Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-14 / 87. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1983. IV. 14. Meg kell szüntetni a közép-amerikai ügyekbe való külföldi beavatkozást Managuába látogatott Kolumbia, Mexikó, Venezuela és Panama külügyminisztere • Washington ellenzi az érdekelt felek kétoldalú tárgyalásait PALESZTIN JÖVŐ (ČSTK) - Daniel Ortega, a ni­caraguai népi egység kormánya irányító tanácsának koordinátora rendkívül pozitívnak nevezte Ko­lumbia, Mexikó, Venezuela és Pa­nama külügyminiszterével folyta­tott háromórás megbeszélését. Hozzáfűzte, hogy a Managuában kedden lezajlott tárgyalásokra a „latinamerikanizmus szelleme volt a jellemző“. Az említett négy ország külügy­minisztere azért járt Managuában, hogy a közép-amerikai helyzet bé­kés rendezésének útját egyenges­se. A miniszterek már januárban aggodalmukat fejezték ki a térség országainak belügyeibe való ide­gen beavatkozás miatt, s hangsú­lyozták, hogy helytelen a közép­amerikai válságot a kelet-nyugati konfrontáció számlájára írni. A négy külügyminiszter ismétel­ten határozottan felszólított a kö- zép-amerikai ügyekbe való külföl­di beavatkozás megszüntetésére, a salvadori polgárháború politikai rendezésére és a nicaraguai har­cok tárgyalások útján történő be­fejezésére. Indítványuk szerint először Honduras, Salvador, Nica­ragua, Guatemala és Costa Rica külügyminisztereinek kellene két­oldalú tárgyalásokat folytatniuk, s ezt követően valamennyi említett ország képviselői tárgyalóasztal­hoz ülnének. Japán-közöspiaci ellentétek (ČSTK) - Tovább éleződnek Japán és a Közös Piac kereske­delmi, illetve gazdasági ellentétei. Hírügynökségi jelentések szerint a japán kormány tegnap Tokióban hivatalosan tiltakozott az Európai Közösségek Bizottságának ott­tartózkodó képviselőjénél amiatt, hogy a Közös Piac beperelte Ja­pánt kereskedelmi politikája miatt az Általános Vámtarifa és Keres­kedelmi Egyezmény (GATT) ve­zető szerveinél. A tokiói kormány tiltakozása azt is leszögezi, hogy az említett brüsszeli döntés káro­san befolyásolja a japán-közöspi­aci gazdasági kapcsolatokat. Grönland A parlamenti választások eredményei (ČSTK) - A Grönlandon kedden megtarott parlamenti választáso­kon a kormányzó Siumut baloldali párt elveszítette absz«lút többsé­gét: a szavazatok 42,3 százalékát szerezte meg, míg az ellenzéki polgári Atassut pártra a választók 46.6 százaléka adta le voksát. A Dániától teljes függetlenséget követelő Inuit párt a szavazatokból 10.6 százalékot kapott. A Siumut párt a világ legna­gyobb szigetén továbbra is vezető politikai erő marad, mivel támogat­ja őt az Inuit párt. Ezért Grönland várhatóan - a tavalyi népszavazás eredményével összhangban - to­vábbra is kitart amellett, hogy lép­jen ki a Közös Piacból. A kormány - csakúgy, mint eddig - törekedni fog a Grönlandon levő amerikai katonai támaszpontok tervezett ki­bővítésének megakadályozására. Szokatlan választás (ČSTK) - Harold Washington demokrata párti képviselő szemé­lyében első ízben választottak Chicagóban néger polgármestert. Washington szoros győzelmet aratott, bár ellenfele, Bemard Ep- ton republikánus párti képviselő igyekezett kampányában a fehér bőrű választókat a maga oldalára állítani, s „befeketítette1 Wa­shington egész eddigi közéleti te­vékenységét. A néger polgármes­terre azonban nemcsak a chicagói színes bőrű kisebbség szavazott, hanem a fehér bőrű lakosság túl­nyomó része is, ezzel is kifejezve elégedetlenségét a republikánus Reagan-kormányzat gazdasági és politikai irányvonalával. A külügyminiszterek diplomáci­ai offenzívájukat Costa Ricában kezdték, Managuából Salvadorba utaztak, majd Hondurasba és Gu­atemalába látogatnak. Bernardo Sepulveda Amor mexikói külügy­miniszter, a csoport szóvivője a managuai látogatást befejezve kijelentette, hogy Luis Alberto Monge Costa Rica-i elnök tárgya­lások útján szeretné megoldani a válságot - csakúgy, mint a nica­raguai vezetők. Ezzel teljesen el­lentétes az Egyesült Államok ál­láspontja. John Negroponte, az USA hondurasi nagykövete az ér­dekelt latin-amerikai országok kö­zötti kétoldalú tárgyalásokat „al­kalmatlanoknak“ nevezte. xxx Március vége óta a nicaraguai fegyveres erők további 273 ellen­forradalmárt tettek ártalmatlanná - közölte a honvédelmi minisztéri­um. Becslések szerint a Nicaragu­(ČSTK) - Szaad Haddad őr­nagy, a megszállt Dél-Libanonban állomásozó izraelbarát egységek parancsnoka „Dél-Libanon kato­nai kormányzójának“ tisztségére tart igényt. A The Times című londoni lapnak adott interjújában e posztra való kinevezését jelölte meg a libanoni helyzet bármiféle rendezése feltételének. Haddad az interjúban azt állította, hogy már most katonai kormányzó Li­banon déli részén, de azt akarja, „ezt formálisan is erősítsék meg“. Haddad azt hangoztatta, minden libanoni kötelessége „felkészülni a szíriaiak elleni harcra“, x x > Az amerikai képviselőház külü­gyi bizottsága újabb pénzügyi se­gélyt hagyott jóvá Izraelnek a jövő évre. Izrael gazdasági célokra 850 millió dollárt, fegyverkezésre 1,7 milliárd dollárt kap az Egyesült Államoktól. Ez 350 millió dollárral több, mint amennyit a Reagan­(ČSTK) - Charles Hernu fran­cia hadügyminiszter madridi sajtó- konferenciáján közölte, hogy Franciaország és Spanyolország katonai együttműködési szerző­dés aláírását tervezik, amely az 1970-beh kötött hasonló doku­mentumot helyettesítené. Hernu kedden fejezte be kétnapos tár­gyalásait Madridban a két ország katonai együttműködésének „el- ményítéséről“. Az új szerződés szerint a két ország közösen gyártana új fegy­verfajtákat. Hernu ezzel kapcso­(ČSTK) - Az amerikai szená­tusban folyik a vita Kenneth Adel- man kinevezéséről a fegyverke­zési és leszerelési ügynökség igazgatói tisztségébe. Adelmant erre a fontos posztra Reagan el­nök javasolta. A vita drámai, mivel számos kongresszusi képviselő és más amerikai politikus élesen bírálta az elnök javaslatát. A szenátus külü­gyi bizottsága már elutasította Adelman jelölését, mert az ameri­kai ENSZ-misszió vezetőjének volt helyettese nem tudott választ adni a fegyverzetellenőrzésre vo­(ČSTK) - Washingtonban teg­nap számos ismert amerikai szak­értő, kongresszusi képviselő és közéleti személyiség sajtóértekez­letet tartott, melyen rámutattak ar­ra, hogy a Reagan-kormányzat tervei veszélyeztetik a világbékét. Herbert Scoville, a titkosszolgálat egykori igazgató-helyettese - aki jelenleg a fegyverzetellenőrzést sürgető tömörülés elnöke - kije­lentette, hogy az új rakétarendszer ába behatoló mintegy 2000 somo­zista egynegyedét számolták fel. A sandinista hadsereg eddig 91 embert veszített, 54 katonája megsebesült. Az agresszió áldo­zatainak száma azonban körülbe­lül 600 a polgári áldozatokkal együtt. Az ellenforradalmi bandákkal folytatott harcok az ország terüle­tén nem szűntek meg. A sandinis­ta hadsereg sikeresen verte visz- sza az ellenforradalmi egységek meglepetésszerű támadását a Bo­nanza bánya ellen (Zelaya tarto­mány), valamint Rio San Juan tar­tományban, amely Costa Ricával szomszédos, megakadályozták a somozisták egy csoportjának behatolási kísérletét. A nicaraguai hadsereg kémelhárításának tájé­koztatása szerint a Honduras terü­letén táborozó ellenforradalmárok Zelaya tartomány keleti részében újabb behatolási kísérletre ké­szülnek. kormányzat kért. E jelentős és erősen izraelpárti bizottság tagjai arról is döntést hoztak, hogy Jor­dániának a jövőben nem ad el az USA semmilyen repülőgépet, amíg az „nyilvánosan nem kötele­zi magát“ arra, hogy elismeri Izra­elt, s gyors ütemben nem kezd tárgyalásokat vele a közel-keleti válság rendezéséről. xxx Ronald Reagan Washington­ban kedden folytatott megbeszé­lést Kabusz ománi szultánnal el­sősorban a közel-keleti helyzetről, ezen belül a Perzsa öböllel kapcso­latos kérdésekről. Washingtonban nagy jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak, mivel Oman bele­egyezését adta az USA-nak, hogy használhassa a területén levő ka­tonai támaszpontokat és berende­zéseket. A Pentagon azzal szá­mol, hogy ezeket a bázisokat az intervenciós gyorshadtest beveté­sekor használhatnák ki. latban hozzáfűzte, hogy Francia- ország „megkülönböztetett kato­nai kapcsolatokat“ kíván kialakíta­ni Spanyolországgal, tekintet nél­kül arra, miképp alakul majd Mad­rid és a NATO viszonya. Spanyolország szeretné meg­vásárolni a francia AMX-32 típusú harckocsik gyártásának licencét. Franciaország azt is szeretné, ha Spanyolország új Mirage 2000 tí­pusú repülőgépeket, korszerű he­likoptereket, valamint Exocet és Roland típusú rakétákat vásá­rolna. natkozó alapvető kérdésekre sem. Emlékezetes, hogy a szenátusi bi­zottság előtt a fegyverkezési haj­sza korlátozására tett erőfeszíté­seket „fikciónak“ nevezte. Reagan azonban kitart jelöltje mellett. N szenátusi vita megkez­dése előtt maga az elnök, valamint Shultz külügy- és Weinberger hadügyminiszter személyesen is igyekezett meggyőzni a szenáto­rokat, hogy Adelman mellett sza­vazzanak. A szenátus ma hozza meg Adelman ügyében végső dön­tését. létrehozása növeli az atomháború kirobbanásának valószínűségét és veszélyezteti a fegyverzetek ellenőrzéséről folyó tárgyalásokat. Henry Kendall a háborús ve­szély miatt aggódó tudósokat tö­mörítő szövetség elnöke arra fi­gyelmeztetett, hogy Washington szélsőségesen értelmetlen politi­kát folytat, amely nukleáris öngyil­kossággal végződhet. Ez a felsorolás is bizonyítja, hogy Ammanban nagy volt a tét, nem több és nem kevesebb, mint a palesztin ellenállási mozgalom önállósága, illetve ilyen vagy olyan mértékű behódolása Jordániának. Igaz, hogy jó cél érdekében szö­vetkezni nem bűn, nem vétek. Csakhogy Jordánia a már negye­dik évtizede tartó arab-izraeli el­lentétek során még egyszer sem volt képes szilárdan a sarkára áll­ni, a leghatározottabban mondani nemet vagy igent. Mindig keresett, s ha nem talált, hát csinált egy hátsó kiskaput, amelyen keresztül végszükség esetén kimentheti sa­ját érdekeit. Ezúttal is egy ilyen helyzet megteremtésére törekedett a ha- semita uralkodó, amikor nagy haj­landóságot mutatott a palesztin érdekek képviseletének elvállalá­sára. Az USA azonban nem vélet­lenül szorgalmazta a Camp David-i megállapodások aláírása óta oly kitartóan éppen Jordánia csatla­kozását a különbéke-szerződés- hez. Husszein király az az arab államfő, aki a leghajlékonyabb ge­rincű, aki minden áron, ha nem rendezni, hát legalább „lerendez- ni“ akarja a számára több oknál fogva is különösen kényes palesz­tin kérdést. Egészen más indokkal szorgal­mazza a probléma mielőbbi meg­oldását Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke. Törekvése nagyon is ért­hető, hiszen szeretné, ha népének végre saját hazája, békés élete lenne. Arafat realista, ésszerű kompromisszumra hajlandó politi­kus, minden megnyilatkozása, minden lépése az adott közel-ke­leti és nemzetközi helyzet figye­lembevételével születik. Amman­ban viszont Arafatnak, mint politi­kusnak, éppen egyik fő erénye- kompromisszumra való hajlama- majdnem vétekké lett. Egyes értesülések szerint a PFSZ veze­tője Husszeinnel elvben megálla­podott arról, hogy a király képviseli majd a PFSZ-t az USA-val és Izraellel folytatandó tárgyaláso­kon, amelyek kiindulási alapját a fezi béketerv ás a Reagan-terv adná. Először ammani ülésén a PFSZ végrehajtó bizottsága, majd Kuwaitban az AI Fatah- a PFSZ legnagyobb, éppen Ara­fat vezette tagszervezete - köz­ponti bizottsága is elutasította a jordán-palesztin közös közle­mény elfogadását, amely tartal­mazta volna ezt az egyezséget. A PFSZ és ezen belül az AI Fatah egyöntetűen azzal indokolta az ilyen megállapodás elutasítását, hogy az ellentétben állna a fezi csúcskonferencia és a palesztin parlament algíri ta­nácskozásának határozataival. Ha ugyanis megszületik ez az egyez­mény, Husszein király szabad ke­zet kapott volna ahhoz, hogy le- paktálhasson az amerikaiakkal, ami nem is olyan valószínűtlen feltételezés. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy miután Washing­tonban értesültek arról, miszerint a palesztinok nem hatalmazták fel Husszeint a PFSZ nevében való tárgyalásra, a kormányon belül eluralkodott az idegesség, mivel ez egyúttal annyit jelent, hogy a Reagan-terv megvalósítására az egyik utolsó remény is elve­szett. Az amerika elnöke és kül­ügyminisztere ugyan igyekezett optimista hangnemben nyilatkoz­ni, de nagyon jól tudják, hogy Husszein nélkül nem sokra men­nek. Reagan azonnal kapcsolatba lépett telefonon Husszein királlyal, a szaúdi uralkodóval és II. Hasz- szánnal is, hogy nyomást gyako­roljon rájuk a további fejlemények olyan irányba való terelése céljá­ból, amelyek megfelelnek az ame­rikai érdekeknek. A jordán uralkodó - legalábbis a hivatalos közlemény szerint - nem tűnik csalódottnak a dolgok ilyen irányú fejleménye felett. Kö­zölte, Jordánia elismeri az 1974- es rabati arab csúcskonferencia döntését, hogy a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselő­je, a PFSZ-nek és a palesztin népnek joga van önállóan dönteni sorsáról. Hozzáfűzte, Jordánia to­vábbra is fenntartja kapcsolatait a palesztin mozgalommal. Meglepő módon az éppen Toki­óban tartózkodó Hoszni Mubarak, egyiptomi államfő volt az, aki első­ként hívta fel a figyelmet az üggyel kapcsolatos egyik fontos mozza­natra. Mégpedig arra, hogy a kö­zel-keleti rendezést célzó erőfe­szítések pillanatnyilag egyben harcot jelentenek az idővel, mivel az ősszel megkezdődik az ameri­kai elnökválasztási kampány, és addig valamilyen eredményt kell elérni. Azután az amerikai politiku­soknak a kisebb gondja is na­gyobb lesz a közel-keleti gondok­nál. Sürget az idő azért is, mivel gyorsuló ütemben folytatódik a megszállt arab területek betele­pítése. Tel Aviv mégcsak leplezni sem próbálja, hogy végső célja a megszállt területek demográfiai jellegének gyökeres megváltozta­tása, hogy ezzel kész tények elé állítsa a világot. Husszeini dilemma: hogyan jönne össze? (Népszabadság) A marokkói király még a múlt héten javasolta, hogy ápri­lis 16-án tartsanak rendkívüli arab csúcskonferenciát, hogy megvi­tassák az Arab Liga úgynevezett hetek bizottságának az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa öt állandó tagál­lamában tett látogatásának ered­ményeit, amely látogatásokon a bizottság ismertette a fezi csúcs határozatait. A PFSZ támogatja a csúcskonferencia megrendezé­sének gondolatát, annál is inkább, hogy ezen - mivel az USA és Izrael nem hajlandó közvetlenül tárgyalni a PFSZ-szel - jóváha­gyassa, ugyanez a héttagj bizott­ság (tagjai: Marokkó, Algéria, Tu­nézia, Jordánia, Szíria, Szaúd- Arábia és a PFSZ) tárgyaljon a jö­vőben a palesztin kérdés rendezé­séről. A csúcskonferencia az ere­deti tervek szerint április 16-án kellene, hogy megkezdődjön, de megvalósulása még mindig kérdé­ses, mivel egyes tagállamok, így Jordánia és Szíria sem tartja meg­felelőnek az alapos előkészületek nélküli tárgyalásokat. Úgy vélik, azok csak újabb ellentéteket szül­nének az arab világon belül, ez pedig különösen veszélyes lenne a jelenlegi, több tekintetben is sorsdöntő időszakban. GÖRFÖL ZSUZSA Haddad feltételeket szab REAGAN TÁRGYALT AZ OMÁNI SZULTÁNNAL Franciaország-Spanyolország Megkülönböztetett katonai kapcsolatok Egyesült Államok Szenátusi vita Adelman kinevezéséről SZÉLSŐSÉGESEN ÉRTELMETLEN POLITIKA Vélemények az USA fegyverkezéséről Harc az idővel M ég tavaly ősszel kezdődtek, majd több hónapos szünet után az elrrú It két hét folyamán folytatódtak Ammanban a palesz- tin-jordániai tárgyalások a palesz­tin kérdés rendezéséről. A palesz­tin diplomácia egy időre ide he­lyezte székhelyét; az 1970-es ,,fe­kete szeptember" óta először tar­tott itt ismét ülést a PFSZ végre­hajtó bizottsága. Jasszer Arafat és Husszein király több ízben tárgyalt négyszemközt is, s valamennyi ta­nácskozás témája az volt, milyen mértékben és milyen módon ve­gyen részt Jordánia a palesztinok jövőjének rendezésében, kapjon-e vagy sem tárgyalási felhatalma­zást Husszein király a PFSZ-től, és ha igen, mi legyen a tárgyalások kiindulási alapja - a fezi terv vagy Reagan terve?

Next

/
Oldalképek
Tartalom