Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám, kedd
A gyermeknevelés szempontjai gyermekeik nevelése érdekében tesznek, nem elég. Munkabeosztásukra hivatkozva azonban igazolják magukat saját maguk és mások előtt is. A szülők munkájukat úgy osszák be és egymás közt úgy osszák meg, hogy gyermekeik nevelésére elegendő idejük maradjon. Ha mindkét szülő közösen neveli a gyermeket - s ez a helyes - a nevelést beszéljék meg, követelményeik és engedményeik a gyermekkel szemben ne legyenek ellentmondásosak. T udjuk, hogy a gyermek értelmi nevelése az iskola feladata, ebben a szülőknek csupán segítséget kell nyújtani. A szülő egyik legfontosabb feladata azonban az akarat nevelése. Gyakoroltatni kell a gyermek önuralmát, erősítenünk akaratát. Ennek egyik eszköze a példa. A gyermek környezetével állandó kapcsolatban van, figyeli azt, tehát környezete befolyásolja nevelését. A példa a nevelés terén nagy erőt képvisel, ezért ezt hasznosítanunk kell. A családtagok viselkedése, egymáshoz való viszonya, beszédük, öltözködésük, munkához való viszonyuk stb. mind-mind példa a gyermek számára. A gyermek a szülők és az idősebb családtagok tevékenységét, viselkedését követi, átveszi. A szülőket e téren tehát fokozott felelősség terheli. Felelősek önmagukért, de közvetve felelősek gyermekeikért is, mert magatartásuk példaként hat. A legtöbb gyermeket tevékenységében irányítani, vezetni kell. Ennek feltétele az engedelmesség, mely nem más, mint hogy a gyermek aláveti akaratát nevelője akaratának. Hogy ez így legyen, ezt a nevelőnek magának kell elérnie. Nem szigorral, fenyítéssel, hanem magatartásával, komolyságával, munkához való viszonyával stb. El kell érni azt, hogy a gyermek elismerje nevelőjét, hogy fölnézzen rá, azaz tekintélye legyen. A gyermek elsősorban a testi fölényt ismeri el. Tiszteli azt, aki nála erősebb, de nemcsak azért, mert testi erejével rákényszeríti valamire, hanem azért is, mert védelmet is nyújthat. A gyermek, ha bajban van, a felnőttekhez menekül. Mivel általában a szülei körében mozog a legtöbbet, gyakran náluk talál oltalmat. Ezért elismeri fölényüket, respektálja őket, függ tőlük. Kíváncsiságát szülei elégítik ki, kérdéseire ők felelnek, ismereteit ők gyarapítják. Ha a gyermek érdeklődésére kielégítő és igaz választ kap, úgy a válaszadó tekintélyt szerez a gyermek előtt. Elveszíti tekintélyét az a felnőtt, aki a gyermek érdeklődését nem elégíti ki, vagy nem ad igaz váSzia, Barbara A gyermeknevelés olyan igényes feladat, amely a szülőktől bizonyos ismereteket, taktikát és sok-sok türelmet követel. A legtöbb szülő azt hiszi, hogy gyermekének elég megfelelő tudást nyújtani. Pedig nem elég, mert a tudás csupán eszköz, melyet az ember jóra, vagy rosszra egyaránt felhasználhat. A szülők és nevelők feladata, hogy úgy irányítsák a gyermeket, hogy az felnőtt korára olyan jellemes emberré váljon, aki tudását a maga és az emberiség javára fordítja. A feladat nagy, mert az ipari és mezőgazdasági termelés terén történt változások megváltoztatták a családok körülményeit, sőt a családtagok egymáshoz való viszonyát is. A nagyipari termelés a városba szippantja az embereket. A városok új lakói nem ismerik egymást, egymáshoz való viszonyuk többnyire rideg. A lakosság tömörülése pedig korlátozza a gyermek mozgási lehetőségeit. A szűk helyiségek és az udvar nélküli lakások a gyermeket elzárják a világtól. A gyermek sokszor egyedül van, nincs mit csinálnia. Nem tud magával mit kezdeni, unatkozik, képzelődik. Úgy mondják: nem csinál semmit, mindig csak rosszon töri a fejét. Sajnos, ez igaz; a semmittevés pedig a nevelés legnagyobb ellensége. A gondos szülő viszont felelősséget érez gyermekei neveléséért, és a megváltozott életkörülmények ellenére is biztosítani igyekszik azt. Sokan úgy vélik, hogy a gyermek értelmi nevelése, ismereteinek bővítése a fontos. Ügyelnek arra, hogy a gyermek a leckéjét megtanulja. A nevelés másik fontos tényezőjét, az akarat nevelését - amely több időt és nagyobb türelmet igényel a szülők részéről - gyakran elhanyagolják. Vannak, akik tudják, hogy amit Úgy héthónapos lehetett, amikor megmutattam neki, hogyan integetünk, mondván: pá-pá. Ezt ugyan átalakította tá-tá-ra, de azóta már nemcsak integetni tud, hanem köszönni is. És ez fontos. Számára is az. Rá kell csak nézni, milyen lelkesen rázza a kézét. Mindentől és mindenkitől elbúcsúzik: az üzletestól, az eléggé meg nem csodálható lakótelepi macskától és a játszótértől is, ha mondjuk csak ketten bóklásztunk ott. Nagy dolog történt vele: a világ az ő világa is lett, köze lett másokhoz, tartozik valahová. Pontosabban: egy kicsit mindenhová és mindenkihez. Hiszen észreveszik, ha feltűnik valahol, búcsút vesznek tőle, amikor elmegy - a hiányát is számon tartják. A játszótéren vannak a legkedvesebb ismerősök: a barátai. Mert a gyerekek mind barátai, társai, valahogy egymásnak. Meghökkentő felfedezés volt, hogyan mosolyognak át egymásra a csecsemők a gyermekkocsikból. Egyszerre örömteli és szorongató: én vagyok az anyja, de mégiscsak a hasonlók közt érzi majd otthon magát! Most a gyerekek már messziről kiabálják:,, Itt a Barbara! Szia!“ Odarohannak hozzá, megcirógatják és már viszik is magukkal homokozni, biciklizni, lovacs- kázni. Nekem egy „szervusz“ se jut. Pedig minden nap együtt jövünk. Sőt. Beülök velük a homokozóba, fogócskát is játszom, hozok magammal labdát - hiába. Bár már többször is elhadarták: „Hogy hívnak téged?“ végül csak a személytelen néni-nél kötnek ki. Én nem vagyok igazán fontos. Barbara annál inkább. Meghatottan gondolom végig: ki tudott még, mondjuk, másfél éve Barbaráról? Aztán sokáig a kisszoba, rejtette. Pelenkák, rugdalódzók, tej és cumisüveg - ez volt a világa. De egyszer csak kilépett a kapun - és attól fogva van, a többiek számára a legtermészetesebb módon. Él, létezik, neki is megvan a maga helye a világban, miként nekem vagy neked. DOBOS MARIANNA laszt. Tekintélyromboló a gúnyolódás is. Az a felnőtt, aki mindenből és mindenkiből gúnyt üz, a gyermek előtt lejáratja magát. Az ilyen felnőtt tekintélyét általában a gyermek dorgálásával akarja visszaszerezni. A gyakori dorgálás rendszerint nem hozza meg a várt eredményt, a gyermeket elkeseríti, makaccsá teszi. O —óinunk kell a jutalmazás és büntetés kérdéséről is. Ott, ahol a szülők tekintélye magas fokú, sem a jutalmazásnak, sem a büntetésnek nincs szerepe a nevelésben. Ha a gyermek tiszteli és szereti szüleit, akkor nem azért fog jót cselekedni, hogy jutalmat kapjon, hanem azért, mert amit tesz, természetesnek tartja. Hamis a nevelés, ha a gyermek csak jutalomért cselekszik jót. Helytelen tehát az a szokás, hogy a gyermeket jó feleletéért, bizonyítványáért, viselkedéséért jutalmazzák. A büntetés szerepe az, hogy a rossz cselekedeteket idejében fékezze és megakadályozza, mert a gyermek rossz cselekedetei szokásává válhatnak. Büntetésen természetesen nem testi fenyítést értünk, hanem valamitől való eltiltást, valaminek a megvonását. A testi fenyítéshez a gyermek hozzászokik, és fel tudja mérni, milyen vétségért milyen büntetés jár. A büntetés kiszabásakor legyünk mértékletesek. Ne büntessünk első felindultságunkban, mert az ilyen büntetés rendszerint nincs arányban a vétséggel. Ez nem büntetés, hanem megtorlás, ami tekintélyünket rombolja. Ha ismétlődő, rosszindulatú cselekedetért büntetünk, úgy kévésbé legyünk kíméletesek, viszont a csínytevést büntessük mérsékletesen, inkább csak megfeddéssel. A büntetés kiszabásakor érezze a gyermek, hogy büntetése megérdemelt. A büntetés ne keltsen a gyermekben ellenszenvet a szülővel szemben. A meg nem érdemelt vagy a túl szigorú büntetés a gyermeki lelket lázadásra készteti, és a büntető elveszíti tekintélyét. Nevelési szempontból nagyon fontos, hogy az egyik szülő által kiszabott büntetést a másik szülő ne oldja fel, ne másítsa meg, és a gyermek jelenlétében - még ha helytelennek tartja is - ne kritizálja. Az ilyen cselekedetével a büntetést kiszabó szülő tekintélyét a gyermek előtt teljesen aláássa, de csorbát szenved saját tekintélye is. Ha a gyermek észreveszi, hogy a nevelés terén nincs összhang a szülők között, akkor a szülők tekintélye lerombolódikés a gyermek képmutatóvá válik. K eserű az élete annak, akit gyermekkorában nem szoktattak vagy kényszerítettek rá, hogy akaratát alárendelje szülei vagy nevelői akaratának. A kriminalisztikai statisztika igazolja, hogy a legtöbb bűnöző hiányos gyermekkori nevelésének az áldozata. KÖTELES JÁNOS Könyvszemle (Tudósítónktól) - Tegnap Bratislavában az SZSZK Kulturális Minisztériumának képviselői jelenlétében Jozef Halda mérnök, a szlovákiai könyvkereskedelmi vállalat igazgatója tájékoztatta a jelenlevő újságírókat a Könyvszemle ’83 kiállításról, illetve az elmúlt esztendő könyvkereskedelmi eredményeiről. A bratislavai Művészetek Házában ma megnyíló kiállítás a Győzelmes Február forradalmi üzenete - megismerés, a tanulság és az alkotó cselekvés forrása jelszó jegyében mutatja be azt a fejlődési szintet, amelyet irodalmunk és könyvművészetünk, s nem kevésbé tipográfiánk az előző esztendőben elért. A március - a könyvhónap - első napján megnyíló bemutató minőségi válogatást nyújt a látogatóknak az 1982-ben megjelent könyvekből. (d-n) ÚJ FILMEK Éjszaka az éterben (lengyel) Egy rádióriporter a hőse ennek a lengyel filmnek, egy_népszerü éjszakai telefonos rádióműsor vezetője, akinek feladata, hogy az őt felhívó magányosoknak, rosszul alvóknak vigasztaló szavakat mondjon. Bárki telefonálhat neki, aki nem tud aludni, boldogtalan, megrekedt az élet viszontagságai közt vagy magányában megértő szóra vágyik. És Janek éjjelenként belekerül a legkülönbözőbb élethelyzetekbe, igyekszik segíteni tanácsokkal, akár csak úgy is, hogy beismeri saját tanácstalanságát. Keresi a részvét, a megnyugtatás szavait, de minden éjjel szegényebb lesz együttérző szókincse. S ahogy ez már lenni szokott, ez a lelkidoktor is kezelésre szorul. Mert miközben felvállalja az egész város gondját, saját élete is tönkremegy. Hogyan is tudna hát segíteni másokon, ha saját maga is egyéni életének zsákutcájának, kapcsolatainak rendezetlenségében vergődik? Janek élete ugyanis nem mentes a konfliktusoktól: jelenlegi és volt felesége, valamint barátnője háromszögében ő is társtalan, serdülőkorú fiával nem tud szót érteni és kollégáival - akiktől adáš közben egy hangszigetelt üveglap választja el - e hermetikus elzártság miatt végképp nem tud emberi viszonyt kialakítani. A férfi fokozatos összeroppanásának története ez a film. Tornász Zygadlo rendező izgalmasan vázolja föl az elmagányosodás, a lelki kiürülés, a talajvesztés folyamatát. Valamiféle megfoghatatlan és megnevezheBockerer WlfM: Roman Wilhelmi, a lengyel film főszereplője tetlen rossz közérzet veszi körül a film hősét, olyan állóvíz, amely lehúzza a benne úszni próbálót. A téma talán ismerős, a nézőt mégis megfogja a történet, a film hangulatteremtő ereje, nyers képi világa, egyéni, élvezetes színészi játéka. Roman Wilhelmi, a főszereplő nagyszerű színész. Pontosan továbbítja a rendezői utasításokat, s teljes képet rajzol a lelkidoktor figurájából. Nem az ő hibája, hogy e kissé keserű, fájón emberi filmben fontos információk is homályban maradnak. (osztrák) Szórakoztató kommerszfilrnek- kel szerzett magának nevet a második világháború után Franz Antel. Most látott műve, a Bockerer, azonban eltér korábbi munkáitól, ez az alkotás ugyanis korfestő, önvallomásos film a barna téboly éveiről, az Anschluss fekete napjairól, amikor az osztrákok erkölcsileg és politikailag egyaránt csődöt mondtak. A Bockerer története 1938-ban kezdődött, amikor Hitler alakulatai és a fegyveres SS ezredei bevonultak a hajdani császárvárosba, s a derék bécsiek tombolva ünnepük a Führert. A film hőse Bockerer, egy jámbor, sőt naiv, kedémély humanizmussal, s mindez elég volna, hogy a barbár rendszer elpusztítsa. Ártatlan szemének, együgyűségének, tudatos vakságának köszönheti, hogy életben marad, s nem küldik őt is Dachauba. Kari Merkatznak, ennek a kiváló színésznek olyan hőst sikerült teremtenie, aki valójában nem is hős, de aki belopja magát a szívünkbe. (Elsőrangúan formálja meg a hentesmestert, nem véletlenül kapott ezért az alakításáért díjat a legutóbbi moszkvai film- fesztiválon.) S ez a szokatlan, a fekete komédiák világába felemelt figura többet árul el a háborús Bécsről, mint az adatokkal, inforJelenet az osztrák filmből; az előtérben Kari Merkatz, a hentesmester szerepében. lyeskedö hentesmester, aki a legnagyobb erőszak között is megőrzi emberségét, bölcsességét, pedig a világ mindent megtesz azért, hogy betörje, megtörje. Jellegzetes osztrák kisember, aki megveti és utálja a nácikat, s egy bécsi kiadású Švejk makacs és önfejű következetességével állandóan ki is mutatja a nagyhangú megszállók iránti undorát. De butácska felesége alkalmazkodik az új rendhez, s fiáról is kiderül, hogy az SA tagja. Nem harcol ez a Bockerer tudatosan, nem antifasiszta ellenálló, talán föl sem fogja, mi történik körülötte. Tisztességes ember „csupán“, tiszta erkölcsökkel, mációkkal zsúfolt történelmi tablófilmek. Nagyszerű film a Bockerer. A rendező a múlttal való szembenézést rengeteg leleplező öniróniával, a tragikum és a komikum mesteri keverésével valósítja meg. Nem szépíti meg a múltat, nem mentegeti a történteket, kíméletlen tükröt tart honfitársai elé. A nemzeti önismeretnek tett szolgálatot ezzel a filmmel, amelyben nincs kozmetikázás, mellébeszélés. Franz Antel művének még egy erénye van: s ez a népszerű forma, amely a szatirizáló-népies hangvétel eszközeivel dolgozza fel ezt a politikai-erkölcsi témát.-ymÚJSZÚ 4 1983. III. 1.
