Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-13 / 111. szám, péntek
AZ ARANYSÁV LEGYEN A MÉRCE Jegyzetek a nyugat-szlovákiai kerület magyar gyermek- és ifjúsági kórusainak fesztiváljáról Kilenc gyermek- és ifjúsági énekkar találkozott Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a nyugatszlovákiai kerület hat járásának magyar tanítási nyelvű iskolájából. Köztük a helyi Városi Művelődési Ház leánykara, amely kivételt képez, hiszen a kórus alacsony létszáma ellenére több középiskola növendékeiből tevődik össze. Tizedikként a komáromi (Komárno) kicsinyek kórusa szerepelt. (A kicsik saját költségükön utaztak fel Csallóköz szívébe, hogy bemutassák tudásukat.) Úgy vélem, nélkülük szegényebb lett volna a fesztigyobb önbizalmára, is szükség van. Megérdemelten nyerték az ezüstsávos minősítést. A versenyen szerepelt kórusok közül a komáromi Béke utcai alapiskola gyermekkara rendelkezik a legnagyobb múlttal. Az eltelt huszonhárom év alatt sok szép sikert ért el Stirber Lajos és elődje vezetésével. A kicsinyek kórusából kinövő „nagyok“ alkotják a kórus magvát. Lelkes, énekelni mindig kész lányok és fiúk. Talán a túlzott akarás és a pillanatnyi „rövidzárlat“ okozta, hogy a kerületi versenyen nyújtott teljesítményük nem vál. S ha már az értékelést velük kezdtem, hadd mondjam el, hogy Kaszán Margit tanítónő tevékenysége ritka példa kórusmozgalmunkban. Az anyanyelv és az ének szeretete elválaszthatatlan egységben, játékos oktató-nevelői légkörben nyer kifejezést a keze alatt. A komáromi Béke utcai alapiskola kicsinyeinek kórusa megérdemelte az aranysávos minősítést. A lévai (Levice) alapiskola Sza- lai Pál vezette gyermekkara műsorának zöme még éretlen, alig begyakorolt népdalfeldolgozásokból állt. Ennek ellenére két mű előadásában megmutatta a kórus, hogy szépen is tud énekelni. Különösen Kodály Zoltán Békedal című női karra írott szerzeményének bemutatása volt számomra meglepetés. Ezt a művet a lévaiak viszonylag szépen adták elő. Kár, hogy a karvezető későn kezdte el a kórussal a munkát. A párkányi (Štúrovo) alapiskola kórusa, Filakovszky Péter vezetésével jutott el a kerületi versenyre. Az énekkar műsorában az Ismeretlen szerző Kék ibolyácska című kórusműve volt a legszebben kidolgozott alkotás. A kórusnak elsősorban hangzásban és tisztaságban kell javulnia. Tavalyi színvonalukhoz képest sokat fejlődtek. Ez biztató a jövőre nézve. A versenyen ezüstsávos minősítést nyertek. A bátorkeszi (Vojnice) alapiskola gyermekkara (karvezető Karát- sony Imre) sikeres múltra tekint vissza. Szereplése meghaladta a várakozást. Műsorukban leginkább a művek dinamikai kidolgozása tetszett. A karmester elég tapasztalt ahhoz, hogy érezze: az énekkar repertoárját fel kell frissíteni, igényesebb művekkel is meg kell próbálkozniuk. A kórus tehetséges énekesekből áll, akik képesek fejlődni, csak nagyobb vállalkozókedvvel a kortárs szerzők művei után kell nyúlni. A bátorkeszi kórus ezüstsávos minősítést kapott. A kürti (Strekov) alapiskola gyermekkarát Kovács János vezeti. Sok szép sikere egyikét az idei érsekújvári körzeti verseny megnyerésével érte el. Ennek tudatában magabiztosan versenyzett. A kötelező számmal jól megbirkóztak, bár néhány ritmusbeli és intonációs hiba rontotta a hatást. Műsoruk legnehezebb müve, Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntője már sejtette, hogy az igényesség felé akarnak továbblépni. Ehhez azonban a karmester naúgy sikerült, mint ahogy azt maguk is szerették volna. Teljesítményük így is ezüstsávos minősítést ért. A kerületi versenyen a nyitrai járást már több éve a ghymesi (Jelenec) alapiskola gyermekkara képviseli. Simek Viktor teljesen új „fazonú“ műsorral lepte meg az öt ismerő értékelő bizottságot. Csak annyiban maradt hű önmagához, hogy a művek kidolgozására ismét a puha, a leheletfinom dinamikai árnyalatok voltak jellemzők. A tiszta intonáció most nem hatott olyan meggyőzően, mint máskor. Ennek ellenére bámulatos az az energia, ami a kórus teljesítményében rejlik. Eredményük, az aranysávos minősítés ezt fémjelzi. Kellemes meglepetést okozott a galántai (Galanta) gimnázium leánykarának szereplése. Józsa Mónika magabiztos közreműködésével. Rövid idő alatt igényes és mutatós műsort tanultak be, nem lebecsülendő művészi színvonalon. A lányok örültek az éneklésnek és könnyedén adták elő műsorszámaikat. Csak dicsérni lehet őket. További töretlen fejlődést kívánunk a kevésszámú, de erős akaratú, lelkes lányoknak. Az aranysávos minősítésük bizonyára serkentőleg hat majd a gimnázium többi tanulójára is, s még többen csatlakoznk a kórus tagjaihoz. A dunaszerdahelyi VMH leánykara létszámban nem nagyobb a galántai kórusnál, mégis úgy szólt, mintha megkettőzve álltak volna tagjai a színpadon. Ennek titka a leánykar tiszta éneklésében van, ami megduplázza a hangzás dinamikáját. Előadásukban ügyesen, szinte észrevétlenül találkoztak a szólamok, ölelkeztek az akkordok, kirajzolva, kiszínezve a mű alapgondolatát zenei és tartalmi mondanivalóját. Erre szokták mondani: „A kórus érzi és éli a müvet.“ Ág Tibor rutinja, zenei tehetsége termékeny talajra talált, egészséges hajtásban sarjadt ki kórusának muzikalitása. A kötelező számot mesteri módon szólaltatták meg. Minősítésük: aranysáv a zsűri külön dicséretével. A peredi (Tešedíkovo) alapiskola gyermekkara és Jónás Katalin annyiban érdemel több elismerést, hogy mindazt, amit a dunaszerdahelyi leánykórus produkált, ők gyermekfejjel képesek voltak megvalósítai. Játszi könnyedséggel, vidáman, példás tisztasággal énekeltek olyan műveket, amelyeket válogatott kórusok tartanak műsoron. Kodály Zoltán Gólya-nótája, vagy Bartók Béla Jó- szágigézője csak látszatra könnyű mű. A szerzői gondolat szépsége, a mű „lelke“ csak az alkotás tökéletes megszólaltatásakor bontakozik ki. Ennek életre keltésében van a perediek művészi teljesítményének legnagyobb értéke, amit a zsűri aranysávval és külön dicsérettel jutalmazott. A kerületi fesztiválon először szerepelt kötelező kórusmű. Bevezetése, az igényességre törekvés vízválasztónak bizonyult, annak ellenére, hogy a kórusvezetők nem fogadták kitörő lelkesedéssel. A zsűri munkáját, a kórusok teljesítményének reális értékelését viszont nagyban segítette. A sok jő előadás igazolta az elképzeléseket, a kötelező szám létjogosultságát már a járási versenyeken. Ahhoz, hogy ezt minden kórusvezető megértse, nagyobb összefogásra van szükség, jobb meggyőző munkára a módszertani intézmények, a népművelési központok részéről. DEBRÖDI D. GÉZA its SÍI 2>.s I üjs£ v '(0 a nj i_ * o '{2 1*5 Ifia fi S8> = ■o 0) 0) ff -J -ö & !■*! c ® § «s 51 A komédia (fel)szme Csokonai Karnyónéja a MATESZ Thália Színpadán Az öregedő asszony vágyakozása a fiatalos szerelem után,és a kapzsi és pénzsóvár fiatalság alantas élvetegsége találkozik ebben a tizennyolcadik századbeli komédiában. A mindenáron való meggazdagodás becstelenségének bemutatásán túl, Csokonainak ezek a dolgok lehetőséget adtak arra is, hogy kora szabadságvágyát, önmaga indulatait a darabbeli szókimondással is érzékeltesse. Hőseinek nyíltan kimondott emberi igazságai, olykor alpári beszédstílusuk, vaskos kiszólásaik, fintorgó csipkelődéseik elsősorban a költő korát veszik célba. Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéja valahol Rabelais, a nagy reneszánsz francia író világában gyökerezik. Az öregség és a fiatalság, illetve a pénz és a pénzsóvárgás ilyen párosítása sok tekintetben a Rabelais teremtette groteszk világot, a reneszánsz testfelfogását idézi. Természetesen, mint ahogy ezek a dolgok örök gondolkodásbeli elferdülésekre utalnak, ugyanúgy szólnak a huszadik század emberéhez is... Egy vásári színtársulat mutatkozik be az előadás első pillanataiban. A bohócképűre maszkírozott arcok, artisták teátrális mozdulatait idéző hajlongások, eltúlzott magamutogatások, ripacskodó mosolygások hamisítatlan sátoros komédiát ígérnek. Ilyen prológussal kezdődik az a keretjáték, amelyet Csokonai Vitéz Mihály vígjátékához (-ba, -ból) írt Kiss Péntek József. Maga az eredeti komédia később ennek a keretjátéknak lesz az alárendeltje. Nem mozdulhat a cselekmény, nem lendülhet tovább a Csokonai alkotta groteszk játék, amíg ennek a hol vásári komédiások ripacskodásait, hol a néma filmburleszkek technikai esetlenségeit (jeleneteket felcímező információk, a mozgásfolyamat töredezettsége) idéző játP ercekig zúgott a vastaps. Felforrósodott a légkör. A szereplők és a nézők egyaránt boldogok voltak, mert közösen teremtették meg azt a ritka pillanatot, amelyet színházi varázslatnak hívnak. Amikor azután kialudtak a rivaldák, az egyik kollégám találóan jegyezte meg: színházi esemény tanúi voltunk. Egyáltalán nem túlzott. natban, amikor fontos politikai kérdéssé emelkedik a szavak és a tettek egysége, a munkamorál, a közerkölcs, a kispolgáriság megannyi megnyilvánulása elleni harc, akkor különösen hálás dolog visszatérni Majakovszkijhoz, s vele, az ő szellemében politizálni - a művészet eszközeivel is. Hálás, de nem könnyű feladat, mert Majakovszkijt roppant nehéz jól és Szép este volt Erről a felemelő élményről akkor is örömmel számolnék be, ha történetesen hivatásos színtársulat előadása aratott volna ilyen sikert, mert manapság ők sem kényeztetnek el bennünket színházi eseményekkel. Egy-két kiugró előadástól eltekintve a középszerűség, a rutinmunka az uralkodó színházainkban. Ennek tudatában még nagyobbnak tetszik a nagymegyeri (Čalovo) színjátszók teljesítménye. Ezúttal ugyanis ők részesítettek bennünket lélekemelő művészi élményben. A műsorválasztással kell kezdeni, mert ez a siker vagy a balsiker döntő tényezője. Elsősorban a Szovjetunióban, de más szocialista országokban is reneszánszukat élik a Majakovszkij-darabok. Nem véletlenül. Olyan társadalmi légkörben, olyan történelmi pillaidőszerűen megszólaltatni, eljátszani. A nagymegyerieknek sikerült. Nem egykönnyen, tegyük hozzá. Az érsekújvári (Nové Zámky) kerületi fesztiválon még elég halványak voltak, ott inkább csak sejteni lehetett az életrevaló rendezői koncepciót, az árnyalt színpadi szituációkat, s a színészek által életre keltett jellemeket. Nem sértődtek meg a kritikán, nem estek kétségbe, bíztak önmagukban. És dolgoztak, szinte naponta. A csoportban olyan munkásember is van, aki naponta hajnali négykor kezdi a szolgálatot. S mégis próbált, a többiekkel együtt, ha kellett, hát éjfélig is. Megérte. Az elmúlt hét végén részleteiben is megoldott, Majakovszkij szellemiségéhez méltó, jó színészi teljesítményekre épülő előadásnak tapsoltunk. Színházi esemény volt: több mint négyszázan avatták azzá. Többen ugyanis már nem fértek be a zsúfolásig megtelt terembe, pedig az érdeklődők ennél jóval többen voltak, íme az újabb bizonyíték: tévé ide. elfoglaltság oda, jó színházi előadásra ma is szívesen elmennek az emberek. A bemutatót követő, jó kedélyű banketten jó volt hallani a Városi Művelődési Ház igazgatójának, s a CSEMADOK városi bizottsága elnökének, továbbá a városi nemzeti bizottság titkárának elismerő mondatait, s nem utolsósorban a járási kulturális intézmények képviselőinek méltatását. Nem az ilyenkor szinte kötelező szép szavak voltak ezek, hanem azoknak az egyéneknek a felelősségteljes megnyilatkozásai, akik tisztségükből eredően eddig is támogatták a nagymegyeri színjátszókat, az ottani kulturális életet. Szép este volt. A pohárköszöntők végén felállt az egyik helyi szereplő, aki a legtöbb tapsot kapta, és keresetlen szavakkal mondott köszonetet a rendezőknek, s mindenkinek, aki segített.- Ez a vastaps, ez a nagy siker még nagyobb erőt ad a munkához, sokáig élteti együttesünket. Meglátják, a Jókai-napokon még jobb lesz az előadás! így legyen! SZILVÁSSY JÓZSEF szadozásnak egy-egy jelenet „kedvéért“ vége nem szakad. Bár Konrád József rendező igyekezett a keretjáték szabdalta cselekmény folyamatosságát megőrizni, ennek ellenére nem láthattunk pergő ritmusú komédiázást. A két jelenet között a huszárruhás görl hordozta táblákon olvashatatlan hosszúságú versezetek öncélúságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy tartalmazták a következő jelenet cselekményét. A szünet után a görl sebessége lecsökkent, így a táblák is olvashatóvá lettek... Alapötletként igen tetszetős ez a vásári komédiázás, š ezt sok tekintetben Platzner Tibor díszletei és jelmezei is aláhúzzák. A piros és a fehér domináltak a színpadon, s a jelmezek csíkjaiban is fel-feltünedeztek, egy-egy stílustörést mégis felfedezhettünk. Aligha indokolható, hogy Karnyóné bárpincérnőt idéző, miniszoknyás szolgálólánya hogyan került ebbe a különben jól felöltöztetett társaságba. Karnyóné szoknyája elől szükség szerint mozgott fel és le. A bevezetőben utaltunk a bohócképűre maszkírozott társaságra, sajnos ebből az ötletből csupán ez a ruha, Lázár deák és Lipitlotty káposztáshordós, illetve Tündérfi tigrisbukfence idézte a bohócjátékot. Igaz, fizikai adottságokban nem áll olyan fokon ez a társulat, hogy ezt maradéktalanul megvalósítsa, így az ötlet megmaradt önmaga szintjén. A néma filmbur- leszket idéző keretjáték két görljét (Csokonainál még Tündér és Tündérfi) Kiss Ági és Mihályi Mária alakította. írhatnánk, hogy kellő mértékletességgel, bár ennek az oka a komédia alaphangulatától idegen funkcióból eredt. Várady Béla színidirektorként tett ígéretéhez híven, Kuruzsként is megjelenik a színen. Testhezálló szerepet kapott, s ezt gátlástalanul kihasználja. Pólós Árpád Lipitlotty és László Géza Tipptopp szerepében két szélsőséges színészi játékot képvisel. Pólós üres gesztusokkal, éneklő hanghordozással, olykor érthetetlen szövegmondással próbálja megrajzolni Lipitlotty jellemét. László Tipptoppja a ko- médiázó tehetségre, sajátos mozgásrendszerre, színészi alkat és a szöveg groteszk ellentéteire épített figura. Külön kell szólni Hizsnyai Zoltán Lázárjáról. Az előadás legegyértelműbb szerepformálását láthattuk tőle. Kalmárlegénye mindenkin átlátott, mégsem töltött be ennek megfelelő szerepet az előadásban. Nem önhibájából. Mikula Róbert Samukája inkább külsőségekben volt bárgyú. Nem eléggé érzékeltette Karnyónéhoz, az anyjához fűződő viszonyát. Lengyel Ferenc Karnyója színészi túlzásokból épült fel. Kádek Rita Szolgálólánya halványra sikeredett. Gombos Ilona, mint Karnyóné olykor külsődleges eszközöket használt. Legjobban akkor érzékeltette Csokonai hősének asszo- nyi indítékait, amikor az magába roskadva az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Konrád József rendezői alapötletéről már többször szó esett. Ez első pillantásra beillik abba az alkotói folyamatba, amely rendezői munkásságának legutóbbi évtizedét jellemzi. A népi groteszk színpadi elemeinek keresése, s az ezzel folytatott színházi kísérletek továbbra is foglalkoztatják. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1983. V. 13. Felvételünkön a komáromi (Komárno) Béke utcai alapiskola gyermekkara. Vezényel Stirber Lajos. (Emil Biščo felvétele)
