Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-07 / 107. szám, szombat
/.V'"»«»*' Egy hét a nagyvilágban Szombat: Április 30.-május 6. Na ka szőne japán kormányfő megkezdte tíznapos körútját az ASEAN öt országában - Újabb széles körű fegyveres támadás indult Honduras területéről Nicaragua ellen Vasárnap: Világszerte megemlékeztek a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napjáról Hétfő: Megkezdődött a vietnami néphadsereg több mint tízezer önkénteséből álló hadtest kivonása Kambodzsából Kedd: Moszkvában megkezdődtek a legmagasabb szintű szovjet-NDK tárgyalások - Mitterrand francia elnök Pekingbe érkezett Szerda: Az új nyugatnémet parlament alakuló ülésén meghallgatta Kohl kancellár programnyilatkozatát - Pertini olasz köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet Csütörtök: Bonnból hazautazott Felipe González spanyol kormányfő Péntek: Shultz amerikai külügyminiszter egész hetes ingázása után Bejrütot követően ismét Tel Avivban tárgyalt az izraeli vezetőkkel a közel- keleti rendezésre vonatkozó amerikai elképzelésekről. Erről tárgyalt rendkívüli ülésén az izraeli kormány is. Jurij Andropov üdvözli Erich Honeckert A Szovjetunió segítsége népi demokratikus rendszerünk szilárdításában Ezúttal az NDK párt- és állami küldöttségének moszkvai tárgyalásai adtak al kaimat arra, hogy Jurij Andropov, az SZKP KB főtit- . kára új indítványt terjesszen elő a leszerelési tárgyalások előmozdítása érdekében. A javaslat lényege, hogy az európai nukleáris fegyverek egyensúlyának megállapításánál a hordozó eszközök mellett vegyék figyelembe a nukleáris robbanófejek számát is. Ez elsősor- .ban válasz azokra a nyugati (NATO-) érvekre, melyek szerint: ha a hordozóeszközök számában létre is jönne az egyensúly, a robbanótölteteket illetően a Szovjetunió fölényben maradna, mivel - mint mondják - az SS-20-as jelzésű szovjet közepes hatótávolságú rakéták három, míg a Nyugat-Euró- pába telepítendő Pershingek és szárnyas rakéták csak egy robba- nőtöltettel rendelkeznek. A Szovjetunió a találgatások elkerülése, és a nyugati „érvelés“ cáfolása érdekében tehát a nukleáris robudt luioitetek számát javasolja az egyensúly meghatározásának alapjául, de természetesen jogos igényt támaszt arra, hogy vegyék figyelembe a francia és az angol nukleáris potenciált is. S megint ez az, ami ellenállást vált ki Washingtonban, Párizsban és Londonban. (Franciaország pl. nukleáris eszközeinek korszerűsítését tervezi több robbanófejes rakétákkal, s nyilván ezért nincs ínyére az új szovjet javaslat.) A nyugati fővárosokban mindenesetre figyelemre és tanulmányozásra méltónak tartják az And- ropov-indítványt. Ami a washingtoni reagálást illeti, a moszkvai Izvesztyija felhívja rá a figyelmet: az USA-ban egyre kevesebben hisznek a Reagan-kormányzat őszinte leszerelési szándékában, s ezért, hogy megnyugtassák a közvéleményt, a hivatalos helyeken kénytelenek ígéretet tenni a szovjet javaslat „komoly áttanulmányozására“. Az Izvesztyija azonban azt is leszögezi, hogy a jelenlegi washingtoni kormánynak ürügyre van szüksége ahhoz, hogy a lehető legtovább halogassa az „eurorakétákról“ szóló tárgyalásokat, de legalábbis addig, amíg az új amerikai rakéták nem lesznek nyugat-európai állomáshelyükön. Az egyik ilyen ürügy a francia és az angol nukleáris potenciál kérdése. Mellesleg az időhúzásra utal Reagan minap tett kijelentése. Az elnök azt mondta, hogy a SALT-tárgyalások hét évig folytak, s csak azután hoztak eredményt, s a genfi tárgyalások pedig másfél éve sem tartanak. Nos, ha Reagan most is hét évet akar várni, rendkívül nagy felelősséget vállal magára. A szovjet-NDK tárgyalásokon természetesen szóba került a két német állam viszonya, amely az NSZK sajtójának a bonni politikusok által is támogatott hecckampánya miatt erősen megromlott, olyannyira, hogy Erich Honecker lemondta ősszel esedékes bonni látogatását. Ezért is nagy érdeklődés előzte meg Kohl kormánynyilatkozatát, s ezen belül elsősorban a nyugatnémet külpolitikai elképzeléseket. A Bundestag szerdai alakuló ülésén felolvasott nyilatkozat külpolitikai része azonban túl általános volt ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket lehetne belőle levonni. A konzervatív kormánykoalíció eddigi tevékenysége alapján úgy tűnik, hogy a~„ködös“ jelző még sokáig Kohl külpolitikájának fő vonása lesz. Ami világos és egyértelmű volt, az az, hogy az NSZK nemzetközi kapcsolatainak alapjaként értékeli az USA-hoz és a NATO-hoz való feltétlen hűséget, s ennek megfelelően támogatja Washington veszélyes konfrontációs és fegyverkezési politikáját. Már nem annyira világosak Bonn elképzelései a szocialista országokhoz fűződő viszonyt illetően. Kohl készségét fejezte ki a párbeszédre, az együttműködésre, a kereskedelem folytatására, s az ún. keleti szerződések betartását ígérte. Ez természetesen fontos és jelentős hozzájárulás lenne az európai biztonság elmélyítéséhez, az enyhüléshez. Csakhogy a kancellár egyszer sem használta az enyhülés kifejezést, sőt, a „Kelet“ felé tett valamennyi pozitív lépést a legkülönbözőbb feltételekhez köti. Mit jelent például az, hogy „a kereskedelemnek teljes mértékben összhangban kell lennie az NSZK biztonsági érdekeivel“? Vagy az, hogy a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok „nem jelenthetnek egyoldalú politikát“? Persze nehéz ítéletet mondani az új bonni kormány külpolitikájáról, amikor azt sem tudni pontosan, hol határozzák meg ezt a politikát - a kancellári hivatalban, a külügyminisztériumban, vagy Strauss CSU-vezér müncheni főhadiszállásán. A kormánynyilatkozaton egyébként erősen érezhető Strauss kézjegye, főleg a két német állam viszonyát illetően. Kohl ugyanis „egységes német népről“ beszélt, s azt hangoztatta, hogy „a német kérdés még nyitott“. A kancellár ezzel tulajdonképpen csatlakozott az NDK elleni kampányhoz, amely még sok kárt okozhat az európai enyhülés ügyének is. Kohl azt is kijelentette, hogy a szocialista országok politikáját aszerint fogja megítélni, hogy azok „mennyire akarnak hozzájárulni a ránk nehezedő problémák elhárításához“. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni Helmut Schmidt, a korábbi kancellár szavaira, aki egyszer azt mondta: „Az NSZK még sokáig találja magát szembe a német közelmúlttal, ezért inkább az NSZK szomszédai azok, akiknek jogában áll aszerint értékelni, a kormány politikáját, milyen konkrét lépéseket tesz Bonn a problémák felszámolásáért, a bizalom és a megértés légkörének megteremtéséért...“ Összeállította: PAPUCSEK GERGELY CSEHSZLOVÁKIÁBAN a nemzeti demokratikus forradalom elsősorban a belső osztályharc eredménye volt. Kedvező nemzetközi feltételek között valósult meg. Ezek annak voltak köszönhetőek, hogy a szovjet hadsereg győzött a fasiszta Németország fölött és vereséget szenvedtek a fasisztákkal együttműködő legreakciósabb belső erők. Megállapításunk, hogy nemzeteink a szovjet hadsereg általi fel- szabadulásukban a népi demokratikus rendszer létrejöttének és fejlődésének egyik döntő feltételét látják, nem jelenti „a forradalom exportját“, amiről az antikommu- nista központok propagandája mindmáig igyekszik meggyőzni a világot. Arról a tényről van szó, hogy a nagy lenini gondolatoktól ihletett szovjet hadseregben felszabadítónkat, olyan új típusú hadsereget ismertünk meg, amelyben a harci hősiesség, ade- rekasság és a bátorság egybefonódott a mély internacionalizmussal. A nemzeti demokratikus forradalom bonyolult folyamatát a szovjet hadsereg nem zavarta meg. A haladó forradalmi erőkre támaszkodott és jellegénél fogva - a győzelmes szocialista nagyhatalom hadserege volt - nélkülözhetetlen támasza lett a forradalmi erőknek. A nemzeti felszabadító harc éveiben a megszállt Csehszlovákiában mélyreható változások következtek be Ez főleg az egyes osztályok helyzetében, valamint a politikai pártok által a jövő csehszlovák bel- és külpolitikájára gyakorolt hatásban nyilvánult meg. A München előtti köztársasághoz képest megváltoztak azok a nemzetközi és belpolitikai feltételek, amelyektől a csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés kötelezettségeinek teljesítése függött. 1943 után előtérbe kerültek a belső tényezők. Az ellenállási mozgalom kommunista párt által vezetett forradalmi erői döntő fontosságú politikai erővé kezdtek válni. Befolyásolták és meghatározták a háború utáni csehszlovák állam jellegét, politikai és szociális viszonyainak szerkezetét, a csehszlovák külpolitikát és az 1943. december 12-i szerződéses kötelezettségek teljesítését. A Szovjetunió hazánknak alapvető segítséget nyújtott azzal, hogy következetesen megtartotta az 1943 decemberi és az 1944. május 8-i szerződést és teljes tiszteletben tartotta a csehszlovák állam szuverenitását. A Szovjet hadsereg Csehszlovákia területén sehol és sohasem avatkozott bele a felszabadult nép belügyeibe. A Szovjetuniónak ez a következetes magatartása tette lehetővé, hogy a csehszlovák nép a számára legmegfelelőbbnek tekintett rendszert válassza. A SZOVJET HADSEREG által felszabadított területet a nép választotta szervek, a nemzeti bizottságok igazgatták. Létrehozásuk főleg a CSKP érdeme volt, amely már a megszállás, az illegalitás feltételei között szervezte őket. S ahol a fasiszta uralom idején még nem működtek, ott a felszabadulás után az 1. csehszlovák hadtest, zömében kommunista tisztjei hozták őket létre. A szovjet katonák segítették a csehszlovák népet a háború által elpusztított gyárak és vasutak helyreállításában Testvéri módon hozzájárultak a lakosság élelmiszer-ellátásához. A szovjet katonai parancsnokság csak 1945 júniusában és júliusában 9 ezer tonna gabonát juttatott Prága, 4,4 ezer tonnát Brno és 2,3 ezer tonnát Bratislava lakosainak. Ezen 'túlmenően az említett városok több száz tonna cukrot és sót is kaptak, ami lehetővé tette, hogy a csehszlovák kormány emelje a dolgozók különböző kategóriáinak fejadagját. Szólnunk kell arról is, hogy mivel járult hozzá a szovjet politika a csehszlovák állam megújításához. A náci megszállás Csehszlovákiát kiradírozta Európa térképéről. A Szovjetunió az 1943-ban megkötött szövetségi szerződésben kötelezte magát a csehszlovák állam területi egységének és függetlenségének tiszteletben tartására, és szavatolta háború utáni sérthetetlenségét is. 1945 MÁRCIUS DEREKÁN Moszkvában fontos tanácskozás kezdődött a CSKP külföldi vezetése, valamint a csehszlovák kormány Eduard Berieš által vezetett képviselői között. Ennek eredményeképp Klement Gottwald vezetésével létrejött a Nemzeti Front irányító szerve. A felszabadított Kassán (Košice) 1945. április 5-én ünnepélyesen kihirdették a kormányprogramot. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott az új csehszlovák hadsereg építésében is. A szovjet kormány szerződésben rögzítette, hogy lemond mindazon költségek megtérítéséről, amelyeket a Szovjetunió területén létrehozott csehszlovák katonai egységek szervezésére fordítottak. A két országot érintő további fontos kérdés volt az ún. hadizsákmány kérdése. A szövetséges hatalmak megegyezése szerint a hadianyag, illetve a hadianyagot előállító gyárak annak a hatalomnak a kezébe mentek át, amelynek hadserege az adott területet felszabadította. Ez Csehszlovákiában vonatkozott a megszállás alatt, a hitleristák által létesített valamennyi üzemre. Ezek automatikusan a Szovjetunió tulajdonába mentek át. A megegyezés értelmében jogában állt leszerelni és elszállítani őket. A Szovjetunió azonban, tekintettel Csehszlovákia helyzetére, átengedte nekünk ezeket a nemzet- gazdaság szempontjából fontos létesítményeket. A szovjet nyersanyag-szállítás- nak is óriási jelentősége volt a csehszlovák ipar háború utáni üzemelése szempontjából. Ezen túlmenően a szovjet katonák segítettek a köz- és a vasúti hálózat helyreállításában. így épült fel - egyebek között - a bratislavai Duna-híd is. A SZOVJETUNIÓ politikája, amelynek célja az európai demokratikus béke biztosítása volt, az új életért harcoló demokratikus erőknek és a nemzetgazdaság helyre- állításának nyújtott segítsége, valamint a személyi kapcsolatok is a szovjet katonákkal rokonszenvet váltottak ki lakosságunk széles rétegeiben a szovjet kormány és a Szovjetunió iránt. Nemcsak a munkások, hanem a földművesek, az iparosok és az értelmiségiek is gyarapították a Szovjetunió aktív barátainak sorait. Kapcsolatok létesültek a két ország különféle szervezetei között. Jelképes jelentősége volt annak, hogy a csehszlovák kormány 1945 júniusában hálánkat úgy fejezte ki, hogy a Szovjetuniónak átadta a prágai Orosz Történelmi Levéltárat. S így sorolhatnánk a két ország és népe testvéri, elvtársi együttműködése elmélyülésének számos további példáját. Együttműködésünk és barátságunk a Szovjetunióval hozzájárult a CSKP vezető szerepe szilárdításához. A csehszlovák-szovjet kapcsolatok alakulása a politikai és a társadalmi élet valamennyi területén megerősítette Csehszlovákia Kommunista Pártja szilárd elhatározását, gyakorolni a felszabadítónk iránti szövetségi politikát A FELSZABADULÁS UTÁN a CSKP nagy harcot vívott e szövetségi kapcsolatnak és a Szovjetunió iránti külpolitikai orientációnknak a megőrzéséért. Csak 1948 februárja húzta keresztül a burzsoázia terveit és nyitotta meg teljesen Csehszlovákia és a Szovjetunió barátsága és együttműködése kibontakozásának útjáU Ez nemcsak állami függetlenségünknek, hanem egyben a szocializmus sikeres fejlődésének is alapvető feltétele lett. Klement Gottwald jelszava: „örök időkre a Szovjetunióval!“, hazánkban az emberek millióinak gondolkodásmódját és óhaját fejezte ki. TÓTH ANDRÁS Az USA pénzzel s fegyverekkel „pumpálja“ Hondurast, illetve az ott meghúzódó somozista ellenforradalmi csapatokat (A Népszava karikatúrája) ÚJ SZÚ 4 * 1983. V. 7.
