Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-02 / 102. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1983. V. 2. AZ IDEI BIRKÓZÓ EB-N Fölborult a papírforma INSPORT ’83 Egy kiállítás margófára Amikor az idei birkózó Európa-bajnokság küzdelmeinek végén meg kellett vonni mindkét fogásnem együttes mérlegét, egyértelmű meg­állapításra juthatott mindenki: fölborult a papír­forma, - és ami a legváratlanabb mindkét fogásnemben! Az összesen 20 aranyéremből kereken annak a felét vitték el bolgár birkózók, méghozzá „testvériesen“ megosztva a két fo­gásnem között. Igaz, amikor nyilvánvalóvá vált Ezzel tehát a hagyományos ,,tétel“ - amely szerint a szovjet birkózók európai, sőt világelsősé­ge továbbra is fennáll az EB eredmények alapján ugyan látszó­lag érvényét vesztette, azonban ez valóban csak' látszólagos. Ugyanis az bizonyosodott be, hogy más országok birkózósportja csak abban az esetben képes el­foglalni a nemzetek rangsorában az élen a szovjet csapat helyét, hogyha az nem szerepelteti leg­jobbjait, vagy azoknak csak egy részét küldik szőnyegre a csapat szakvezetői. Két bronz - ennyi a csehszlo­vák szabadfogású válogatott bu­dapesti mérlege, és ezzel a fogás­nem legjobbjai teljesítették is a ve­lük szembeni elvárásokat, bár csalódást okozott az egyik esé­lyes, a világranglistán második he­lyen álló Karabin. Helyette a du­naszerdahelyi DAC neveltje, a Dukla Trenčín jelenlegi birkózója Schwendtner József lépett a do­bogóra, korát meghazudtoló érett birkózással. Schwendtner, aki még ez idén is juniorkorú, a bronz­éremért vívott mérkőzésen nem kisebb ellenfelet utasított maga mögé, mint a tavalyi ezüstérmes Szalontai Imrét. Közel állt Lohy­na (82 kg) is a dobogóhoz, hiszen első mérkőzésén a tavalyi Európa bajnok bolgár Kamberovot verte, aki végül szerencsés körülmények között nyerte csoportját, és sze­rezte meg annak lehetőségét, hogy újra az aranyéremért mér­kőzhessen. Hönsch (68 kg) ugyancsak dobogóközeibe került, és kiegyenlített mérkőzésen vesz­tett a szovjet Gigaurival Strnisko bronzérme pedig azt jelentette, hogy a fogásnem teljesítette „ter­vét“. Kevésnek tűnik - ennek elle­nére is - a 2 szovjet bajnoki cím, míg a török Karabaczak győzelme a 82 kg-os súlycsoportban azt je­lentette, hogy csaknem negyed­század után léphetett újra török birkózó az EB-dobogó legmaga­a szabadfogású szovjet csapat EB-nevezése, már több szakember csodálkozását fejezte ki, és meglepetést jósolt. Csehszlovák szempontból a várakozásnak megfelelően a szabadfogásúak mérlege volt a kedvezőbb, hiszen két érmet szereztek. A kötöttfogásúak három hatodik he­lyükkel elmaradtak a várakozástól, igaz, nem egyszer kimondottan balszerencsés körülmé­nyek játszottak közre. sabb fokára. Balla József, a +100 kg-os súlycsoportban véqre tudásához mérten szere­pelt. Kötöttfogásban azt várta a sportág közvéleménye, hogy leg­alább is döntetlen lesz a szovjet -bolgár „aranypárharc“, annak ellenére, hogy néhány súlycso­portban a legjobb szovjet verseny­zők nem léptek szőnyegre. Az el­ső helyek tekintetében a bolgárok szerepeltek ismét csak a legjob­ban, és hogy a szovjet mérleg nem lett jobb, abban a magyar birkózók is „ludasak“. Ha figye­lembe vesszük, hogy a 68 kiló kétszeres világbajnoka, Jermilov ugyancsak a csodával határos módon vívhatott döntőt, és szer­zett EB-címet, akkor tulajdonkép­pen még nem is olyan meglepetés a szovjet csapat mérlegének ilyen alakulása. A bolgárok ebben a fo­gásnemben megnyerték azt, amit az erőviszonyok ilyen alakulása folytán megnyerhettek. Az Euró- pa-bajnok 100 kilós Dimitrov vagy a +100 kilós Dinev számára legfeljebb a szovjet versenyzők jelentettek volna akadályt, de eb­ben a fogásnemben ez a két súly­csoport jelenleg nem erőssége a szovjet együttesnek. A vártnál nehezebben nyert a világbajnok Abhazava (82 kg), míg Kanigin (90 kg) győzelme volt talán az egész fogásnemben a legmeg­győzőbb. Általában mindenki azt várta, hogy a döntőben ismét összekerül Növényi Norberttel, aki a moszkvai olimpia döntőjében legyőzte őt, azóta azonban szá­mottevő eredményt világverse­nyen még nem ért el. Most nem került sor kettőjük összecsapásá­ra, hiszen a fiatal bolgár Komsev biztosan verte a magyar olimpiai bajnokot, aki a bronzéremért vívott küzdelemben még a román Mátéi­tól is kikapott. Jermilov döntőbe kerülése pedig azért volt nagy meglepetés, mert a csehszlovák ... és egy nagy betörés: SCHWENDTNER JÓZSEF két évvel ezelőtti ötödik helye után most két hellyel lépett előre és magabiztos birkózással szerzett bronzérmet az 57 kilóban. ÚJABB FUTÓVERSENY A galántai járás jóvoltából újabb futóverseny látott napvilágot. Eb­ben a városban első alkalommal rendezték meg a „Felszabadulási futóversenyt“, amely nagyszerűen sikerült. A hazai atlétákon kívül a kerület minden részéből érkez­tek résztvevők. A rajtnál 108 ver­senyzőt láthattunk, s közülük 56 a diákok négy korcsoportjában in­dult. A versenyzők korosztályok szerint egy, két, három és hét kilométeren mérték össze tudásu­kat. A legnagyobb érdeklődés és a legjelentősebb mezőny a hétki­lométeres versenyé volt. Ennek győztese Milan Seman, a Slávia SVŠT atlétája lett 23:36,0 perces idővel. A 40 éven felüliek külön cso­portban versenyeztek, s itt Petőcz Károly, az Inter Bratislava tagja bizonyult a legjobbnak. A nők két korosztály csoportjá­ban Silvia Pajanová (Slávia Brati­slava) és Letícia Tandlmajer (Hlohovec) végzett az első helyen. Az ifjúságiak négy csoportban küzdöttek, és sorrendben Rudolf Reingraber (Jur), Takács Lívia (Galánta), Ľuboš Štrba (Hloho­vec) és Sevcsik Jutka (Galánta) szerezte meg az első helyet. A di­ákok négy csoportjának győztesei: Štefan Vadovič (Dolany), Aneta Kovačiková (Galánta), Kozmér Zoltán (Nagyfödémes) és Lídia Mičková (Častá). A versennyel az volt a tulajdon­képpeni cél, hogy egy sorozatot indítsanak útjára. A nyitány mint már említettük, nagyon jól sikerült, a verseny zökkenőmentesen folyt. A szervező bizottság és a résztve­vők is elégedettek voltak a színvo­nallal. A következő évfolyamra idejekorán elkezdik a felkészülést. Még több versenyzőt kívánnak megnyerni a részvételre, elsősor­ban a járás egyesületeiből, iskolái­ból, üzemeiből. POPLUHÁR ZITA Egy nagy visszatérés: KOCSIS FERENC, a 74 kilós olimpiai, vi­lág- és háromszoros Európa-baj- nok egyévi sikertelen próbálkozás után - közben egy térdműtéttel - a 82 kg-ból sikerrel tért vissza korábbi sikereinek „színhelyére“ a 74 kilóba. A döntőben biztosan verte a lengyel világklasszist Sup- ront (A szerző felvételei) junior Európa-bajnok Zemannal vívott mérkőzésén szinte „labdá­ba se rúgott“, és ha a későbbiek során Zeman nem szenved kétíz- ben is eléggé vitatható vereséget, akkor a szovjet világbajnok jó esetben is csak bronzérmes tudott volna lenni. Sok vitára adott okot Rácz La­jos végső sikere az 52 kg-ban, hiszen a döntőbe jutás kérdését eldöntő mérkőzésen már 7:2-re vezetett ellene a lengyelek 48 ki­lós Európa-bajnoka, Roman Kier- pacz- Ekkorra azonban a lengyel fiúnak elfogyott az ereje, akcióra nem volt képes, s ezért leléptették. Igaz, az előzőleg elért hét pontot nem akármilyen birkózással sze­rezte. .. Rácz Lajosnak korában mindig csak a szovjet csapat 52 kilós birkózói okoztak problémát, hiszen Blagidzét még sohasem verte meg, és Pasajantól is min­dig kikapott világersenyen. Amikor pedig ezidén Gugyajev is meg­verte, a szovjet szakvezetés neki szavazott bizalmat. Vezetett is a döntőben a magyar világbajnok ellen, azonban nem annyira meg­győzően, mint a lengyel Kierpacz, viszont neki is elfogyott az ereje. Leléptetésének jogosságát még a szovjet csapat vezető edzője Gennagyij Szapunov sem vonta kétségbe. Csehszlovák szempontból job­ban is alakulhatott volna a kötött­fogásúak mérlege. A legnagyobb éremesélyes, Josef Krysta nem szerepelt tudásához mérten, Jan­kovics Tibor pedig a lehető leg­rosszabb sorsolást fogta ki, így mindössze kétszer birkózott: előbb Gugyajev, majdpedig a bol­gár Mladenov ellen. A 3 - 6. hely ugyan azt jelenti, hogy a várako­záson alul szerepelt a csapat, vi­szont Krystán kivül a másik kettő, Stárek és Fojtík az utóbbi ráa­dásul sérülten versenyzett -, olyan ellenfelektől kapott ki, akik súlycsoportjukban akár a győzel­met is megszerezhették volna. Stáreket, a 62 kilós lengyel világ- klasszis, Swierad, míg Fojtíkok a ju­goszláviai Kaszap Károly győzte le. Ha a verseny színvonalát tesz- szük vizsgálat tárgyává, kijelent­hetjük, hogy a szabadfogásban ugyan a szovjet világklasszisok távolléte miatt a színvonal kissé elmaradt a várakozástól, ugyan­akkor a kötöttfogásban lehet, hogy legközelebb már csak az olimpián várható a budapestihez hasonló színvonal, mivel számos ország pihenteti legjobbjait ősszel a kijevi VB-n. így tehát valós az állítás, hogy a budapesti EB a sportág egyik fontos állomása volt, ame­lyen egyúttal a birkózás legújabb szabályai is hitelesítést nyertek. MÉSZÁROS JÁNOS Emlékezetünkben még élnek az egykori Interšport kiállítások, melyekre összesen hét alkalom­mal - az első kivételével mindig Bratislavában - került sor. S ha mindehhez hozzáadjuk a három­szori bmói bemutatót, akkor e leg­utóbbit immár jubileumi, tizedik nemzetközi rendezvényként sorol­hatjuk az eddigiek közé. Az egyévtizedes múlt hazai kiállítás­rendszerünkben nevet és rangot szerzett a sport- és turisztikai cik­keknek. Mondhatnánk úgy is: aho­gyan belopakodott mindennapja­inkba a testedzés és természetjá­rás, s amilyen ütemben nőtt eme egészséges szabadidő-töltési for­mák szerepe életünkben, úgy gaz­dagodott a háttéripar kínálata is az ember mozgásigényeinek kielé­gítésére. Amikor Bratislavából Brnóba helyezték át a sport és turisztikai cikkek kiállítását, sokan attól tar­tottak, hogy rövidesen beleolvad a tavaszi vásár árukínálatába, és mint külön szakágazat elveszti szerepét a brnói bemutatón. Két éve, meg tavaly is mintha nekik lett volna igazuk, mert a szóban forgó termékcsoport nem kapott olyan rangot a közszükségleti cikkek között, mint amilyent az előző évek során kiérdemelt ma­gának. Aztán következett az idei seregszemle és már az előzetes ismertetőkben jóval gyakrabban találkoztunk az új névvel jelentke­ző, de tartalmában változatlan ki­állítással. És a vásárvároska terü­letén is a múlthoz képest több figyelmeztető tábla csalogatta a látogatókat a ,,Z“-pavilon felé, az INSPORT '83 megtekintésére. Aki tehát eljutott ebbe a pavi­lonba és nem sajnálta az időt a nézelődésre, egészen gazdag élménycsokorral távozhatott, hi­szen látnivaló volt bőven. Felsoro­lás híján jegyezzük meg, hogy a standok kínálatából érezhetően kidomborodott a turizmus térhódí­tása, vagyis az, hogy a természet- járást van miben és mivel űzni, s ez a választék állandóan bővül, egyre több embernek teremt po­tenciális lehetőséget egészsége megőrzésére. A testedzést előse­gítő sporteszközök kínálata is na­gyon gazdag volt. Valamennyi he­lyett ragadjuk ki például a különfé­le izomerősítő berendezéseket. Hovatartozás kérdése, hogy ki mi­ként tekint ezekre: az élsportoló egy olyan fontos segédeszközt lát bennük, melyek használata fokoz­hatja teljesítményét, a mozgáshi­ánnyal küszködő ember rendsze­res igénybevételükkel erőnléte megőrzésére összpontosíthat, de sokan akadnak olyanok is, akik újrafelépülésük erőgyűjtési forrá­saként emlegetik. A legfontosabb azonban, hogy egyre kevesebb legyen azoknak a száma, akiknek az INSPORT és a hozzá hasonló rendezvények semmit sem mon­danak, mert vagy kényelemből vagy viszonylagos időzavarral küszködve a testedzésnek (sport­eszközzel vagy anélkül) nem tud­nak helyet szorítani mindennapja­ikban. Erre próbált részben rávilá­gítani a Kiállítás egyik kísérőren­dezvénye is, mely tudományos ér­tekezlet során tűzte műsorára a házitorna szakmai kérdéseit. S még valami: több órás baran­golás után valószínűleg sokan fá­radtan érkeztek a ,,Z“-pavilonba. Akik tanultak ebből, s az ott látot­tak felkeltették bennük a rendsze­res testmozgás szükségességét, legközelebb egy hasonló vásár­szemle már aligha okozhat nekik fáradtságot. Mert félretéve a kifo­gások sokaságát, belekóstolnak a testedzés rejtelmeibe. J. MÉSZÁROS KÁROLY A kassai (Košice) Slovšport kínálatából (Emil Babin felvétele) Csupa kupadöntő A kupaszerdákhoz az utóbbi évek során ősszel csakúgy, mint tavasszal hozzászokott az európai szurkolótábor. A nagyobb érdeklő­dést mindhárom labdarúgó klub­kupában a tavaszi évad küzdelmei váltották ki, hiszen a legjobb nyolc mezőnyéből kiindulva az elődön­tők, majd a döntők következtek. A hagyományoknak megfelelően elsőként a legnagyobb létszám­mal rajtoló sorozat fináléja jelent­kezik, amely változatlanul két mér­kőzésből áll. Az első május 4-én Lisszabonban, a második május 18-án Brüsszelbel kerül sorra. (Megemlítjük, hogy a KEK döntője május 11-én Göteborgban, a BEK döntője pedig május 25-én Athén­ban lesz.). Az UEFA Kupában most követ­kezik a tizenkettedik döntő. Az e sorozatban eddig sikeres orszá­gok: Anglia 5 x (Tottenham 1972. FC Liverpool ’73, ’76, ’77, Ips­wich Town ’81), NSZK 3x (Bo­russia Mönchengladbach ’74, 79, Eintracht Frankfurt ’80), Hollandia 2x (Feyenoord ’74, Eindhoven ’78), Svédország 1 x (IFK Göteborg ’82). Ezúttal nem szerepelnek a döntőben. Oda a leg­jobb csehszlovák klubcsapat, a Bohemians ágán a belga An­derlecht, a másik ágon a portugál FC Benfica jutott. Mindkettő lega­lább is európai hírű, kivételes ké­pességű együttes. Az Anderlech- tet a Bohemians elleni mindkét elődöntő mérkőzésen láthattuk és elfogulatlanság nélkül állíthatjuk, hogy alakzatai kiegyensúlyozot­tak, bár igazi jellemzője a támadó­játék. A Benfica képességeit di­cséri az a tény, hogy az elődöntő­ben a hazai 0:0 után Craiovában 1:1-et tudott elérni, s előbb az AS Roma vendégeként idegenben győzött, otthon már csak ellenőriz­te a találkozó lefolyását, tartotta jelentős előnyét. Várhatóan abban a felállításban szerepelnek, amelyben az elődöntő visszavá­góit játszották. Benfica: Bento - Humberto, Coelho, Pietra, Bastos Lopes, Alvares - Sheu, Strömberg (Lo­pes II. 75. p), Diamantino, Chala­na - Nené (Jósé Luis, 65. p), Filipovics. Anderlecht: Munaron - Hof- kens, Olsen, Peruzovics, De Groote - Lozano, Frimann ( De Greef 84. p), Coeck, Vercaute­ren - Vandenbergh, Brylle (Czerniatynski 70. p). -za-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom