Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-05 / 79. szám, kedd

A Szovjetunió számára elfogadhatatlan az amerikai „közbülső11 megoldás (Folytatás az 1. oldalról) Ez határozott és merész lépés. A Szovjetunió kötelezi magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, míg a többi nukleá­ris hatalom e tekintetben az ujját sem mozdítja. Nyugaton erről nem szívesen beszélnek és ez nagy kár. A második javaslat az, hogy a Szovjetunió, barátai és a Varsói Szerződésen belüli szövetségesei a Politikai Tanácskozó Testület ülésén a NATO-országoknak egyezmény megkötését javasol­ták. Hogy miről? Arról, hogy ne használjanak atomfegyvereket, ne használjanak hagyományos fegy­vereket. Vagyis a NATO és a Var­sói Szerződés államai közti kap­csolatokban egyáltalában ne al­kalmazzák az erőt. Hogyan reagálnak erre a javas­latra az Észak-atlanti Tömb orszá­gai? Többnyire olyan formán, hogy tanulmányozzák ezt a javas­latot. Viszont sok idő eltelt már, és még mindig csak tanulmányozzák. Nemrégen az NSZK-ban jár­tam. Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter úgyszintén kije­lentették, hogy ezt a javaslatot tanulmányozzák. Más országok kormányai is ezt mondják. Kissé eltérően reagálnak az amerikai vezető képviselők. Noha hivatalo­san nem adnak végérvényes el­(Folytatás az 1. oldalról) keket. 1969 szeptemberében a CSKP KB tagja, a szövetségi miniszterelnök-helyettes és terve­zésügyi miniszter lett. A következő év januárjában megválasztották a CSKP KB Elnöksége póttagjává, majd 1975 júliusában tagjává. A CSSZSZK Szövetségi Gyűlése Népi Kamarájának képviselője volt 1971-től. Az 1971-1981-es idő­szakban betöltötte az Állami Terv­hivatal elnökének tisztjét. Václav Hűla elvtársnak nagy ér­demei vannak a csehszlovák nép­gazdaság fellendülésében és a fejlett szocialista társadalom építésében. Tudását és tapaszta­latait gazdaságunk irányításának, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságunk, szövetségünk és sokoldalú együttműködésünk el­mélyítésének szolgálatába állítot­ta. Eveken át elnöke volt a cseh- szlovák-szovjet gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműkö­dési kormányközi bizottság cseh­szlovák tagozatának, valamint a CSSZSZK és az NDK közti gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködési közös bizottság­nak. Következetesen és fáradha­tatlanul érvényesítette az interna­cionalizmus eszméit. Munkatársai becsülték mint szerény és képzett vezető párt- és állami funkcionáriust, aki érzéke­nyen viszonyult és figyelmes volt az emberekhez, igényes volt ön­magával szemben és megfontol­tan valósította meg a párt politi­káját. A párt- és az állami tisztségek­ben évtizedeken át kifejtett céltu­datos és áldozatos politikai mun­kájáért, jelentős hozzájárulásáért a szocialista társadalom építésé­hez Václav Hűla elvtársat kitüntet­ték a Köztársasági Érdemrenddel, a Győzelmes Február Érdemrend­del és további magas csehszlovák és külföldi kitüntetésekkel. Václav Hűla elvtárs. az értékes ember, az erejét és képességeit a munkásosztály javának, a szo­cialista haza fejlődésének, a cseh­szlovák nép boldogságának és jó­létének szolgálatába állító példás kommunista emlékét népünk örök időkre megőrzi. Tiszteljük az általa elvégzett munkát és emlékét! xxx Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke le­vélben fejezte ki részvétét Dag­mar Hűlovának és a családnak Václav Hűla elvtárs elhunytéval kapcsolatban. Kifejezi benne mély megrendülését férjének, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a szövet­utasító választ, kerülik a válasz­adást. Úgy hisszük, taktikai okok­ból. Különféle megjegyzésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Washingtonnak ez a javaslat nem tetszik. Sajnálatos, ha ez így van. Remélni szeretnénk, hogy a Varsói Szerződés országainak ez a javaslata megértésre talál. Amennyiben valaki bármiféle kér­dést akar nekünk feltenni, készek vagyunk találkozni vele és a kér­déseket közösen megvitatni. Szó eshet valamiféle kiegészítő javas­latokról is. Ezeket is hajlandóak vagyunk közösen megítélni.- Le­het, hogy legalább néhányat közü­lük elfogadunk. Előfordulhat, hogy valaki javasolni fogja néhány, a felek kötelezettségeivel kapcso­latos megfogalmazás tökéletesíté­sét. Ezzel kapcsolatban is készek vagyunk a véleménycserére. A véleménycsere végül is arra vezethet, hogy a megegyezés ér­dekében megtaláljuk a közös ne­vezőt. Felszólítjuk a kormányokat és természetesen a népeket is, ve­gyék komolyan fontolóra a szóban forgó javaslatot, amely kifejezi a szocialista államok népeinek akaratát. Hisszük, hogy ez a ja­vaslat is arany betűkkel fog szere­pelni a nemzetközi kapcsolatok történetében. sági miniszterelnök-helyettesnek, a Szövetségi Gyűlés képviselőjé­nek, az áldozatkész párt*- és köz­életi funkcionáriusnak, annak az embernek elhunyta fölött, aki a Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság fejlődése érdeké­ben kifejtett munkásságában so­hasem kímélte erejét. Václav Hűla elvtárs elhunytéval kapcsolatban feleségének levél­ben fejezte ki részvétét Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK miniszter- elnöke és Alois Indra, a Szövet­ségi Gyűlés elnöke is. xxx Václav Hűla elvtárs temetésé­nek megrendezésére bizottságot hoztak létre az alábbi összetétel­ben: Gustáv Husák, Ľubomír Štrougal, Alois Indra, Miloš Ja- keš, Josef Korčák, Mikuláš Be­nő és Jindrich Poledník. A búcsúszertartást 1983. április 8-án, pénteken 14,30 órakor tart­ják Prágában, a Szövetségi Gyű­lés épületében. Ugyanezen a napon 12 órától a Szövetségi Gyűlés épületében a ravatalnál adózhatnak tisztelet­tel az elhunyt emlékének. A CSKP KB, a CSSZSZK Szö­vetségi Gyűlése, valamint a kor­mányelnökség prágai épületében, illetve Bratislavában az SZSZK kormányépületében április 7-én, csütörtökön, 14 órától 18 óráig, április 8-án pénteken, 8 órától 12 óráig lesznek kitéve a részvétnyil­vánítási ívek. Orvosi jelentés Václav Hula elhunytéról Václav Hűla elvtárs 1983. ápri­lis 1-én 9.35 órakor hunyt el hosz- szabb betegség után. A halál köz­vetlen oka a szívműködés hirtelen leállása volt. Dr. Pavel Pudlák kandidátus, egyetemi tanár, a prágai Állami Szanatórium igazgatója Szovjet részvéttávirat (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa táviratot küldött a CSKP Központi Bizottságának és a CSSZSZK kormányának, amelyben mély részvétét fejezi ki afölött, hogy elhunyt Václav Hűla, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnök-he- lyettese. A táviratban őszinte rész­vétet nyilvánítanak egyben az el­hunyt családjának is. Foglalkozni szeretnék az euró­pai atomfegyverzet kérdéseivel is, összefüggésben a szovjet-ameri­kai tárgyalásokkal. Hogyan látjuk a közeli kilátásokat, miképp jelle­mezzük e tekintetben az adott helyzetet? Elsősorban hangsú­lyozni szeretnénk: helytelen az a washingtoni állítás, hogy Genfben általában komoly tanácskozás fo­lyik. Eszerint nem történik ott sem­mi borzalmas dolog, csak nyomást gyakorolnak a Szovjetunióra, ke­ményebb álláspontra helyezked­nek, hogy azután minden simán menjen. Mi több, úgy mondják: minél jobban falhoz szorítjuk a Szovjetuniót, annál nagyobb a megegyezés reménye. Ez az irányvonal kifejezésre jut a tárgya­lóasztalra kerülő konkrét javasla­tokban. A washingtoni nyilatkozatok fé­nyeiben sok minden nem felel meg az igazságnak, sok a hazug­ság, sok a túlzás és a torzítás. Ennél a kérdésnél meg . kell áll­nunk. Elsősorban annál az állítás­nál, amelyet a legpontosabban az amerikai elnök legutóbbi nyilatko­zatai fogalmaztak meg, miszerint a közepes hatótávolságú rakéták ügyében tett javaslatai , utat törnek a megegyezésnek, a békének. Ez az állítás nem felel meg a valóság­nak, ez az út nem vezet a béké­hez, ez nem a megegyezés útja. Mindenki tudja, hogy az elnök fi­gyelmen kívül hagy olyan fontos komponenseket, amilyen például a légierő, a nukleáris fegyvereket célba juttató repülőgépek. Az em­berek számára mindegy, mi öli meg őket: rakétával vagy repülő­géppel célba juttatott atomtöltet. Hogyan zárható ki az ilyen kompo­nens? A küldöttségek Genfben megkí­sérelték ennek a kérdésnek az áttekintését. Ismertették állás­pontjaikat, azonban semmilyen eredményre nem jutottak. Miért? Azért, mert az amerikai képviselők olyan utasítást kaptak, hogy eb­ben a kérdésben ne állapodjanak meg. Mondok egy példát. Létez­nek olyan közepes hatósugarú re­pülőgépek, amelyek nemcsak a nukleáris fegyver szállítására képesek, hanem katonai és békés célokra is alkalmazhatók. Ezért ezeket állítólag nem lehet a nukleá­ris fegyverhordozókhoz számíta­ni. Ez ugyanaz, mintha valaki a leg­erősebb, legszörnyűbb földi indí­tóállású ballisztikus rekétáról kije­lentené: hordozhat ugyan nukleá­ris töltetet, de a meteorológiában is alkalmazható, ezért ezt se so­roljuk a nukleáris fegyverhordozók közé. Ugye, hogy ez abszurd dolog lenne? Mégis, lényegében hasonló álláspontra helyezkedtek az USA kormányának nézetét tol­mácsoló hivatalos képviselők Az USA repülögép-anyahajók- kal és az ezeken elhelyezett légi- erővel"rendelkezik. A jól ismert ada­tok szerint legkevesebb hat ameri­kai repülőgép-anyahajó tartózko­dik európai vizeken a Földközi­tenger térségében vagy pedig Eu­rópa közelében, közvetlenül azon határvonal mögött, amely elvá­lasztja az európai és a nem euró­pai vizeket. Ezt a csekély távolsá­got néhány perc alatt meg tudják tenni. Minden repülőgép-anyaha­jón hozzávetőleg negyven nukleá­ris fegyverrel felszerelt repülőgép van. Behunyhatjuk-e tehát mi a Szovjetunióban a szemünket és megtehetjük-e, hogy a repülőgép- anyahajókon elhelyezett légierőt ne vegyük számításba? Ez is ab­szurd lenne. Nem komoly maga­tartás ez attól a kormánytól, amely azt követeli, hogy mindezt ne ve­gyük figyelembe. Ezért egyetlen olyan javaslat sem nevezhető be­csületesnek, amely kizárja az egész légierőt - a nukleáris fegy­verhordozóknak ezt a szörnyű ele­mét. Ilyen alapon nem lehet meg­állapodásra törekedni. És még egy fontos dolog, amiről tudnunk kell ahhoz, hogy elkerüljük a téve­déseket. Sok nyilatkozat hangzott már el a konkrét helyzet ismerete nélkül! Nagy-Britannia és Francia- ország is rendelkezik nukleáris eszközökkel - atomrakétákkal. A Szovjetunió arra törekszik, hogy a tárgyalások során ezeket is ve­gyék figyelembe. Nem lehet úgy tenni, mintha ezek nem léteznének, s nem lehet csupán az amerikai eszközökről folytatni párbeszédet. Hiszen ezek a rakéták a NATO közös erőinek részét képezik. Nyi­latkozatok százai, de úgy is mond­hatnánk, hogy a legünnepélye­sebb nyilatkozatok ezreiben mondták már ki: Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris ereje a NATO elválaszthatatlan részét képezi. Most pedig azt kívánják tőlünk, kössünk olyan megállapo­dást, amely ezt az atomeröt nem veszi tekintetbe. Ez nem tisztes­séges javaslat. Képzeljék csak el, hogy szörnyű tragédia történik: ki­lőnek egy nukleáris robbanófejjel ellátott brit rakétát, s még a felirata is igazolná, hogy valóban Nagy- Britannia rakétájáról van szó. De ettől a fegyvertől az emberek ugyanúgy elpusztulnak, mint bár­mely más rakétától. Ugyanez vo­natkozik a francia rakétákra is, hiába lenne rajtuk a címke: „Fran­ciaországhoz tartozom, engem ne számoljanak“. Ezért kell ezeket az eszközöket is beszámítani. Ez az egyetlen helyes hozzáállás politi­kai, katonai-stratégiai, tudomá­nyos és technikai szempontból is. Úgy tűnik fel, hogy ez a napnál is világosabb, az USA álláspontja azonban - az amerikai elnök leg­utóbbi kijelentései szerint - mind­eddig nem változott. A már említett nyilatkozatokban szintén egyértelműen megfogal­mazták a követelést: az európai rakéták számának csökkentéséről beszélve nem elég korlátozni és felszámolni ezeket a rakétákat csak Európában. Szerintük a szó­ban forgó rakétákat Ázsiában is fel kell számolni. El kell mondani, hogy ez, csakis ez teszi lehetet­lenné a megállapodást. Milyen alapon vonják be ide Ázsiát? Le­het arról szó - és erről Jurij Andro­pov is beszélt, amikor előterjesz­tette az ide vonatkozó jól ismert javaslatot - hogy Európából a ra­kéták egy részét visszavonjuk Ázsiába, ha sikerülne megállapo­dást elérni. Ez a mi dolgunk, ez a mi jogunk. Hajlandók vagyunk rakétákat ott telepíteni, ahonnan nem érhetik el Nyugat-Európát. Erről a tárgyalások folyamán is beszéltünk, tud róla az amerikai kormány is. Szerintük azonban ez nem elég. Az amerikai kormány és személyesen az elnök álláspontja szerint e rakétákat meg kell sem­misíteni. Ez a követelmény már önmagában is kizárja a megálla­podás lehetőségét. E rakéták az európai országok­ra nézve nem jelentenek veszélyt. A Szovjetuniónak biztonsága megvé­déséhez van rájuk szüksége. Hi­szen ismert tény, hogy a Szovjet­uniót az amerikai katonai támasz­pontok milyen hálózata veszi kö­rül. Japán és környező vizei tele vannak nukleáris fegyverekkel és hordozóikkal. Okinava szigetén nagy mennyiségű atomfegyvert állomásoztatnak. Dél-Korea egy hatalmas támaszpont, pontosab­ban fogalmazva az atomfegyver­támaszpontok egész komplexu­ma. Az Indiai-óceán, főleg a Diego Garcia támaszpont szintén tele van atomfegyverrel, amelyek elér­hetik a Szovjetuniót. A Perzsa­öböl és a hozzátartozó vizek úgy­szintén. Emellett vegyék figyelem­be, hogy közepes hatótávolságú fegyverekről van szó, s mind­egyikük eléri a szovjet területet. Hangsúlyozni kell, hogy e fegyve­rek hatótávolsága kiterjed egész Szibériára, a Szovjetunió egész ázsiai részére, sót eléri a legésza­kibb pontot is: a Tajmir-félszigetet. Pedig csak közép-hatótávolságú fegyverekről van szó. Nem gondo­lok most azokra az amerikai stra­tégiai fegyverekre, melyeket az ál­talam nem említett térségekben helyeztek el. A stratégiai fegyve­rek más megállapodás, egy előze­tes megállapodás alá esnek, ameddig ez érvényben van. A fe­lek megegyeztek, hogy meghosz- szabbítják ennek a megállapodás­nak az érvényét. Tehát csupán a közepes hatótávolságú fegyve­rekről van most szó, amelyek elér­hetik a Szovjetunió egész ázsiai területét. Nincs a Szovjetuniónak joga arra, hogy biztonsága érde­kében olyan eszközökkel rendel­kezzék, amelyek ezek ellen a fegyverek ellen védelmet nyúj­tanak? Minderről a Nyugaton nem be­szélnek nyíltan, nem mondják meg a népnek az igazat. A genfi tárgyalásokon eddig kö­vetett amerikai irányvonal nem szolgálja a közeledést. Azt a célt szolgálja, hogy minél inkább eltá­volodjunk a megállapodástól, hogy bonyolítsák a helyzetet, fo­kozzák a lázas fegyverkezést, hogy romoljanak kapcsolataik a Szovjetunióval. Washingtonban, mindenekelőtt a kormány képvise­lői azt állítják, hogy az Egyesült Államokban az atomfegyverek be­fagyasztásáért küzdő mozgalmat a Szovjetunió ösztönzi és e moz­galmat a Szovjetunióból irányítják. Az ilyen kijelentések alaptalanok. Kizárólag amerikai mozgalomról, spontán mozgalomról van szó, melynek alapja az az óhaj, hogy találják meg a Szovjetunióval a közös nyelvet, hogy fellépjenek a háborús, militarista erők ellen. A Szovjetuniónak nincs ehhez semmi köze, számunkra ez a mozgalom csak szimpatikus le­het, mivel mi a háború elhárításá­ra, a megállapodás elérésére tö­rekszünk. Sem a mozgalmat, sem pedig bennünket nem lehet azzal vádolni, hogy létezne valamilyen egységes centrum. Befejezésül elmondhatjuk, hogy az amerikai elnök által elő­terjesztett úgynevezett „közbülső“ megoldás számunkra a követke­zők miatt elfogadhatatlan: Először: nem veszi figyelembe a brit és a francia közepes hatótá­volságú nukleáris eszközöket, be­leszámítva a 162 rakétát. Másodszor: Nem veszi figye­lembe a több száz amerikai repü­lőgépet, melyek nukleáris fegyvert hordoznak és Nyugat-Európában, vagy repülógép-anyahajókon állo­másoznak. Harmadszor: A Szovjetunió ázsiai területén telepített közepes hatótávolságú rakéták felszámolá­sára is sor kerülne, habár semmi közük Európához. Jelenleg a NATO Európában a közepes hatótávolságú rakéták nukleáris robbanófejeinek számá­ban 50 százalékos fölénnyel ren­delkezik, ha azonban megvalósul­na az amerikai elnök „közbülső“ megoldása akkor a NATO-nak 150 százalékkal több robbanófeje lenne, mint a Szovjetuniónak. Tömören ez a mi véleményünk az amerikai kormány „közbülső“ megoldásáról. Abban sem kétel­kedünk. Wáshingtonban számol­tak azzal, hogy mi így fogunk rea­gálni. Mielőtt nyilatkozatomat befe­jezném, a jelenlevőket még két dologra szeretném figyelmeztetni. Mindenki vésse jól az emlékezeté­be, hogy a mi közepes hatótávol­ságú európai fegyvereink nem ér­hetik el az Egyesült Államok terü­letét, viszont minden amerikai ra­kéta, amelyet Európában telepíte­nek, elérheti a Szovjetunió terüle­tét. Ez földrajzi tény. S kinek van ebből előnye? Természetesen az Egyesült Államoknak; a Szovjet­uniónak csupán hátrányára van. Mégsem követeljük ennek a kom­penzálását, nem vonjuk be e kér­dést a tárgyalásokba, habár meg­tehetnénk; ha pontosan meg akarnánk szabni az egyensúlyt. Másodszor pedig a Nyugat-Euró- pából indított amerikai rakéta hat­szor rövidebb idő alatt éri el a Szovjetunió területét, mint a Szovjetunió területéről indított rakéta az Egyesült Államok terüle­tét. Ennek a ténynek a kompenzá­lását is követelhetné a Szovjet­unió, ha pontosan fel akarná állíta­ni az egyenlőség elve megőrzésé­nek egyenletét. Mi azonban ettől a ténytől is eltekintünk. Azért, hogy könnyebbé tegyük a megál­lapodáshoz vezető utat. Másrészt pedig tekintettel vagyunk arra is, hogy egy szerződés megkötése után további lépésekre, radikális csökkentésre kerülne sor, s végső soron - hiszen ki tudhatja - talán a rakétafegyverek teljes felszámo­lására is. xxx Andrej Gromiko a nyilatkozat előterjesztése után válaszolt a je­lenlevő újságírók kérdéseire. Az elhangzott kérdéseket és válaszo­kat lapunk holnapi számában is­mertetjük. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ELKÖTELEZETT ÉPÍTŐJE VOLT ÚJ szú 2 * 1983. IV. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom