Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-04 / 130. szám, szombat

KIS __________ NY ELVŐR Egvj hét a nagyvilágban Május 28. - június 3. SZOMBAT: VASÁRNAP: HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Közzétették a szovjet kormány nyilatkozatát az amerikai rakétatelepítési szándékról - Wil- liamsburgben megkezdődött a tőkés csúcsta­lálkozó Hivatalos látogatásra Bonnba érkezett az ame­rikai hadügyminiszter - Berlinben közölték, Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnö­ke nem hivatalos megbeszélésen fogadta Hans-Jochen Vogelt, a nyugatnémet SPD par­lamenti frakciójának vezetőjét Budapesten megnyílt az IPU európai együttmű­ködési és biztonsági konferenciája - Megkezd­te moszkvai látogatását a spanyol külügymi­niszter Nyilvánosságra hozták Bécsben az új kormány programját - Varsóban egynapos ülést tartott a LEMP KB Moszkvában eltemették Arvid Pelsét, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a KB pártellenőrzési bizottságának elnökét - Asszad szíriai államfő Tripoliban tárgyalt Moamer Kad­hafival Brüsszelben befejeződött a NATO katonai ter- vezöbizottságának ülése - Jurij Andropov fo­gadta a Harriman házaspárt A latin-amerikai körúton tartózkodó Felipe González spanyol kormányfő venezuelai láto­gatását befejezve Panamába utazott A címzettek véleménye A Szovjetunió kormányának egy héttel ezelőtt közzétett nyilat­kozata, a dokumentum értékelése az elmúlt héten a világsajtó egyik vezető témája volt. A nyugati hír­közlő eszközök szinte kivétel nél­kül komoly figyelmeztetésként ér­tékelték a nyilatkozatot, kiemelték annak higgadt hangnemét. A dokumentum címzettei, vagy­is a NATO-tagállamok kormányai- élükön Washingtonnnal - ezúttal sem mutattak valami nagy megér­tést a Szovjetuniónak az emberi­ség sorsa, békés jövője miatti őszinte aggodalmai iránt. A leg­élesebben - mindjárt szombaton- az amerikai külügyminisztérium válaszolt. Megismételte, hogy az USA a genfi szovjet-amerikai tár­gyalásokon semmiképpen sem akarja tekintetbe venni a brit és a francia nukleáris eszközöket. Ezeket az atomfegyvereket figyel­men kívül hagyva, ellenkezőleg, minden alapot nélkülözve azt állí­totta, hogy a Szovjetunió az euró­pai közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverek terén meg akarja őrizni monopóliumát. A külügymi­nisztérium képmutatóan közölte: Washingtonban üdvözlik a Szov­jetunió fegyverzetcsökkentési tö­rekvéseit, de elutasítják azt az állí­tását, hogy az USA leszerelési javaslatai egyoldalúak. Erre az amerikai álláspontra re­agálva a TASZSZ kommentárja rámutatott: naivitás lenne a Szov­jetunió részéről, ha beleegyezne, hogy fegyverzete szintjét a NATO egyetlen állama, az USA fegyver­zetének szintjéhez igazítsák. A szovjet kormánynyilatkozat közzétételének napján megkezdő­dött hetes tőkés csúcs is lépés- kényszerbe került. A Fehér Ház­nak azonban sikerült rákényszerí- tenie akaratát a partnerekre. A „williamsburgi nyilatkozat“ cí­men vasárnap este kiadott külpoli­tikai állásfoglalás a fegyverzet­csökkentés kérdéseiben az USA álláspontját tükrözi. Washington szövetségeseinek voltak ugyan fenntartásaik, de ezekből végül is csak annyit tükröz a dokumentum, hogy mentes a hasonló témájú amerikai állásfoglalásokban szo­kásos szovjetellenes megfogal­mazásoktól. Reagan rendezésének „eredményei“ A williamsburgi csúcstalálkozó eredeti célja az volt, hogy megol­dást találjon a súlyos gazdasági problémákra, vagy legalább a megoldás lehetséges útjait és módszereit találja meg. Már a ta­nácskozás első napja után egyér­telművé vált, hogy ezek a próbál­kozások kudarcra vannak ítélve. Ezt a helyzetet használta ki a házi­gazda - nyugati lapvélemények szerint - partnerei „váratlan lero- hanására“, és kényszerítette rájuk az amerikai stratégiát támogató, az új nukleáris rakéták európai telepítését ismételten megerősítő nyilatkozatot. A dokumentumot - és ezt Washingtonban jelentős győzelemként könyvelik el - aláír­ta Japán is, amely nem tagja a NATO-nak, úgyszintén Franciaor­szág, amely nem tagja a NATO katonai szervezetének. A csúcstalálkozó után a részt vevő országok számos politikusá­nak és a sajtónak is az volt a véle­ménye, hogy Nyugat-Európa poli­tikai akarat nélkül vett részt az értekezleten. A várt eredmények hélyett a csúcs negatív hatással volt a pénzpiacokra: tovább romlott pl. a dollár és a nyugatnémet márka viszonya. Csütörtökön a párizsi börzén 7,67 frankot ért már a dol­lár, 1,40 frankkal többet, mint egy évvel ezelőtt, az előző tőkés csúcs idején. A jelenlegi válsághelyzet­ben ez 28 milliárd frank többletki­adást jelent Franciaország szá­mára. Az NSZK sajtója elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az USA sem­milyen megoldást sem kínált a nemzetközi gazdasági fellendü­lést jelentős mértékben akadályozó amerikai költségvetési deficit és a magas kamatlábak csökkenté­sére. A japán polgári lapok is két­kedőén fogadták a csúcstalálkozó gazdasági állásfoglalásait, és kü­lönösen élesen bírálták azt a tényt, hogy az ország egyre nagyobb mértékben vesz részt az Egyesült Államok és a NATO szovjetellenes stratégiájában. A számos véleményt összegez­ve megállapíthatjuk: a williams- burgi találkozó mozgalmas volt, színpompás, külsőségekben gaz­dag, de eredményeiben - kiábrán­dító. Libanoni helyzetkép A közel-keleti ország válsá­gos helyzete rendezése felé az elmúlt héten sem történt egyetlen számottevő lépés sem. Annál is inkább, mivel a megoldás alapvető feltétele az izraeli csapatok kivo­nulása lenne, ezzel szemben az izraeli vezetés újabb erőket küldött Nagy-Britanniában, a Greenham Common légitámaszpont előtt ked­den négynapos tiltakozó megmoz­dulás kezdődött az amerikai cirkáló rakéták telepítése ellen. A békéért tüntetve lányok és asszonyok torla­szolták el a támaszpont kapuit. A rendőrség durván fellépett elle­nük, és több tüntetőt letartóztat­tak. (Telefoto: ČSTK) Libanonba, többek között 300 harckocsit. így 1800-ra emelke­dett a bevetésre kész páncélosok száma. Ezeket az erőket elsősor­ban a kelet-libanoni a Bekaa- völgyben vonták össze és helyez­ték riadókészültségbe a szíriai egységek állásaival szemben. A frontvonal mögött Izrael több új katonai tábort épített ki, és foko­zódtak a légi provokációk is. Libanonnak ebben a térségé­ben szinte kézzelfoghatóvá vált az újabb háború kirobbanásának veszélye. Menahem Begin izraeli kormányfő szerdai parlamenti be­szédében ugyan azt állította, hogy országa nem készül az arabközi biztonsági erők kötelékébe tarto­zó, Libanonban állomásozó szíriai egységek megtámadására, csak- hát volt már rá példa - nem is egy- hogy a Tel Aviv-i kormány mást mondott és mást tett. Begin ugyan­ebben a beszédében azzal vá­dolta Damaszkuszi, hogy katonai előkészületeivel „fenyegeti“ Izra­elt. Az egyiptomi államfő szintén szerdán tette azt a kijelentést- mintegy támogatva Begint hogy Damaszkusz nem számíthat Kairóra, ha háborúba bonyolódik Izraellel. Közben a bejrúti diplomácia of- fenzívába kezdett. Az arab világ­ban támogatókat igyekszik találni egy rendkívüli arab csúcs össze­hívásához, amelytől azt reméli, hogy majd szorgalmazza a szíriai és palesztin egységek kivonását az ország területéről. Enélkül megvalósíthatatlan a libanoni-iz- raeli egyezmény. A próbálkozások egyelőre sorra kudarcot vallottak, mivel az arab államok többsége, csatlakozva Szíria, a palesztinok és a libanoni hazafias erők állás­pontjához, szintén elutasítja a csapatkivonási egyezményt. Ezenkívül a libanoni kormányfő, de az izraeli hadügyminiszter is Párizsban járt a héten azonos cél­lal: szövetségeseket kerestek, akik segítenének az USA-nak rá­venni elsősorban Szíriát a libano­ni-izraeli egyezmény elfogadá­sára. Damaszkusz eleve elutasítja ezeket a lépéseket, és azzal vá­dolja Washingtont, hogy a hozzá intézett figyelmeztetésekkel csak Izrael agresszivitását ösztönzi. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Az ENSZ Biztonsági Tanácsa több mint egyhetes vita után május 31-én egyhangúan fogadta el azt a határozatot, amely elítéli a Dél-afrikai Köztársa­ságot Namíbia folytatódó törvénytelen megszállásáért. (Telefoto: ČSTK) Egyszerű-e az egyszerű mondat? Bizonyára mindnyájan emlékeznek még iskolás korukból ezekre a kifejezésekre: egyszerű mondat, összetett mondat. így azt is tudják, hogy az egyszerű mondatban olyan egyszerű gondolatot öltöztettünk nyelvi formába, amely egyetlen puszta vagy bővített alanyi-állítmányi szerkezettel kifejezhető, az össze­tett mondat ellenben a bonyolultabb gondolatok közlésére szol­gál, olyanokéra, amelyeket két vagy több, szorosan ôssžetartozó egyszerű mondatnak mint tagmondatoknak az összetűzésével fejezhetünk ki. Nem csoda tehát, ha az az elképzelés alakult ki bennünk, hogy az egyszerű mondat rövid, világos, könnyen érthető, az összetett mondat ellenben nehézkes, bonyolult, meg­értése nagyobb figyelmet kíván. Pedig ez nem mindig igaz. Nézzük a tényeket! íme, egy egyszerű mondat: „ Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB és a szövetségi kormány nevében köszönetét mondott a Cseh­szlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia által a XVI. párt- kongresszus irányvonalának megvalósítása terén kifejtett eddigi tevékenységért.“ Azt hiszem, egyszeri olvasásra nehezen jegyezték meg, hogy pontosan mit tartalmaz ez az egyszerű mondat, esetleg vissza kell térni egy-egy részletére, vagy az egészet újra kell olvasnunk. Márpedig akár olvas az ember, akár rádiót hallgat, ezt azért teszi, hogy tájékozódjék, vagyis az olvasott vagy hallott szövegnek a tartalmára kíváncsi, s nem szereti, ha a megértést formai, mondatszerkesztési tényezők nehezítik. Figyeljük meg, mennyivel könnyebben fogható fel a mondanivaló ebben a formában: ,,Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB és a szövetségi kormány nevében köszönetét mondott azért a tevékenységért, amelyet a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia a XVI. pártkongresszus irány­vonalának megvalósításában eddig kifejtett“. Amint észrevettük, a megvalósítás terén névutós határozót itt szépen helyettesíthet­tük a megvalósításában ragos határozóval. Ez a mondat még nem is tartozott a túlzottan tömörített egyszerű mondatok közé. Ez utóbbiaknak tipikusabb példája a következő: „Begin kormányfő ezzel a lépéssel csak a palesztin menekülttáborok védtelen lakói haláláért felelős személyek meg­büntetését követelő tömegeket akarja megnyugtatni.“ Amikor halljuk vagy olvassuk a szöveget, úgy érezzük, értjük is, csak amikor a mondat végére érünk, akkor állapítjuk meg csalódottan, hogy nem értettük meg pontosan a mondat tartalmát. Hallás vagy olvasás közben esetleg több helyen is várjuk, hogy lezárja a szerző a mondatot, vagyis következik a mondat állítmánya. De nem így van: a zárás helyett újabb nyitások következnek. Az alany és az állítmány oly messze került egymástól, hogy a mondat végére érve elfelejtjük az elejét. Már úgy is könnyebben érthetőbbé válik a mondat, ha átszer­kesztjük kéttagú összetetté: „Begin kormányfő ezzel a lépéssel csak azokat a tömegeket akarja megnyugtatni, amelyek a palesz­tin menekülttáborok védtelen lakói haláláért felelős személyek megbüntetését követelik.“ Mivel a második tagmondat még mindig zsúfoltnak tűnik fel a birtokos jelzős szerkezetektől, ajánlatosabb a két tagmondatos helyett a három tagmondatos szerkesztés: „ Begin kormányfő ezzel a lépéssel csak a tömege­ket akarja megnyugtatni, amelyek azoknak a megbüntetését követelik, akik a palesztin menekülttáborok védtelen lakóinak haláláért felelősek. “ JAKAB ISTVÁN Miből lesz a képzavar? „Fel kéne oldanunk ezeket a tilalomfákat“-javasolta nemrégi­ben egy vita egyik részvevője. Kijelentése joggal kelthetett derültséget, ugyanis feloldani legfeljebb tilalmakat lehet, a tilalom­fákat ledönteni kell! A nyelvi képek stílushatása abból fakad, hogy egyszerre két síkban mozgatják a tudatot: a képletesen használt szó vagy kifejezés nem veszti el teljesen a szokásos értelmét, de az adott beszédhelyzetben - alkalmilag - valami mást is jelent. A köznyel­vivé vált szóképekben egy idő múlva megszűnik ez a kettősség, kétsíkúság: a kép megkopik, szemléletessége elillan. Az eredeti jelentés elhomályosulása következtében a képet olyan szöveg- összefüggésbe is könnyű szívvel behelyezzük, amelybe az a tulajdonképpeni értelme miatt semmiféleképp sem illik bele. így keletkezik a képzavar. Az ellentmondást többnyire a közvetlen szövegkörnyezet „ugratja ki“ azáltal, hogy életre kelti az elhomályosult szókép eredeti jelentését. Egy sportriporter azt írta az egyik lapban, hogy „a pálya talaja nehezen emészthető a játékosok számára“. Amit nem könnyű megérteni, ami nehéz feladat elé állít bennünket, azt nevezhetjük átvitt értelemben nehezen emészthetőnek. De itt a szövegösszefüggés olyannyira felidézi a szókép eredeti értel­mét, hogy a nehezen emészthető talajra vonatkozó megjegyzés, bár szellemesnek szánták, végül is inkább nevetségessé válik. Egy másik példa ugyanerre, szintén a sportnyelvből. Azt kérdezik egy újságcikkben: „Vannak-e még sportolók, akik nem kívánnak gazdagabb, szebb színekben pompázni, hanem marad­nak inkább a fakó mezben, mert az nőtt a szívükhöz?“ Hiába ismeri az olvasó a szívükhöz nőtt jelentését, hiába tudja, hogy e szókapcsolat, azt fejezi ki: ragaszkodnak hozzá, nem akarnak lemondani róla“, ki tehet neki szemrehányást, ha benne a játékos szívéhez nőtt mez mégsem a klubhűség, hanem a Nessus-ing képzetét kelti fel? Gyakran megesik, hogy két elszürkült köznyelvi szókép kerül egymás mellé a mondatban, méghozzá két olyan kép, amely valamilyen okból nem fér meg egymással. Ilyenkor épp a kont­raszt, az ellentmondás erősíti fel az átvitt értelmű szavak, szószerkezetek konkrét tartalmát. Ez is egy fajtája a képzavar­nak! „Nagy a csábítás arra, hogy minden bajunkat, gondunkat egy ügyes huszárvágással annak a nyakába varrjuk, aki vétett a társadalmi normák ellen“ - állapítja meg egy cikkíró. Az illető aligha érzékeli a huszárvágás és a nyakába varr kifejezésekben rejlő képet, máskülönben hogy is akarhatna vágással - varrni?! KEMÉNY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom