Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-05 / 79. szám, kedd

ÚJ szú 5 1983. IV. 5. Adjuk vissza a Davis Kupa rangját Amióta a fedett sportcsarnokok egyik legkedveltebb játéka lett a tenisz, megszűnt e sport idény­jellege, játsszák minden évszak­ban, salakpályán, füvön, mü- anyagborítású, s ki tudja még mi­lyen játéktéren. Egymást érik a nagy nemzetközi tornák, s egyre inkább háttérbe szorul maga a Da­vis Kupa sorozata, amelyet a férfi teniszezők nem hivatalos csapat­világbajnokságának tekinthetünk. Csehszlovákia teniszsportja büsz­ke lehet arra a tényre, hogy sike­rült elhódítania a Davis Kupát, ak­kor, amikor Ivan Lendl élete nagy formájában állt a csapat rendelke­zésére és társa, Tomáš Šmíd, a világ egyik legküzdőképesebb játékosa fel tudott hozzá fejlődni. Az olasz Panatta, Barazutti kettős­nek a prágai fedett sportcsarnok­ban valóban csak elméleti esélyei lehettek. így 1980 december 5-7 aranybetűkkel lett beírva a te­niszsport nagykönyvébe. ben mérkőzött az akkor félelmete­sen nagy játékerejű Egyesült Álla­mok csapatával, s Lendl kivételes képessége sem egyenlíthette ki a tetemes vendéglátó-erőfö­lényt. Tavaly megint más körülmé­nyek között vett korai búcsút Csehszlovákia együttese a Davis Kupától. Párizsban úgy kapott ki az esélyesnek éppen nem tartott francia válogatottól, hogy a sors­döntő küzdelemben Lendl kikapott Noahtól. Pedig Lendl éppen e DK- találkozóra való alapos készülés miatt mondta le a wimbledoni fű-* vespályás nemhivatalos világbaj­nokságon való részvételt. ASSUNCIONT EL NE FELEJTSÜK Idén Paraguay volt Csehszlová­kia teniszválogatottjának első és egyben utolsó Davis Kupa-állo­mása. Jóidéig tartott a találgatás, Pavel Složil, akit nagy általánosságban elsősorban kiváló párosjátékos­ként tartanak nyilván a tenisz világában, pedig több szakember vélemé­nye szerint az egyesben is nagyszerű teljesítményekre képes. CSTK fölv. A VÁLTOZTATÁS FONÁKSÁGA Sajnos a következő esztendő­ben megváltozott az előző lebo­nyolítási rendszer a Davis Kupá­ban. Míg azelőtt a mindenkori vé­dőnek csak a döntőben kellett újra szerepelnie, amikor kihívójával mérkőzött, a Davis Kupa végre­hajtó bizottsága úgy döntött, hogy kezdettől fogva, méghozzá nem is irányított sorsolással állítja egy­mással szembe az ellenfeleket, nincs tekintettel az erőviszonyok­ra. így történhetett meg, hogy az előző évi védő, Csehszlovákia vá­logatottja 1981-ben már a máso­dik fordulóban, méghozzá idegen­A női röplabda-bajnokság gondjai (ČSTK) - öthónapos maratón után véget ért az I. női röplabda-liga első része, de a bajnoki cím sor­sáról - amint az várható volt - csak a rájátszásos tornák dönte­nek. Nem így a kiesés kérdéséről: gyakorlatilag a Slávia IPS Praha búcsúzik a ligától, mivel az előtte álló prágai főiskolás lányokkal szemben hatpontos hátránya van, s rosszabb játszmaaránya is. A VŠ együttesnek tehát egyetlen győzelem is elég a bentmara- dáshoz. A Slávia IPS idénybeli szerep­lése, búcsúja az I. ligától mindene­setre óriási meglepetés, mivel a bajnokság kezdete előtt még a legerősebb négy csapat között tartották számon. A kiesésre ,,esélyesként“ inkább az újonc Univerzita Olomouc jött számba. Az események - mint megannyi­szor - ezúttal rácáfoltak a papír­formára. A bajnokság e nem várt alakulásának azonban megvan­nak a maga komoly okai. Ezek egyike az edzésmennyiségben keresendő. Mert míg az olomouci- ak júliustól januárig százszázalék­ra teljesítették az edzésadagokat, a Slávia IPS ezzel szemben csak 78 százalékra. Itt kell megjegyez­nünk azt is, hogy a bajnokság többi részvevője is elmaradt a ma­ximumtól. (A tervezett edzésmeny- nyiségtől!), s mindössze 81 száza­lékban tett eleget a felkészülési tervekben foglaltaknak. milyen talajú pályán fogadja a há­zigazda együttesünket. Szakveze­tőink tartottak a környezettől is, de változatlanul bíztak abban, hogy Lendl mindkét egyest megnyeri, s a továbbjutáshoz szükséges to­vábbi pontot második számú játé­kosunk megszerzi a mérsékeltebb képességű ellenféllel szemben, vagy pedig párosunk teszi fel az i betűre a pontot. A csehszlovák csapat a DK-színhélyhez közel készülődött, játékosai nemzetközi tornákon vettek részt, s nem kis meglepetésre Složil győzni tudott Lendl ellen, jobb formában lévőnek látszott, mint Šmíd. Ráadásul a Složil, Šmíd kettős a legnagyobb tornákon együtt szerepelt a páros­ban, így például Londonban is, majd az úgynevezett párosok vi­lágbajnokságán. A szakvezetés mégsem ennek a párosnak adott lehetőséget a DK-szereplésre, ha­nem Lendít jelölte ki Šmíd párjául, márpedig köztudott, hogy Lendl szinte az egész évben egyéni küz­delmekben indul, nem hinnénk, hogy Šmíddel az oldalán a DK találkozón kívül, tétre menő talál­kozón legalább ötször szerepelt volna. A párost a paraguayiak el­len ez a kettős három játszmában elvesztette, s ráadásul az a hely­zet állt elő, hogy a befejező napon előbb Šmídnek kellett szerepelnie, aki találkozóját elvesztette, s így a házigazda már 3:1 arányban vezetett, s így továbbjutott. A még hátra lévő Pecci-Lendl mérkőzés­re mint az hasonló esetekben lenni szokott, sor nem került. Mindent egybevetve a csehszlovák együt­tes már az első fordulóban meg­vált a DK idei további küzdelmei­től, s egy hasonló sorsra jutott együttessel, a szovjet válogatottal kell majd megmérkőznie, s csak jobbikuk indulhat jövőre a Davis Kupa sorozatának „rangosabb“ csoportjában. Az sem vigasztaló, hogy a DK védő Egyesült Államok csapata ugyancsak az első fordulóban el­búcsúzott, Buenos Airesben ka­pott ki Argentína együttesétől, te­hát a folytatásban idén minden­képpen világnagyságok hiányoz­nak majd a Davis Kupa küzdő felei közül. VAN MEGOLDÁS Mindez eléggé tanulságos kel­lene, hogy legyen a Davis Kupa rendezői számára. Több mindent kellene mihamar tisztázni. Először is azt, hogy a teniszsportban elég­gé ismertek az erőviszonyok, s így nem művészet a kiemelést elvé­gezni, irányított sorsolást alkal­mazni. A további feladat, kijelölni, milyen pályák lehetnek kizárólag alkalmasak a DK-találkozók lebo­nyolítására. Nem is olyan régen még csak salak- vagy füvespálya lehetett a színtér, s ehhez kellene a jövőben is ragaszkodni. Hogy a találkozó fedettpályás, vagy sza­badtéri, legyen-e, az már nem is elsőrendű kérdés. A franciák pél­dául a legutóbbi DK döntő színhe­lyéül azt a fedett sportcsarnokot jelölték ki, amely 1968-ban a téli olimpia egyik színtere volt és ab­ban salakpályát biztosítottak ab­ban a hiszemben, hogy azon játé­kosaik „otthonosabban“ mozog­nak, s kiegyenlítik a tudásbeli hát­rányt, amely egyébként az ellen­féllel szemben egyébként mutat­kozott. Roppant fontos nemcsak a döntőbíró, hanem a vonalbírák semleges volta is. Egyedül a sa­lakpályán lehet teljesen biztosan megállapítani, hol ér talajt a labda, különben a hazai vonalbírák néha araszos különbségeket sem akar­nak észre venni, természetesen a vendégek kárára. Tévedni emberi dolog, még olyan ügyben is, mint amilyen a te­nisz világában a Davis Kupa, illet­ve annak lebonyolítási mikéntje. A világ egyik legnépszerűbb sport­ja megérdemli, hogy a küzdelmei csúcsát jelentő sorozat a lehető legsportszerűbb körülmények kö­zött kerüljön lebonyolításra. Való­sabb föltételek és még körültekin­tőbb, illetve céltudatosabb felké­szüléssel a csehszlovák színek képviselői a Davis Kupában ismét egészen előkelő szerepet játsz­hatnának. ZALA JÓZSEF Egyedülálló úszóváltó Tavaly nagy feltűnést keltett, amikor egy kis csehországi város, Vysoké Mýto úszóegyesülete kü­lönös versenyt hirdetett; 1000x100 m-es váltót. Ez annyit jelent, hogy nem kevesebb mint 1000 úszót toboroztak a rajtra és távolról sem csak azokat, akik versenyszerűen hódolnak e „vizes“ sportágnak. Az elért idő, 31:16,43,6 óra termé­szetesen új országos csúcsnak számított, hiszen addig még sehol sem próbálkoztak hasonló, több száz embert megmozgató rendez­vénnyel1! Nem valószínű, hogy hosszú életű lesz a rekord, mivel április­ban ismét sor kerül a versenyre. Ezúttal azonban lényegesen bővül a résztvevők száma. A Cseh Úszószövetség felhívására 16 vá­ros úszói jelentkeztek többek kö­zött Prágából, Brnóból, Plzenből, és České Budéjovicéből, sőt az utóbb említett város két váltót is indít, így összesen 17 résztvevő csapata lesz a szokatlan távolsági erőpróbának. A versenyre április utolsó szombatján kerül sor, és a 17 váltó egyidőben rajtol - ter­mészetesen saját medencéjében. Egyszerű matematikával könnyen kiszámítható, hogy nem kevesebb mint 17 ezer résztvevője lesz e „mammut“ úszóversenynek. Természetesen nem a rekordidő elérése az elsődleges, hanem az, hogy sikerült olyan vonzó ver­senyzési lehetőséget biztosítani, mely egyidőben képes több ezer embert - fiatalt, időset egyaránt - mozgósítani. Kár, hogy e egyedülálló kezde­ményezés eddig Szlovákiában még nem talált visszhangra. Pe­dig, amint az említett példa is bizonyítja, leleményes, körültekintő rendezéssel időről időre ilyen nagyméretű akciókkal is lehet és kell újabb híveket toborozni a tö­megsportnak. És talán tehetség­kutató alkalomnak sem lenne rossz a távolsági verseny. Minden­esetre - tekintetbe véve a szlo­vákiai úszósport jelenlegi helyze­tét - nem ártana kissé felpezsdíte­ni a hazai medencék „állóvize­it“. (-tics) m Ilyen helyzet ritkán adódott a Ciprus-Csehszlovákia labdarugó Európa-bajnoki selejtező-mérkőzésen. Az egyébként nagy küzdőkedvű és átütőerejű Čermák (balról) csak nézi, hogyan fejeli vissza kapusának a labdát a hazaiak hátvédje. Petržela pedig jobboldalt nem azt figyeli, hogy a kapus szinte vert helyzetben van, vagyis lehetne mihez kezdeni, hanem egykedvűen szemléli a jelenetet. ČSTK fölv. Mi újság Dél-Amerikában? Természetesen futballügyben! Mert ha az ember hall valamit a dél­amerikai labdarúgásról, rögtön felkapja a fejét. Ugyanis ezek a labda­zsonglőrök mindig meglepik valamivel a kíváncsi európai szurkolót. És a tengerentúliak nélkül kevésbé lennének attraktívak a világversenyek. Nézzünk most két országot, Argentínát és Uruguayi. BETONOZNI FOGNAK? Csak idő kérdése volt, hogy a balsikerű spanyolországi VB-szereplés után mikor válik meg az argentin válo­gatottól Luis Cesar Menotti, aki 1978-ban a világbajnoki címhez vezette csapatát. A szövetség ne­hezen egyezett meg az utódot illetően. Végül is Menotti Európá­ba jött, a CF Barcelona edzője lett, s helyette Carlos Salvador Bilardo vette át az argentin válogatott irá­nyítását. Ez azt is jelenti, hogy az őrségváltással játékfelfogásbeli változások is történnek majd a nemzeti tizenegy futballozá- sában. Bilardo mögött hosszú pályafu­tás áll. 1968-ban hátvédet játszott az Estudiantes együttesében, amely a Manchester United elle­nében, csaknem botrányba fulladt mérkőzésen megnyerte az ún. Vi­lág Kupát. Klubcsapata kemény, defenzív labdarúgást játszott (most is azt játszik), „fűszerezve“ azt sok tisztátalan belemenéssel és ellenszenves lestaktikával. Az Estudiantes egyik trófeát a másik után nyerte, mígnem egy fiatal edző vezette csapatát, a Huraca- na Buenos Aires útját nem állta - az egész ország nagy örömére. A fiatal edzőt Cesar Luis Menotti- nak hívták: csapata totális táma­dójátékkal szétzilálta az Estudian­tes védelmét és Argentína bajno­ka lett. A későbbi tények már köz­ismertek: az argentin válogatott Menotti vezetésével támadó stí­lusban futballozva öt évvel ezelőtt világbajnok lett, de a tavalyi VB-n az elöregedett gárda nem tudott eredményes lenni. Csak csoport­jából jutott tovább. Bilardo nincs könnyű helyzet­ben. Az argentin szövetség a spa­nyolországi VB után feloldotta a külföldre szerződés tilalmát, így Ardiles, Villa, Bertoni és Kempes után újabb válogatott labdarúgók távoztak külföldre: Maradona Diaz, Passarella, Barbas, Hernan­dez és mások Ráadásul az élvo­nalbeli argentin futballt elöregedett játékosok képviselik. Az elmúlt bajnokságban a veteránok, a volt válogatottak tűntek ki (Bianchi, Sabella, Babington, Brindisi, San- tamaria, Trossero, Gatti, Alfonso, Field, Tarantini), pedig mindnyá­jan már jóval harmincon felüliek, de csapatuk számára pótolhatat­lanok. Ebből a helyzetből kifolyólag utazott Bilardo Európába, hogy beszélgessen a válogatottakkal, jövőjükről, esetleges szerepelteté­sükről az új csapatban. Barcelo­nában találkozott Menottival és el­sősorban Maradonával, aki ígére­tet tett: a válogatott rendelkezésé­re áll. Más kérdés, hogy mit szól majd mindehhez a dúsgazdag CF Barcelona. Maradonának állítólag kötetlen szerepkört szán az új szövetségi kapitány. Fantáziadús játékával az együttes szellemi vezére lesz, összefogja a kollektívát és lövi majd a gólokat. A többieknek a vé­dekezéssel kell törődniük. Bilardo már hallatta is hangját: ,,Csodá­lom Enzo Bearzotot! Az én Argen­tínám hasonló labdarúgást fog produkálni, mint Olaszország...“ No, nem tudjuk, mit szólnak majd ehhez a tengerentúli szurkolók... ZŰRZAVAR URUGUAYBAN. A kétszeres világbajnok (1934, 1950) hazájában gondokkal küsz­ködik a labdarúgás. A válogatott nem volt ott a legutóbbi két VB-n, az országnak nagy az eladósodá­sa, sok a munkanélküli. A legte­hetségesebb uruguayi futballisták külföldre mennek pénzt keresni, a klubok anyagi nehézségekkel küszködnek, a mérkőzések láto­gatottsága a minimumra csökkent. Ezért számít meglepetésnek, hogy a Peňarol Montevideo a Dél- Amerika Kupa megnyerése után az Interkontinentális Kupában is győzedelmeskedett a BEK-védő Aston Villa ellen! Pedig a többi között három brazil klubcsapatot is le kellett győznie (Gremio Sao Paulo, Flamengo), amíg kiállhatott a chilei Cobereola elleni döntőre. A Peňarol Dél-Amerika egyik legrégibb és legsikeresebb klubja, ám 1970-től - amióta stagnál az uruguayi labdarúgás - tulajdon­képpen eltűnt a nemzetközi po­rondról. A csapat újabb dicső korszaka tavaly kezdődött, amikor visszakerült Montevideóba az Eu­rópát is megjárt híres góllövő, Mo­rena. A klub elnöke óriási össze­gért szerezte meg a spanyol Va­lenciától. Egész kontinensünk csodálkozott, a szakemberek pe­dig törték a fejüket: honnét szerez­tek annyi pénzt a dél-amerikaiak. A klub elnöksége meg is adta a feleletet: a csapat felét szélnek eresztették, a minimumra csök­kentették a klub fizetett munkatár­sait. Morena jó vásárnak bizonyult. Nemcsak hogy rögtön lőni kezdte a gólokat, hanem új edzőről is gondoskodott. Javaslatára szer­ződtették a 67 esztendős Hugo Bagnulót, aki korábban a váloga­tottat is irányította. Klasszikus mó­don átalakította a csapatot: meg­bízható kapus, kemény és komp­romisszumot nem ismerő hátvé­dek, futó középpályások, agilis és intelligens csatárok. Az eredmény nem is váratott sokáig magára: a Peňarol megnyerte a Világ Kupát! De nem minden arany, ami fénylik! A klub nem tud kilábalni az adósságokból. A Valencia kijelen­tette: csak elenyésző összeget fi­zettek Morenáért, követeli tehát a nem kis maradékot. Elégedetle­nek a Peňarol játékosai is: még nem kapták meg a Világ Kupa győzelemért beígért prémiumot. Sztrájkkal fenyegetőznek. Jelent­kezett követeléseivel a brazil Por­to Allegre is, amely átengedte az uruguayiaknak Jairt Eddig a Pe­ňarol csak köszönéssel „fizetett“. Minden jel arra vall, hogy a Pe­ňarol az új idényt teljesen más csapattal kezdi. El kell adni a „gazdagokat“ és venni helyet­tük „olcsóbbakat“. Csak így jöhet néhány (millió) peso a konyhára. Hogy azt tovább adják a türelmet­len hitelezőknek (T.V.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom