Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-30 / 152. szám, csütörtök

I VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG .................................................................................................................... „N épgazdaságunk kulcsfontosságú ágazata“ Beszélgetés az Incheba ’83 szovjet kiállításának igazgatójával Holnap zárja kapuit Bratislavá­ban az Incheba ’83 vegyipari nagyvásár, amelynek a Szovjet­unió már hagyományos résztve­vője. Ebből az alkalomból beszél­getett el Irina Jefremova, a No- vosztyi hírügynökség munkatársa Vlagyimir Kozsajewel, a szovjet kiállítás igazgatójával. A beszél­getés lényeges részét az alábbi­akban közöljük.- Már a nagyvásár elnevezése - vegyipari - elárulja, hogy mi kerül itt bemutatásra. A bevezető­ben arra lennék kíváncsi, mi jel­lemzi a szovjet kiállítást az idei Inchebán?- Külkereskedelmi szervezete­ink már hagyományos résztvevői ennek a rendezvénynek. Az idei, sorrendben tizenötödik Incheba a Szovjetunió és Csehszlovákia barátsági, kölcsönös segítség- nyújtási és háború utáni együttmü­ködés megkötésének negyvene­dik évfordulóján, annak évében van. Ezért szinte természetes, hogy a több oldalú kölcsönös kap­csolataink eredményei kiemelt he­lyet kaptak a szovjet pavilonban. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy van mit bemutatnunk népgazdasá­gunk egyik kulcsfontosságú ága­zatának sikereiből. A szovjet vegyiparnak sajátos dinamikája van, a népgazdaságfejlesztés va­lamennyi időszakában másfélszer haladta meg az ipari termelés nö­vekedési ütemét. Az utóbbi 15 év alatt 4,3-szorosára nőtt hazánk vegyipari termelésének terjedel­me, és ma a Szovjetunióban e ter­melés teljes skálája előfordul.- Mivel képviselteti magát a vegyipar egyik fontos ága; a mű­szálgyártás?- A Szovjetunió Vegyipari Mi­nisztériuma az I. pavilonban mű­szálmintákat állít ki. Ezek előállítá­sa ebben az ötéves tervidőszak­ban hazánkban évente 1 millió 600 ezer tonnával növekedik. Ere­deti fejlesztési megoldások van­nak birtokunkban, képesek va­gyunk valamennyi műszálfajta előállítására és így függetleníthet­jük magunkat a külföldi piactól. Kiváltképp gazdag termékválasz­tékkal jelentkezett a Szojuzhimex- port külkereskedelmi vállalat, amely több éves partnere a Che- mapolnak, a Petrimexnek és más csehszlovákiai vállalatoknak, s ezúttal sokféle műanyagtermé­ket is bemutat. A müanyagfeldolgozás úgy­szintén jelentős fejlődésen ment keresztül a Szovjetunióban. Csu­pán az utóbbi öt év alatt mintegy kétszáz féle polimer gyártásához láttunk hozzá. A legújabb termé­kek között olyan anyagokat talá­lunk, amelyek több tulajdonságuk­ban a fémeknél is jobbak. De a mai, korszerű vegyipar már nem nélkülözheti a különlege­sen tiszta vegyi anyagok előállítá­sát sem. Ezekből is hoztunk a bra­tislavai bemutatóra, ugyanúgy, mint a gumiipari és agrokémiai termékeinkből. Először van jelen az Inchebán a Nyeftyehimexport külkereske­delmi társulás, amelynek tevé­kenysége Csehszlovákiában elég­gé ismert. Vegyipari létesítmények építését végzik a világ húsz orszá­gában, s ebben az ötéves tervidő­szakban Csehszlovákia több ipari berendezésének szállításában is részt vesznek. Gondolom, hogy a szakem­berek körében érdeklődést vált ki az elmerülő flór-műanyag össze­tételű hőcserélő, amelyet először állítunk ki külföldön. A nagy nyilvá­nosság pedig várhatóan kíváncsi­an nézi végig az Inpharmed ’83 keretében látható ,,A kémia az ember szolgálatában“ című kiállí­tásunkat a ružinovi Téli stadi­onban.- Tudjuk, hogy a Szovjetunió élelmiszerprogramjának megvaló­sításában milyen nagy szerep há­rul a vegyiparra. Mennyiben tükrö­zi ezt a szovjet pavilon képe?- A lehető legtöbbet szentel­tünk ennek a kérdésnek, bemutat­va a program megvalósításához hozzájáruló különféle termékeink egész sorát. Láthatják például a nagy hatékonyságú növényvé­dőszereket - előállításuk az elmúlt évtizedben 50 százalékkal nőtt és továbbra is gyorsan emelkedik. A Szojuzpromexport standjá­ban tizenhétféle műtrágya látható. A műtrágyagyártás országunk gazdaságának leggyorsabban fej­lődő ágazatai közé sorolható. Ugyanis ez a vegyipari ágazat, az elmúlt húsz év alatt világméretek­ben 4,1-szeresére, a Szovjetunió­ban azonban 7 és félszeresére emelkedett. Ezzel a potenciállal országunk tíz éve már első helyen áll a világon, és a műtrágya legna­gyobb exportőrjei közé sorakozott fel. Példaként említem, hogy ta­valy szállítottuk le Csehszlovákiá­nak az ötmilliomodik tonna kálium­műtrágyát és a tízmilliomodik ton­na apatit koncentrátumot. Vegyészeink ma a minőség fo­kozását és a kombinált, valamint koncentrált műtrágyák termelésé­nek növelését tartják napirenden. Így állíthatunk ki először szocialis­ta országban folyékony nitrogén és foszfortartalmú műtrágyát.- Mivel képviselteti magát a Szovjetunió a vegyipari köz­szükségleti cikkek kiállításán?- Az a véleményem, hogy a na­gyon elterjedt és gyakran használt népgazdaság kemizálásának fo­galma mellett megállja helyét a „háztartás kemizálása“ is. A Szovjetunióban körülbelül nyolcszáz féle legkülönfélébb ház­tartásvegyipari termék készül. Érintett vállalataink ebben az öté­ves tervidőszakban előállításukat másfélszeresére növelik. A Szo- juzbithim termelési egyesülés kö­rülbelül négyszáz ilyen terméket mutat be; köztük a KGST-államok együttműködésével, vagy Finnor­szág, az NSZK és Franciaország szakembereinek közreműködésé­vel kifejlesztettek is vannak.- A nagyvásár egyben az üzlet­kötések színhelye is. Mit várnak ilyen tekintetben az idei Inche- bától?- Reméljük, hogy részvételünk a bratislavai nagyvásáron elősegí­ti a Szovjetunió és az itt jelenlévő országok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainak kibővítését. Meg­győződésem, hogy a XV. Inche­bán megkötött szerződések hoz­zájárulnak a Szovjetunió és Cseh­szlovákia közti árucsereforgalom növekedéséhez is. Arányváltozások a magyar vegyiparban Az elmúlt évtizedek magyaror­szági iparfejlesztésének egyik alapvető jellemző vonása az volt, hogy a vegyipar fejlődési üteme lényegesen meghaladta az ipar egészét. A vegyipari termelés részaránya az ipari termelésből megközelíti a fejlett ipari orszá­gokban szokásos szintet. Az 1970-es évtizedben a magyar ipar termelése 59 százalékkal, ugyan­akkor a vegyipar termelése 125 százalékkal emelkedett. Tehát a vegyipar fejlődése mintegy más­félszer olyan gyors volt, mint az ipar egészéé. A mennyiségi növe­kedéssel párhuzamosan jelentő­sen módosult a vegyipari termelés szerkezete is. A vegyipar belső szerkezeti változásai közül legjel­lemzőbb a kőolaj-feldolgozó ipar és a szerves-szervetlen vegyipar súlyának gyors növekedése. Az utóbbi részesedés a vegyipar egész termeléséből 1970-1980 között 41 százalékról 51 százalék­ra növekedett. Ebből is kitűnik, hogy a tervek szerint a műtrágya- és műanyaggyártás - az igények­nek megfelelően - növekedett a leggyorsabban. A másik, a ma­gyar vegyiparban döntő szerepet játszó terület a gyógyszeripar. En­nek részesedése a vegyipar össz­termelésén belül meghaladja a 20 százalékot. Az arányváltozások önmaguk­ban is mutatják, hogy a magyar vegyiparban az elmúlt 10-15 év­ben milyen jelentős, új termelési ágak jöttek létre. Az elmúlt két évtizedben korszerű műanyagipar alakult ki. A magyar műanyagalap- anyag-gyártás például megha­ladja az évi 350 ezer tonna meny- nyiséget. A belföldi szükséglet ki­elégítése mellett jelentős mennyi­séget exportálnak is belőle. A má­sik fő fejlesztési feladat elsősor­ban a nitrogénműtrágya-gyártás korszerűsítése és bővítése volt. A fejlesztés végeredménye: a nem­zetközi szintű nitrogénműtrágya- termelés. Az ammóniagyártó ka­pacitás például megközelíti az évi 1 millió tonnát. A harmadik nagy területen, a gyógyszeriparban el­mondható, hogy az elmúlt 10-15 évben úgyszólván valamennyi gyógyszergyárat korszerűsítették, amivel megalapozták a további fejlesztés feltételeit. Az elmondottak azt is bizonyít­ják, hogy a magyar vegyipar nem­zetközi szempontból is figyelemre méltó eredményeket ért el, így vállalataink egy ilyen jelentős kül­kereskedelmi seregszemlén, mint a bratislavai Incheba vegyipari ki­állítás, van mondanivalójuk. A ma­gyar résztvevők hagyományos vendégei a bratislavai seregszem­lének. Az idén az 500 négyzetmé­teres területen, szakosítási elvárá­soknak megfelelően, a magyar vegyipar úgyszólván minden rep­rezentánsa kiállít. A körültekintő gondossággal előkészített magyar részvétel egyik érdekessége, hogy a nagy ipartelepek mellett, több ipari és mezőgazdasági szö­vetkezet kért helyet a magyar kiál­lításon. Mindez azt bizonyítja, hogy a közepes és kisebb gazda­sági egységek is mind szorosabb kapcsolatba kerülnek a világpi­accal. A gazdag cikklistából nagyon nehéz lenne akárcsak megközelí­tő képet is adni a bemutatott ter­mékekből, hiszen számuk mintegy félezerre tehető. A cikklista részle­tesebb megismerésére a kiállítás ad lehetőséget. STEIGERVALD JÓZSEF AZ UJ PARTOKTATASI EVRE GONDOLVA Véget ért az 1982-83-as pártoktatási év. Az alapszerveze­tekben megtartották a záróbeszélgetéseket, a pártbizottság elkészítette az értékelő jelentést, amit a júniusi gyűlésen a tagok közösen elemeztek és megvitattak. Nem túlzás azt mondani, hogy az idei értékelés jelentőségében lényegesen felülmúlja a korábbi évek értékelését. A pártoktatás rendsze­rének tökéletesített formája számos lehetőséget adott az oktatás hatékonyságának növelésére, s ennek hasznosítását az értékelésnek is tükröznie kell. Az adott lehetőségekkel ugyanis csak azokban az alapszervezetekben tudtak élni, ahol valóban differenciáltan osztották be a hallgatókat, meg­felelő számú kört alakítottak, jó feltételeket teremtettek az előadók munkájához s ügyeltek arra, hogy a hallgatók olyan ismereteket kapjanak, amelyeket a politikai és a termelő munka napi gyakorlatában is hasznosítani tudtak. Az alapszervezetekben elvégzett értékelések és az ezekről készült jelentések járási, kerületi összesítése még folyamat­ban van, de már így is elmondhatjuk, hogy az előző eszten­dőkhöz viszonyítva nőtt a pártoktatás színvonala, az egyes előadásokról a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebben hiányoztak, és talán a legtöbbet mondó tény az előadásokat követő élénk vita. A hozzászólások és a feltett kérdések megnövekedett száma a nagyarányú érdeklődést tanúsítja, de ugyanakkor bizonyítja a gondos besorolást és az előadók felelősségteljes munkáját, s egyben dicséri a pártbizottság ellenőrző tevékenységét. Az alapszervezetekben a beosztás­nál figyelembe vették a résztvevők életkorát, politikai kép­zettségét és iskolai végzettségét. Az előadók alkalmazták az oktatás korszerű módszereit, az elméletet pedig minden esetben összekapcsolták az adott üzem, műhely, munkahely termelési feladataival, problémáival és nehézségeivel. Tömören így súríthetök az oktatási év folyamán és most, a záróbeszélgetések után az egyes alapszervezetekben szer­zett tapasztalatok. A Kožatex somorjai (Šamorín) üzemében a termelésvezetö, a mester és a pártoktató is konkrét példák­kal érzékeltette, hogy a pártoktatás miként segíti a pártévzá­rón elfogadott határozatok teljesítését. Ha a dolgozók értik a munkatermelékenység, a teljesítmény szerinti jutalmazás, vagy a saját termelési érték stb. lényegét, jobban tudatosít­ják, hogy munkahelyükön egyénileg mit tehetnek a termelés hatékonyságának növeléséért. Az elmélet, az üzem és a mun­kahely közötti szoros kapcsolatra a partizánskej Augusztus 29. cipőüzem nemesócsai (Zem. Olča) részlegén is találunk jó példát. A pártelnök szerint nem kis része volt ennek a nagyarányú érdeklődésben és a hallgatók aktivitásában. A máskor átlagosan egy órás vita a elmúlt oktatási évben nem egyszer két órás volt. Lényegesen javult a pártoktatás színvonala a Komáromi (Komárno) Járási Építőipari Vállalat­ban is, ami többek között az oktatók jó munkájának tudható be. Az oktatók kölcsönösen részt vettek egymás előadásán, és a tapasztalatokat rendszeresen megbeszélték. A duna­szerdahelyi (Dun. Streda) és más járások mezőgazdasági üzemeiben is mindig a tervezett időben tartották meg az előadásokat, és amint az udvardi (Dvory nad Žitavou) Auróra Efsz üzemi pártbizottságának elnöke hangsúlyozta, ez csak szervezés kérdése. A rendszeres eszmecsere nem hátráltatta a munkák határidőre való elvégzését. E néhány példa is bizonyítja, hogy mennyire sok szem­pontból lehet s kell értékelni a pártoktatást, hogy a jó tapasztalatok járási méretű összegezésével és hasznosításá­val megteremtsék a korábbiaknál is hatékonyabb új pártokta­tási év alapjait. EGRI FERENC A kezdet Az OSZDMP II. kongresszusának 80. évfordulója 1903. július 30-án az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (az OSZDMP) huszonhat szervezetének képviselői összegyűltek Brüsszelben, hogy megtartsák a párt II. kongresszusát. Kiemelkedő esemény volt ez az oroszországi munkás- és forradalmi felszaba­dító mozgalom történetében. A kongresszus befejezte az ország forradalmi erőinek egyesítési folyamatát, és lerakta az alapját a Vlagyimir lljics Uljanov (Lenin) által kidolgozott eszmei, politikai és szervezeti e’vekre épülő proletárpártnak. Vlagyimir Uljanov, vagy aho­gyan egyik írói nevén a világ meg­ismerte: Lenin, kivételes szerepet töltött be, nemcsak az OSZDMP II. kongresszusának előkészítésé­ben és lefolytatásában, hanem az egész oroszországi munkásmoz­galom kialakulási és növekedési folyamatában is. Kortársait lenyű­gözte kiapadhatatlan energiájával és Marx tanításának mély és ala­pos ismeretével. Szenvedéllyel vetette magát a munkába, s a tár­sadalmi forradalom mielőbbi győ­zelmében vetett hitével elvtársait is lelkesítette. A marxista körökből általuk 1894 őszén Pétervárott, az Orosz Birodalom akkori fővárosában - a mai Leningrádban - szervezett Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására lett a marxista párt csírája. Noha a Harci szövet­ség vezető csoportját még abban az évben letartóztatták, az ön­kényuralom hatalmas elnyomó apparátusa sem tudta elfojtani a haladó szellemű munkások, a különböző szociáldemokrata kö­rök és csoportok egyesülési törek­vését. 1898 márciusában Minszk kül­városában, egy helybeli vasutas P. Rumjancev faházában összeült az Oroszországi Szociáldemokra­ta Munkáspárt I. kongresszusa. A kongresszus kiáltványában le­szögezte, hogy az OSZDMP foly­tatja a korábbi oroszországi forra­dalom ügyét és hagyományait, de más úton fog haladni és más harci eszközöket kíván felhasználni. ,,Az orosz munkásosztálynak erős vállaira kell vennie a politikai szabadság kivívásának ügyét, s végig is fogja vinni azt - hangoz­tatta a dokumentum. - Ez azon­ban csak az első, de szükséges lépés ahhoz, hogy beteljesedjék a proletariátus nagy történelmi küldetése: olyan társadalmi rend megteremtése, amelyben nincs helye az ember ember által való kizsákmányolásának.“ Az I. kong­resszus kiáltványának e szavai mintegy összegezik a párt humá­nus, alkotó feladatainak lényegét. Az I. kongresszus azonban csak meghirdette a párt megalakí­tását. Hátra volt még a párt szer­vezeti alapjának és programjának kidolgozása. 1900 elejére véget ért Lenin száműzetése (a Harci szövetség vezetőivel együtt tar­tóztatták le és ítélték el). Elhagyta Susenszkojét, a távoli szibériai fa­lut, és - mivel a rendőrség megtil­totta, hogy a fővárosban, az egye­temi városokban, valamint a nagy ipari központokban telepedjék le - Pszkovot választotta lakhelyéül mint olyan várost, amely a legal­kalmasabb arra, hogy állandó kapcsolatot tartson Pétervár forra­dalmi proletariátusával. Lenin elvtársaival még a szám­űzetésben kidolgozta egy össz- oroszországi, de külföldön készülő munkásújság tervét. S amikor 1900 júliusában külföldre utazott, előkészítette a talajt e politikai lap számára: ez lett később a híressé vált Iszkra (Szikra). A lapra dön­tő szerep várt Oroszország forra­dalmi erőinek összefogásában. „Teljes erejében itt áll előttünk az ellenséges erőd, amelyből ágyú- és puskagolyók záporát zú­dítják ránk, s ezzel elragadják leg­jobb harcosainkat. Ezt az erődöt be kell vennünk, és be is vesszük, ha az ébredő proletariátus minden erejét az orosz forradalmárok min­den erejével egyetlen pártban egyesítjük, amely felé vonzódni fog minden, ami Oroszországban eleven és becsületes.“ - írta Le­nin az 1900 decemberében Né­metországban megjelent Iszkra első vezércikkében. Ennek a pártnak az alapját rak­ta le a II. kongresszus, igaz, már nem Brüsszelben, hanem Lon­donban, ahová a küldöttek a belga rendőrség zaklatásai elől kényte­lenek voltak áttelepülni. A delegátusok 51 szavazatából 33 az Iszkra híve volt, 10 az inga­dozó középszárnyé, vagy ahogy akkor nevezték a „mocsáré“, és ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 30. KOMMENTÁLJUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom