Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-23 / 146. szám, csütörtök
Az emberiségnek joga van a békéhez írta: Pavol Jonáš, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége KB elnöke Kérdőjeleket is hozott a Tavaszi szél Jegyzetek a népdalverseny országos döntőjéről Harmincnyolc év telt el az emberiség történelmének legszörnyűbb fejezete, a második világháború óta, s az emberiség feje fölött ismét tornyosulnak a háború veszélyének vészjósló felhői. A világban kialakult helyzet miatt indokolt aggodalom tölt el bennünket az emberiség jövőjéért. A napokban, amikor Prágában fogadtuk Anatolij Petrovics Csu- barevot, az össz-szövetségi Kolhoztanács elnökét, szovjet mező- gazdasági miniszterhelyettest, újból felidéztük a szörnyű háború emlékét. Csubarev elvtárs a Szovjetuniónak a náci Németország általi megtámadása után a légierőnél vadászpilótaként védelmezte hazáját. Sok harci bevetésben vett részt, míg egyszer gépét ellenséges találat érte, s az égő vadászgépben súlyosan megsebesült. Életét az orvosok rendkívüli erőfeszítésének köszönheti. Sem ő, sem a háború fájdalmas jegyeit viselő tízezrek, egyetlen becsületes ember sem kíván egy még szörnyűbb világégést. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, amikor A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen jelmondat jegyében készülődtünk a prágai béke-világtalálkozóra. Feltettem magamnak a kérdést: Miként, hogyan ismerheti meg a kívülálló egy vállalat, mondjuk a trenčíni TOS szerszámgépgyár galántai üzemének termelésszerkezetét, gazdasági életét? Természetesen úgy, hogy végigjárja az egyes részlegek csarnokait, s részletesen számba veszi az azokban folyó munkát. Van azonban egy másik lehetőség is. Órákat eltölt az üzemgazdasági osztály irodáiban, s mire részletesen áttanulmányozta az információs rendszert, az egyes kimutatásokat, aktákban rendszerezett számlákat, már ismeri mindazt, amit a termelési részlegeken megtudhatott volna. Sőt, még többet is: gazdaságossági és hatékonysági mutatókat, a pénzalapokkal való gazdálkodást, nyereségrészesedést stb. Az, hogy Halasy Zsuzsanna osztályáról ezúttal nem ilyen jellegű ismeretekkel távoztam, nem a véletlenen múlott. A galántai üzem említett osztályán alkalmazott tizennégy nő életén és munkáján kívül más érdekes tények is elmondhatók. Bizonyítékként íme Pavel Juhás, a munkakezdeményezés szélesítéséért felelős osztályvezető szavai.- Az információs részlegen dolgozók tíz évvel ezelőtt kezdtek versenyezni a szocialista munkabrigád címért, s három év múlva már elnyerték a megtisztelő címet. De talán ennél is figyelemreméltóbb tény, hogy időközben a szlovákiai béketanács járási bizottsága A gyermekek békés életéért nevet adományozta a brigádnak.- Kezdettől fogva vállalásaink egyik legfontosabb pontja volt a helybeli bölcsőde 3. számú csoportjának a patronálása. Rendszeresen meglátogatjuk a gyerekeket, ajándékokkal kedveskedünk nekik, a gyermeknapon közösen szórakozunk a játékdélutánon, és természetesen már több ízben vendégül láttuk őket. Időközönként még szerepelnek is a kis háromévesek a gyárban, verset mondanak és énekelnek. Ilyenkor nagyon boldogok, hiszen az apu, az anyu, a szomszéd néni, bácsi is hallgatja őket - mondta Helena Kišová, brigádvezetőhelyettes. Aztán felvetődött a kérdés, vajon ez is békeharc? A felelet egyhangú igen volt. Hiszen ha a világon mindenki arra törekszik majd, s életcéljának fogadja, hogy békés és boldog életet teremtsen a gyeMi teszi indokolttá a világtalálkozó megrendezését? Az, hogy manapság nem elegendő annak kinyilatkoztatása: Nem akarok háborút, békét akarok! Most, amikor az emberiség létét fokozott mértékben veszély fenyegeti, minden embert meg kell nyernünk az imperializmus és a háború elleni küzdelem ügyének, éljen a földkerekség bármelyik pontján. A második világháború elején a városokat 250 kg-os bombákkal pusztították, a háború végén már négytonnás bombák hullottak az ártatlan lakosságra, s utána következtek a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító amerikai atombombák. Az Amerikai Egyesült Államok és a NATO-országok hatalmas összegeket fordítanak a fegyverkezésre, s Nyugat-Európában további, még pusztítóbb atomrakéták elhelyezését tervezik. Itt az ideje, hogy az emberiség hangosan és határozottan kijelentse: Elég a hazárdjátékból! A béke aktív védelmezői közé tartoznak a szövetkezeti földművesek, akik békében és nyugalomban akarnak munkálkodni szocialista társadalmunk fejlesztésén. Hazánkban az egymilliónyi szövetkezeti földművesség nagyon jól tudja: az élet, a munka és a mindennapi kenyér alapja a béke. A szövetkezeti földművesek a szolidaritási alapra 4 millió koronát adtak, az efsz-tagság határorekeknek, akkor sosem lesz háború.- Mi természetesen ezt a rendelkezésünkre álló eszközökkel tesszük - nyitotta fel több helyen Jana Michalková krónikavezetó a vaskos könyvet, kommentálva az éppen látható oldalt. - Egésznapos sportversenyt rendeztünk a gyárban dolgozó szülők gyermekei számára, mondhatom, nagy sikerrel. Ez a felvétel a gyermek- ruházati börzén készült. Volt vele munka épp elég, de megérte a fáradságot, mert aznap sok anyu új ruhát vitt haza gyermekének, ezzel nem kis örömet szerezve neki. De végeredményben akkor is gyermekeinket védjük, életükért teszünk, aggódunk, amikor vért adunk. Társai bizonyára kevesellték a bizonyító példákat, így Németh Mária, majd Marta Matulová további tényeKet sorakoztatott fel.- Ismeretes a jelszó, Építsd a hazát, a békét erősíted. Mi ennek jegyében végezzük munkánkat. Valamennyien édesanyák vagyunk, s ha megbetegszik a gyerek, természetes, hogy odahaza kell maradni. Ugyanakkor olyan munkát végzünk, amelynél a zárások időpontját pontosan be kell tartani. Ha valamelyikünk hiányzik, munkáját közösen elvégezzük, s így nincs lemaradás. Ezen túlmenően vállaltuk, hogy ha összetorlódik a raktárban a munka, például nagyobb szállítmány érkezik, ott is kisegítünk. Gondozzuk és rendben tartjuk az üzem előtti virágágyásokat, és rendszeresen minden évben a mezőgazdasági munkákból is kivesszük részünket.- Az is tény, hogy aki többet tud, szélesebb a látóköre, az jobb eredményeket ér el a munkában. Tehát nem lényegtelen, hogy a brigád tagjai rendszeresen részt vesznek a továbbképző tanfolyamokon. Éppen most fejeztük be a szocialista munkaiskolát, s mondhatom, hogy nagyon sok új ismerettel gazdagodtunk. És ha még tágabb összefüggésben nézzük a dolgokat, akkor annak is van jelentősége, hogy a kollektíván belül jó a megértés, erős az összetartás, s ebben a munkán túli együttlétnek, közös rendezvényeknek is része van. Ezek egyi- kére-másikára még férjünket is meghívjuk. zatok ezreivel tiltakozik az imperialista háborús készülődései s az ellen, hogy a NATO kötelékeiben csupán Európában vagy hárommillió katona áll fegyverben. A szövetkezeti parasztság nagyon is tudatában van a békés élet jelentőségének. Nem véletlen, hogy efsz-eink közül sok viseli a Béke nevet. A szövetkezeti dolgozók becsületes munkájukkal járulnak hozzá a legjobban a béke megőrzéséhez. Ezért teljesítik túl tervfeladataikat a tej, hús, tojás és más mezőgazdasági termékek termelésében. Az idén szocialista felajánlást tettek arra, hogy 300 millió korona értékű energiát takarítanak meg, illetve túlteljesítik kitűzött terveiket. Az efsz-tagság így fejezi ki állásfoglalását az emberiség legféltettebb kincse - az élet és a béke ügyében. Ma nagyon jól tudjuk, hogy a béke nem csupán egyes kiválasztott csoportok, érdekvédelmi szervezetek vagy egyének ügye. Az imperializmus háborús tervei elleni megmozdulások az egész emberiség békeóhaját fejezik ki, a béke ügyében összefogó emberiségét, amely soha sem engedi meg, hogy a fegyvereké legyen ismét a szó. A szövetkezeti dolgozók mély megyőződése: az emberiségnek joga van a békéhez! Bár senki sem mondta, mégis mindannyian tudták, hogy beszélgetésünk apropója a prágai béke-világtalálkozó. Erre terelve a szót többnyire hangsúlyozták: a prágai béketalálkozó nagyjelentőségű esemény, s külön büszkeséggel tölti el őket az, hogy erre hazánk fővárosában került sor. Ez az eddigieknél is jobb munkára ösztönzi őket, s nem utolsósorban arra, hogy még erőteljesebben hallassák szavukat a béke ügyében. A hogyant Helena Horníková részletezte.- Talán említeni is felesleges, hogy méltóképpen hozzá járultunk a béke és szolidaritási alaphoz. Vezetőnk, Daniela Lovciová a közelmúltban részt vett a szlovákiai nőszövetség rendezte atomfegyverkezés elleni nagygyűlésen, örültünk, hogy ilyen jelentős fórumon tolmácsolhatta tiltakozásunkat és haragunkat mindazok ellen, akik a világbékét fenyegetik. Természetesen beszámolt az ott elhangzottakról, ami csak megerősítette elhatározásunkat, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel nekünk is tennünk kell a békéért. Teljes mértékben azonosultunk az üzem asszonyainak és lányainak tiltakozó levelével, amelyben elítéljük a háborút s mindazokat, akik igyekeznek meghiúsítani a Szovjetunió és a szocialista országok béketörekvéseit. S bár csak porszemnyi, vagy még ennél is kisebb a béke megőrzéséért folytatott harcban az osztály faliújságja, de azon is tiltakozunk, kimondjuk óhajunkat, vágyunkat a béke megőrzésére. Jozefina Klímová ezzel kapcsolatban megjegyezte:- Üzemünk exportra is termel, így gyakran külföldiek, nyugati üzletemberek is megfordulnak nálunk, mondjuk éppen valaki a Német Szövetségi Köztársaságból. És igenis kell, hogy hogy lássák, s odahaza elmondhassák, hogy mi miként gondolkodunk, mit érzünk, milyenek a nézeteink. Hiszen a faliújságon olvasható írások vállalatunk minden dolgozójának békevágyát és a fegyverkezés hívei ellen érzett megvetését is kifejezik. S úgy érezzük a prágai béke-világtalálkozón elhangzó szavak erejében a mi kis közösségünk hangja is benne van. EGRI FERENC A Tavaszi szél... népdalverseny VIII. országos döntőjét Léván (Levice), az országos népművészeti fesztivál keretében rendezték meg. A hagyománytól eltérően, nem a verseny meghirdetésének évében, 1982-ben és nem Bratislavában került rá sor, hanem most, fél évvel a kerületi döntők után, új környezetben, alig 200 főnyi közönség előtt. Soha ennyi szereplő országos döntőn még nem vett részt (11 szólóénekes, 14 éneklő csoport, 3 hangszeres együttes, 5 citera- együttes, 3 citera szólista, 4 népi tánc- és 6 folklórcsoport). A közel 450 szereplő 7 kategóriában versenyzett, öt és fél órán keresztül. Ez a maratoni verseny nemcsak a szereplők, hanem a bíráló bizottság türelmét is próbára tette. Az országos döntőben elhangzott valamennyi szám értékelése, de akár felsorolása is, e rövid beszámolóban szinte lehetetlen. Ezért inkább csak nagy vonalakban szeretnék szólni a néha élményszerű, olykor átlagos, de esetenként átlagon aluli produkciók láttán szerzett benyomásainkról, észrevételeinkről. A hagyományőrző szólóénekesek kategóriájában özv. Tóth Istvánné ké- méndi (Kamenín) énekes régi dudanótákat énekelt gazdagon díszített, hiteles előadásban. Lőrincz Józsefné Kecsőről (Kečovo) juhászdalokat adott elő, úgy, ahogy csak Gömör- ben hallottunk énekelni idős juhászokat és azok hozzátartozóit. Három énekestől népballadákat hallottunk. Pozitív jelenség, hogy ezek a hagyományőrző énekesek a ismert balladák újabb vagy pedig eddig kevésbé ismert változatait kutatták fel (például Holecz Ferencné Alsóbodok- ról - Dolné Obdokovce). Sajnos ebben a kategóriában nem találkoztunk új, eddig nem szerepelt etnikum képviselőjével, sem pedig új nevekkel. Az volt az érzésünk, hogy az utóbbi években a népzenei gyűjtés a CSEMADOK keretében csak a nyári néprajzi szemináriumok idejére korlátozódott és ott nem találtak olyan énekeseket, akiket érdemes lett volna „rábeszélni“ a Tavaszi szélen való részvételre. A 70-es évek első felében ugyanis mindazok a kiváló énekesek, akik megadták a Tavaszi szél népdalverseny színét és ízét - például Fülöp Imréné, Gyüre Jánosné vagy Brath Margit - nem maguktól jelentkeztek, őket a gyűjtés során fedeztük fel és beszéltük rá a versenyben való szereplésre. Hasonlóképpen fedezték fel Jókán (Jelka) a népitáncok gyűjtése során azokat a táncosokat, akiknek egyébként soha eszükbe sem jutott volna színpadon bemutatni hagyományos, szép táncaikat, ha a gyűjtők nem hívják fel figyelmüket a bennük rejlő értékekre. Azóta már tévéfilmet is készítettek táncaikról. A hagyományápoló szólóénekesek közül csak öt vett részt a versenyen. Ebben a kategóriában, sót az előzőben is néhol, mintha a kategóriákba való besorolás kissé formális lett volna. Vita tárgya lehetne, sót kéne is, hogy az legyen, kit miért sorolnak egyik vagy másik kategóriába. Például Potoczky Erzsébet sem a dalok kiválasztásában, sem az előadásmódjában nem volt kimondottan hagyományőrző. Holecz Ferencz- né sem énekli már csak a saját népdalkincsét, ő is tudatosan tanul új dalokat. Viszont Szládecsek Jarka nagycétényi (Veľký Cetín) énekes koloni dédöreganyjától tanulta a Révészek nótáját még kislány korában, ezért énekelte meggyőző hitelességgel. Népdalgyűjtésem során ezt a népdalt négy generációtól rögzítettem hangfelvételen (Jarka édesanyjától, nagyanyjától és dédöreganyjától), így össze tudom hasonlítani. Ebben a kategóriában a helytelen műsorválasztás volt a legszembetűnőbb. Valahol ez is arra figyelmeztet, hogy a szólóénekesek csakúgy, mint a csoportok, teljesen magukra vannak hagyatva, senkitől sem kapnak tanácsot. A hagyományőrző éneklő csoportok közül a legjobb, legértékesebb műsora a gesztei (Hostová), a legjobb előadása a szesztai (Cestice) csoportnak volt. A hagyományápoló éneklő csoportok túlnyomó többsége fiatalokból állott. Ez biztató jelenség. Itt a hími (Chým) leányok példásan összeállított népdalcsokorral és nagyon ízes előadással nyerték meg a közönség és a bíráló bizottság tetszését. A hangszeres szólisták és együttesek kategóriájában az összehasonlítást az is megnehezítette, hogy a vonós hangszereken játszó együttesek (mivel ezekben brácsa vagy kontra is szerepel, így harmóniák is megszólalnak) stilizált népdalfeldolgozásait nehezen lehet a citeraegyüttesek minden szakmai beavatkozástól mentes játékával egybevetni. Mind a kettő más-más elbírálási kritériumot igényel. Az utóbbi hét esztendőben több változást élt meg a Tavaszi szél... népdalverseny. Talán akkor és ott kezdődött az útkeresés, amikor a verseny meghirdetői és szervezői kissé egyhangúnak érezték az országos döntők műsorát. Ugyanis csaknem periodikusan váltakoztak a szólóénekesek, éneklő csoportok és a citeraegyüttesek vagy hangszeres szólisták. Ezért 1978- ban a hat kategóriát egy hetedikkel, a népitánc kategóriájával bővítették. Véleményem szerint ez a kategória, akárcsak a folklórcsoportok kategóriája, már túlhaladja a Tavaszi szél... szerepét. Ezek a műfajok inkább a zselizi (Želiezovce) népművészeti fesztivál műsorába illenének. A folklórcsoportok - a kürti (Strekov) asszonyok gyermekjátékait kivéve - sajnos csak igen gyenge teljesítményt nyújtottak. A gyermekcsoportok szerepeltetése viszont új színfolt volt a versenyben. A Tavaszi szél... verseny ez évi országos döntőjét a bizonytalanság, az útkeresés, a zsúfoltság jellemezte. Mind a zselizi népművészeti fesztiválnak, mind a Tavaszi szél vizet áraszt versenynek megvan a sajátságos szerepe. Érezte ezt a rendezőség is. A házasság, mármint a Tavaszi szél és a zselizi hagyományos népművészeti fesztivál összeházasítása nem sikerült. írásunkban nem kívánjuk feszegetni a sok miértet. Meggyőződésünk, hogy az illetékesek összegezik majd a rendezvény pozitív és negatív jelenségeit és tapasztalatait, s megtesznek majd mindent annak érdekében, hogy a homályos és zűrzavaros elképzelések tisztázódjanak, s népzenei hagyományunk tisztán élhessen tovább az egész társadalmunk örömére. ÁG TIBOR A megtisztelő cím és név Jegyében BÉKÉBEN A BÉKÉÉRT Vázlat egy szocialista munkabrigádról Hagyományőrző gesztei asszonyok (Gyökeres György felvétele) DJ SZÓ 6 J" 1983. VI. 23.
