En­nél is nagyobb mértékű volt az anyagfelhasználás csökkenése egyes új berendezéseknél, mint például a gázturbináknál, ahol 2-2,5-szörös csökkenést értek el. INNEN-ONNAN • Zimbabwe kormánya tör­vénytervezetet terjesztett a parla­ment elé. Olyan testület megalakí­tását javasolja, amely majd ellen­őrzi a természeti kincsekkel való ésszerű gazdálkodást és az ásvá­nyi nyersanyagok exportálását. A köztársaság a múlt évben több mint 500 millió dollár értékű sze­net, brómot, azbesztot és egyéb ásványkincseket szállított kül­földre. • Sikeresen fejlődik Laosz me­zőgazdasága. 1982-ben rizsből - az ország lakosságának legfon­tosabb élelmiszeréből - 1,1 millió tonnát termesztettek. Az utóbbi években növekedett a szójabab, d kávé, a földimogyoró és a do­hány vetésterülete, s a hatéko­nyabb nagyüzemi termelési mód­szerek alkalmazása kövekeztében emelkedett a termésmennyiség is. Több mint 5 százalékkal növeke-, dett a szarvasmarha-tenyésztés, főleg a bivalyok száma szaporo­dott. örvendetesen fejlődik a szö­vetkezeti mozgalom. A múlt évben körülbelül 600 új földművesszö­vetkezet alakult. Az ország több mint 2000 földmüvesszövetkeze- tében eredményesen alkalmazzák a legkorszerűbb agrotechnikai el­járásokat, melyek szükségesek a növénytermelés és állattenyész­tés mennyiségi és minőségi fej­lesztéséhez. A gépiparban a hengerelt anya­gok fogyasztása az alkatrészgyár­tás tökéletesítésével is csökken. A leningrádi Elektroszila társulás­ban például a 11. ötéves tervidő­szakban 24 százalékkal növelik a termelést, miközben a hengerelt anyagok fogyasztási szintje válto­zatlan marad. Figyelmet érdemel az is, hogy a Szovjetunióban az 1983. évi terv értékmutatókban irányozta elő a maximális anyagfogyasztást az egyes minisztériumok, társulások és vállalatok számára, miközben egyes nyersanyagoknál a megta­karított mennyiség értékének 75 százalékát a dolgozók premizálá­sára lehet felhasználni. A termelési kapacitások és az állóeszközök jobb kihasználása A Szovjetunióban az ágazatok közötti kapcsolatok javításával, a tervezés egyensúlyi mérlegének tökéletesítésével, valamint az üzemek korszerűsítésével sok­oldalúan segítik elő a termelési kapacitások jobb kihasználását. A gépiparban például fontos fel­adatnak tartják a berendezések műszakszámának növelését. Moszkvában, Leningrádban és más városokban sok vállalatnál úgy oldják meg ezt a problémát, hogy több gép egyidejű kezelésé­re térnek át, s dolgozókat szabadí­tanak fel a segédágazati termelés­ből. Javul a vállalatok műszaki ellátottsága is. Évente 10 száza­lékkal növekszik a rekonstrukciók­ra fordított beruházási keret, mi­közben a befektetések megtérülé­se számos esetben sokszorosan kedvezőbb, mint az új üzemek építésénél. A Szovjetunióban évente mint­egy 200 új nagyüzemet helyeznek üzembe, így ezek gyors átadásá­ban az állóeszközök jobb kihasz­nálása szempontjából nagy tarta­lékok vannak. A gyors üzembe helyezés egyik jó példája a jakut- földi Nyerjuginszkij külszíni bánya, ahol 1980 decemberében kezdték el a jövesztést, de már 1981 janu­árjától a tervezett teljes kapacitás­sal termelt a bánya, habár az egész 1981-es évet a felfutás idő­szakának irányozták elő. Hasonló jó eredményeket értek el az üzem­be helyezés határidejének lerövi­dítésében, a kujbisevi golyóscsap- ágygyárban, a mogilevi Himvo- lokno termelési egyesülésben és más vállalatokban. A tudományos-műszaki hala­dás érvényesítésében pótolhatat­lan szerepe van a dolgozók kez­deményezésének. Az ötéves terv­időszak elmúlt éveiben különö­sen jó eredményeket értek el ezen a területen a LOMO, a Szvetlana, az Elektroszila, az Uralmas és a ZIL tudományos-termelési és termelési egyesülésekben, s más vállalatoknál. Tavaly csupán a moszkvai vállalatoknál mintegy tízezer együttműködési szerző­dést kötöttek az egyes tudomá­nyos és termelési kollektívák. A termelés hatékonyságának növelése szükségszerűen megkö­veteli a dolgozók szocialista öntu­datának és szakképzettségének további fejlesztését, a pontos és fegyelmezett munkát, ami a leg­fontosabb tényező a szovjet nép által létrehozott hatalmas termelé­si potenciál gyümölcsöző kihasz­nálásában. A széles körű tudományos­szervezési munka az SZKP KB elmúlt évi novemberi ülése óta sok eredményt hozott. Szilárdul a ter­vezési, a technológiai és a munka- fegyelem, csökkent a munkahelyi mulasztások és"késve érkezések száma. Az idei év első hónapjai­ban a Szovjetunió ipari termelése a tervezettnél gyorsabb ütemben növekedett. A munka tökéletesíté­se a népgazdaság valamennyi ágazatában, a gazdaságfejlesztés nehézségeinek erőteljes leküzdé­se, s a dolgozók millióinak a mun­kastílus javítására irányuló igye­kezete szilárd alapot nyújt az SZKP gazdaságpolitikájának gyakorlati megvalósításához. ŠTEFAN PEVNÝ KOMMENTÁLJUK A pártoktatási év végén Alapszervezeteinkben az 1982-83-as pártoktatási év befe­jeződött, most értékelik az eredményeket. A legtöbb helyen kedvező a mérleg; a hallgatók ideológiai felkészültsége, politikai tudása gyarapodott, s ez kedvezően befolyásolja a népgazdasági feladatok teljesítését is. A propagandisták külön érdeme, hogy a kötelező témákon kívül foglalkoztak a nemzetközi és belpolitikai élet időszerű eseményeivel, a fejlett szocialista társadalom építésének soron levő tenni­valóival. Ez növelte a párttagság érdeklődését, tanulási kedvét, eszmei igényességét. Egyre kritikusabban szemlélik önmagukat és környezetüket, nagyobb követelményeket támasztanak magukkal és munkatársukkal szemben. Jól szemlélteti ezt az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit kommunistáinak példája, akik a pártoktatásban szerzett isme­reteiket nemcsak a vállalat gazdasági egyensúlyának és tekintélyének visszaállítására, hanem a hatékonyabb gazdál­kodást segítő munkamódszerek meghonosítására is ered­ményesen felhasználják. Növekszik a dolgozók kezdemé­nyező kedve és fokozódik a termelés üteme, az egyének és a kollektívák értékmérőjévé a minőségi követelmények meg­tartása vált. A párt úgy töltheti be még hatékonyabban és eredménye­sebben vezető szerepét, ha minden kommunista teljes esz­mei tudásával küzd a XVI. kongresszus irányvonalának és programjának valóra váltásáért. Naponta kerülünk olyan helyzetbe, hogy érvelő vitában kell megmagyarázni a párt politikai indítékait, védelmeznünk kell a párt álláspontját, szembe kell szállnunk a visszahúzó szemlélettel, a téves nézetekkel. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése feltétlenül megköveteli, hogy a párttagok kommunista meggyőződéssé érleljék szerzett politikai ismereteiket. Hogyan? Kiállásukkal, pártosállásfoglalásukkal, bátorítóés bíráló észrevételükkel. A legnagyobb hatást mégis a szemé­lyes példa erejével érhetik el. Nincs nagyobb meggyőző, lendítő és mozgósító erő, mint a jó példa a munkában, az aktivitásban, az odaadásban, a lelkiismeretes kötelességtel­jesítésben. Az 1982-83-as pártoktatási év - a CSKP KB Titkárságának új koncepciója alapján - tartalmának fejlesztésével, gazdagí- tásval igyekezett lépést tartani a népgazdasági-társadalmi szükségletekkel. Néhány helyen mégis előfordult, hogy a pártoktatás - az előadók és a propagandisták felkészült­sége és alkalmatlansága folytán - csak hiányosan és látszó­lag teljesítette feladatát. A hiányosságot csak fokozta, hogy elsősorban a dél­szlovákiai járások alapszervezetei az anyanyelvű politikai kiadványok kései megjelenése miatt a pártoktatási idő tervét sem tudták betartani. Ezt a hanyagságot nemcsak az évzáró taggyűléseken, hanem az üzemi pártkonfereciákon is jogo­san bírálták. A propagandisták és az előadók kellő kiválasztásával elsősorban az alapszervezeti pártbizottságoknak kell megte­remteniük a színvonalas pártoktatás feltételeit. Másodsorban a kerületi és a járási pártbizottságok kötelessége, hogy gondoskodjanak a pártoktatási anyagok idejében történő elküldéséről. Másfelől, a politikai nevelés házai is nyújtsanak nagyobb segítséget az alapszervezeteknek. A cél az, hogy a pártoktatás mind igényesebben és teljesebben megfelel­hessen feladatának, növelje a párttagság ideológiai felké­szültségét. SZOMBATH AMBRUS Rendkívül nehéz feltételek között is működik az SME-130 típusú felvonós talajgyalu, a Nové Mésto nad Metují-i Stavo- stroj Nehézgépgyárának legújabb terméke. Eddig három darabot készítettek belőle, s a prágai Mitas óriás gumiabron­csaival szerelték fel. A Mitas évente ezer ilyen gumiabron­csot szállít Nové Mésto nad Metujíba, gumiabroncsait más gépekre is felszerelik, s ez 16 millió korona megtakarítást jelent népgazdaságunknak devizában. A képen balról: Bohu­mír Blecha mérnök, konstruktőr Jiri Špetlával és Josef Matoušsal, a fejlesztőműhely dolgozóival ellenőrzi a talaj­gyalu prototípusát. (Libor Hajský felvétele - ČTK) ÚJ SZŐ 4 1983. VI. 9. VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom