Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-21 / 118. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban május 14-töl 20-ig Szombat: A Dán Kommunista Párt XXVII. kongresszusa befejezte munkáját. Vasárnap: Hu Jao-pang, a Kínai KP KB főtitkára befejezte jugoszláviai tárgyalásait. Hétfő: Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, angolai államfő baráti munkalátogatásra Moszkvába érkezett - Mitterrand francia államfő Párizsban tárgyalt Kohl nyugatnémet kancellárral. Kedd: Felújították az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló genfi szovjet-amerikai tárgyalásokat - Aláírták a libanoni-izraeli csapatkivonási megállapodást. Szerda: Az osztrák fővárosban megszületett a koalíciós megállapodás a Szocialista Párt és a Szabadság Párt vezetői között. Csütörtök: A szovjet tudósok nemzetközi békekonferenciája felhívás elfogadásával ért véget - Bécsben megnyílt a közép-európai haderő- csökkentési tárgyalások újabb fordulója. Péntek: Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter nigériai tárgyalásait befejezve Berlinbe utazott. Szaporodik a prágai béke-világtalálkozóhoz kapcsolódó események száma, s ettől függetlenül - de nem elválaszthatóan - más békeakciókra is sor került a héten szinte valamennyi kontinensen. Ezek egyike volt Moszkvában a tudósok békekonferenciája, amelyen az 500 szovjet tudományos szakember mellett számos más ország neves társadalom- és természettudósa vett részt. A nyugati államférfiak számára is példamutató lehetne az a felelősségtudat, amely a háromnapos tanácskozást áthatotta. A résztvevők u. i. nagyon is tudatában vannak annak, hogy rendkívül sokat tehetnek - maguk módján - korunk legfontosabb problémájának megoldása, a béke biztosítása, a termonukleáris háború elhárítása érdekében. A tudósok speciális feladata az - amint a konferencián ebben egyetértettek hogy a néptömegekkel megértessék, milyen jellegű és milyen mértékű háborús veszély leselkedik rájuk, s ami szintén lényeges, rámutassanak, honnan ered ez a veszély. A tudósok tehát elősegíthetik, hogy az emberek tisztán lássanak ezekben a kérdésekben. A konferencián elfogadott felhívás is kimondja: a felhalmozott nukleáris fegyverek pusztító ereje közeledik a kritikus határhoz, s ez az erő tovább növekszik az imperialista erők által szított fegyverkezési hajsza révén A tudósok természetesen külön kitértek arra, hogy a fegyverkezés az anyagi és szellemi erőforrások mérhetetlen pazarlását is jelenti; ha viszont a hatalmas ipari és tudományos-műszaki potenciált békés termelésre fordítanák, az szinte korlátlan lehetőségeket nyitna az emberi élet javítása előtt. Borisz Ponomarjov, akadémikus, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára nem véletlenül mutatott rá felszólalásában arra, hogy napjainkban Ronald Reagan keddi sajtókonferenciáján elismerően szólt a kongresszus eddigi, az MX rakétákkal kapcsolatos állásfoglalásairól. A képviselőház egyik bizottsága pl. zöld utat adott a program végrehajtásához. Úgy látszik, az amerikai honatyák „megeszik“ az új washingtoni találmányt, a Hot MX-et. (A Népszava karikatúrája) a tőkés világban tanúi lehetünk a tudomány militarizálásának, ami felháborító visszaélés a tudományos és műszaki haladás eredményeivel. Vajon hány tudós hosszú munkája fekszik mondjuk az amerikai MX rakéták kifejlesztésében, vagy az űrfegyverek megalkotásában. A sort persze lehetne folytatni, de a lényeg az, hogy egyetlen becsületes, józanul gondolkodó tudós sem lehet elégedett munkájának ilyen - a pusztítást szolgáló - eredményével. Ez természetesen vonatkozik a politikusokra is, hisz végeredményben ők döntenek a gyakorlati lépésekről, legyen szó - csupán a legaktuálisabb témákat említve - akár az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakétákról, akár a Közép-Európá- ban levő haderőkről. Jósé Eduardo dos Santos és Jurij Andropov kedden pártközi együttműködési megállapodást írt alá Moszkvában az SZKP és az MPLA-Munkapárt kapcsolatainak elmélyitéséről. Bruno Kreisky az Osztrák Szocialista Párt e heti kongresszusán búcsúzott, s utóda a kancellári tisztségben Fred Sinowatz lett, (képünkön), aki kénytelen szociáldemokrata-liberális koalíciós kormányt irányítani - hogy milyen sikerrel, az a következő hónapokban elválik. A libanoniizraeli alku csak felbolygatta a közel-keleti helyzetet, s ma még nem tudni, milyen következményekkel járhat a térség - a világ egyik legveszélyesebb feszültséggóca - további sorsára. Tény, hogy a rég várt béke helyett inkább a békétlenség forrása a kedden aláírt csapatkivonási szerződés, s nemcsak a libanoni belső erőket, hanem az arab államokat is megosztja. Bejrútban elsősorban a keresztény jobboldal üdvözli a megállapodást. A hazafias és baloldali erők viszont a libanoni szuverenitás megcsorbításának tartja pl., hogy a szerződés értelmében az ország Izraellel határos déli részén ún. ütközőzónát alakítanak ki (itt a szakadár Haddad őrnagy is parancsnokolna), s ebben Ifbano- ni-izraeli- amerikai bizottság felügyelete alatt olyan csoportok folytatnának járőrtevékenységet, amelyekben izraeli tisztek és katonák is részt vennének. Ha a szerződés megvalósul, Izrael, no és a közreműködő - valójában inkább főszereplő - USA is elégedett lehet, akárcsak a Camp-Da- vid-i alku idején. A fő cél most is az volt, hogy kiszakítsanak egy országot az arab frontból, megosszák ezt a frontot és a térséget egészen befolyásuk alá vonják. Egyiptom esetében a kiszakítás sikerült, azonban kérdéses, hogy az arab államok most is olyan egységesen lépnek-e majd fel a különszerződést kötő ország ellen. Líbia felszólította az Arab Liga államait, hogy az 1979-es bagdadi konferencia értelmében politikailag és gazdaságilag bojkottálják Libanont a kapituláns szerződés aláírása miatt. (A bagdadi konferencián kezdték bojkottálni Egyiptomot a Camp David-i megállapodásért.) Líbiától eltérően azonban pl. az Öböl-menti országok tiszteletben kívánják tartani Libanon akaratát, így a szerződést is, bár hangsúlyozzák, hogy támogatják Szíriát jogos követeléseiben. Szíria aggodalma egyébként teljesen megalapozott, hisz a vele szomszédos országban Izrael jut katonai-politikai előnyökhöz. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy míg Washingtonban és Tel Avivban „békéről“ beszélnek, a szíriai határ felé tovább áramlanak az izraeli csapatok és fegyverek. Damaszkuszban attól tartanak, hogy egy újabb izraeli agresszió célpontja Szíria lesz. Nincs ugyanis semmilyen biztosíték arra, hogy Izrael tartózkodó lesz ajövőben, leteszi a fegyvert, s megelégszik a „libanoni falattal“. összeállította: PAPUCSEK GERGELY Keresztül-kasul - átvitt értelemben Olvasom valahol - elismerő méltatásként -, hogy Plehanov esztétikai felfogása „keresztül-kasul materialista“. Nem tudok hinni a dicséret őszinteségében. Sőt úgy sérti ez a mondat a fülemet, mintha villa hegyével karcolnák a tányért. De miért? Nem lehet talán a keresztül-kasu It átvitt értelemben használnunk? Fölütöm az Értelmező Szótárt: lehet bizony! Jókaitól idézik: „Az (ügyvéd az alispánnak) minden keresztül-kasul való, kérdéseire __ ügyesen felelt.“ Mikszáth: „Apródonként per tu lett ke resztül-kasul az egész család.“ Egyik mondatban sincs a keresztül-kasulnak rosszalló értelme. Tévedt volna a nyelvérzékem? Az én mondatomban pedig mégis benne van az akaratlan rosszallás. Honnan van ez? Az eredetibb jelentés egy mozzanatából. Keresztül-kasul: egymást szabálytalanul metsző vonalakban, összevissza mindenfelé. Jókai és Mikszáth mondatát ez az árnyalat nem zavarja, de ha valakinek a materializmusában kuszaság, összevisszaság van, az baj, az hiba. Nem cserélhetjük ki ezt a hamis keresztül-kasult, velejéig materialistára sem, mert a velejéig is pejoratív. A nézetek nem nevezhetők ízig-vérig vagy tetőtől talpig materialistának sem, mert az ízig-vérig, tetótól-talpig kifejezések nem lehetnek elvont főnevek minősítői. Marad azért még elegendő szeplőtlen nyelvi megoldás. Lehet az az esztétikai felfogás gyökeresen, gyökeréig materialista, minden ízében, következetesen, mélységesen materialista. így már nem válik a dicséret szándékunk ellenére korholássá. Persze Plehanov rászorult a bírálatra; de hát ezt meg is kapta Lenintől - nyílt, egyenes szavakkal. TÖRÖK GÁBOR „Kisebb“ fele, „nagyobb“ fele Már az alapiskolák első osztályaiban iparkodnak a pedagógusok a matematikaórákon megismertetni a tanulókkal ennek a bűvös tantárgynak egyes rejtelmeit. Ha négy almát elosztunk fele-fele arányban két tanuló között, mindegyiknek két-két alma jut. Szemléletesen, játékosan apránként megtanítják a gyereket többek között arra, hogy ha egy egész halmaznak a feléről beszélünk, akkor az az egésznek két egyenlő nagyságú részhalmaza. Hangsúlyozom, két egyenlő nagyságú! Délben pedig halljuk a rádióban, vagy este a televízióban, amint a kellemes hangú bemondó például a választóknak a nagyobb feléről vagy a kisebb feléről beszél. Ilyenkor nemcsak a gyereknek támadnak kételyei - hiszen ez merő ellentétben áll azzal, amit talán éppen aznap igyekezett megvilágítani a tanítója -, hanem bizonyára sokunknak bántja a fülét. Az egész egy bizonyos részének e helytelen megnevezése talán abból a törekvésünkből ered, hogy szókincsünket gazdagabbá és változatosabbá tegyük, de közben szem elől tévesztjük, hogy fontos követelmény az értelmes, pontos meghatározás is; avagy kis leleményességgel elérhetjük, hogy a kecske is jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon. Vagyis elkerülhetjük az állandó ismételgetést is, és a matematikusok által régen felismert arany- igazságot sem cáfoljuk meg. Nyelvünknek olyan gazdag a szókincse, hogy számtalan kifejezéssel helyettesíthetjük a „kisebb“ és a „nagyobb“ felet. Beszélhetünk a szavazóknak, az ország lakosságának, az osztály tanulóinak zöméről, avagy kisebb részéről, nagy részéről, nagyobb részéről, személyek esetében még alacsonyabb, magasabb létszámról is stb. A kisebb és nagyobb jelző használata a fele előtt azonban nem helyénvaló, mert a fele törtszámnév, egy bizonyos mennyiség két azonos nagyságú részét jelöli. JANKÓ GYULÁNÉ Közhit, közhiedelem Vegyük szemügyre a következő újságkivágatot: „A közhiedelem - helyesen - úgy tartja: az egészséges felnőtt embernek a normális testsúlya annyi kilogramm, ahány centiméterrel meghaladja testmagassága az egy métert.“ Ugyan mi az, ami itt nincs rendjén? Természetesen nem a testsúllyal kapcsolatos mondanivalóval van baj.yAz a kérdés, hogy vajon a hiedelem szavunk mögött lehet-e helyes véleményalkotás. Nyelvgyakorlatunk szerint a válasz egyértelmű nem, mivel a hiedelem megalapozatlan, tévesen kialakított véleményt, esetleg babonát jelent. Valamelyest érezte a mondat megfogalmazója is, hogy a közhiedelem kifejezés gyámolításra szorul, azért tette utána gondolatjelek között, hogy „helyesen“. Az ellentmondás azonban így talán még szembetűnőbb lett, hiszen a szöveg ebben a formában azt mondja, hogy a téves vélemény - helyes. Jobb lett volna a mondatot így kezdeni: „A közhit - helyesen - úgy tartja...“ A közhit szavunk ugyanis általánosan elterjedt véleményt jelent, ami lehet helyes is, helytelen is (hiedelem). Ilyeténképpen tehát a helyesen közbeszúrás az egyértelműséget szolgálva hangsúlyozná, hogy nem hiedelemről, hanem általánosan elterjedt helyes véleményről van szó. A közhiedelemtől áthatva ajánlgatjuk a „kalapkúrát“ barátainknak mint a meghűlés igazán hatásos ellenszerét, a közmondásokban kifejezésre jutó népi vélemények viszont gyakran a helyesen kialakult közhit termékeny talajából sarjadnak. ROZSLAY GYÖRGY .8 2 $ 0) c 3 KIS __ NY ELVŐR ÚJ SZÚ 4 i 1983. V. 21.
