Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-23 / 95. szám, szombat
/WflBBÄť. Egy hét a nagyvilágban Április 16. - április 22. Szombat: . • Helmut Kohl, az NSZK kancellárja befejezte washingtoni látogatását - Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter fogadta a három indokínai ország külügyminisztereit - Berlinben befejeződött a nemzetközi Marx-konferencia Vasárnap: George Shultz amerikai külügyminiszter kormány- küldöttség élén Mexikóba érkezett Hétfő: Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja megkezdte bonni tárgyalásait - Bombamerényletet hajtottak végre a bejrúti amerikai nagykövetség ellen Kedd: Madridban felújították az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó találkozót - Jasszer Arafat Prágából Budapestre érkezett Szerda: Ülést tartott a szovjet minisztertanács - Felbocsátották a Szojuz-T-8 űrhajót Csütörtök: Tuniszban megkezdődött a PFSZ végrehajtó bizottságának ülése Péntek: Elhalasztották az amerikai képviselőház szavazását a nukleáris fegyverek befagyasztását javasló határozatról - Claude Cheysson francia külügyminiszter befejezte romániai látogatását és Belgrádba utazott 8. szakasz Madridban Háromhetes szünet után a 35 ország képviselői Madridban ismét tárgyalóasztalhoz ültek, hogy tanácskozzanak Európa biztonságáról és a kontinens országai közti együttműködésről, pontosabban a részt vevő országok e kérdésekkel kapcsolatos nézeteit tükröző, lehetőleg kompromisszumos záródokumentumról. A vita az el nem kötelezett és semleges országok március közepén előterjesztett dokumentum-javaslatáról folyik, amelyet mind a szocialista, mind a nyugati országok megfelelő tárgyalási alapnak tekintenek. Éppen ezért meglehetősen derülátó hangulatban kezdődtek meg a tárgyalások, s ez az óvatos optimizmus mindaddig uralkodó volt, amíg nem vált ismertté az amerikai álláspont. Erről ugyanis kiderült, hogy sokkal keményebb, mint ahogy azt várták. Max Kampel- man, az amerikai küldöttség vezetője ismét az# emberi jogokkal állt elő, s újfent a Szovjetuniótól követel „gesztusokat“. A NATO-tagországok az előző héten egyeztették álláspontjukat, valódi egység azonban - a jelek szerint - mégsem született. Kiszivárgott hírek szerint más NATO- tagállamok is az USA példáját akarják követni mesterséges ellentétek szításával, megint mások realisztikusabb hangot ütnek meg, valóban szeretnék, ha a tanácskozás eredményesen befejeződne. Hangoztatták azt a véleményüket, hogy erre van reális lehetőség még ebben a hónapban. A szocialista országoknak hasonló a véleményük, pedig egyes kérdésekben az ő álláspontjuk is eltér a már említett záródokumen- tum-javaslattól. Közben felmerült még egy kérdés, amely megoszthatja a jelenlevő országokat - s közvetve elodázhatja a záró- dokumentum elfogadását is. Ez a kérdés a következő találkozó színhelye. A szocialista országok Bukarestet javasolják, a nyugatiak fellegvárukat, Brüsszelt, a semleges országok javaslata pedig Bécs. Kohl washingtoni útja A nyugatnémet kancellár első washingtoni útja kicsit másképp alakult, mint ahogyan azt Bonnban és Washingtonban is remélték. Tárgyalásainak három fő témája volt: a biztonságpolitika, a madridi találkozó és a közelgő tőkés csúcs előkészítése.. A megbeszélések után Reagan és Kohl egyaránt hangsúlyozta a nézetazonosság fennállását, de a későbbi nyilatkozatokból és a nyugati sajtó kommentárjaiból kitűnt, hogy ez nem volt egyértelmű. Kohl a biztonságpolitika kérdéseiben behódolt Washingtonnak. a genfi tárgyalásokon ő is a Szovjetuniótól követelt engedményeket, támogatta az ún. közbülső megoldás amerikai tervét, és a leszerelési tárgyalások eredménytelensége esetére a rakéták telepítését Nyugat-Európában. Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Kohl nem képviselte minden tekintetben a nyugatnémet érdekeket ebben az ügyben. A madridi találkozót illetően már nem mutatkozott ilyen nézetazonosság, mivel Kohl a semlegesek dokumentumtervezetét a találkozó befejezéséhez és az európai leszerelési konferencia összehívásához reális alapnak tekinti. Az USA ezzel szemben nem hajlandó előre lépni, továbbra is az emberi jogokat akarja körüljárni - természetesen saját, nagyon sajátságos szemszögéből. Ami a williamsburgi csúcstalálkozó előkészítését illeti, az amerikai fél állítólag ígéretet tett, hogy ez - a tavalyi versailles-i találkozóval ellentétben - nemcsak a terméketlen vitákra ad majd lehetőséget, de valós problémák is terítékre kerülnek. Újfent a kelet-nyugati kereskedelem volt az, amely a legtöbb nézetkülönbséget hozta felszínre az NSZK és az USA között. Bonn változatlanul ragaszkodik ezekhez a kapcsolatokhoz, egyrészt cseppet sem rózsás gazdasági helyzete és a növekvő munkanélküliség, másrészt e kapcsolatok számottevő stabilizáló szerepe miatt. így aztán Washington kénytelen volt tudomásul venni, hogy az új bonni vezetés sem hódol be teljes mértékben erőszakos diktátumának. A Szojuz-T-8 startja (Telefoto: ČSTK) A bejrúti bomba Az USA nagykövetsége ellen végrehajtott kamikaze-akció nemcsak az épületet döntötte romba, hanem az amerikaiaknak azt a próbálkozását is, hogy elhitessék: az izraeli-libanoni tárgyalásokon egyenlő arányban védelmezik mindkét fél érdekét. Nagyon kellemetlen volt például Washington számára, hogy be kellett ismernie: egy magasrangú CIA-tiszt is az áldozatok között van. Annál is inkább, mivel bejrúti tartózkodására nem tudtak elfogadható magyarázatot adni. A CIA praktikáit ismerve azonban nem nehéz elképzelni libanoni küldetése célját. Ha valakinek kapóra jött a merénylet, az kizárólag az izraeli vezetés. Azonnal kinyilatkoztatták: a merénylet a libanoni kormány gyengeségének jele, ezért az izraeli csapatok kivonására gondolni sem lehet. Washington természetesen ezúttal sem próbálja fékezni védencét, éppúgy, mint a Szíria elleni háborús készülődés ügyében. Sőt, egyes értesülések szerint az USA már áldását is adta erre az újabb agresszióra. A még mindig Libanonban állomásozó, az arabközi biztonsági erőkhöz tartozó szíriai egységek olyan béka, amelyet Tel Aviv semmiképpen sem bír lenyelni. A drú- zok és keresztények között kiújult összecsapásokért, a dél-libanoni hazafiaknak a megszállók elleni akcióiért Izrael egyaránt a szíriaia- kat okolja, ürügyet ürügyre halmoz, tervszerűen készíti elő a talajt a háborúhoz. Az ismert, véres forgatókönyv szerint ehhez az agresszióhoz is majd ismét az USA szállítja a fegyvereket, s húz arcátlanul politikai és stratégiai hasznot a tragédiából. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Az USA bejrúti nagykövetségének épülete a merénylet után (Telefoto: ČSTK) KIS _______ NYELVŐR Ak ik „megvalósítják“ a megvalósíthatatlant Az újságolvasókban és a rádióhallgatókban bizonyára nemegyszer felmerül a kétség, vajon helyesen használta-e a cikk írója, illetve a rádióriporter a megvalósít és a megvalósul igét? Ugyanis a nem nyelvész olvasók vagy rádióhallgatók is érzik olykor, hogy ezekkel az igékkel alkotott egyik vagy másik szókapcsolatnak a használata nem szerencsés. De amikor mások olyan gyakran „merik“ őket használni, már-már arra gondolnak, hogy talán így tartja helyesnek a megváltozott nyelvhelyességi felfogás, és ezért „valósítanak meg" egyesek annyi mindent, illetve „valósul meg“ sok minden az utóbbi időben. Lássuk hát, mit is jelent az említett két ige: a megvalósít jelentése: (célt, elgondolást, programot, tervet) valóra vált, a meg- valósul-é: valóra válik (az elv, követelés, program, kívánság). Helyes tehát a megvalósít használata az ilyen mondatokban: A földreformot nem minden országban tudták könnyűszerrel megvalósítani; A szocialista közösség államaiban megvalósították Marx világformáló eszméit; A gyárak és az üzemek jelentős százaléka határidő előtt valósította meg az ötéves tervet; A haladó szellemű emberek összefogása megvalósíthatja az ,,örök béke“ évezredek óta áhított eszményét. Ugyancsak helyes a megvalósul használata ezekben a mondatokban: Napjainkban az újítók sok ötletes elgondolása valósul meg; Az összefogás eredményeképpen fokozatosan megvalósultak a munkások követelései; Nem fontos, hogy a gyermekek minden kívánsága megvalósuljon; Az új rend fokozatosan valósult meg. Az említett két ige annyira „divatossá“ vált - különösen a megvalósít és származékai -, hogy sokan terjengős kifejezéseket alkotnak velük: A korszerűsítés befejeztével nyomban megvalósították a nagy teljesítményű gépek üzembe helyezését; Nyilvánvaló, hogy a cselekmény bűntettet valósít meg; Az újítások bevezetését fokozatosan valósították meg; Nem kevésbé fontos az év folyamán két alkalommal megvalósított plenáris ülés: Az előrelátó intézkedés megvalósítása rendkívül fontosnak bizonyult. Ezeket a teljesen fölösleges szerkezeteket kerülni kell. Ha az illetők a megvalósít nélkül fogalmazták volna meg mondanivalójukat, mondataik nemcsak tömörebbek, hanem szebbek is lehettek volna: A korszerűsítés befejeztével nyomban üzembe helyezték a nagy teljesítményű gépeket; Nyilvánvaló, hogy a cselekmény bűntett; Az újításokat fokozatosan vezették be; Nem kevésbé fontos az év folyamán két alkalommal tartott plenáris ülés; Az előrelátó intézkedés rendkívül fontosnak bizonyult. A megvalósul helytelen használatát figyelhetjük meg a következő mondatokban: Az új lakónegyed négy év alatt valósult meg; A kísérlet eredményeinek az értékelése a negyedik negyedévben valósul meg; A szövetkezeti lakások a jóváhagyott terv szerint valósultak meg. Helyesen: az új lakónegyed létrejött, az eredményeket értékelik, a szövetkezeti lakások felépültek. HASÁK VILMOS Este 20 órakor? Egy műsorfüzetben olvasom, hogy színjátszók előadják a Mária főhadnagy című nagyoperettet - este 20 órakor. Újabban meghívókon is találkozunk az időpontnak ilyen, túlzottan pontos- kodó megjelölésével. Nemrég például meghívót kaptam valakinek „szombaton délután 16 órakor tartandó“ ésküvöjére. Ha a 24 órás időszámítás szerint jelöljük meg a napnak valamilyen időpontját, akkor teljesen fölösleges az időadat mellett a napszakot külön feltüntetni, hiszen 20 órakor csakis este lehet, 16 órakor pedig mi más lehetne, mint délután? Tehát vagy azt kellett volna írni, hogy este 8 óra, délután 4 óra, vagy ezt: 20 óra, 16 óra, de kétféle jelölést együtt alkalmazni - szószaporítás! Mint ahogy a vasúti menetrendben is szükségtelen volna külön feltüntetni, hogy a 0,31-kor induló vonat éjjeli vonat, a 14.10-kor induló viszont délutáni. Táviratban remélhetőleg senki sem fogalmazna így: ,,Éjféli 24 órakor érkezem, és holnap este 21 órakor indulok tovább.“ Végül egy iskolai jubileum meghívójára pillantok, ahol többek között ez olvasható: „ 19,30 órakor közös vacsora“. így - tizedes- vesszővel - írva ez nem fél 8-at jelent, hanem 19 egész 30 század órát, azaz 19 óra 18 percet. Az esti fél 8 órának pontos jelzése a 24 órás számítás szerint, ha az óra és a perc szót meg akarjuk takarítani: 19.30. (A közbülső pont után persze éppúgy nem szabad üres betűhelyet hagynunk, mint tizedes törtek írásakor a tizedesvesszö után.) PÁSZTOR EMIL Nyelvművelés - gondolatművelés Egy újságcikk oda lyukad ki, hogy ,,A hagyományos nyelvművelés - sajnos a mai is még ezen a nyomon jár - nem ismerte fel elég határozottan, hogy az igazi nyelvművelés gondolatművelés is“. A szerző nemigen tájékozódott sem régi, sem újabb nyelvművelő irodalmunkról, egyébként óvatosabban ítélt volna. A „hivatásos“ nyelvművelők régen is, ma is törődtek, törődnek a kifejezendő gondolat világosságával, szabatosságával, még ha nem olvashatjuk is írásaikban a „gondolatművelés“ szót. Ha a nyelvművelő a fogalmazásban megkívánja a kifejezésmód, a stílus világosságát, szabatosságát, azzal a gondolat, a gondolkodás világosságát, szabatosságát követeli meg, következésképpen a nyelvművelés valóban „gondolatművelés“ is. Amikor Simonyi Zsigmond, Zolnai Gyula, Balassa József, Kelemen Béla, Nagy J. Béla meg a többiek a kötőszók használatáról, a helyes mondatszerkesztésről beszélnek, akkor a helyes gondolatfűzés- röl szólnak, vagyis a gondolkozást is művelik. Ugyanezt kell mondanunk mai nyelvművelőinkről. Természetesen szóhasználati s egyéb apró kérdésekkel is kell foglalkoznunk, de gyakran még azok is átnyúlnak a „gondolatmüvelésbe“. A jelen sorok írója a fogalmazás kérdéseit taglalva egy helyütt így summáz: „A helyes fogalmazásnak a helyes gondolkodás az alapfeltétele.“ Jó kiegészítője ennek Kodály Zoltán véleménye: „Mondják: tiszta, világos gondolkodás világos stílust szül. De ha valaki nem ura a nyelvnek, hiába gondolkodik világosan, nem tudja kifejezni.“ FERENCZY GÉZA ÚJ SZÚ 4 1983. IV. 23.
