Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-16 / 140. szám, csütörtök

JURIJ ANDROPOV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) eszközöket helyesen, aktívabban és alkotó módon használjuk ki, s hogy eközben a szovjet emberek műveltségének jóval magasabb színvonalát is figyelembe vegyük. E téren sokat kell még tanulnunk, s ezen az úton a legfőbb ellensé­geink a formalizmus, a sematiz­mus, a bátortalanság és néha a kényelmesség a gondolkodás­ban. Azt is alapul kell venni, hogy a kommunisták és a szocialista társadalom valamennyi állampol­gára tudatának formálása nem ki­zárólag a hivatásos ideológusok, propagandisták a sajtó munkatár­sainak a dolga. Ez az egész párt ügye. HARMADSZOR. A káderek kérdése. A pártbizottságok min­den szinten kell hogy rendelkez­zenek olyan káderekkel, akik ké­pesek helyesen szervezni az ideo­lógiai munkát a lakosság különbö­ző csoportjaival - a munkásokkal, a kolhozparasztokkal, az értelmi­séggel és az ifjúsággal, s képesek felelni ezért a munkáért. Müveit embereknek kell lenniük, s kell hogy tekintélyük legyen. Tevé­kenységük értékelésének egyet­len kritériuma a tömegek politikai tudatának és munkaaktivitásának a színvonala. NEGYEDSZER. A társadalom- tudományok és mindenekelőtt a gazdasági tudományok területén biztosítani kell az ideológ iai-elmé- leti munka új, jóval magasabb szintjét. Határozott fordulatot kell venni azon reális és konkrét fel­adatok irányában, amelyek elé tár­sadalmunkat az élet állítja. A tár­sadalomtudományoknak hatéko­nyan kell segíteniük a pártot és a népet e feladatok megoldása során, s ugyanez vonatkozik a ter- mészettudomá nyokra. ÖTÖDSZÖR. Nagy szerepet kell játszania a politikai népműve­lés és a tömeges politikai oktatás stílusa megváltozásának. Elsősor­ban a formalizmust, a különböző általános tézisek gépies tanulását kell felszámolni. A politikai oktatás értelme az, hogy mindenki mé­lyebben értse meg a párt politiká­ját a jelenlegi feltételek között, ér­vényesíteni tudja szerzett ismere­teit a gyakorlatban, s világosab­ban tudatosítsa és teljesítse saját kötelességeit. HATODSZOR. A párt nevelő és propagandamunkája során szün­telenül szem előtt kell tartani az emberiség fejlődése jelenlegi tör­ténelmi időszakának sajátossága­it. Erre az időszakra két politikai irányzat - a szocializmus és az imperializmus - konfrontációja a jellemző, olyan konfrontáció, amelynek intenzitása és éle példa nélküli a háború utáni időszakban. Az egész világon több milliárd em­ber gondolkodásáért és szívéért folyik a harc. Az emberiség jövője nagymér­tékben ettől az ideológiai harctól függ. Ebből világosan kitűnik, mennyire fontos közérthető és meggyőző formában elmondani az igazságot a szocialista társada­lomról, előnyeiről, békepolitikájá­ról. Nem kevésbé fontos helyesen leleplezni az imperializmus hazug, felforgató propagandáját. Az el­lenpropaganda helyesen átgon­dolt, egységes, dinamikus és ha­tékony rendszerére van szüksé­günk. Az ideológiai fronton egyszóval sok munka vár ránk, s feladataink halaszthatatlanok. Ám a legjobb és legérdekesebb propaganda, a legötletesebb oktatás, a legte­hetségesebb művészet sem éri el célját, ha nem tükröződik benne a mai élet realitásaival szorosan összefonódó eszme, amely a to­vábbi előrehaladás útját mutatja. Ebben az értelemben az ideológiai munka és általában a párt munká­ja számára rendkívül fontos szere­pet kell hogy játsszon az SZKP programjának új kiadása, amely a XXVI. kongresszus határozatai­nak alapján van előkészületben. A párt jelenlegi programja, amint azt a kongresszusi határo­zat leszögezi, egészében véve helyesen mutat rá az egyetemes társadalmi fejlődés törvényszerű­ségeire, a párt és a szovjet nép kommunizmusért vívott harcának céljaira és fő feladataira. Elvi tézi­seit maga az élet erősítette meg. Sok minden, amit a program ma­gában foglal, már teljesült. Ugyan­akkor néhány pontja, s ezt egye­nesen meg kell mondani, nem áll­ta ki teljes mértékben az idő pró­báját, mert a valóságtól elszakadó elemeket tartalmazott. Két évtized alatt természetesen a szovjet tár­sadalom életében is, valamint a többi szocialista ország életében és az egész világ fejlődésében sok jelentős változás történt. Mindez mélyreható elméleti ma­gyarázatot kíván, s ebből kell kiin­dulni a párt hosszú távú bel- és külpolitikai stratégiájának kidolgo­zása során. A jelenlegi helyzet realista elemzése, az élettapasztalatokat és kommunista pártunk végső cél­jait összekapcsoló világos irányel­vek a jövőre nézve - épp ez az, amit az SZKP programjának új feldolgozásában látni szeretnénk. Annak érdekében, hogy helye­sen értsük meg a távlatokat mind a gazdaság, mind a politika és az ideológia területén, mindenekelőtt világos képet kell alkotnunk a tár­sadalmi fejlődés azon szakaszá­nak jellegéről, amelyben jelenleg élünk. A párt ezt a szakaszt fejlett szocializmusnak nevezte el. Ez olyan társadalom, ahol már teljes mértékben létrejött a szocialista elveknek megfelelő gazdasági bá­zis, szociális struktúra és politikai rendszer, amelyben a szocializ­mus, mint mondani szoktuk, saját kollektív alapjain fejlődik. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy társadalmunkat tö­kéletesnek tarthatjuk. Több olyan objektív nehézséggel találkozha­tunk, amelyek a fejlődés jelenlegi szintjén természetesek. Nem ke­vés az olyan hiányosság, amely­nek okai szubjektív eredetűek. A párt programjának ma minde­nekelőtt a fejlett szocializmus tervszerű és sokoldalú tökélete­sítése programjának, vagyis a kommunizmus felé tartó elő­rehaladás programjának kell lennie. A program szövegének nyilvánvalóan tartalmaznia kell a fejlett szocializmus szakaszának részletes jellemzését. Közismert, hogy minden társa­dalom jellegét végeredményben termelőerőinek fejlettségi szintje, a termelési viszonyok jellege és állapota határozza meg. Mi társa­dalmi fejlődésünkben most törté­nelmi határkőhöz érkeztünk, ami­kor már nemcsak megértek, ha­nem elengedhetetlenné váltak a mélyreható minőségi változások a termelőerők területén, s ennek megfelelően a termelési viszonyok tökéletesítése is. Ez nem a mi puszta kívánságunk, hanem ob­jektív szükségszerűség, amelyet nem kerülhetünk meg. Ezzel szo­ros összefüggésben változás kell hogy végbemenjen az emberek tudatában, a társadalom életének minden olyan formájában, amelyet felépítménynek nevezünk. A gazdasági szférában kulcs- fontosságú a munkatermelé­kenység következetes növelé­se. Arra kell törekednünk, hogy elérjük a magas világszínvonalat. Nem véletlenül tartotta ezt Lenin az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabbnak. Milyen irányban fognak fejlődni belátható időn belül országunkban a termelőerők? A legközelebbi cél világos - mindenekelőtt rendet kell terem­teni abban, amit már elértünk, biz­tosítani kell az ország termelő és tudományos-technikai potenciál­jának maximálisan ésszerű ki­használását, tehát be kell hozni a lemaradást az olyan ágazatok­ban, mint a mezőgazdaság, a köz­lekedés és a szolgáltatások. A je­lenkor követelménye és a jövő programfeladata az egész gazda­sági mechanizmus folyamatos munkájának biztosítása. Ez része társadalmi rendszerünk tökélete­sítése folyamatának. A termelőerők minőségi javítá­sának legfőbb módja az intenzív fejlődésre való áttérés, valamint szocialista társadalmunk előnyei­nek a tydományos-műszaki forra­dalom eredményeivel való gyakor­lati összekapcsolása. Úgy vélem, hogy a párt és a nép tevékenysé­gének ezt az irányát megfelelően kell tükröznie az új, módosított pártprogramnak. Döntő jelentősége van az egy­séges tudományos-műszaki politi­kának. Rendkívül nagy munka vár ránk a gépek, mechanizmusok és technológiák gyártásában, auto­matizálnunk kell a termelést, a le­hető legszélesebb körben kell ki­használnunk a számítógépeket és robotokat, rugalmas technológiá­kat kell bevezetnünk. Energeti­kánk jövőjét elsősorban a korsze­rű atomreaktorok kihasználásá­ban látjuk. Napirenden szerepel­nek olyan feladatok, mint az előre meghatározott tulajdonsággal ren­delkező alapanyagok beszerzése, a biotechnológia fejlesztése, a hulladékmentes és nem energia- igényes ipari technológiák ki­használása. Mindez valódi forra­dalmat fog jelenteni népgazdasá­gunkban. A tudomány és a technika ered­ményeinek gyakorlati alkalmazása terén, mint önök is tudják, nem állunk a legjobban. Feladatunk, hogy szervezeti, gazdasági és er­kölcsi intézkedések olyan rend­szerét dolgozzuk ki, amely a tech­nika felújításában érdekeltté tenné mind a vezető beosztású dolgozó­kat, mind a munkásokat és termé­szetesen a tudósokat és a terve­zőket, s amely hátrányossá tenné a régi munkamódszereket. A termelés hatékonyságának növelése érdekében természete­sen lényegesen csökkenteni kell a manuális munka arányát, még­pedig mindenekelőtt az átfogó gé­pesítés útján. Ez különösen fon­tos, ugyanis lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk a kommunista épí­tés egyik fő feladatának megoldá­sához: a fizikai és a szellemi mun­ka közötti lényeges különbségek felszámolásához. Áttérve a termelési viszonyok tökéletesítésének kérdésére, le­szögezhetjük: e viszonyok alapja a termelőeszközök közös tulajdo­na. Mint ismeretes, nálunk ennek két formája létezik: az állami és a szövetkezeti (kolhoz-) tulajdon. Célunk, hogy távlatilag ezt a két tulajdonformát összeolvasszuk, össznépivé alakítsuk át. Termé­szetesen nem arról van szó, hogy a kolhozokat automatikusan szov- hozokká változtatjuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy ennek más mód­ja is van, például a mezógazdasá- gi-ipari integráció, a kolhozok, il­letve a kolhozok és a szovhozok egyesítésének fejlesztése. A programnak ezt az egész prob­lémát mélyrehatóan és egyértel­műen meg kell világítania. Még egy fontos momentumra kell felhívni a figyelmet. Nem fe­ledkezhetünk meg róla, hogy szo­cialista társadalomban élünk, amelynek fejlődését a szocializ­mus alapelvei szerint kell szabá­lyozni, tehát természetesen a munka alapján történő elosz­tás elve szerint is. A kommuniz­mushoz, vagyis az anyagi javak egyenlő elosztásához még hosszú utat kell megtennünk. Ma nálunk minden állampolgárnak csak olyan anyagi színvonalra van joga, amely megfelel az általa elvégzett társadalmilag hasznos munka mennyiségének és minőségének. Igen fontos, hogy ezt az elvet szigorúan betartsuk. A termelesi viszonyok tökélete­sítése megköveteli a tervező és irányító munka alapvető javítását is. Egységes népgazdasági komp­lexumot dolgoztunk ki, s vannak bizonyos tapasztalataink az ága­zatok és a gazdasági kulcsproblé­mák szerinti komplex tervezés­ben. A legutóbbi példa erre az élelmiszerprogram és az energia­program, amely a maga nemé­ben a mai GOELRO. Jól ismertek azonban a tervezésünkben mutat­kozó hiányosságok: a források megalapozatlan szétszórása, a terv kiegyensúlyozatlansága, az árumennyiség és a lakosság jöve­delme közötti összhang hiánya. A XXVI. kongresszuson világo­san elmondtuk, hogy elengedhe­tetlen a gazdaság- és a szociális politika szoros kapcsolatának biz­tosítása. Ez érthető, hiszen gaz­dasági erőfeszítéseink végső célja a lakosság életfeltételeinek javí­tása. A párt abból indul ki, hogy a kö­vetkező évek és évtizedek jelen­tős változásokat hoznak a politikai és ideológiai felépítményben, a társadalom szellemi életében. Elsősorban politikai rendszerünk fejlesztéséről, a szovjet államiság tökéletesítéséről és a szocialista demokrácia bővítéséről szólnék. Vajon nem segítené-e elő azt, hogy a párt- és állami szervek tevékenységét a nép szükségletei­hez és érdekeihez közelítsük, ha ez a munka nyilvános jellegű len­ne és a vezető beosztású dolgo­zók rendszeresen számot adná­nak munkájukról a lakosságnak? A párt programja magában foglalja az irányító apparátus csökkenté­sének és egyszerűsítésének fela­datát. Meggyőződésem, hogy ez továbbra is időszerű. Ez konkrét és elvi politikai kérdés és már Lenin is egyértelműen kitűzte ezt. E tekintetben nálunk sok minden történik, de nem elégséges mó­don. Úgy vélem, hogy a szisztemi- zált helyek számát számos helyen csökkenteni lehetne anélkül, hogy az illető intézmény vagy szervezet ezt megérezné. A párt programjának új feldol­gozásában fontos szerepet tölt be a termelés irányításában a de­mokratikus elemek bővítésének kérdése. A Legfelsőbb Tanács ma kezdődő ülésszakán megvitatják a munkakollektívákra vonatkozó első törvénytervezetet, ami álla­munk történelmében egyedülálló és nagy politikai jelentőségű. Helyénvaló és jó dolog, hogy a törvényt alapos, valóban össz­népi vita után hagyják jóvá. De nagyon fontos, hogy azt teljes mértékben megvalósítsák a gya­korlatban. Társadalmi előrehaladásunk zavartalan menete elképzelhetet­len a társadalom érdekeit és az állampolgárok jogait védelmező törvények legszigorúbb megtartá­sa nélkül. Teljesen fel kell számol­ni az clyan jelenségeket, mint az állami társadalmi tulajdon és a szolgálati beosztás személyes meggazdagodásra való kihaszná­lása. Hiszen, ha belegondolunk, ez nem más, mint rendszerünk tulajdonképpeni alapjainak az alá- ásása. Itt a törvényi kérlelhetetle­nül és feltétlenül meg kell tartani. A nép érdekeinek védelme szocia­lista demokráciánk egyik pillére. És még valamit. Valóságos hadüzenetet kell hirdetni az olyan gyakorlat ellen, amikor a mi de­mokratikus normáink és elveink nincsenek tettekkel alátámasztva, amikor megelégszenek csak a for­mális oldallal, a látszattal. Mi a haszna például az olyan gyűlés­nek, amely lényegében előre elké­szített forgatókönyv szerint zajlik, ha a résztvevők felszólalásait elő­re megszerkesztik, a kezdemé­nyezést és legfőképpen a bírálatot elfojtják vagy irányítják? És mi értelme van az olyan szakszerve­zet tevékenységének, amely nem mer a dolgozók érdekeinek védel­mére kelni, fellépni a termelésben mutatkozó különféle visszásságok ellen. Rendkívül fontos azt elérnünk, hogy a szavak és a tettek között ne legyen eltérés, hogy a dolgok lényegét ne azok formájával he­lyettesítsék. Ez az állami és társa­dalmi élet minden területén a szo­cialista demokrácia tökéletesítésé­nek egyik legfontosabb tartaléka. Mi kommunisták, a távolabbi perspektívát illetően azt a szovjet államiságnak a társadalmi önigaz­gatásba való fokozatos átmeneté­ben látjuk. Úgy véljük, hogy az össznépi állam továbbfejlesztésé­vel, a legszélesebb tömegeknek a társadalom irányításába való bevonásával érhető ez el. Az SZKP programjának új fel­dolgozásában megfelelő helyet foglalnak el a párt nemzetiségi politikájának kérdései. A Lenintől származó alapelvekből indulunk ki: az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek teljes egyenjo­gúsága, szabad fejlődésük, a test­véri szövetség keretében és köze­ledésük következetes irányvona­lának megvalósítása. A fejlett szocializmus tökélete­sítése nem képzelhető el az em­berek szellemi továbbfejlődése nélkül. Az ember formálódása már életének első éveiben megkezdő­dik. Én egyet szeretnék hangsú­lyozni: a párt arra törekszik, hogy az embert ne csak úgy neveljük, mint bizonyos ismeretmennyiség hordozóját, hanem mindenekelőtt mint a szocialista társadalom tag­ját, a kommunizmus aktív építőjét, a rá jellemző eszmei koncepciók­kal, erkölccsel és érdekekkel, nagyfokú munka- és viselkedési kultúrával. Jó nevelési eszköz az oktatás és a termelési gyakorlat összekapcsolása. Egyértelműen arra kell törekedni, hogy a diákok­ba beleoltsuk az eredményes munka iránti szeretetet, erre szok­tassuk őket. Legyen szó akár fizi­kai, akár szellemi munkáról, annak valóságos, termelékeny, a társa­dalom szempontjából szükséges munkának kell lennie. ■ A fejlett szocializmus tökélete­sítése során a párt stratégiájának szilárd marxista-leninista elméleti alapra kell támaszkodnia. De ha nyíltan kell beszélünk, akkor meg kell mondani, hogy eddig nem ta­nulmányoztuk kellőképpen azt a társadalmat, amelyben élünk és dolgozunk, nem tártuk fel teljes egészében mindenekelőtt gazda­sági törvényszerűségeit. Ezért olykor úgymond empirikus módon vagyunk kénytelenek cselekedni, a kísérletezések és tévedések e rendkívül irracionális módsze­rével. A tudomány, sajnos, eddig nem bocsátotta a gyakorlat rendelke­zésére a számos életbevágóan fontos probléma olyan megoldási módját, amely megfelelne a fejlett szocializmus elveinek és körülmé­nyeinek. Mit akarok ezzel monda­ni? Elsősorban arra gondolok, job­ban meg kell választani a termelés hatékonysága és minősége foko­zásának a módját, illetve az ár­képzés tudományosan alátámasz­tott elveit. De nemcsak ezf. Az élet állandóan újabb és újabb problé­mákat szül, amelyek elválasztha­tatlanul összekapcsolódnak társa­dalmunk előrehaladásával. Annál is inkább, mert párhuzamosan számos más országban olyan ta­pasztalatokat szereznek a szocia­lista fejlődés során, amelyek fi­gyelmes tanulmányozást, értéke­lést és általánosítást tesznek szükségessé. Röviden szólva az SZKP programjának új feldolgozá­sában feltétlen figyelmet kell szen­telni a társadalomtudományok szerepének a jelenlegi hely­zetben. Ez a program jól megmagya­rázza az irodalomnak és a művé­szetnek a szocialista társadal­munkban betöltött szerepét. Egyes téziseket azonban még tovább kell fejleszteni. A párt támogatja mindazt, ami gazdaqítja a tudományt és a kul­túrát, segít a dolgozóknak a fejlett társadalom normái és alapelvei szellemében történő nevelésében. A párt azonban nem lehet közöm­bös a művészet eszmei tartalma iránt. Mindig oly módon fogja irá­nyítani a művészet fejlődését, hogy az a nép érdekeit szolgálja. A művészeti alkotásokra gyakorolt befolyás legfontosabb módszere a marxista-leninista kritika, amely aktív, pontos, figyelmes, de ugyanakkor az eszmeileg idegen és szakmailag gyenge művekkel engesztelhetetlen bírálat kell, hogy legyen. A legutóbbi negyedszázadban a világban végbemenő fejlődés ta­pasztalatai szükségessé teszik, hogy a nemzetközi problémákkal kapcsolatos programunk számos megállapítását pontosítsuk, töké­letesítsük. A világban alapvetően megvál­toztak az erőviszonyok. Rendkívül kiéleződött a harc a két társadalmi világrend között. Az emberiség pusztulását jelentené, ha a két rendszer történelmi vitáit háborús összecsapással próbálnánk meg­oldani. Pártunk külpolitikájának alapvető problémája jelenleg és a jövőben is a két rendszer kölcsö­nös kapcsolatai alakulásának to­vábbi jellege, tehát lényegében a béke megőrzésének a kérdése Földünkön. De ez nemcsak a mi pártunk feladata. A világot fenyegető atomháború veszélye arra késztet bennünket, hogy a kommunista mozgalom tevékenységének fő értelmét új módon értékeljük. A kommunisták mindig is az el­nyomás és az ember ember általi kizsákmányolása ellen harcoltak, (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1983. VI. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom