Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-01 / 77. szám, péntek

ÚJ szú 5 1983. IV. 1. Nagyobb politikai és erkölcsi felelősséggel Üzemi pártkonferencia az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvitben Az érsekújvári Elektrosvit üzemi pártbizottsága nyolc alapszer­vezet 676 tagja megbízásából mintegy 120 küldött előtt számolt be a 3870 dolgozót foglalkoztató vállalat gazdálkodásáról és a kommu­nisták tevékenységéről. A beszámoló az évzáró taggyűlések állás­pontját, javaslatait összegezve tette mérlegre az eredményeket, s elemezte, hogy a korábban jó hírű gyáruk a nyolcvanas évek elején miért indult el a lejtőn lefelé. ÚJ TERMÉSZETVÉDELMI TÖRVÉNYEK A SZOVJETUNIÓBAN Mindenesetre a tények megcá- foIhatatlanok. Az utóbbi évtized­ben a vállalat gyártmányszerkeze­tében a világítótestek és az ab­szorpciós hűtőgépek játszották a főszerepet. Az Elektrosvit véd­jegyű gyártmányok mind külföl­dön, mind a hazai piacon kiváltot­ták a fogyasztók tetszését. Hovatovább azonban telítődött a piac, az alkalmi vásárlók mind­jobban megnézték, milyen áru­cikkbe fektetik pénzüket. Többen a külföldi cégek hasonló, a divat és a megrendelők igényei szerint állandóan felújított, korszerűsített termékeit helyezték előnybe, ame­lyek az újváriak kezdeti szinten gyártott árucikkeit lassanként ki­szorították a boltokból. Ennek az volt a további következménye, hogy mérséklődött a termelés, nö­vekedtek a raktárkészletek, ami törvényszerűen a gazdálkodási eredmények alakulására is kedve­zőtlenül hatott. A gyár és a népgazdaság érde­ke egyaránt azt követelte, hogy a lemaradást az árutermelés ész­szerű növelésével pótolják, ter­mékfelújítással, a minőség javítá­sával állítsák vissza gyártmányaik versenyképességét. Am a vállalat­vezetőség ahelyett, hogy a CSKP Központi Bizottsága mutatta he­lyes utat választotta volna, elindult egy kitaposatlan ösvényen. A ju­goszláviai RADE KONČAR céggel kötött kooperációs szerződést családi villanytűzhelyek gyártásá­ra, anélkül, hogy előzőleg meg­győződött volna, milyen várható haszna lesz az együttműködésből, s egyáltalán, hogyan fogadják majd az új terméket a vásárlók. A megállapodás értelmében az a feladat hárult az Elektrosvitre, hogy a Jugoszláviában elkészített tűzhelyek sütőnyílására - fél nor­ma munkaráfordítással - felsze­relje a záróajtót. Eleve kudarcba fulladt a vállal­kozása az ©lajkályháknál is. Már a kezdet kezdetén világos volt, hogy a gyorsan növekvő olajárak miatt problémák lesznek az érté­kesítéssel. De ezt a szempontot szintén* másodrangú kérdésnek tartották. Mi következett mindeb­ből? Nem hallgattak a jó szóra Csupán az, amire egyébként a bonyolult gazdálkodási viszo­nyok alakulásából számítani lehe­tett: az olajkályhák és a villanytűz­helyek eladatlanul porosodtak az üzletekben, a gyár mind rosszab­bul teljesítette népgazdasági tervét. Elérkezettnek látszott az idő, hogy az üzemi pártbizottság leül­jön a gazdasági vezetőkkel és kö­zösen megvitassák a problémá­kat, keressék az előrelépés lehe­tőségeit, mozgósító tervekben rögzítsék elképzeléseiket. Bár számtalan elvtársi eszme­cserére került sor, a tanácskozá­sokon született megállapodások rendszerint zátonyra futottak. S ez azzal magyarázható, hogy a veze­tőség mindig szubjektív elgondo­lással közelítette meg a problémá­kat, nem állt feladata magaslatán, tudományos megalapozottság nélkül, ösztönösen irányította a gyárat, ám pozíciója megőrzé­séhez görcsösen ragaszkodott. Valószínűleg ez játszott közre ab­ban is, hogy - jóllehet a vállalat gazdálkodása 1981-ben tovább hanyatlott - az év befejezésével mégis a terv teljesítéséről érkez­tek a jelentések. A primitív csalás­ra azonban hamarosan fény de­rült, amiért a becstelen kezdemé­nyezőknek felfüggesztették a párt­tagságát, távozniuk kellett a tiszt­ségükből is. Bűnös felelőtlensé­gükkel tetemes károkat okoztak, csorbát ejtettek a * vállalat hír­nevén. Ehhez a kérdéshez kapcsolva mondta el véleményét Ján Krpe­lán, a 6. számú alapszervezet megbízatásából, aki a károk nagy­ságát is áttekinthetően érzékel­tette:-Tagadhatatlan, a leváltott ve­zetőség hibájából súlyos gondok­kal küszködünk. Az előző év szá­mos fogyatékossága a tavalyi tervteljesítésünkben is éreztette hatását. Különösen szembeötlő ez a készletgazdálkodásban: 3500 eladatlan villanytűzhelyet, 6000 olajkályhát kell raktároznunk. A normán felüli készletekért együttvéve 2 millió korona bírsá­got fizetünk az Állami Banknak. Előre kell tekinteni- Az a nézetem - figyelmezte­tett Gabriel Vrba, a vállalat fiatal igazgatója -, ne hánytorgassuk már a múltbeli hibákat. Előre kell tekintenünk, hogy mielőbb javít­hassuk gazdálkodásunk eredmé­nyeit. Nem kis tétről van szó, az év végéig a tervezett 65 millió korona nyereségünket legalább 10 millió­val kell túlszárnyalnunk, hogy ki­egyenlítsük tartozásainkat, tiszta számlával kezdjük a következő évet. Sok függ főleg az üzemveze­tők, a mesterek és a szakmunká­sok példamutatásától, pártos helytállásától. Rajtuk múlik, milyen gyorsasággal és hatékonysággal visszük véghez a termékfelújítást és a technológia korszerűsítését. Igaz, új ember vagyok a gyárban, de minden alapszervezet évzáró taggyűlésén részt vettem. Állítha­tom, mindenütt átgondolt és moz­gósító határozatokat hoztak, de ezek csak annyit érnek majd, amennyit megvalósítunk belőlük. A mi problémáinkat senki sem old­ja meg helyettünk, de ha a pártta­gok nagyobb politikai és erkölcsi felelősséggel fogják végezni mun­kájukat, ez nagyobb erőkifejtésre serkenti a pártonkívüli dolgozókat is. Végeredményben ez a legfőbb törekvésünk. A konferencián - ki hosszab­ban, ki rövidebben -, szinte min­denki foglalkozott a párt ellenőrzé­si jogának gyakorlásával, vezető szerepének érvényesítésével. Nyilvánvaló, hogy az Elektrosvit kommunistái, pártalapszervezetei sok hátrányos gazdasági követ­kezménytől menthették volna meg a vállalatot, ha a pártellenőrzést határozottabban érvényesítették volna. A vállalat közszükségleti gépe­ket, tusolófülkéket, a mezőgazda- sági gépekbe és személygépko­csikba szellőztető berendezéseket készít. Termelési profiljában azon­ban számottevő a világítótestek gyártása. Nem tudna annyit előál­lítani, ami el nem fogyna a piacon. Ha eddig csak kísérletképpen, idén már a napenergiát hasznosí­tó kollektorokat is sorozatban gyártja. Végösszegben kimutatva egymilliárd koronára kell gyarapí­tania az árutermelés évi értékét.- Nagyon fontos azonban - hangsúlyozta felszólalásában Fucsík Erzsébet hogy ne csak mennyiségben, hanem választék­ban is teljesítsük a tervet. A múlt évihez viszonyítva 39 millió koro­na értékű áruval többet kell gyár­tanunk. A vállalat gazdálkodásának eredményessége végső soron at­tól is függ, milyen hatásfokkal ké­pes rendszeresíteni a termékfelú­jítást. Bár sok értékes kezdemé­nyezés született e téren, bőven akad kihasználatlan tartalék. Eb­ben a törekvésben különösen nagy felelősség hárul a 7. számú alapszervezet kommunistáira, ahol a gyártáselőkészítők, gép- szerkesztők népes gárdája dol­gozik. Gyártásfejlesztés, termékfelújí­tás, hatékonyság - ma már nem­csak jelszavak, hanem az alkotó munka programját képezik a válla­latnál. S minthogy ezek megvaló­sításáról, gyakorlati érvényesíté­séről az emberek döntenek, mind­jobban előtérbe kerül a kádermun­ka, a dolgozók eszmei és szakmai nevelése. Elmélyültebb tudás - jobb eredmények A beszámolóban az üzemi párt- bizottság ezen a téren önbírálóan értékelte munkáját. Gyakran elő­fordult, hogy a vezető gazdasági dolgozók munkájának, magatartá­sának értékelésénél alacsony mércét alkalmaztak. Elnézték hi­báikat, nem mondták meg a sze­mükbe, hogy tisztségük betöltésé­re alkalmatlanok, nincs vezető­készségük és fölényesen bánnak az emberekkel, munkatársaikkal. Természetesen ez a lazaság megbosszulta magát. Sokszor és mégsen eléggé cél­ravezetőén hangsúlyozzuk, hogy az elmélyültebb tudás egyúttal a jobb eredmények elérésének az alapfeltétele. Ezen a téren sok a javítani való. Senki számára nem lehet közömbös, hogy a vál­lalat műszaki-gazdasági dolgozói milyen felkészültséggel rendel­keznek, 38 százalékának nincs meg a beosztásának megfele­lő képesítése. Szembeötlő ez főleg a legfontosabb termelési ágazatokban, ahol az üzemveze­tők, a mesterek mintegy 50 száza­léka szakmai képesítés nélkül végzi munkáját. A termelés irányí­tása, szervezése és a külgazdál- kodási feltételekhez való alkal­mazkodás, nem utolsósorban a gyártmányszerkezet korszerűsí­tése nem képzelhető el politikailag és szakmailag egyaránt jól mega­lapozott és a munka frontján érvé­nyesített tudás nélkül. SZOM BATH AMBRUS HAZÁNKBAN TANULNAK (ČSTK) - A Bánovce nad Beb- ravou-i T^tra vállalat szaktaninté­zetében már a mongol fiatalok második csoportja készül a záró­vizsgákra. A 12 fiatal ezt követően 3 éves üzemi gyakorlaton vesz részt. Hazánkban szerzett ismere­teiket a mongol bőrfeldolgozó ipari üzemekben, gyárakban haszno­síthatják mint gépkarbantartók. Ugyancsak a szaktanintézet nö­vendéke az az 50 fiatal vietnami, akik tavaly októberben érkeztek hazánkba. A termelést előkészítő műszaki osztály a Banská Štiavnica-i Pieta nemzeti vállalat amolyan „kony­hája“. Dolgozói itt tervezik a mo­delleket a hazai és a külföldi meg­rendelőknek. Évről évre két kollek­ció készül a belpiac, kettő a nem szocialista államok, egy a Szovjet­unió, egy-egy pedig a LUXUS- boltok, és a TUZEX számára. Nem könnyű a kollekciók terve­zése. Tekintetbe kell venni a lehe­tő legnagyobb gazdaságosság kö­vetelményét, főleg hazai nyers­anyagra kell építeni és természe­tesen igazodni kell a megrendelők igényeihez is. Az elképzelések mindig teljes egészében nem va­lósulhatnak meg. Főleg azért nem, mivel a vállalatnak import nyers­anyagra is szüksége van és ennek behozatala a devizakerettől függ.- A háttéripartól elvárnánk a gazdagabb és gyorsabban változó anyagválasztékot - hang­súlyozza Pavol Ružiak, az osztály vezetője. - Csak így állíthatunk elő a vásárlók számára vonzó árucikkeket. Mindenkinek óhaja ugyanis valamilyen újdonság­gal kiegészíteni a ruhatárát. A nehézségek ellenére a válla­lat nem egy sikerrel büszkélked­het. Erről tanúskodnak a szerző­déskötések is. Bizonyítják, hogy a divattervezők és a kivitelezők munkája megfelel a megrendelők és a fogyasztók elképzeléseinek, illetve a szükségletnek. A modellek alkotásában és kivi­telezésében az osztály 114 dol­gozója vesz részt. Az igényes fel­A környezet védelme továbbra', is a szovjet közvélemény figyel­mének homlokterében áll. A gaz­dasági problémák megoldásában jelentős szerepet játszanak a ter­mészetvédelemről szóló törvé­nyek. A legutóbbi évtizedekben a Szovjetunióban több mint 50, a természetvédelemmel összefüggő normatív okmányt fogadtak el. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa többek között megfelelő törvénye­ket hozott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a szövetségi köztársaságok szá­mára, a természetnek a környezet olyan területein való felhasználá­sára vonatkozó elvek meghatáro­zására, mint például a föld mélye, az erdők, a föld, a víz. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának egyik legutóbbi üléssza­kán további két fontos okmányt fogadtak el: a levegő védelmére vonatkozó törvényt és az állatvilág védelméről és felhasználásáról szóló törvényt. E törvények terve­zetét részletesen megvitatta a szovjet közvélemény. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttei a levegő vé­delmére vonatkozó törvény elfo­gadása során megállapították, hogy ebben az irányban lényeges változások figyelhetők meg. Moszkvából és más nagyvárosok­ból több száz a légkört szennyező ipari üzemet telepítettek ki. A szovjetországban a levegőbe jutó szennyező, kártékony anya­gok mennyisége a legutóbbi öt év alatt több mint 15 százalékkal csökkent. A levegő védelméről szóló tör­vény pontosan megfogalmazza azokat a gyakorlatban bevált sza­bályokat, amelyek szerint meg kell tiltani bármely - akár újonnan épült, akár rekonstruált - ipari ob­jektum üzembe helyezését, ha az állami bizottság véleménye szerint ez a szennyezés forrása lehet. A törvény számos, elvileg új sza­bályt foglal magába, és elsősorban megfelelő rendelkezést tartalmaz a helyhez kötött és mozgó szeny- nyező források által a légkörbe juttatott szennyező anyagok maxi­málisan megengedhető mennyi­ségének szabályozásáról. Melles­leg szólva, ezek a szovjet normák világviszonylatban a legszigorúb­bak közé tartoznak. A Szovjetunió törvényhozásá­ban most először szerepelnek megfelelő cikkelyek az időjárás és az éghajlat befolyásolásáról, a le­vegő felhasználásának szabályo­adatok jó minőségű teljesítését el­sősorban a szocialista munkabri­gádok szavatolják. Nevezetesen Alžbeta Vénová huszonnégy tagú brigádja, továbbá a kötődé Éva Hlaváóová, valamint a technoló­giai üzemegység Emília Hašková vezette brigádja. Évente két ízben értékelik kötelezettségvállalásaik teljesítését és még nem fordult elő, hogy feladataikkal ne birkóz­tak volna meg. Az osztály vezetője dicséri munkatársait, főleg hozzájárulá­sukat a sürgető termelési felada­tok megvalósításához. Az előfor­duló munkahelyi problémákat is közösen oldják meg. Fogyatékos­zásáról, az ipari és más népgaz­dasági szükségletek kielégítésé­vel kapcsolatban. Az a kérdés is új, hogy miként lehet fizikai hatás­sal, például elektromágneses tér stb. útján befolyásolni a légkört. A szakemberek nagyra értéke­lik az állatvilág védelméről szóló új törvényt. Ez nemcsak a „hasz­nos“ fajtákra vonatkozik, ame­lyeknek jelentősége az ember számára nyilvánvaló, hanem vala­mennyi állatra, amely szabadon él. Az állatfajták sokféleségének és biológiai épségének megőrzé­sét a törvény minden gazdasági tevékenység legfontosabb feltéte­lének tekinti. A szakemberek véleménye szerint nagyon fontos, hogy ez a törvény nemcsak maguknak az állatoknak a védelmét irányozza elő, hanem környezetüknek, sza­porodásuk feltételeinek és migrá­ciós útjaiknak megőrzését is. Hi­szen az állatok túlnyomó többsége nem a közvetlen üldözés vagy a védelem hiánya következtében tűnt el a föld színéről, hanem ter­mészetes környezetének gyöke­res megváltozása miatt. Az országos szovjet törvény most első ízben erősíti meg azt a tételt, hogy a Szovjetunió állatvi­lága: állami tulajdon. Ugyanakkor megengedi, hogy az állatvilág egyes fajtái szövetkezeti és társa­dalmi szervezetek tulajdonában legyenek. A törvényben természe­tesen csupán a vadállatok világá­ról van szó, amelyek a természe­tes szabadság állapotában élnek. A haszon- és háziállatok védelmé­ről más törvények gondoskodnak. Ismeretes, hogy a környezet hatékony védelmével összefüggő problémák jelenleg túlmennek az egyes országok határain, és meg­oldásuk közös erőfeszítést, széles körű nemzetközi együttműködést igényel. A Szovjetunió a levegő és az állatvilág védelmére irányuló számos nemzetközi szerződést írt alá. „Egy világ van“ - ez a régi, bölcs mondás most, a XX. század végén is arra emlékeztet bennün­ket, hogy négy és fél milliárd föld­lakó él „egy házban“, egy igen kis bolygón. Az embereknek közösen kell óvniuk e ház kincseit, védel­mezniük minden élőt. Azok az új törvények, amelyeket a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa nemrég fogadott el, jó biztosíték arra, hogy a Szovjetunió teljesíti a nemzetkö­zi szerződésekből származó köte- lezettségeit. (Novosztyi) Ságnak tartja, hogy kevés alkalom nyílik a kollektívák munkaidőn kí­vüli egybeötvözéséhez, mivel a tervfeladatoknak és a megren­delők mind igényesebb követel­ményeinek teljesítése viszonylag sok túlórázást kíván meg.- Eredményeink jók - így összegez Milan Mihály, a vállalat termelési igazgatóhelyettese. - Persze, akadnak egyesek, akik nem kezelik megértéssel a me­net közben kialakuló helyzetek megoldásának sürgető fontos­ságát. Viszont mindig többen vannak azok, akik készek ebben segítő kezet nyújtani. S ez a döntő. .. EVA MATOŠOVÁ Lehetőségeket és igényeket ötvöznek Balról Milan Mihály, a Piéta termelési igazgatóhelyettese és Pavol Ružiak, a termelést előkészítő műszaki osztály vezetője szemügyre veszi egy új kollekció mintadarabjait. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom