Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-22 / 94. szám, péntek

Utak és kiutak filmművészetünkben A cseh és a szlovák játékfilmek XXI. fesztiváljáról O strava, az észak-morvaor- szági kerület székhelye adott az idén otthont a cseh és szlovák játékfilmek XXI. fesztivál­jának. A résztvevők a barrandovi, a gottwaldovi és a kolibai játék­filmstúdió tavalyi termését - 44 alkotást áttekintve értékelték film- művészetünk helyzetét és meg­vonták a múlt év mérlegét. Elöljá­róban állapítsuk meg: a bemuta­tott filmek színvonala átlagos volt. örvendetes, hogy a legmagasabb díjjal kitüntetett film - Stefan Uher Betonon legeltetett lovak című munkája - a kolibai stúdió műter­meiből került ki, s az alkotás hami­sítatlan atmoszférájával és a mai kelet-szlovákiai falu életének sajá­tos bemutatásával vonta magára a figyelmet. Elnyerte a közönség tetszését a másik szlovák film, Dušan Trančík Fenevadak ketrece című műve is. A cseh alkotások közül véleményünk szerint csak két film vetekedhet az említettek­kel: az Üreszsebúek, Jaroslav So- ukup munkája és a Részleges napfogyatkozás, melyet Jaromil Jireš rendezett. A többi film, bár akadt köztük nemegy figyelemre­méltó is, a termés egészét tekintve nem minősíthető kiegyensúlyozott alkotásnak. A fesztivál egyik fődíját a Beto­non legeltetett lovak című szlovák •film kapta. Jegyezzük meg: Koli- bán már régen nem készült olyan film, mely mind a nézők, mind a kritikusok körében egyértelmű fogadtatásra talált volna. Az alko­tás Milka Zimková elbeszélése alapján készült, a főszerepet is ó játssza; teljesítményéért meg­kapta a legjobb női alakítás díját. A Kelet-Szlovákiában napjainkban játszódó történet központi alakjai hús-vér emberek, akik örülni, szo- morkodni egyaránt tudnak, s akik az egykor elmaradott vidék mai bőségét teljesen magától értető­dőnek tekintik, a múlt mégis vala­hol a lelkűk mélyén szunnyad. Ez az ellentmondás teszi őket vérbő, színes figurákká, nem önmaguk karikatúrái, hanem rendkívül sajá­tos, utánozhatatlan egyéniségek. Ilyen aprólékosan felvázolt mikro- környezetet szlovák filmben még nem láthattunk. Az alkotás egy asszonyról, úgy is mondhatnánk általában a nőkről szól. Azokról, akik hibáztak egyszer életükben és ezért egy életen át fizetniük kell. Kemény és töretlen ez az asszony, körömszakadtáig harcol a boldogságáért. Jobb sorsra ér­demes, s amikor már-már úgy tű­nik, hogy boldogabb holnap kö­szönt rá, minden kezdődik elölről, sorsa szinte megismétlődik, újra­termelődik a leánya életében. Ezt a kálváriát a film úgy mutatja be, hogy ez az élet rendje-módja, az asszonyoknak ez az osztályré­szük; érzelgősség nélkül, humor­ral és megértéssel, művészi igé­nyességgel ábrázolja a történ­teket. E gészen más világba kalau­zolja a nézőt Dušan Tran­čík Fenevadak ketrece című mun­kája. A cselekmény szintén napja­inkban, de Bratislavában, az állat­kertben játszódik, a mű hőse ugyanis állatgondozó. A rendező az élet apró-cseprő dolgait bemu­tatva jellemzi a hőst, a látszólag rendes embert, aki az általa kita­posott úton haladva éli megszo­kott, tisztes napi életét. Ez a nyu­godt, jelentéktelen ember, aki ta­lán a légynek sem tudna ártani, valójában nagyon is önző, kegyet­len, sőt gyáva is, s az adandó alkalommal azonnal kimutatja fo­ga fehérjét. Elég, hogy az útjába kerüljön egy fiatal, látszatra nyeg­le, voltaképpen azonban tiszta, nyílt ember. A történet két külön­böző magatartásforma, életfelfo­gás szembesítésére épül, az alko­tó érdeklődésének középpontjá­ban ennek vizsgálata áll, az em­berben megbúvó rosszat, a be­csületességgel álcázott gonosz­ságot elemzi. Szemmel láthatóan az ifjú nemzedéknek szurkol, melyben van annyi erő, hogy szembeszegüljön az ilyen egyé­nekkel és cselekedeteikkel. A fő­szerepet Bekim Fehmiu jugoszláv színész játssza, partnere Marek Brodský. A másik három film cselekmé­nye is napjainkban játszódik, s bár témájuk érdekes, ábrázolásmód­juk nincs összhangban a témavá­lasztás igényességével. Ide sorol­hatjuk a Korai nyár című alkotást (rendezte Otakar Krivánek), mely a túl fiatalon vállalt anyaság prob­lematikájával foglalkozik, továbbá Peter Hledík, A csaj című debü- táns munkáját, mely egy ötven­éves férfi fellobbanó szerelméről szól és Ľudovít Filan Az autópá­lya végén című filmjét, mely a kar­rierizmust, a jellemtelenséget, s egyéb negatív tulajdonságokat tűz gombostűhegyre. A téma fel­dolgozását tekintve nem mondha­tó jeles alkotásnak Peter Solan Sejtése sem és felemás fogadta­tásban részesült a szlovák-ju- goszláv közös vállalkozásban ké­szült Goluža úr halála is. Figye­lemre méltó alkotás viszont Éva Štefankovičová Irkafirka című de- bütáns munkája. Gyermekmusical a Golyócskák, melyet Jozef Za- char rendezett, s bár az alkotás gyermekekről szól, róluk mégis mintha megfeledkeztek volna. Va­lami hasonló történt Martin Hollý Só vagy arany című mesefilmjével is, mely ugyan igényes munka, alkotói azonban nem vették figye­lembe a gyermekek életkori sajá­tosságait, ezért nem elég érdekes és vonzó a mű éppen azoknak, akiknek szánták. Kevésbé jót mondhatunk Martin Ťapák A világ legnagyobb homokvára című me­sefilmjéről is. A fesztivál másik fődíját Vác­lav Matéjka Szerelmem Ja­kabbal című munkájának ítélték. Az alkotás a megalkuvást, a kép­mutatást, a karrierizmust ostoroz­za, egy tanítónő és egy vállalati igazgatóhelyettes sorsát bemutat­va. A cselekményt a rendező egy farsangi álarcosbál jeleneteivel szövi át. Ez a megoldás kétségte­lenül eredeti, a farsangi vígság, a jelmezek azonban túl harsányak és zavarólag hatnak. Földöntúli lények látogatnak bolygónkra Old- rich Lipský Üdvözlet a Földről cí­mű munkájában, melyet szintén fődíjjal jutalmaztak. A földöntúliak élményeit rajzolt betétekkel tűz­delték meg az alkotók, ezzel mint­egy magyarázatot fűzve az idege­nek által a Földünkön tapasztaltak­hoz. A néző jót mulat az ötletgaz­dag filmen, az alkotó a patronokat azonban a kelleténél korábban el­süti, így több ízben is azt hisszük, hogy a filmnek már vége van, amikor a cselekmény még mindig folytatódik. Az alkotás közönség- sikerre számíthat, ennek ellenére nem tartozik az igazán jó cseh vígjátékok közé. Különdíjat kapott Jaroslav Balík Eszeveszett kánkán című alkotá­sa, mely az osztrákokkal közösen készült. A történet az első világhá­ború végén kezdődik, s a világvál­ság időszakáig tart. Központi alak­jai egy volt katonatiszt és egykori csicskása. (Az utóbbit Josef Vink- /ár játssza, akit a legjobb férfialakí­tás díjával tüntettek ki) A film üde tempójú, mesterségbeli tudással készült mű, de távolságtartó. Ha­sonló érzésekkel távozik a néző Jirí Svoboda Találkozás a halál árnyékában című filmjéről is. Ez a mű nemcsak rideg, hanem mes­terkélt is, a történet valósággal kiagyalt. Jana Brejchová (a leg­jobb női alakítás másik díja) és Radoslav Brzobohatý képessége­ik legjavát nyújtották, csodákat azonban ők sem tehettek. Az alko­tók túlságosan eredetieskedtek, ez pedig nem vezetett célra. Egyszerűség és természetes­ség jellemzi Jaroslav Soukup Üreszsebúek című alkotását, mely a legjobb forgatókönyv díját kapta. Két érettségiző fiatal áll a forgató- könyvíró-rendező érdeklődésének középpontjában. Ezek a fiúk pá­lyakezdőként kemény próbát áll­nak ki. Jaroslav Soukup érzéke­nyen, egyszerűen, de hatásosan ábrázolja a mai fiatalok érzés- és lelkivilágát. A Részleges napfo­gyatkozás - Jaromil Jireš rende­zésében - egy látássérült serdülő lányt életének abban a szakaszá­ban mutatja be, amikor reményét vesztve válságos helyzetbe kerül, majd ismét önmagára talál. Az alkotó elkerülte a szentimentaliz- mus buktatóit, alkotása ízlésesen, sok-sok érzelemmel készült film. A cseh alkotások közül ezenkívül már csak négy film érdemel emlí­tést; a Hogyan veszít a világ költőt (rendezte Dušan Klein) az Egy tehetséges cipész halála című kri­mi, melyet Jan Schmidt rendezett, a Varázslatos kaland, Antonín Kachlík munkája és Štépán Skalský vígjátéka, a Ha válunk, hát váljunk. H a elgondolkodunk a tavalyi filmtermésen, ismét hang­súlyoznunk kell, hogy átlagos volt, sőt egyik-másik film ezt a színvo­nalat sem éri el. Négy, esetleg hat film örömet szerez, az átlagon azonban ez nem sokat változtat. A látottak alapján megerősödik bennünk az a tény, hogy a rende­zőknek • egy jelentős hányada ugyan érti mesterségét, de túlsá­gosan rutinosan dolgozik, filmjeik ezért nem hagynak a nézőben maradandó élményt. Nem elég bátran elemzik a nehézségeket, márpedig ezekből bőven van. A művészet célja, hogy korunkat, a mindennapokat ábrázolja. A filmvásznon éppen ezt hiányol­juk. Sokat tettünk már ezért, de ha a mát őszintén akarjuk megmutat­ni, van még mit tennünk. Ezt bizo­nyította a cseh és a szlovák játék­filmek idei fesztiválja is. EMÍLIA KINCELOVÁ Hašek-centenárium Romániában Jaroslav Hašek, a cseh iro­dalom klasszikusa születésé­nek közelgő 100. évfordulója élénken foglalkoztatja a román irodalmi sajtót is. A Romania, Luceafarul, Convorbiri literare és még néhány neves hetilap tanulmányokkal, jegyzetekkel, a író rövid humoros írásainak közlésével emlékszik meg a centenáriumról. A lapok többsége tájékoz­tatja olvasóit az idei csehszlo­vákiai „Hašek év“ fontosabb tervezett rendezvényeiről is. Legutóbb például a népszerű bukaresti szatirikus folyóirat­ban, az Urzicában olvashat­tunk egy érdekes összeállítást Jaroslav Hašekrôl. A esek iro­dalom legjobb román fordítója és ismerője Jean Grossu írás­ban méltatja Jaroslav Hašek szerepét a világirodalomban és többek közt leszögezi: ,,A világirodalom nem ismer még egy hasonló könyvet, mely az imperialista háború tragédiáját, esztelenségét és kegyetlensé­gét olyan mesterien leplezné és a nevetés megsemmisítő erejével pellengérre állítaná, mint Jaroslav Hašeknek Švejk a derék katona című regénye. “ A folyóirat közli továbbá a szerző két, románul eddig még meg nem jelent, humoros elbeszélését is Josef Lada ere­deti illusztrációival. A centená­rium alkalmából nemsokára a könyvesboltokba kerül Ha­šek nagyszerű regényének az ötödik román nyelvű kiadása is a már említett Jean Grossu fordításában. Hašek remek­művének romániai népszerű­ségét mi sem bizonyítja job­ban, mint a mostani kiadás példányszáma: 150 000. A hetvenes évek elején a bu­karesti Nemzeti Színház be­mutatta a regény színpadi vál­tozatát is. A román fővárosban több mint 300 előadást ért meg a darab. Fokozatosan még to­vábbi tíz vidéki román színház is műsorára tűzte, míg a román televízió eddig ötször közvetí­tette. A nagysikerű előadás fel­újítását ősszel tervezik. KOKES JÁNOS, Bukarest Két nap alatt közel négyszáz gyermek mutatkozott be a nyugat­szlovákiai kerület hét magyarlakta járásából Érsekújváron (Nové Zámky), hogy számot adjon vers- és prózamondói, gyermek- és bábszínházi felkészültségéről. Ahogy az lenni szokott, voltak jó, gyenge és halvány bemutatkozá­sok, igazán jók, vagyis hibátlanok nem, de a díjazottaknak minden esélyük megvan ahhoz, hogy is­kolájukat, városukat méltón képvi­seljék a Dunamenti Tavaszon. A legkedvesebb meglepetést a színjátszó együttesek és a kis­szí npadok szerezték azzal, hogy valamennyien gyermekszínházzal A párkányi Nevenincs előadásának egyik pillanata rukkoltak elő. Vagyis nem a natu­ralista színjátszáshoz ragaszkodó, úgymond „egész estét betöltő“ színdarabbal, nem is versekből szerkesztett műsorral léptek fel, hanem a szó legnemesebb értel­mében gyermekszínházi produk­ciókkal, amelyekben egyenrangú szerepe van a szónak és a játék­nak, a díszleteknek és a kellékek­nek. S pedagógusrendezőink vég­re nem harmadrangú darabokhoz nyúltak, hanem a szerkezetükkel, építkezésükkel tiszta és egyszerű népmeséinkhez. A nyolc gyer­mekszínházi produkció közül egy­nek nem volt népmesei alapja, ami meg is látszott a dramaturgiai munkán: a légi (Lehnice) Május Gyermekszínház Saint-Exupéry A kis herceg című történetéből mutatott be néhány jelenetet. Hogy mindkét kategória első díja a szenei (Senec) alapiskolába ke­rült, az a jó darabválasztás mellett annak is köszönhető, hogy mind az Ifjú Gárda, mind a Pöttömszín­ház rendelkezik olyan szereplők­kel, akik nyilván a céltudatos szín­házpedagógiai munka nyomán, nemcsak a rendező-vezető Csuka Gyuláné szándékát képesek meg­valósítani, de önmaguk elképzelé­seit is. A dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Kisfókusz és a marcelházi (Marcelová) Prü- csök megérdemelt sikert aratott produkciójában elsősorban még a választott játékstílus megköve­telte típusábrázolásra és a megle­vő ötletek, színpadi megoldások finomítására kell összpontosítani. Persze nemcsak az eddig említett együtteseknek, de a többi résztve­vőnek - a párkányi (Štúrovo) Csángálóknak, az alsópéteri (Dolný Peter) Levelecskének és a jókaí (Jelka) Fecske Gyermek­színháznak - is arra kell töreked­nie, hogy játékosabbá, ötleteseb­bé és színházibbá varázsolják jól megválasztott és eddig is nagy munkát igénylő műsorát. Csak sajnálhatjuk, hiszen magunk let­tünk szegényebbek, hogy a nyá­rasdi (Topoľniky) Hol volt... Gyer­mekszínház nem érkezett meg Ér­sekújvárra a minden szempontból elkötelezett és nagyon időszerű Szemüvegesek című Fehér Klára- darabbal. A bábcsoportok első kategóriá­jában igazi meglepetés született, hiszen egy eddig ali£ ismert együttes, a párkányi Nevenincs Kovács Magda Kele-Kelep árulá­sa című meséjének bemutatásá­val első díjat szerzett. Nem tudni, hogy a gyerekek és a rendező- vezető Bernáth Margit eredmé­nyében mekkora szerepet játszott az iskola vezetésének hathatós támogatása, amit az igazgató je­lenléte is igazolt, azonban tény, hogy jóval több együttesünk vé­gezhetne színvonalasabb munkát hasonló támogatás mellett. A du­naszerdahelyi Százszorszép, és a komáromi (Komárno) Napsugár zömében kezdő tagokkal dolgozik, ám ismerve Marták Katalint és segítőtársait, valamint Szép Er­zsébetet, bízvást remélhetjük, hogy a tőlük megszokott színvo­nalú produkcióval mutatkoznak be az országos fesztiválon. A máso­dik kategória nagy közönségsike­rét, Soóky László, Bimbó, a go­nosz óriás című bábjátéka aratta, amelyet Gál Lívia állított színpadra a marcelházai Prücsök nagyon te­hetséges, mind hangban, mind a bábozásban igaz típusokat meg­formáló gyermekszínészeivel. A dunaszerdahelyi Pipitér Gaál Ida Darázs úrfi című darabját mu­tatta be, a szerző rendezésében. A gyermekszínházaknál említettük már a nyárasdiak érthetetlen tá­volmaradását, hadd szögezzük le, vagy a Zselizi (Želiezovce) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Hóvirág bábcsoportjának „otthon­hagyása“ is furcsállható. A versmondók versenyében a leghullámzóbb színvonal a har­madik kategóriában volt, persze, érthetően, tesszük hozzá nyom­ban, hiszen ez a serdülők kategó­riája, amelyben a gyermek vagy azt hiszi, hogy már felnőtt, s ennek megfelelően választ „világmeg­váltó“ szöveget, vagy azt, hogy még gyermek, s az igazából kisko­rúakhoz szóló verssel nem bír technikailag megküzdeni. A máso­dik kategóriában igazából főleg Nyúl Péter remekelt, akárcsak az első kategóriában a köbölkúti (Gbelce) Racska Gábor. Félreér­tés ne essék, többnyire nem a versválasztással volt baj, hanem a versbéli gondolatok értelmezé­sével, egymáshoz illesztésével, a drámai vagy éppen hangulati súlypontok meglelésével. A meg­szokottnál is ,többet mondtak a csehszlovákiai nagyar irodalom­ból, s örömteli, hogy nem a má­sod- egy harmadvonal termékei­ből. A marcelházi Czibor Károly Hazudós meséjét a Madách kiadó megjelentette Rozmaringkoszorú című kötetéből vette, vagyis a dél­szlovákiai népköltészetből. A föl­merülő problémák, szakmailag ki­fogásolt pontatlanságok ellenére a népköltészetből áradó tisztaság, őszinteség jellemezte ezt a feszti­vált. SZIGETI LÁSZLÓ A szenei Pöttömszínház ismét kimagaslóan szerepelt (Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÓ 6 1983. IV. 22. Két nap alatt - négyszázan

Next

/
Oldalképek
Tartalom