Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-16 / 89. szám, szombat

KIS _______ NYELVŐR "ľ E gy hét a nagyvilágban Április 9-töl 15-ig Szombat: Vasárnap: A fegyverkezési hajsza elleni harcra szólította fel a világ tudósait a szovjet tudományos élet 244 vezető személyisége. Véget ért a Szocialista Internacionálé XVI. kong­resszusa. Hétfő: Egyhetes nemzetközi tudományos konferencia kezdődött Berlinben Marx Károly életművéről és annak jelentőségéről - Felújították a közvetett afganisztáni-pakisztáni tárgyalásokat. Kedd: A genfi leszerelési bizottságban hazánk képviselő­je ismertette a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága prágai ülésének eredményeit - Phnom Penhben egynapos rendkívüli konferenciát tartott a három indokínai ország külügyminisztere. Szerda: Az amerikai képviselöház megkezdte vitáját az atomfegyverek befagyasztásáról - Tokióban befe­jeződtek a szovjet-japán külügyi konzultációk. Csütörtök: Kohl nyugatnémet kancellár és Genscher külügy­miniszter Washingtonba látogatott - Arafat Tunisz­ba érkezett, és összehívta a PFSZ végrehajtó bi­zottságának ülését. Péntek: Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkár befejezte finnorszá­gi tárgyalásait. Marx-konferencia Berlinben Marx Károly és a jelenkor - harc a békéért és a szociális haladásért címmel egyhetes nem­zetközi tudományos konferencia kezdődött hétfőn Berlinben a tudo­mányos szocializmus megalapító­ja, a nemzetközi munkásmozga­lom vezető személyisége születé­sének 165. és halálának 100. év­fordulója alkalmából. A tanács­kozásra 144 kommunista és mun­káspárt, nemzeti forradalmi és de­mokratikus párt, felszabadító mozgalom, szocialista és szociál­demokrata párt küldte el képvise­lőit. Pártunk küldöttségét Vasil Bi- l'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezeti. A részt­vevők nagy száma igazolja a mar­xi tanítás időszerűségét napjaink­ban, s hogy szükség van az esz­me gyakorlati megvalósításáról folytatott párbeszédre, tapaszta­latcserére. Marx egész életművét annak szentelte, hogy ne csupán magya­rázza a világot, hanem meg is változtassa. S a világ azóta hatal­mas mértékben megváltozott, a munkásosztály olyan erővé vált, amelynek a történelem alakításá­ban döntő szerepe van. E változá­sok előtt 1917-ben az orosz prole­tariátus nyitott utat, Leninnek a marxi gondolatok alkotó tovább­fejlesztőjének és pártjának, az új típusú bolsevik pártnak az irá­nyításával. E változásoknak a vi­lágpolitika napi eseményei köve­tésekor is tanúi vagyunk, még ak­kor is, ha a hírek hatalmas özöné­ben, a mindennapi problémák ki- sebb-nagyobb buktatói között ezt nem is tudatosítjuk mindig. A jelen időszak az emberiségnek a kapi­talizmusból a szocializmusba és kommunizmusba való átmeneté­nek időszaka, s ebben a gigászi küzdelemben a marxizmus-leni­nizmus alapigazságai jelentik az iránytűt. A tanácskozásokon elhangzott felszólalásokból kitűnt: a konfe­rencián vezérfonalként húzódott végig a béke megőrzésének gon­dolata. Marx már kezdettől fogva hangsúlyozta: a szociális felsza­badítás és a háborús veszély el­hárítása elválaszthatatlan feladat, amit a munkásosztálynak kell megvalósítania történelmi külde­tésének teljesítése során. Különö­sen időszerű ez napjainkban, ami­kor a nukleáris háború az emberi­ség létét veszélyezteti. Különböző társadalmi rendszerű országokból különböző pártok képviselői vallot­ták egyértelműen: minden haladó erő összefogására szükség van a béke megvédéséhez. Nagyon sokan mutattak rá arra is, hogy a békéért és a szociális haladásért vívott harc sikerének zálogát a szocialista világrendszer erejében, a reális szocializmus or­szágainak gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalataiban látják. Elitélték a nemzetközi, s mindenek­előtt az amerikai imperializmus militarista irányvonalát, agresszív gazdaságpolitikáját. Számos fejlő­dő országból jött delegátus emelte ki, hogy harcukban - legyen szó Afrikáról, Ázsiáról vagy Latin- Amerikáról - a marxizmus-leni- nizmus tanítását tekintik útmuta­tónak. A történelem, az események alakulását igazolja: Marx tanítása él és győzedelmeskedik. Nicaragua megvédi függetlenségét Eseménynaptárunkba éppen a túlzott bőség miatt nem kerültek be a latin-amerikai országokból érkezett hírek, hiszen minden napra jutott volna több fontos in­formáció is. A héten a sandinista hadsereg folytatta katonai akcióit az országba betört somozista bandák ellen. Az ellenforradalmá­rok egynegyedét számolták fel ed­dig. Sajnos, a hondurasi területről indított agressziónak polgári áldo­zatai is vannak, egyes jelentések szerint számuk több százra te­hető. Naponta közöltünk híreket arról, hogy a nemzetközi közvélemény felháborodással ítéli el az USA közvetlen beavatkozását Nicara­gua belügyeibe. Washingtonban is egyre erősödik a kormány Latin- Amerika-politikáját ellenzők tábo­ra. Berkley Bedell és Robert Torri­celli amerikai képviselők, akik a hét elején Managuában jártak, kijelentették: saját szemükkel győ­ződtek meg arról, hogy a Reagan- kormány aktívan támogatja az el­lenforradalmárokat. A képviselő­ház egyik külügyi albizottsága pe­dig megszavazta azt a határozat- tervezetet, amely megtiltja a segít­ségnyújtást a volt Somoza-gárd is­táknak. Itt állapították meg, hogy a CIA megszegi azt a szenátusi rendeletet, amely tiltja a nicaragu­ai kormány megdöntésére irányu­ló tevékenységet. Mivel e rendelet könnyen kijátszható, a Kongresz- szus külügyi albizottságának elnö­ke, Michael Barnes javaslatot tett „mindenfajta segítség, közvetett vagy közvetlen katonai, vagy más Nicaragua elleni akció“ betiltá­sára. Az ABC tévétársaság közölte: a CIA és a Pentagon felderítői hálózatot hoztak létre a Nicaragu­ába behatolt somozista bandák támogatására. A felderítést egy­részt kémrepülőgépekkel, más­részt a CIA-ügynökök révén vég­zik. Ebben 100 amerikai és több száz más állampolgár vesz részt. Shultz külügyminiszter egy saj­tóértekezleten úgy nyilatkozott, hogy a Közép-Amerikába irányuló fegyverszállítmányok leállítása „súlyos hiba“ lenne, veszélyeztet­né az USA érdekeit. Ezzel a már említett kongresszusi tagoknak is választ kívánt adni. Hasonló érte­lemben szólt a nicaraguai fejlemé­nyekről Reagan elnök, aki péntekre virradóra mondta el legutóbbi be­szédét. Washington ENSZ-képvi- selője, Jane Kirkpatrick pedig kije­lentette: az USA-nak erkölcsi joga van támogatni azokat, akik Nica­raguában és Afganisztánban a rendszert kívánják megdönteni. Daniel Ortega,, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora, aki tárgyalásokat folytat az ún. közvetítő csoporttal, vagyis az öt latin-amerikai országban párbe­szédet folytató venezuelai, kolum­biai, panamai és mexikói külügy­miniszterrel, megerősítette: Nica­ragua kész az Egyesült Államok­kal és Hondurassal kétoldalú pár­beszédet kezdeni. Erre mindeddig a másik fél elutasítása miatt nem került sor. Mint ismeretes, a Fehér Ház az Amerikai Államok Szerve­zetének keretén belül szeretné megvalósítani a tárgyalásokat, ab­ban a reményben, hogy ott sikerül keresztülvinnie saját elképzelése­it. Tomás Borge nicaraguai bel­ügyminiszter szavai szerint az or­szága nem enged a washingtoni nyomásnak, megvédi független­ségét. „Forró drót“ „Nullamegoldás“, „közbülső megoldás“, legújabban pedig a „forró drót“ fejlesztése. Három különböző amerikai javaslat - rea­gani megfogalmazás szerint „bé­kekezdeményezés“ -, s mindhár­mat azonos céllal tették. így akar­ják elterelni a figyelmet a kérdés lényegéről, arról, hogy az emberi­ségnek konkrét, az egyenlőség és egyenlő biztonság elvén alapuló nukleáris leszerelésre van szük­sége. Weinberger amerikai hadügy­miniszter kedden jelentette be: az Egyesült Államok négy technikai jellegű javaslatot tett a Szovjetuni­ónak az atomháború véletlen ki­robbanásának megakadályozásá­ra. Ezek szerint az amerikai és a szovjet vezetőket összekötő „forró drót" - rendszerhez olyan berendezést csatolnának, amely hosszabb írott szövegek gyors to­vábbítására alkalmas. Továbbá közvetlen kapcsolatot hoznának létre a katonai parancsnokságok között is, hogy értesíthessék egy­mást a próbariadókról. A nagykö­vetségeket szintén gyors adatto­vábbító rendszerrel látnák el. Ezenkívül konzultációkat tartaná­nak az esetleges, nukleáris fegy­verekkel kapcsolatos terrorcselek­ményekről. A Szovjetunió kész együttmű­ködni minden olyan technikai részlet kidolgozásában, ami hoz­zájárul a nukleáris háború veszé­lyének csökkentéséhez. Ezek az intézkedések azonban nem he­lyettesíthetik a hadászati és a kö­zép-hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról szóló megállapo­dást. Reagan elnök az amerikai indítványról nyilatkozatot adott ki. Ezzel kapcsolatban a Népszabad­ság megállapítja: „A nyilatkozat szerint ezeket az Egyesült Álla-1 mok kiegészítésnek szánja a fegy­verkorlátozási tárgyalásokon elő­terjesztett tervezeteihez. Az utób­biak - mint ismeretes - eddig nem bizonyultak megfelelő tárgyalási alapnak Genfben.“ A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentár­jában megállapítja: a javasolt in­tézkedések önmagukban a bizal­mat nem állítják helyre. Ehhez arra lenne szükség, hogy az USA gyakorlati intézkedésekkel bizo­nyítsa: a béke megőrzésére törek­szik. A háborús veszélyt lázas fegy­verkezéssel elhárítani ugyanis nem lehet. Összeáll ította: MALINÁK ISTVÁN Lehet-e „makacsul“ ragaszkodni a békéhez? A közelmúltban a napisajtóban színes tudósítás jelent még hazánk egyik örvendetesen fejlődő nagyüzeméről és az ott folyó színvonalas termelőmunkáról. A riportalany, az üzem főmérnöke beszámolt a második világháború befejeződése óta teljesített tervfeladatokról, a dolgozók megvalósított kezdeményezéseiről, a tökéletesen hasznosított újítási javaslatokról, amelyek a nép­gazdaságnak nem kis hasznot hoztak. A riportban az eddig elért eredmények ismertetése után szóba került napjaink legfontosabb kérdése, a béke megőrzése is. Itt azután tekintetem fennakadt a következő mondaton: „írja meg, hogy üzemünk dolgozói egytől egyig makacsul ragaszkodnak a békéhez.“ De nem is a mondaton, hanem csupán a ,,maka­csul“ szón. Ugyanis sem a riportalany, sem a riport írója nem tudatosította a makacs szó jelentését. Bizonyára mindenki ismer olyan különc embert, aki csökönyö­sen, konokul, nyakasan, önfejüen, hajthatatlanul kitart a vélemé­ny e mellett, mereven ragaszkodik hozzá még akkor is, ha sokan próbálják meggyőzni véleménye vagy állítása helytelen voltáról. Ilyenkor helyénvaló a makacsul használata is. Viszont az olyan nemes ügy, az olyan magasztos fogalom, mint a béke - az emberiség békéje semmiképpen sem hozható kapcsolatba a ,,makacsul“ szóval. A békéhez minden józanul gondolkodó ember - nemzetiségre, világnézetre, bőrének színére való tekin­tet nélkül - állhatatosan, rendületlenül, kitartóan, lankadatlanul ragaszkodik. HASAK VILMOS Túlbiztosítás A stílus sok mindenről árulkodik. Nagyképűségről, túlzott szerénységről, hivatali gőgről, szószátyárságról és még jó néhány más tulajdonságról. Ezek között az aggályoskodó elővigyázatosságnak is megvannak a félre nem ismerhető stílus­jegyei. A félreértéstől rettegő emberre nem az a jellemző, hogy homályosan fogalmaz, hanem, éppen ellenkezőleg, az, hogy kétszeresen is biztosítja magát. Nem tricikli-t mond, hanem háromkerekű tricikli-t, mert hátha valaki a puszta megnevezésből még nem tudja, milyen járműről van szó. Nem víkend-ről, hanem hétvégi víkendröl beszél, nyilván megint csak a gyengébbek (?!) kedvéért. Nem szaporítom az efféle példák számát, már csak azért sem, mert e rovatban esett is már szó ilyen „duplafenekű“ jelzős kifejezésekről. Ellenben felhívom a figyelmet egy hasonló hibafajtára .Élőszóban vagy írásban egyaránt nemegyszer megü­tik a fülünket, illetve szemet szúrnak olyan mondatok, mondatré­szek, amelyekben nem a jelző fölösleges ugyan, de amelyekben mégis van valami zavaró átfedés, valamilyen aggályoskodásból eredő túlbiztosítás. Egy röpke „sajtószemle“, azt hiszem, kellő­képpen igazolja állításomat. ,,Menü nem lesz az étteremben, csupán a nyári szezon időszakában“ - olvashattuk egyik lapunkban. Mivel a francia eredetű szezon már maga is idényt, évadot jelent, a nyári szezon időszakában helyett bőségesen elegendő lett volna ennyi: a nyári idényben. (Sőt, akadt volna egyszavas megoldás is: nyáron.) Részlet egy házassági hirdetésből: „24 éves, rendes dolgozó lány... korban hozzáillő férjet keres házasság céljából." Úgy látszik, a hirdető személy biztosra akart menni. Ki tudja, talán ez esetben nem is ártott a túlzott óvatosság! ,,Az 51 éves korongozó a huszonhatodik idényben játssza az évadot az élvonalban“ - olvasom egy sporttárgyú közleményben. Még jó, hogy a mondat megfogalmazója nem kombinálta bele a két példával előbb emlegetett szezon szót is a szövegbe! Akkor ugyanis már háromszoros lett volna a túlbiztosítás. De persze inkább erre szavazok: Az 51 éves korongozó a huszonhatodik idényt játssza az élvonalban. Idézet egy gyászjelentésből: ,,Mély fájdalommal tudatjuk, hogy drága halottunk, X. Y. ...69 éves korában elhunyt.“ Tévedés. Nem a halott hunyt el, hanem az élő. Halott csak azáltal lett belőle, hogy elhunyt. Tudom, nem illik gyászjelentésszöveget nyelvhelyességi szempontból méricskélni, ezt a zavaró átfedést azonban meg kell említenem, mert máskor, másutt is felbukkan. Ismét egy napilapból idézek: ,,X. Y.-t először egy tabáni vendéglő kertjében ismertem meg.“ Az kifogástalan lett volna, hogy először egy vendéglő kertjében találkoztam vele, de a meg­ismerés ige mellett már fölösleges, sőt megtévesztő az először határozószó használata. Mindössze ennyi kellett volna: Egy tabáni vendéglő kertjében ismertem meg. Végül még egy idézet: ,,Ők a legnagyobb forgalmazók, éppen ezért főként ennek a vállalatnak a munkájáról esett legtöbb szó.“ Ez a mondat is olyan embert juttat eszünkbe, aki nadrágtartót is, övét is hord egyszerre, nehogy véletlenül pórul járjon, s éppen ezáltal került szorult helyzetbe. Főként ennek a vállalatnak a munkájáról esett szó - ez helyes közlés. Ennek a vállalatnak a munkájáról esett a legtöbb szó - ez is kifogástalan. Az óvatoskodva megfogalmazott harmadik forma ellenben torz, hibás. Mint ahogy hibás maga az a szemlélet, amely ilyen aggályoskodó, túlbiztosított mondatok alkotásához vezet. GRÉTSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4<jT 1983. IV. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom