Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-30 / 152. szám, csütörtök
Több a szakképzett dolgozó Gombaszögi mozaik Az elmúlt hét végén rendezték meg a csehszlovákiai magyar dolgozók XXVIII. országos kulturális ünnepségét, amely ismét híven tükrözte hazánk nemzetei és nemzetiségeinek testvéri egységét. Alábbi képösz- szeállításunkban a rendezvény néhány mozzanatát idézzük fel ÚJ SZÓ 1983. VI. 30. Az Ipolyság (Šahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet két évvel ezelőtt ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát. A szaktanintézetben sokoldalú képzés folyik, s a korszerű mezőgazdasági munka legkülönfélébb ágazatai számára nevelnek szakkádereket. Az alapfokú mezőgazdasági képesítést nyújtó oktatás feladatainak teljesítését az iskola az Ipolysági Egységes Földművesszövetkezettel és az Állami Gazdasággal közösen biztosítja. A szép sikereket elérő szaktanintézet igazgatója Danis Ferenc agrármérnök. Vele beszélgettem az iskola munkájáról.- A képesítés nélküli felnőtt mezőgazdasági dolgozók oktatását egyik fő feladatunknak tartjuk és szaktanintézetünk ezen a téren jelenleg a legjobb eredményeket éri el Szlovákiában - mondja.- A tudományos-technikai forradalom megköveteli, hogy a mezőgazdaságban is szakképzett egyének dolgozzanak. Szaktanintézetünk teljes mértékben támogatja ezt a követelményt, s az eredmények máris megmutatkoztak Míg 1978-ban járásunk a nyugatszlovákiai kerület azon járásai közé tartozott, melyekben a legalacsonyabb volt a szakképzett mezőgazdasági dolgozók aránya- csak 18 százalékot tett ki addig jelenleg ez az arány 46,6 százalékra emelkedett és minden előfeltétele megvan annak, hogy 1985-ben járásunk mezőgazdasági dolgozóinak 50 százaléka szak- képesített legyen.- Az oktatás elsősorban azonban a fiatalok képzésére irányul. Milyen szakmát sajátíthatnak el növendékeik és milyen az érdeklődés iskolájuk iránt?- Jelenleg 15 osztályban folyik a fiatal mezőgazdasági szakmunkások képzése; oktatásukat 44 pedagógus és 70 egyéb képesítésű dolgozónk látja el. Három év alatt az új koncepció alapján kétféle szakmát sajátíthatnak el tanulóink. Az egyik a gépész-szakma, mely felöleli az összes mezőgazdasági géppel kapcsolatos szakismeretet. A tanulók tehát nem csupán a traktorral és annak kezelésével, hanem a legbonyolultabb mezőgazdasági gépekkel és azok kezelésével is megismerkednek. Jogosítványt is szereznek motor- kerékpár, traktor, személy-, és tehergépkocsi, valamint kombájn vezetésére. A másik szakma az állatgondozás. Ezekben az osztályokban elsősorban lányok tanulnak Az érdeklődés ezen szakma iránt azonban nem túlságosan nagy. Ennek oka elsősorban az, hogy a munkahelyeken még nincsenek meg azok a szociális berendezések és feltételek, melyek ennek a munkának az ellátásához szükségesek. Sokkal nagyobb az érdeklődés a négyéves, érettségivel záruló képzés iránt, melynek keretében a mezőgazdaság gépesítésének és irányításának középkádereit neveljük. Pedagógusaink többsége szakképzett és ezen a téren felülmúljuk a szlovákiai átlagot.- Vannak-e megfelelő szaktan- termeik, tanműhelyeik és segédeszközeik?- Igen. 1977 óta - iskolánk ugyanis ekkor alakult át mezőgazdasági műszaki szakközépiskolából középfokú szaktanintézetté - 13 tanműhelyt létesítettünk. Közülük három szerelő-, öt javító-, egy famegmunkáló, három fém- megmunkáló műhely, egy műhelyben pedig a meghibásodott gépek diagnosztizálását végezzük. Három gyakorlótermünkben a kombájn- és gépkocsivezetést, a nehéz mezőgazdasági gépek kezelését és a motorok szerkezeti felépítését tanítjuk. Tizenkét garázsunk van traktoraink, kilenc pedig más gépjármüvek részére, melyek közt van autóbusz, teher- és személygépkocsi is. Szaktantermeink és tanműhelyeink az intézetünk területén vannak. Jelenleg az Ipolysági Efsz hangyáspusztai részlegén létesítünk három szak- tantermet, tanműhelyt és tanistállót. Folyik a tornatermünk építése is, melyet intézetünk főépületéhez építünk hozzá, s ezáltal négy új tanteremmel bővül iskolánk.- Az intézet tanulóival gyakran találkozhatunk különféle versenyeken is.- Tanulóink tizenöt féle szakkörben - politikai, műszaki, kulturális és sportkörben - dolgoznak. Sikeres tevékenységüket bizonyítja, hogy a különféle kerületi versenyeken évről évre több első, második és harmadik helyezést érnek el. Intézetünkben működik - pillanatnyilag még csa kísérleti jelleggel - a kerület mezőgazdasági szaktanintézetei legjobb diákatlétáinak sportközpontja, s ez a tény igen megnövelte fiataljaink érdeklődését a könnyűatlétika iránt. Sikeresek asztaliteniszezóink is, akik a mezőgazdasági szaktanintézetek országos bajnokságán a csapatversenyeken és az egyéniben is az élen végeztek.- Gondjaik, nehézségeik nincsenek?- Sajnos vannak. Az oktatáspolitikai határozatok értelmében az alapiskolák tanulói 65 százalékának szakmunkásképző iskolában kell tanulnia. Ez azt jelenti, hogy a mi tanintézetünk is a tanulók létszámának fokozatos növekedésével számolhat. Ezért újabb tantermekkel, tanműhelyekkel igyekszünk bővíteni iskolánk befogadó- képességét. Az iskolaépülettel tehát nincs semmi gondunk, nem kielégítő viszont a diákotthon kapacitása. Jelenleg tanulóinknak csak a felét tudjuk elhelyezni, holott ennél jóval nagyobb lenne az igény, hiszen növendékeink távolabbi községekből is kénytelenek naponta bejárni, s ez nemcsak fárasztó, de sok idejüket is elveszi az utazás. Egyetlen megoldás lenne tehát új diákotthon építése. Iskolánk tőszomszédságában van alkalmas telek, kettő is, ezek azonban termőföldek, építkezési célokra nem vehetők igénybe. Mivel azonban mindössze másfél hektárnyi területről van szó, s a diákotthon felépítéséhez a terv is elkészült és az anyagi eszközök is megvannak, a jövő évben valószínűleg megkezdik az építést. Felépítése után a jelenlegi diákotthonnak új rendeltetést szánunk. Egyrészt a nálunk tanuló mezőgazdasági dolgozók továbbképzését fogja szolgálni, másrészt lehetővé teszi, hogy városunkban különféle szakmai tanfolyamokat rendezzünk. Országos viszonylatban nincs megoldva például a növény- védelemmel foglalkozó szakemberek képzése. Ezt nálunk majd meg lehet valósítani, s ezzel megoldódik egy komoly gond, hiszen a növényvédelem területén mérgező anyagokat használnak, s a szakképzetlen dolgozók gyakran veszélyeztetik emberek és állatok életét. SÁGI TÓTH TIBOR Kerámiák - Kecskemétről A Kecskeméti Nemzetközi Experimentális Kerámia Stúdió anyagából rendeztek kiállítást Bratislavában. Aki szereti az újat, a kísérletező szellemű művészeket, nem csalódott a tárlatban; és megtudhatta, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában még ma is az agyaggyúrás ősi művészete. A művésztelep 1978- ban alakult, többek között kerámiagyártó vállalatok támogatásával. Munkájában részt vehet bármely művész, aki műveivel megfelel a felvétel követelményeinek. Az Iparművészeti Világtanács (World Crafts Council) 1980-ban szervezett itt munkaszemináriumot, amelyen a hazai művészeken kívül külföldiek is részt vettek. Ugyanígy az 1981-ben, a siklósi művészteleppel közösen rendezett nemzetközi szabadtéri szin- pozionon, s más rendezvényeken. A tárlat jelzője nem véletlenül lett az experimentális, valóban sok eredeti ötlet, egyéni kísérletezés tökéletesen kivitelezett eredményét tükrözi. Még a használati tárgyakat is stílustisztaság jellemzi, továbbá a forma és a díszítőelemek összhangja, nem beszélve a kimondottan művészi alkotásnak szánt kerámiákról, amelyek a tárlat zömét alkotják. A kiállítók nagy része magyar művész, de akad köztük finn, cseh, angol, litván, lengyel és amerikai is. Műveik az elmúlt két-három évben születtek. Ami az agyag megmunkálásának módját illeti, elsősorban a kézi gyúrással készült alkotások dominálnak, de szerepel a tárlaton néhány, klasszikus technikával formázott váza is. A használati tárgyak nemcsak a funkciójukat tekintve megfelelők, hanem esztétikusak is. Kivétel talán csak Pagony Rita abszurd, ún. „csomagolt“ edénykészlete, mely a nyílások „befalazásával“ nem használati, hanem szürrealista tárggyá vált. Vincze Ildikó, Fekete László és a lengyel Lipska-Zworska edényei, illetve agyagtárgyai (pillan- gó-dombormü) a kézi gyúrás örömét közvetítik felénk, a sajátos kézjegy hangsúlyozásával. Gesztor Mária faliképéin mint textilanyagot hajtogatja az agyaglapokat, és fényképglazúra felhasználásával tájképpé alakítja át azokat. Az agyag felületét többen - mázzal és égetéssel - grafikailag is megmunkálták; a kubisztikus formákat különböző motívumokkal, geometriai vonalakkal, ornamen- tumokkal gazdagították. Az alkotások között számos darab gömb- és kockaforma. Orosz Mária gla- zúrozott zsinórral töltött üreges kockák és egymás mögé felsorakoztatott agyaglapocskák változatait alakította ki. Rokon alkotások Szalay László máz nélküli, ún. redukciós és fehér glazúros porcelán „kődarabjai“. Néhányan az agyag és a textil kombinációival mutatkoztak be. Strukturálisan megművelt felületekkel is találkozunk, például Tóvölgyi Katalin „vasarelys“ dom- bormüvein optikai hatásokat váltanak ki a az agyaghullámok. Érdekesek Zavarszki Éva női és férfi testet ábrázoló reliefjei. Orbán Katalin faliképsorozatán meg-meg- szakított, eltérő színfelületek és struktúrák jelképezik az idő réte- geződését. Thury Levente agyag „festményének“ harmadik dimenzióját szintén különböző színezéssel, rétegezéssel teremti meg. Nagy Márta kisméretű plakett-tábláinak ablaknyílásai a szürrealista festészet eszközeivel fejeznek ki természeti jelenségeket. A magas színvonalú tárlaton néhány különösen izgalmas mű is szerepel, gondolok elsősorban a kerámiatelep művészeti vezetőjének, Probstner Jánosnak a porcelánhegedűjére, mely a fahegedűk tökéletes (agyag) mása, fából készült kellékekkel és húrokkal kiegészítve; és a vonalhúzás pillanatában agyagba „fagyasztott“ igazi ceruzára. Másik szép, tiszta alkotás Schrammel Imre lábnyomai a puha samottagyagban - egyszersmind előrelépés ez, és visszatérés az agyagdagasztás ősi rítusához, (nálunk Dušan Jan- kovič egyik kevéssé ismert emlékművén jelent meg hasonló gondolat fehér gipszfalba mélyesztett tenyérnyomok formájában). Végezetül egy idézet a kiállítás katalógusából, Probstner Jánostól: ,, Az egyéni kísérletek, tapasztalatok és eredmények... egymásra épülnek és ilyen kapcsolatban a kísérleti folyamat egészét, a valódi tartalmat nyújtják“. A. GÁLY TAMARA Jozef Lenárt elvtárs, a párt- és állami küldöttség vezetője, kétnapos gombaszögi tartózkodása során nagy érdeklődéssel tekintette meg A dunaszerdahelyi járás tárgyi népművészete című kiállítást is. A Szovjetunió Kárpáton túli területéről érkezett pedagógus énekkar ukrán, magyar és szlovák népdalfeldolgozásokat adott elő - nagy sikerrel. A Szőttes látványos száma az idei rendezvény legjobb produkciói közé tartozott. A borzovaiak (Silická Brezová) müsorszáma is nagy tapsot kapott. (ČSTK, Gyökeres György és Prandl Sándor felvételei) LÁTOGATÁS EGY MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANINTÉZETBEN
