Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-18 / 142. szám, szombat
: r-'M'HWiB'» A CSKP KB Elnökségének beszámolója a tudomány és technika eredményei gyakorlati érvényesítésének meggyorsításáról (Folytatás a 3. oldalról) minőségét és használati tulajdonságait, javítanunk a munka és az élet körülményeit. Ez megkívánja, hogy a termelésben mind nagyobb mértékben érvényesüljön az alkotó gondolkodásmód, a szakképzett munka, és a szó legteljesebb értelmében termelésünk magas minőségi szintjét érjük el. A minőség napjainkban az ideológiai hatásgyakorlás jelentős tényezője, mivel a rossz minőségű áru kedvezőtlenül befolyásolja az emberek magatartását, elkötelezettségét. Ezzel egyidejűleg feltétlenül és szüntelenül figyelemmel kell kísérnünk a világ fejlődését, és eredményeinket bíráló szellemben egybe kell vetnünk a világon elismert paraméterekkel. Az alkotó dolgozók munkája minőségének mércéje az, hogy minden új és tökéletesített gyártmány megfelel-e a világszínvonalnak. Ebből kell kiindulnia kutatási és fejlesztési alapunknak, valamint a termelésnek is. Ez gyártmányaink külföldi piacokon való versenyképessége növelésének és a belpiac jobb kielégítésének útja -módja. E célok elérése alapvető feladat a gazdaságirányítás minden szintjén. A gazdaságirányításnak nemcsak megrendeléseket kell adnia a tudományos-műszaki fejlesztésnek, hanem ezzel egyidejűleg megfelelő időelőnnyel szükséges intézkedéseket kell tennie a termelés tervezési, konstrukciós és technológiai előkészítésében, magában a termelésben és szervezésében, beleértve az emberek felkészítését az új feladatok teljesítésére. A termelési-gazdasági egységek manapság nagy komplexumok, amelyek többnyire rendelkeznek a szükséges kutatási-fejlesztési, tervezési, technológiai és konstrukciós potenciállal, anyagi-műszaki bázissal, szakképzett munkaerőkkel. Egybevethetik a világ gyártmányainak műszaki színvonalát, kidolgozhatják az egyes termelési ágazatok fejlesztésének műszaki és gazdasági koncepcióit stb. Ezért következetesen meg kell kívánnunk tőlük a társadalmi felelősségvállalást a tudományos-műszaki fejlesztésért, azoknak a problémáknak és fogyatékosságoknak a megoldásáért, amelyeknek kiküszöbölése a hatáskörükhöz tartozik. Mire gondolunk? Elsősorban nagyobb méretekben kell fejleszteni az ész- szerűsítő aktivitást, amelynek jelentős a gazdasági eredménye. Itt is előbbre kell lépnünk, a szó szoros értelmében ezt az aktivitást alá kell rendelnünk a műszaki fejlesztés szükségleteinek. Fontosnak tartjuk a különféle berendezéseket, valamint a termelés és a technológia szüntelen korszerűsítését, a tartalékok gyors feltárását lehetővé tevő egyéb segédeszközöket gyártó ésszerűsítő műhelyek létesítését. A mindennapos gyakorlat meggyőz bennünket arról, hogy még mindig sok az ilyen tartalék csakúgy, mint a feltárásukat célzó javaslat. Az ésszerűsítő műhelyeknek egyben meg kell teremteniük a megvalósítási bázist, hogy egyetlen alkotó javaslat és ismert haladó műszaki megoldás se vesszen kárba, hanem, ellenkezőleg, konkrét formát öltsön, és a várt eredménnyel járjon. AZ ALAPVETŐ MÉRCE: A JÓ MINŐSÉG A termelés hatékonysága növelésének egyik alapvető előfeltétele a szüntelen gondoskodás a termelés magas minőségi fokáról. A rossz minőségű, nem értékesíthető termékek gyártása társadalomellenes jelenség, amelyet nem tűrhetünk meg. Nem törődhetünk bele abba, hogy a termékek összértékében az új gyártmányok és a magas műszaki színvonalú gyártmányok értéke nem éri el a szükséges részarányt. Még mindig alacsony a kiváló minőségű gyártmányok hányada. A minőség kell hogy szerves részévé váljon az egész termelési folyamatnak, a fejlesztéstől, és a konstrukciótól a technológiai fegyelemig. A termelés minősége tökéletesítésének nélkülözhetetlen előfeltétele a technológiai folyamatok tökéletesítése. Magában a termelésben főleg a következetes és rendszeres műveletközi és a kivitelezés utáni ellenőrzésről van szó. A gyártmányok magas fokú minőségének követelménye egyike azoknak az alapvető mércéknek, amelyek szerint értékelnünk kell mindenkit és főleg az irányításban dolgozókat. E tekintetben feltétlenül következetesen érvényesítenünk kell a népgazdaságban és az államigazgatásban az ellenőrzésnek azokat az elveit, amelyeket tavaly hagyott jóvá Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége. A termelésben a tudomány és a technika alkalmazásának és a magas fokú minőség elérésének nélkülözhetetlen előfeltétele a vállalatok normabázisának magas színvonala. Jelenleg az a helyzet, hogy a normák még nem képeznek olyan alapot, amelyből kiindulnak és következnek a teljesítmény, a hatékonyság növelésének, a munka és a termelés javításának paraméterei. A vállalatoknál a normabázis az elmúlt években nem vált tökéletesebbé a szükséges ütemben. Erről tanúskodik például az a körülmény, hogy 1982-ben a nyers-, az alap-, a tüzelőanyag és az energia fogyasztási normáinak csupán 31 százalékát szilárdították meg, változatlan maradt 55 százalékuk, sőt, lazább lett 14 százalékuk. Hasonló a helyzet más területeken is. A fogyasztási normák nem minden esetben ^színvonalasak, objektivizálásuknak és gyakorlati alkalmazásuknak a folyamata nem. valósul meg a megkívánt ütemben. Az illetékes központi szerveknek, a tervbizottságoknak, a munka- és szociálisügyi minisztériumoknak, a tudományos-műszaki és a beruházásfejlesztési központi szerveknek, valamint a szakágazati minisztériumoknak komolyan kell foglalkozniuk ezzel a helyzettel, és meg kell tenniük a szükséges lépéseket. Minden gazdasági szervben és szervezetben ki kell dolgozni és következetesen meg kell valósítani a normabázis tökéletesítésének programjait, és meg kell teremteni az ehhez szükséges szervezési és káderelőfeltételeket. Minden területen jó gazdaként kell ügyelnünk a rendre, a technológiai fegyelem, a normák, a munkafegyelem megtartására. A bonyolult, költséges gépekkel és gépi berendezéssel ellátott korszerű termelés ezt a követelményt meghatványozza. Nemcsak az új technika bevezetéséről van szó, hanem egyben fel- használásáról is. Például az a tény, hogy a teljes mértékben automatizált gépeket átlag naponta csak 10,5 órán át üzemeltetik, arról tanúskodik, hogy e tekintetben is sok a tartalék. Számos fogyatékosság túlnyomórészt szubjektív jellegű, és semmi sem áll annak útjában, hogy azonnal hozzáfogjanak kiküszöbölésükhöz. Ehhez semmiképp sem kell várni a felülről jövő utasításra. Ez elsősorban az irányító és a szervező munkától, a vezető gazdasági dolgozók társadalmi felelősségtudatától, az FSZM tevékenységétől, valamint a pártszervezetek ellenőrzési jogának gyakorlásától függ A TERMELÉST MEGELŐZŐ SZAKASZOK JELENTŐSÉGE A tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítása megkívánja a termelést megelőző szakaszok jelentőségének teljes tudatosítását. Elsősorban a fejlesztési dolgozóktól, a tervezőktől, a konstruktőröktől és a technológusoktól, valamint tevékenységüktől függ az új gyártmányok, gépek, gépi berendezések és az építkezések teljesítőképessége, üzemelési megbízhatósága és műszaki színvonala, ami kifejezésre jut - termelésük és üzemelésük során egyaránt - a munka-, az anyag- és az energiaigényességben. Más szóval, a termelést megelőző szakaszok dolgozói döntő befolyást gyakorolnak a tudo- mányos-müszaki haladás ütemére és a beruházások hatékonyságára. A termelési-gazdasági egységek és a vállalatok dolgozóinak összlétszámában a konstruktőrök hányada alacsony, nem egészen háromszázalékos. Ezzel szemben a külföldi cégeknél ez a hányad eléri a 10 százalékot is, sót a bonyolultabb gépipari és elektrotechnikai szakágazatokban még ennél is többet. Ez arról tanúskodik, hogy termelési-gazdasági egységeinkbn és vállalatainknál gyakran lebecsülik a termelést megelőző szakaszok dolgozóinak, főleg a konstruktőröknek a szerepét, és nem egy esetben anyagi és erkölcsi elismerésük foka is alacsony. Ezért sok fiatal, főiskolai képesítésű szakember, miután bedolgozta magát a konstrukciós irodákban, átmegy más, jobban fizetett munkahelyre. A konstrúkció ezáltal az új gyártmányok termelése előkészítésének egyik leggyengébb láncszemévé válik. Ezért felkészült dolgozókkal meg kell erősítenünk, lényegesen el kell mélyítenünk a kutatás és a fejlesztés dolgozóinak, a tervezőknek, a kortstruktóröknek, a technológusoknak és a termelést megelőző szakaszok további dolgozóinak anyagi érdekeltségét. Feltétlenül növelnünk kell bérük és fizetésük mozgó részének aktív szerepét, a teljesítőképességtől függő viszonyban egyénileg nagyobb alapfizetést kell nekik adnunk, következetesen érvényesítve az érdem szerinti jutalmazás alapelvét. A termelést megelőző szakaszok dolgozóinak hatékonyabb irányítása, alkotó és munkaaktivitásuk, valamint anyagi érdekeltségük növelése érdekében a kutatásban, a tervezésben, a konstrukcióban és a technológiában a feladatok kitűzésekor következetesen meg kell határozni az igényelt gyártmány vagy terv paramétereit, teljesítményét, tömegét, energia- igényességét stb. Ezzel egyidejűleg meg kell határozni a termelés gazdasági hozamát, a maximális költségszintet, a terjedelmet és a határidőket, a feladatok teljesítésének határidőit, beleértve azt, hogy a feladat teljesítését jutalmazzák, miközben ennek a jutalomnak egy része a gyártás időpontjához kötődik. Ezzel kell hozzájárulnunk ahhoz, hogy a tervezők, a konstruktőrök és a technológusok érdekeltebbek legyenek munkájuk eredményei megvalósításában, s ezzel kell elmélyítenünk együttműködésüket a termelésben dolgozó munkásokkal, hogy jobban hasznosítsák gyakorlati tapasztalataikat és javaslataikat. A tudományos-műszaki fejlesztés csúcsszintet elérő feladatainak sikeres, idejében történő teljesítéséért a munkakollektívákat és az egyéneket jóval nagyobb, rendkívüli jutalmakban kell részesíteni. Az irányító dolgozóknak - a pártós a szakszervezeti szervezetek támogatásával - merészen kell vállalniuk a díjazásban az egyenlósdi felszámolását és nagyobb mértékben kell jutalmazniuk azokat, akik munkájukkal rendkívüli mértékben gazdagítják a társadalmat. Ugyanakkor javasoljuk, hogy a tudományos-műszaki haladás zászlóvivőit nagyobb számban javasolják tárcabeli és állami kitüntetésre, és így erkölcsileg jobban értékeljék munkájuk eredményeit. A LEGHATEKONYABB BEFEKTETÉS Elvtársak, a tudomány és a technika fejlesztése a szocializmus építésének feltételei között alapvető hatással van a társadalom szociális szerkezetére. Változik a munka jellege, növekszik a magas fokú képesítést követelő munka hányada, méreteiben csökken a fáradságos munka, új foglalkozások jönnek létre, folyamatosan megszűnnek a különbségek a fizikai és a szellemi munka között. Mind szükségesebb, hogy szüntelenül új ismereteket sajátítsunk el, növekednek a pontossággal, a megbízhatósággal, a munkafegyelemmel és a minőséggel szembeni követelmények. Ez megkívánja, hogy megfelelőképpen megbecsüljük a termelésiműszaki és a kutatási-fejlesztési bázist, emberi potenciálját, a tudományos és a mérnöki káderek értelmi képességét, műszaki alkotókészségét, valamint a munkások mesteri hozzáértését, tudását és ügyességét. A szocializmusban a tudományostechnikai forradalom megvalósítása, a tudomány és a technika gyorsabb és főleg eredményesebb hasznosítása a munkásosztálynak - a fejlett szocialista társadalom építése vezető erejének - egyik alapvető forradalmi feladata. Mind jobban érvényesül a munkásosztálynak, a leghaladóbb munkamódszerek alkalmazójának alkotó kezdeményezése. A mezőgazdaságban az új termelési viszonyok, a mezőgazdaság átállása az ipari bázisra, a tudomány és a technika széles körű alkalmazása úgyszintén megteremtette azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a szövetkezeti földművesek munkája és élete jellegének mélyreható megváltoztatását. A mezőgazdaságban jelentősen megváltozott a dolgozók szakképesítési összetétele Társadalmunk szociális szerkezetében mind jelentősebb szerepe van a tudományos-műszaki értelmiségnek. Nagymértékben tőle függ a tudományostechnikai forradalom vívmányainak elsajátítása és alkalmazása a szocialista építés javára. A szocializmusban a tudomá- nyos-műszaki értelmiség társtulajdonosa a termelőeszközöknek, és részt vesz az új társadalom formálásában. Túlnyomó többsége szociális származásánál fogva a munkásosztályhoz kötődik, sok tudós és technikus közvetlenül a munkások és a parasztok soraiból került ki. Mindennapos munkájukkal nagy méretekben és közvetlenül részt vesznek a vállalatok és az üzemek tevékenységében. Magának a tudományos-műszaki értelmiségnek érdeke, hogy kezdeményezően dolgozzon, a társadalom javára gyümölcsöztesse alkotóképességét, ebben kifejezésre jut hazafisága. Becsüljük alkotó igyekezetének eddigi eredményeit, amelyeket az egész nép javára hasznosítunk. Értékeljük kezdeményező új gondolatait és törekvését, hogy ezeket a gondolatokat megvalósítsa a gyakorlatban. Minden munkahelyen, az alkotó és az irányító tevékenység minden területén igényes feladatokat kell kitűzni a tudományosműszaki értelmiség elé, és céltudatosan meg kell teremteni teljes mérvű érvényesülésének, önmegvalósulásának előfeltételeit, hogy tartósan növekedjen hozzájárulása a tudományos-műszaki haladás meggyors í tásához. A gazdasági fejlődés igényes feladatai teljesítésének egyik alapvető előfeltétele a műveltségi szint szüntelen emelkedése. Jelenleg a népgazdaság szocialista szektorában ezer dolgozó közül 62-nek főiskolai végzettsége van. Hozzávetőleg 20 000 tudományos dolgozója van a kutatási és a fejlesztési bázisnak. Az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és a nem termelő szféra dolgozóinak több mint 26 százaléka elvégezte a középiskolát, a népgazdaságban dolgozó munkások és a mezőgazdaságban dolgozók csaknem 86 százaléka tett szert képesítésre különféle tanulmányi szakágazatokban. Arra törekszünk, hogy a munkahelyi besorolás jobban megfeleljen a képesítésnek. Noha hazánkban óriási «számban vannak szakképzett káderek, ez nem jelenti azt, hogy tékozolhatjuk ezt az értékes tőkét, avagy korlátozhatjuk a főiskolai hallgatók számát. Lépéseket kell tenni, hogy ne sikkadjanak el a főiskolákon, a szakközépiskolákban végzett munka eredményei és a nevelómunkára fordított költségek. A vezető dolgozóknak erre kell törekedniük az irányítás minden szintjén. Annak érdekében, hogy a dolgozók - akár a tudományban, a kutatásban vagy a termelésben - sikeresen megbirkózzanak feladataikkal, szüntelenül tökéletesíteni kell szakmai felkészítésüket, hogy minden szakaszon mind jobban felkészüljenek hivatásuk gyakorlására. Ügyelni kell arra, hogy az oktatás szakmai részében érvényesüljenek azon területek tudományos és műszaki vívmányai, amelyek a tudományos-műszaki haladás holnapját képviselik. A nyolcvanas és a kilencvenes évek további minőségi változásokat hoznak a technikában, a mikroelektronika, a robotok, a biotechnológia alkalmazásában, és egyben meghozzák a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának olyan új formáit is, amelyek megkívánják a termelési folyamatok magas fokú szervezettségét. Ezért már most feltétlenül szükséges, hogy az oktatás minden fokán, s főleg a középiskolákban és a főiskolákon ezekre az igényekre reagáljanak. Mégpedig úgy, hogy a nevelési-oktatási folyamat következetesen összefonódjon a társadalom, a tudomány, a technika és a gazdaság fejlődésének jövőbeli szükségleteivel. Ezekkel a követelményekkel összhangban kell fejleszteni a posztgraduális és az érettségi utáni tanulmányok formáit, valamint a továbbképző tanfolyamokat is. A vezető dolgozók tudatosítsák, hogy a képesítésre, a művelődésre fordított beruházások a leghatékonyabbak. Nagy súlyt helyezünk a munkásután- potias nevelésére. A termelési tárcák miniszterei, a vezérigazgatók nem vár- hainak arra, hogy valami más készíti fel számukra a képzett munkáskádereket, hanem ezt a feladatot irányító tevékenységük szerves részének kell tekinteniük A közép- és a főiskolák tanulóit feltétlenül intenzívebben kell felkészíteni a tudományos ismeretek felhasználásával kapcsolatos feladatok teljesítésére. A szakemberek és az irányító káderek felkészítésének bázisa a politikai-eszmei és a hivatásbeli felkészítés egysége kell legyen. A mi feliételeink között a vezető dolgozók, akár igazgatóról, akár mesterről van szó, nem idegen tulajdon menedzserei. Ezért politikailag öntudatos, magasfo- kúan művelt, eszmeileg és erkölcsileg fejlett szakembereket és irányító dolgozókat kell nevelnünk, akik valóban országunk gazdái, s akik egész lényükkel összefonódnak pártunk politikájával, a szocialista társadalommal és a munkásosztállyal. (Folytatás az 5 oldalon) ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 18.
