Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-14 / 37. szám, hétfő
A vájtfülő olvasók haragjától sem félve bevallom, hogy a napokban a tévé hatására kezdtem el olvasni egy könyvet. A bratislavai második műsoron éppen tizenkettedik hete látható az a sorozat, amely Robert Graves Én, Claudius és Claudius, az isten című regényeiből készült. Az ismert angol író, akinek a görög és római mitológiáról szóló könyveit szinte az egész művelt világ ismeri, e két regényben Tiberius Claudius római császár személyiségében öltözve mesél a sokat emlegetett, mégis sokak által félreismert korról. Az egyes szám első személyében megírt regények főhőse i. e. 10-ben született és i. sz. u. 54-ben halt meg. Ahogy az már nem egy római uralkodó esetében megtörtént: meggyilkolták. Az Én, Claudius és a Claudius, az isten tehát egy huszadik századi író általi szépirodalmi rekonstrukciója a történelem megtörtént eseményeinek. Augustus császár idején élte fénykorát Róma, s ahogy a történelem számon tartotta fénykorok esetében az már lenni szokott, egyben hanyatlásának kezdetét is innen lehet számítani. Maga Claudius is császár vöt, Tiberius Claudius néven ismerte meg Róma és a világ, annak a történetírónak a révén, akit Graves is segítségül hívott. Suetonius történelmi hitelét az angol író önmaga vitathatatlanul szépirodalmi ihletettsége mellett is híven megőrizte. Hőse egy római jósnál (szibilla) tett látogatással kezdi pályáját, aki azt jósolja neki, hogy kétezer év múlva megtalálják írói munkáit. Milyen gondolatok foglalkoztatják az éppen császárrá kiáltott Claudiust? Milyen képzetek születnek egy írói dicsőségekre vágyó császár agyában? íme: „Tehát császár vagyok? Milyen badarság! De legalább kényszeríthetem az embereket, hogy olvassák a könyveimet. Nyilvános felolvasások nagy közönség előtt! És jó könyvek, harmincöt év kemény munkája van bennük. Nem is lesz igazságtalan. Polio figyelmes hallgatóalig éltem, hogy részletesen közöltem volna a társalgásokat, amelyeknek csak a lényegét tudom“. így fejezi be visszaemlékezéseit Claudius, így zárja regényét Graves. A másik könyv két esztendővel később kezdődik. írója ismét Claudius bőrébe bújik, s már az első oldalakon megírja gyors és furcsa császárrá kiáltásának történetét. Augustus Tiberius és Caligula is vázolja. A harmadik Dió Cassi- deklődésre tarthat számot, hogy Graves regénye hősének halálát négy neves római íróval mesélteti el. Az első Suetinus, akitől a két- könyvnyi történetet vette. A második a híres Tacitus, aki a Claudiust követő Nero császárrá választását is vázolja. A harmadik Dió CassiVelencei kénnek Róma hanyatlásáról Robert Graves regényéről ságot kapott drága vacsorái által. Jó történész volt, és az utolsó római. Az én Karthago-történetem tele van mulatságos anekdotákkal. Biztos vagyok benne, tetszeni fog nekik. “ Persze a császárrá lett Claudius, nem csupán szépírói babérokra vágyott. Sikereinek áhított csúcsa a történelem-csinálás: „Erre gondoltam, s még az is eszembe jutott, hogy mint császárnak milyen remek alkalmam lesz tanulmányozni a titkos levéltárakat, és megtudni pontosan, mi történt ekkor vagy akkor. Mennyi hibás tényt kell kiigazítani! Milyen csodálatos sors egy történész részére. És ahogy látták, minden alkalmat megragadtam erre. Még a história-íróknak azzal az előjogával is us, ő a véres kezű utód erőszakos trónra jutásáról beszélt. Majd végül Seneca, Nero nevelője örökíti meg egyik szatírájában Claudius személyét. S az önmaga kicsinyességéből isteni emelvényt ácsoló Claudiusról szóló történet véget ér. A huszadik századi olvasó számára Robert Graves tárgyismerete, a hanyatló Róma társadalomrajza, erkölcse, de nem kevésbé a megalkotott jellemek tartogatják az ismereteket. Mindezekkel együtt azonban figyelemre méltó, az a pontos lélekrajz, amit az angol író az egyes történelmi események szereplőiről ad, nemegyszer máig ható tanulságot sugallva. (d-n) Új könyvek OZSVALD ÁRPÁD: A KIS POSTÁS és a szovjet felszabadítók. Közben megismerkedünk Paľko családjával, pajtásaival és a falu néhány jellegzetes figurájával. A gyerekek látszólag élik a maguk megszokott életét de valójában rajtuk is nyomot hagy a falu kis házaiban uralkodó feszült légkör. Az őszinte hangú, minden mesterkéltséget nélkülöző, bensőséges líraisággal átszőtt történet méltán számíthat a magyar olvasó érdeklődésére. Gyermekkorunk elmeiéi Peter Kováčik Ozsvald Árpád ifjúsági regényének hősei falusi gyerekek. A cselekmény a második világháború idején játszódik, a történet pedig arról szól, miként találják meg ezek a gyerekek a háborús körülmények között, a bombázások és a kilakoltatás, meg persze az ínséges mindennapok idején is a játék és a gyerekkor örömeit. PETER KOVÁČIK: GYERMEKKORUNK ALMAFÁI Peter Kováčik ifjúsági regénye egy közép-szlovákiai kis faluban, Feketebalogon játszódik a második világháború végén. Az események egy kisfiú, a másodikos Paľko élményeinek tükrében elevenednek meg előttünk. Felbolydul a falu addig nyugodt élete: az iskolában felkelőket szállásolnak el, a környéken harc folyik, a faluban egymást váltják a megszálló német csapatok, az átvonuló partizánok zelni az életét izzólámpa, óra, telefon nélkül? És így sorolhatnánk tovább azokat a bennünket körülvevő fontos tárgyakat, berendezéseket, melyeknek kényelmünket, sőt - mint a villámhárító esetében - a biztonságunkat köszönhetjük. Az izzólámpa, az óra, a telefon, sőt még a kerékpár története is többé-kevésbé ismeretes az olvasók előtt, de vajon ki tudná kapásból megmondani, mióta használnak porszívót, hűtő-, azaz pontosabban jégszekrényt, s hogyan működött a régi rómaiak „liftje“, és mikor szerkesztették az első mosógépet? A szerző nagyszerű pszichológiai érzékkel válogatta össze az igazán érdeklődésre számot tartó témákat. A könyv huszonöt fejezete egy-egy pontos, izgalmas tanulmány. A szerző az adott témákat végig kíséri a kezdetektől egészen napjainkig. LADISLAV ŠVIHRAN: HALLGATAG BARÁTAINK Ladislav Švihran, több sikeres szlovák ismeretterjesztő könyv szerzője különösen nagy tetszést aratott az olvasók körében Nenápadní spoločníci - Hallgatag barátaink című müvével. Kik is hát ezek a hallgatag - az eredeti mű címében észrevétlennek nevezett - barátaink? A könyvet fellapozva rögtön kitűnik, hogy nemcsak észrevétlen, hanem egyben nélkülözhetetlen társainkról van szó. Mert ki is tudná ma elképCasanova, mint erkölcsrendőr. Igen, nem tévedés! ötvenéves korára az lett belőle; ha lelkében talán nem is, hivatalosan annál inkább. Az 1770-es években a Velencei Köztársaság úgynevezett állami inkvizítorainak, az államtitkok e legfőbb őreinek szolgálatába állt, megélhetési okokból: a Ve- lencei kémek című dokumentumkötet, melynek magyar fordítását - Szerb Antal és Pongrácz Alajos munkáját - a Helikon Kiadó mostanában újra megjelentette, néhány érdekes Casanova-jelentést is tartalmaz. Az olvasó nem győz álmélkodni: a szabadosság egykori, oly tevékeny bajnoka elítéli, a „végleges szabadosságáig, síkra száll „a családi élet tisztasága“ mellett, „bűnös szokás“-nak minősíti és szenvedélyes szavakkal ostorozza a válást - nem utolsósorban azért, mert hatására, mint írja, „kihalnak a sokgyermekes családok“. (Az idézőjelek alkalmazása nem véletlen - ezek Casanova szavai.) Színházi szakértőként, sőt amatőr cenzorként és professzionista cenzorok ihletőjeként is fellép az őszülő (vagy már ősz hajú) Giacomo mester: egy velencei balett-előadás műsorfüzetét kifogásolja, mondván, hogy az túlságosan kiemeli „Coriolanus fanatizmusát“,, és így felhívja a figyelmet „arra a lehetőségre, hogy lehet nem engedelmeskedni is“. Ezenkívül is megvannak a könyvnek a maga érdekességei. Meghökkentő - s erről Szerb Antal a kötethez írt előszavában részletesen szól -, hogy mi mindenre kiterjedt az inkvizítorok figyelme! Egyik kémük pl. arról értekezik: botrányos, hogy Velencében nem kapható hal! Egy másik emberük azon szörnyülködik - 1762-ben -, hogy a Lidóra fürödni járnak férfiak és nők s az elvetemült művelethez még le is vetkőznek! Egy harmadik arról jelentget, hogy ez meg az a mesterember nem előírásszerű öltözékben tűnt fel itt meg ott. „Vad tombolajáték“, „lázító“ könyvek (pl. a Candide) terjedése különszobák légyott céljára való kiadása miatt méltatlankodik a negyedik, ötödik, hatodik ikszedik jelentés. De persze foglalkoznak a szabadkőművesek szervezkedéseivel is. A könyv záróakkordja: a Velencei Köztársaság megszüntetésének aktusa, 1797 májusában, egy Napoleon Bonaparte nevű francia tábornok követelései nyomán. (-b-p) Világkönyvtár 0 Tristan Tzara összes műveinek ötödik, befejező kötete nemrég jelent meg a párizsi Flammari- on kiadónál. A teljes életműkiadás, amely csaknem tíz évtizedes vállalkozás eredménye, a román származású dadaista költő versein és műfordításain kívül Tzara művészetkritikáit, a kortárs íróknak szentelt esszéit és a dadaizmus történetével foglalkozó - eddig kiadatlan - rádióelőadásait is felöleli. Az életműkiadásnak több magyar vonatkozása is van. A negyedik kötetben találjuk József Attila Medáliák című versének fordítását, az ötödik kötet pedig - két interjú mellett, amelyben Tzara magyarországi élményeit foglalja össze - azt az emlékezetes József Attila-esszét is tartalmazza, amely 1955-ben az ,,Homagge des poetes francais a Attila József“ című antológiában látott napvilágot a magyar költő születésének hetvenötödik évfordulóján. • Marcel Proust kiadatlan verseit jelentette meg, Claude Francis és Fernand Gontier jegyzeteivel, a párizsi Gallimard kiadó a Cahiers Marcel Proust (Marcel Proust-füzetek) legutóbbi (tizedik) számában. Marcel Proust életében csak néhány verset adott közre: nyolcat a Les Plaisirs et les Jours című művében, a többit a korabeli folyóiratokban, holott a fiatal Proust sokáig költőként próbált érvényesülni az irodalomban. Később hátat fordított ugyan a költészetnek, de a versírást nem hagyta abba. Több mint kétszáz versét gyűjtötték össze, jórészt rögtönzéseket, irodalmi paródiákat, alkalmi költeményeket. A versek között egy magyar vonatkozású is akad: az a rímes játék, amelyet Proust egy Magda nevű lányhoz írt. A lány kilétéről csak annyit tudunk, hogy a regényíró, a jegyzetek szerint, a magyar származású párizsi bankár, Hugo Finaly környezetében ismerkedett meg vele. A vietnami nemzeti könyvtár Hatszáz éves nyelvemlék Páratlan dokumentumot - hatszáz éves horvát nyelvemléket - fedeztek fel a kutatók Magyarországon egy XIV. századból származó Ferencesrendi kódexben. A könyvet nemrégiben magánszemélytől vásárolta a Szécsenyi Könyvtár. A szerzemény tudományos feldolgozása közben az utolsó oldalon szláv nyelvű szövegre bukkantak. Hadrovics László akadémikus megállapította,, hogy a sžôveget horvát nyelven írták. A felfedezett lapon 132 nyolcszó- tagos, páros rímű verssor olvasható. A felfedezésről elsőízben február 14-én ad részletes tájékoztatást Hadrovics akadémikus. A Hanoiban működő Indokínai Központi Könyvtár épületében nyílt meg 25 évvel ezelőtt a Vietnami Nemzeti Könyvtár, amelynek kezdetben mindössze néhány könyvtárosa és 180 ezer kötete volt. Ma a könyvtárban egymillió kötetet őriznek. A szolgáltatáshoz mikrofilm- gyűjtemény, napilap- és folyóirattár is tartozik. Külön osztályon tárolják a hazai tudósok munkáit, különböző tanulmányokat, doktori értekezéseket. A könyvtár igen népszerű az országban, naponta mintegy ezer látogatója van. A kölcsönzésen és az olvasószolgálaton kívül gyakran rendeznek kiállításokat, előadásokat és szemináriumokat. Az elmúlt negyedszázad alatt a könyvtárosok több mint 500 tudományos érdeklődésre számot tartó - bibliográfiát állítottak össze. A Vietnami Nemzeti Könyvtárban őrzik az Indokínára vonatkozó összes ENSZ-dokumentumot. A könyvtár széles körű kapcsolatokkal rendelkezik, s évek óta tagja a Könyvtárosok Nemzetközi Egyesületének, az IFLA-nak. (BUDAPRESS-VNA) • A belgrádi Ivó Andrič, alapítvány Sveske (Füzetek) címmel sorozatot indított, melynek célja elsősorban az író hagyatékának közreadása. Az évenként legalább egyszer megjelenő kötetek az író életére vonatkozó és életművét megvilágító dokumentumokat is közölnek, levelezését, naplóit, írásainak fennmaradt változatait, ismeretlen kéziratait teszik majd hozzáférhetővé. E kötetekben tanulmányok is helyet kapnak, melyek a Nobel-díjas író életművét elemzik. A nemrég megjelent első kötet Ivó Andrič 1924-ben német nyelven benyújtott, s a grazi filozófiai karon megvédett, Bosznia szellemi életének fejlődése a török uralom hatása alatt című bölcsészdoktori disszertációjának eredeti szövegét és szerb fordítását közli. Először kerülnek e kötetben a nyilvánosság elé Ivó Andrič 1944. április 18-október 18. közötti háborús naplófeljegyzései is. • „Kő-Kurá“ címen irodalmi lap jelenik meg Budapesten, a Chilei Antifasiszta Bizottság kiadásában. A háromhavonta napvilágot látó, terjdelmében is kivitelezésében szerény, de tartalmilag igényes folyóirat az ott élő latinamerikai emigránsok irodalmi műhelyének fóruma: verseket, novellákat, publicisztikai írásokat és kritikákat közöl. A szerzők - helyzetükből következően - jobbára álnéven írnak, publikációikért honoráriumot nem kapnak, sőt, a terjesztést is önerőből végzik. Az eddig megjelent három szám írásainak többsége az emigráció helyzetéből meríti témáját. A szerkesztők magukénak érzik a ma--.- gyár irodalom terjesztésének feladatát is; a harmadik számban például három Petőfi-vers olvasható Eliseo Diego és David Chericián fordításában. A rokonszenves lap címében a „Kurá“ egyébként a magyar „Kő“ szó mapuche- indián megfelelője. • A szovjet moldáviai irodalomból Ion Druce elbeszéléseit és nálunk is játszott drámáját ismeri leginkább az olvasó. Pedig a fiatal szovjet köztársaság irodalma sok tekintetben figyelemreméltó müveket alkot. Az írószövetségnek 170 tagja van, de ezen kívül is sok olyan fiatal költő és író is publikál, akik nem tagjai a szövetségnek. A prózában az úgynevezett falusi regény és novella hagyományai az erősebbek. Jellemző rá az etikai, morális megközelítés. A líra elsősorban az elmúlt harminc évben fejlődött. Az ötvenes évek se-_ matizmusától eljutott a modern, sokszínű, változatos formákat is alkalmazó tartalmilag árnyalt líráig. A költőkre, írókra elsősorban az a jellemző, hogy gyakran merítenek a moldáviai folklór legyszebb kincseiből. ÚJ SZÚ 4 1983. II. 14.
