Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-24 / 147. szám, péntek
A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének vitája új szú 5 1983. VI. 24. LADISLAV ABRAHÁM elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa elnökének felszólalása A Szakszervezetek Központi Tanácsánál dolgozó kommunisták örömmel fogadták, hogy a CSKP Központi Bizottsága a tudományos-műszaki haladás meggyorsításának kérdéseiről tanácskozik. A tudomány és a kutatás hatékonyságának növelése és gyakorlati alkalmazása dolgozóink létbiztonsága további szilárdításának feltétele. Ezért a szakszervezetek X. országos kongresszusán fenntartás nélkül magunkénak vallottuk a XVI. pártkongresszus irányvonalát, amely a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását az egész társadalom forradalmi feladatának nevezte. A mai ülés, amely tovább lebontja és konkretizálja a XVI. pártkongresszus programját, széles teret és új lehetőségeket biztosít a szakszervezeti szervek és szervezetek politikai szervező és nevelő munkájának is. Mindannyiunknak erőfeszítéseket kell tennünk a kitűzött célok elérésére. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, minden dolgozó létérdeke. Ezért szakszervezeteink is arra törekszenek, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei helyesen megértsék az új feltételeket, okaikat a belőlük eredő feladatokat és kiindulópontokat, s mindenekelőtt arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak e feladatok valóra váltásába. A szakszervezeti szervek és szervezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tudományos és a műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása mindeddig nem felel meg társadalmunk jelenlegi és jövő fejlődése szükségleteinek. Erről tanúskodnak a dolgozóknak a termelési értekezleteken, a taggyűléseken és a konferenciákon tett észrevételei, az, hogy bírálják a tudományos-műszaki fejlesztés irányításának, egybehangolásának és ösztönzésének problémáit. Teljes mértékben támogatjuk a CSKP KB Elnökségének azt az álláspontját, hogy minden kommunistának felelnie kell a párt és a társadalom által reá bízott munkaterületért. Ezért figyelmet akarunk fordítani azokra a dolgokra, amelyek számunkra, a szakszervezetekben dolgozó kommunistákra nézve fontosak: a feltaláló- és az újítómozgalomra, a komplex racionalizációs brigádok tevékenységére, a dolgozók szocialista kötelezettségeinek vállalására és teljesítésére s kezdeményezésük más formáira. Az elnökség jelentése nagyra értékelte, hogy a szakszervezetek X. országos kongresszusa felszólította a feltalálókat és az újítókat: a hetedik ötéves tervidőszakban intenzívebb erőfeszítésekkel 45 milliárd korona hasznot érjenek el a találmányok és az újítási javaslatok realizálásával. A hetedik ötéves tervidőszak első két évében a feltalálók és az újítók tevékenysége több mint 19 milliárd korona megtakarítást eredményezett népgazdaságunknak, s ezzel megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy elérjük a szakszervezetek X. országos kongresszusán kitűzött célokat. De a munkások, a technikusok, a mérnökök és a tudósok erőfeszítéseinek nagy része - amely találmányok és újítási javaslatok formájában jelentkezik - kihasználatlan marad. Az alkotó műszaki kezdeményezést nem irányítják megfelelően gazdaságunk alapvető feladataira, s ez gátolja a jobb hasznosítást. Ezért a szakszervezeti szervek is igyekeznek kedvező feltételeket teremteni a feltalálók és az újítók munkájának fejlődéséhez, s határozottabban megkövetelik az állami és a gazdasági szervektől a törvényben megszabott határidők és normák teljesítését, ezen belül a sokoldalú segítség- nyújtást. Közvetlenül a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására irányul több mint húszezer komplex racionalizációs brigád tevékenysége, amelyek csaknem 190 ezer tagot tömörítenék. Tapasztalataik és tevékenységük számos figyelemreméltó eredményei azt mutatják, hogy ez az értelmiség képzettsége és tudása, valamint a munkásság tapasztalatai és kétségei szerves egybekapcsolásának leghatékonyabb formája. A kezdeményezésnek ez a formája új, merész, magas műszaki színvonalú megoldásokat eredményez, amelyeket nagyon rövid idő alatt realizálnak a gyakorlatban. Ugyancsak meg kell becsülni a nevelő hatást, különösen abból a szempontból, hogy megnyerjük a fiatal munkásokat a kollektívákban végzett alkotó munkára. Aggasztó tény azonban, hogy az utóbbi időben szemmel láthatóan stagnál, sőt egyes ágazatokban visszaesik a komplex racionalizációs brigádok tevékenysége. Joggal tesszük fel a kérdést, miért? Ennek több oka van, de rendszerint egy közös okra vezethetők vissza; a tudományos-műszaki fejlesztés jelentőségének lebecsülésére, a gazdasági és a szak- szervezeti szervek elégtelen érdeklődésére e brigádok tevékenysége iránt, a munkások és az értelmiségiek kollektív alkotó munkája jelentőségének meg nem becsülésére. Ami a komplex racionalizációs brigádokat illeti, ezzel a problémával foglalkozni fogunk a Szakszervezetek Központi Tanácsa szerveinek rendkívüli ülésén. A gazdasági és a szakszervezeti szervek által a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak teljesítése terén követendő közös eljárás kérdései a szövetségi kormány elnöksége és a Szakszervezetek Központi Tanácsa titkársága legközelebbi együttes ülésének napirendjén szerepelnek. Egyúttal azonban szükséges, hogy a vállalatoknál, az üzemekben, az intézetekben, a termelés előtti szférában dolgozó kommunisták szüntelenül nagy gondot fordítsanak az együttműködés e formájának fejlesztésére és a komplex racionalizációs brigádokat a legfontosabb termelési problémák megoldására orientálják. A kezdeményezés ösztönzésén és irányításán kívül nagy súlyt helyezünk a tudományos-műszaki fejlesztés alapvető feladatainak megoldására, különösen a dolgozók, a műhelyek, az üzemek és a kutatóintézetek, a felsőoktatási intézmények, a vállalatok, a termelési-gazdasági egyesülések és egész reszortok egységes eljárásának egybehangolására együttes szocialista kötelezettségek elfogadása alapján, hogy közös erőfeszítéseik minél gyorsabban meghozzák a várt eredményt. Jó tapasztalataink vannak a tudományos kutatási és a termelési munkahelyek együttes szocialista kötelezettségeivel kapcsolatban. Sok ilyen felajánlás segítségével - és ez különösen fontos - csökkentették függésünket a tőkés világ szállításaitól. De be kell ismernünk, hogy ez mindenütt nem megy úgy, ahogy szeretnénk. A különböző intézetek és szervezetek eltérő eljárása a szakszervezeti szervek és szervezetek munkájának eltérő hatékonyságáról tanúskodik. Éppen ezért már hosszabb ideje foglalkozunk a tudományos-műszaki értelmiség körében, különösen a termelés előtti szférában végzett szakszervezeti munka színvonalával és minőségével. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy az egyre bonyolultabb és igényesebb belső és nemzetközi feltételek között a népgazdaságot csak az elmélyülő szocialista integráció és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországaival kifejtett tudományos-műszaki együttműködés alapján tudjuk sikeresen fejleszteni. Ezzel kapcsolatban előttünk, a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták előtt is igényes feladat áll: kezdeményezőbben kell előmozdítanunk az internaci- onalista-szocialista verseny további kibontakozását és kiterjesztését a társadalmi élet minden területére, az alkotó együttműködés új, hatékony formáinak keresését. E célok elérése érdekében nagyon fontosnak tartjuk az állami, a gazdasági és a szakszervezeti szervek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság együttműködésének szüntelen elmélyítését az irányítás minden szintjén. E téren a párt vezető szerepét is következetesebben kell érvényesíteni. Meggyőződésünk, hogy az állami, a gazdasági, a szakszervezeti, az ifjúsági és más szervek együttműködésével megtaláljuk a minőség javítása, az innovációs ciklus meggyorsítása, a beruházások lerövidítése és javítása, valamint az ipari robotok és manipulátorok kifejlesztése és bevezetése számos problémájának megoldását. Egyúttal nagy gondot kell fordítani elsősorban a munkásifjúság képzettségének elmélyítésére. És ha erre szükség lesz - tekintettel az új feltételekre -, a dolgozók átképzésére is. Ugyancsak fontos, hogy ösztönözzük őket, hogy anyagilag érdekeltté tegyük a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek alkalmazásában, fontos továbbá személyiségük sokoldalú fejlesztése, nevelésük, a munka- és létfeltételeikről való tartós gondoskodás. A tudományos-mű- szaki fejlesztés problémáival a különböző szakszervezetek központi bizottságai, főként a Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Bizottsága, valamint más szakszervezeti szervek és alapszervezetek is foglalkoznak. A szakszervezeteknek a tudományos- műszaki haladás meggyorsítása terén végzett munkája nehéz és bonyolult lesz. Tudatában vagyunk annak, hogy igényes feladatok várnak ránk, amelyek a CSKP A főiskolák tudományos-pedagógiai és tudományos-kutató dolgozói és részben diákjai tudományos-kutatási alapunk szerves részét képezik, mégpedig nem is elhanyagolható részét. A tudományoskutatási kapacitásról szóló statisztikai jelentések feltüntetik, hogy a Tudományos Akadémiákon dolgozók e kapacitásnak a nyolc százalékát adják, a főiskolák megközelítőleg ugyancsak a nyolc százalékát, a fennmaradó mintegy 84 százalékot pedig az ágazati kutatási munkahelyek képezik. A főiskolák azonban az összes más kutatási munkahelytől elsősorban abban különböznek, hogy összekapcsolják az oktató-nevelő tevékenységet a tudományos-kutató tevékenységgel, másodsorban pedig azzal, hogy nem kizárólagosan alap- vagy alkalmazott kutatást végeznek, hanem párhuzamosan mindkettőt. Harmadszor pedig a főiskolai kutatás sokrétűségével tűnik ki. Egyes vélemények szerint nem előnyös, hogy minden főiskolán különféle szakterületek szakértői működnek. Azt mondják, hogy ez gátolja a főiskolai dolgozókat a teljes, összpontosított kutatásban. Ellenkezőleg: meggyőződésem, hogy ez a sajátosság nagy előnyt jelent számunkra, olyan előnyt, amely lehetővé teszi a pedagógiai és kutatótevékenység kölcsönös és gyakran nagyon eredményes befolyásolását, lehetővé teszi, hogy különböző jogi, szervezési és egyéb akadályok nélkül összekapcsolják az alap- és az alkalmazott kutatást, s hogy aránylag széles körű, ágazatközi kutatócsoportokat hozzanak létre. Szívesen szemléltetném a Cseh Műszaki Főiskola példáján, miként sikerült kihasználnunk ezeket a feltételeket, és mi az, amin javítani szeretnénk e téren. Az utóbbi években az iskola tisztségviselői, párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezeti aktívája jelentős erőfeszítést fejtettek ki az oktatás átépítésével kapcsolatos feladatok végrehajtására. Ennek keretében főiskolánkon az oktatás korszerűsítésére összpontosítottuk figyelmünket. Ez fontos szempont egyebek között azért is, mert az utóbbi tíz év alatt főiskolánkon a tanulók száma 11 ezerről 19 ezerre növekedett, miközben az oktatók száma változatlan maradt. Ezzel összefüggésben bizonyos sikerként könyveljük el, hogy az előadótermek többségét korszerű oktatási segédeszközökkel szereltük fel, és eredményesen fejlődik a számítástechnika kihasználása. Háromszorosára növekedett a kiadott főiskolai tankönyvek száma is. Fontos eredmény, hogy fordulat következett be a fiatalok részéről a műszaki szakokon folytatandó tanulmányok iránt. Például a jelenlegi felvételik során mintegy 3400 fiatalt vehetünk fel, viszont 5300-an jelentkeztek a nappali tagozatra. A tudományos-kutató munkában az utóbbi években nagy, az eddiginél komplexebb kutatócsoportokat sikerült összpontosítani az állami kutatófeladatok megoldására. Ezek a feladatok számunkra többet jelentenek, mint önálló kutatásokat - amelyek ugyan szintén alapos megfontolás alapján kerülnek be a kutatóprogramba - mert teljesítésükkel társadalmi megrendelést elégítünk ki. Nagyobb kutatócsoport munkáját irányíthattuk az ipar és az építőipar időszerű feladatainak megoldására is, mégpedig a gazdasági szférával való közvetlen együttműködésben. Főiskolánk egyes tanszékei minden évben jelentős mértékben kiveszik részüket az új termékek kifejlesztéséből, az építőipari tervek készítéséből, vagy éppen az új technológiák kidolgozásából. Az e tevékenységből származó haszon tízmilliókban fejezhető ki. Munkánk eredményei gyakorlati érvényesítésének hatékony alapját képezi az a prágai mozgalom, amely a tudománynak a gyakorlattal való szorosabb összekapcsolására irányul, s melynek keretében a Cseh Műszaki Főiskola sikeresen bekapcsolódik az egyes szakágazatok, termelési-gazdasági egységek, illetve vállalatok fejlesztési programjainak megvalósításába. Elmondható, hogy főiskolánk kutatási kapacitása egyenlő kétezer kutatóéval, és közel 300 olyan feladat megoldásába kapcsolódik be, melyek részét képezik a tudományos-műszaki fejlesztés állami KB 8. ülésének ösztönző gondolataiból és határozataiból erednek. A szakszervezeti szervek és szervezetek mindent megtesznek azért, hogy a dolgozók ezeket a határozatokat megukévá tegyék, s erőfeszítéseiket megvalósításukra összpontosítsák. tervének. Körülbelül egymillió órát dolgoztunk le, s a számítás ebben az esetben eléggé pontos, mivel a gazdasági szervezetekkel való együttműködésünk szerződések alapján történik. A tudomány és a technika eredményei gyakorlati érvényesítésének másik, de nem kevésbé fontos útja a diákok felkészítése. Nem értek egyet azokkal az időnként elhangzó véleményekkel, amelyek értelmében a főiskolán folyó tudományos-kutató és oktató munka között ellentét van, az egyik gátolja a másikat. Ellenkezőleg: meggyőződésem, hogy csak az olyan pedagógus nevelhet a gyakorlatban is jól érvényesülő szakembert, aki maga is tudományos munkát végez. Hogy miként érvényesítik az iskolánkból kikerülő fiatalok a tudományos-műszaki haladást, az attól is függ, miként készítjük fel őket jövő foglalkozásukra, szakmájukra. Nem is a szakmai felkészítésükre gondolok elsősorban, noha e téren is szüntelenül tökéletesítenünk kell munkánkat, hanem erkölcsi profiljuk kialakítására. Arra gondolok, hogy olyan mérnököket kell nevelnünk, akik aktívak, akik nem félnek az akadályoktól, az észszerű kockázatvállalástól. Végzőseinkkel ebben a tekintetben még nem lehetünk elégedettek. A Cseh Műszaki Főiskolán sok az olyan munkahely és kollektíva, ahol, illetve amelyekben jól ötvöződik az alap- és az alkalmazott kutatás, a termeléssel való nevelés. Például a mikroelektronikai, a robotizálási, a fizikális elektroniKai vagy az automatizálási és a konstrukciós mun- kehelyeken együtt dolgozik a mi oktatónk és tudományos dolgozónk az iskola hallgatójával, a Tudományos Akadémia, a különböző kutatóintézetek dolgozóival. Ezeknek az ideiglenes komplex munka- csoportoknak sikerül megoldaniuk és leküzdeniük az összes hivatalos akadályt, amelyek eddig még gátolják a kutatási eredmények gyakorlati felhasználását. Ugyanakkor számos olyan fogyatékosságba is ütközünk, melyek nehezítik a tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati érvényesítését. Főiskolánknak is gyenge pontja, hogy az egyes karokon nem sikerül felszámolni az egyes tanszékek közötti akadályokat, és nem sikerül komplex munkacsoportokat létrehoznunk. Fogyatékosság, hogy számos oktató - és így nagyon sok diák is - nagyobb figyelmet fordít a szakmai felkészülésre, miközben elhanyagolja az állampolgári elkötelezettségre való nevelést. Bosszant bennünket például, hogy nem minden végzősünk hajlandó ott munkát vállalni, ahol a társadalomnak a legnagyobb szüksége van rá, s gyakran a kényelmesebb megoldást választja. Olyan tanszékeink is vannak, amelyeken a tudományos-kutató munkát nem irányítják jól, és tevékenységük irányának megszabását az egyes dolgozók kezdeményezésére, illetve kedvére bízzák. Elvárjuk felettes szerveink munkájának javulását is. Érdemes lenne például a főiskolai kutatás irányításában és finanszírozásában a sajátosságokat figyelembe véve más-más rendszert bevezetni. A főiskolákon például bevezethetnék azt, hogy koordinátorok irányítanák a kutatást, és ez vonatkozna a finanszírozásra is. Feladatkoordinálóink ugyan ma is vannak, de a főiskolán végzett kutatómunkáért kiszámlázott és papíron feltüntetett összegnek valódi feladatainkhoz semmi köze, számviteli osztályainkon érintetlenül mennek át az állami költség- vetésbe, és mindez számunkra csak adminisztratív megterheléssel jár. Ezekben az ügyekben és az iskola műszerparkjának felújításában is támogatást várunk el az Állami Tudományos- Műszaki Fejlesztési Bizottságtól. Úgy véljük, nemcsak nekünk kell elérnünk, hogy olyan mérnökök kerüljenek ki iskolánkból, akik nem félnek a legnehezebb munkahelyektől sem, hanem arra is szükség van, hogy a munkahelyeken vegyék figyelembe, lényegében kezdő emberekről van szó. Hiszen a ma végzett mérnök mindig csak néhány éves gyakorlat után válik teljes értékű mérnökké. JIŔÍ KLÍMA elvtársnak, a CSKP KB póttagjának, a prágai Cseh Műszaki Főiskola rektorának felszólalása
