Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám, szombat
Gustáv Husáks Julius Fučík - a csehszlovák nép hőse új szú 3 1983. II. 12. A moszkvai Politikai Könyvkiadó kétkötetes válogatást jelentetett meg Julius Fučíktól. Az előszót Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök írta. E gy-egy nemzet történelme nem csupán az események puszta sorozatát jelenti, hanem mindenekelőtt olyan eleven krónika, amely emberek küzdelméről, vágyairól beszél. Egyben képet ad személyiségek sorsáról, tetteiről, akiknek különösen nagy szerepük volt a történelmi fejlődés alakulásában; és akiknek az emlékét mély tisztelettel és csodálattal őrzi. Csehszlovákia újkori történelmében ilyen személyiség volt Julius Fučík, a csehszlovák nép hős fia, aki teljes szívvel, tudatosan és rendíthetetlenül állt ki a munkásosztály és valamennyi dolgozó igazságos ügyéért. A kitűnő kommunista újságíró, író és irodalomkritikus életútját világszerte ismeri a haladó emberiség. Ismeri kitartó és becsületes harcát, melyet a nemzeteink történelmének legnehezebb időszakában vívott, a náci megszállás idején, föláldozta a legdrágábbat, saját életét. Julius Fučík, aki 1903. február 23-án született Prágában, hősi halált halt, 1943. szeptember 8-án. De a fasiszta hóhérok, akik erőszakkal oltották ki életét, nem semmisíthették meg azt az örökséget, amelyet kortársaira és a jövő nemzedékekre hagyott. Julius Fučík ember volt, kommunista volt, aki forrón szerette az életet. Fáradhatatlanul és szenvedélyesen harcolt a szocializmus és kommunizmus eszméiért, egy igazságos szociális rendért, melyben teljes mértékben érvényesülhetnek és fejlődhetnek a nép és az egyes ember alkotó erői. Fučík a náci megszállók elleni - egyenlőtlen - harcban esett el, 40 éves korában. Életének jelentősége azonban nem mérhető a megélt évek számával. Tettei határozzák meg azt, elszánt és következetes harca, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjaként vívott, azért, hogy fölszabaduljon a dolgozó ember a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás alól - a szocializmus győzelméért. Rövid életét olyan történelmi időszakban élte, amelyet dinamikus társadalmi fejlődés jellemzett, amelyben gyorsan követték egymást a forradalmi események világszerte. Történelmi időszak volt ez, melyben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme mérföldkövet jelentett az emberiség újkori történelmében; a szocializmusba történő átmenetével pedig történelmi korszak kezdetét. Az Októberi Forradalom győzelme, majd a világ első szocialista államának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a megalakulása, megszilárdulása és gyors fejlődése hatalmas ösztönző erő, vonzó példa volt a munkásosztály és az egész világ dolgozói legszélesebb tömegeinek igazságos harcában. Hatalmas ösztönző erővé váltak a fejlett kapitalista országokban folytatott osztályharc további fokozásában, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika elnyomott, gyarmati népeinek nemzeti felszabadító mozgalmában. Megerősítették őket abban a meggyőződésükben, hogy harcukban a győzelem nem a beláthatatlan jövő kérdése, nem távoli, nem elérhetetlen cél, hanem reális perspektíva. A szovjetek országának ezen forradalmi eseményei erősen hatottak Csehszlovákia életére. Döntő módon hatottak munkásosztályunk, a dolgozók, a kizsákmányoltak széles tömegeinek a harcára, melyeknek az élén megalakulásától, 1921 -tői kezdve Csehszlovákia Kommunista Pártja állt szilárdan. Ebben a dinamikus, viharos időszakban alakultak, edződtek és szilárdultak Julius Fučík politikai nézetei, erősödött jelleme. A burzsoá Csehszlovákia nagy osztálykonfliktusaiban gyorsan érett meggyöződéses kommunistává, internacionalistává. A párt politikai dolgozójaként, kommunista újságíróként és publicistaként tehetségét, áldozatkészségét, éles tollát a CSKP szolgálatába állította, annak a harcnak a szolgálatába, amelyet a párt a dolgozó ember igazságosabb társadalmi életéért vívott, továbbá azért, hogy a burzsoá politikusok és a burzsoá propaganda által terjesztett szovjetellenes rágalmak és pletykák özönével szemben a Szovjetunió megismerésének szükségessége és az igazság kapjon hangot a Szovjetunióról. Az elsők között volt a fasizmus és a háború növekvő veszélye elleni harcban, a Csehszlovákia függetlenségének megvédéséért folytatott küzdelemben, később a náci megszállók elleni harcban, a fasizmus megsemmisítésében, nemzeteink felszabadításában és egy új igazságos, demokratikus alapokra épülő önálló államiság megteremtésében. Azt a jelentős művet, melyet Julius Fučík hozott létre a munkásmozgalom, a csehszlovák kultúra, nemzeteink és nemzetiségeink szolgálatában, újra megeleveníti és közeibe hozza a szovjet olvasónak ez a gyűjtemény. A Csehszlovák kommunisták, az egész csehszlovák közvélemény nagyra értékeli azt az aktív figyelmet, melyet Julius Fučík emlékének szentelnek a Szovjetunióban, és azt a tiszteletet, mely a szovjet nép részéről övezi életművét, a dolgozó ember jobb, boldogabb életéért vívott harcát. J ulius Fučík munkáscsaládban született, munkáskörnyezetben nevelkedett. Szilárdan fejlődött abban a harcban, melyet a dolgozók vívtak a szociális és nemzetiségi igazságtalanságokkal szemben, amelyeknek a megnyilvánulásaival lépten-nyomon találkozott a volt burzsoá csehszlovák köztársaságban. Ez vezette őt ahhoz, hogy miután megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, rövidesen, még 1921-ben annak tagjává legyen. Együtt dolgozott Jan Švermával, Eduard Urx-szal, Kurt Konráddal, Ladislav štoll-lal, Josef Rybákkal, Vladimír Clementis-szel, Ladislav Novomeskývel, Jan Krejčível és a két háború közt tevékenykedő kommunista publicisták, szerkesztők, költők és kritikusok egész seregével. Tanítói voltak a két háború közti haladó demokratikus csehszlovák kultúra olyan jeles személyiségei, mint Zdenék Nejedlý és F. X. Šalda, aki megalapozója az újkori cseh irodalomkritikának. Sokat lehetne beszélni Julius Fučík életéről és életművéről, amely az emberi szabadságért, a dolgozó ember új és jobb életéért, valamint a kizsákmányoltak nyomora, az elnyomók brutalitása, a kispolgári maradiság ellen vívott harccal telített. Sokat és hosszan írhatnánk róla, mint kiemelkedő személyiségről, aki jelentős hatással volt az újkori csehszlovák zsurnalisztika, irodalom, irodalomkritika és -történet fejlődésére. Életműve, amelyben páratlan fogékonysággal merített a haladó hagyományokból és a cseh nemzeti megújulás szellemiségéből, a csehszlovák nép 20-as 30-as években szerzett történelmi tapasztalataival vált éretté. Talán egyetlen olyan komoly társadalmi esemény, egyetlen olyan konfliktus sem volt a proletariátus és a burzsoázia között, amelyre Fučík ne reagált volna riporterként, publicistaként vagy irodalmárként. Elég megemlítenünk vezető szerkesztői működését a Tvorbában, amelyet élharcos kulturális-politikai hetilappá formált; vagy mint a Rudé právo, Rudi večerník és Haló Noviny szerkesztőjét. Mindezen kívül jellemző vonása volt Fučíknak, a kommunista újságírónak, hogy minden komolyabb eseményről szóló riportjában a közvetlenül szerzett személyes élményekre támaszkodott. 1931-ben például Duchcovba utazik, ahol az elnyomó burzsoá gépezet véres bűncselekményt követett el. Amíg a burzsoá sajtó hallgat a munkások lövetésé- ről, Fučík izgalmas riportot ír, amelyben tolmácsolja a munkások és az egész demokratikus csehszlovák közvélemény fölháborodását. 1932-ben, amikor Csehszlovákiában kirobbant a nagy mosti sztrájk és amikor megmozdult az egész északi bányavidék, Julius Fučík Mostba ment és néhány hetet együtt élt a sztrájkotokkal. Magával vitte Mostba Márie Pujmanová és Karéi Nový írót, a költő Vítézslav Nezvalt, hogy közvetlenül szerezzenek tapasztalatot, azokon keresztül érezzék és éljék át a bányászok elszánt harcát, a dolgozók osztályszolidaritásának erejét a kizsákmányolok elleni közös harcban, valamint a nyomort, amelyben a bányászcsaládok éltek. Magatartásában így ismételten megmutatkozott az, amit már 1929-ben az észak-csehországi bányászok sztrájkjáról készített Harc északon című riportjában írt le: „És e harcok közepette él a riporter.. Ne akarjátok tőle, hogy csak szemlélője legyen. Ne akarjátok, hogy úgy tegyen, mintha nem lenne benne, mert ilyen nincs“. Fučík riportjai a burzsoá köztársaságban a kapitalista társadalmi rendszer elleni vádiratok. De ennél sokkal többet is jelentenek. Rámutattak arra, hogy a munkások és az összes dolgozók szolidaritása legyőzhetetlen, olyan jelentőségű erő, amely képes megváltoztatni a megalázott és kizsákmányolt ember sorsát. Fučík szenvedélyes és élesen polemizáló szellem volt, aki a munkásolvasók előtt feltárta az imperializmus és a fasizmus kizsákmányoló, agresszív politikájának lényegét, és aki bebizonyította, hogy a polgári sajtó ennek a poltitikának engedelmes eszköze. Életét és munkásságát elválaszthatatlanul összekötötte Csehszlovákia Kommunista Pártjának küzdelmeivel. Együtt élt vele mindenben és a döntő helyzetekben mindig tudta, hol a helye. Igazolja ezt viszonyulása Csehszlovákia Kommunista Pártjának V. kongresszusához, amely 1929-ben volt, és amelyen Klement Gottwaldot választották a párt élére. Julius Fučík határozottan és egyértelműen a gottwaldi szárny mellé állt. Azok közé tartozott, akik világosan fölismerték annak a valóban forradalmi irányvonalnak a lényegét, amelynek érvényesítéséért az V. kongresszusa után határozottan szállt harcba a CSKP. Nemcsak mint kulturális dolgozó, müvé- szetkritikus, hanem mint politikai újságíró is harcolt a gottwaldi politika következetes érvényesítéséért és fejlesztéséért. y Fučíknak, a kommunistának egész élete, részvétele a párt politikai és szociális küzdelmeiben annak a történelem által sokszor igazolt tételnek a kifejeződése, hogy a párt alapvető ereje és harcainak sikere a dolgozókkal, a széles néptömegekkel kialakított szoros kapcsolatban rejlik, mert ők az igazi hordozói, teremtői és örökösei a nemzet haladó hagyományainak. Ennek a kapcsolatnak- amelynek alapja az, hogy a párt érti és kifejezi a dolgozók érdekeit, harcol értük- Fučík nagy figyelmet szentelt, dolgozott érte, megújulásáért és megszilárdításáért. Ezért állandóan szoros kapcsolatban volt az egyszerű emberekkel, ismerkedett velük, értette és élte életüket, gondjaikat. J ulius Fučík életében és munkásságában jelentős helyet foglalnak el a Szovjetunióról szóló munkái, amelyekben - megértve a munkások és földművesek első állama megalakulásának történelmi jelentőségét a világ további alakulásában - nem mindennapi lelkesedéssel és meggyőzően mutatja föl a szocialista társadalmi rendszer előnyeit, előretekintve a jövőbe. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után és a két világháború közötti időszakban mindvégig különösen fontos volt az igazság terjesztése a szovjetek országáról. A Szovjetunió ellenségei, a marxizmus -leninizmus eszméinek megrögzött ellenzői nem örültek, és akárcsak ma, nem riadtak vissza semmiféle eszköztől, amellyel befeketíthették a világ első szocialista országát, a hazudozásoktól, a rágalmazásoktól, amellyel hamis képet igyekeztek adni saját országuk dolgozóinak a szovjet ember életéről. Ugyanígy járt el a csehszlovák burzsoázia kiszolgálóival együtt. Csehszlovákia Kommunista Pártja, nemzeteink haladó erői küzdöttek azért, hogy az igazság szóljék a Szovjetunióról, mint olyan országról, ahol az új élet kapitalisták, munkanélküliség és nyomor, elnyomás, kizsákmányolás és háború nélkül születik. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi haladó irodalmunkban a 20-30-as években ilyen irányzatú művek születtek, meggyőző, politikai és művészi szempontból vonzó dokumentumok a Szovjetunió történelmi fejlődéséről. Kulturális-politikai életünknek olyan jelentős személyiségei írták ezeket, mint Zdenék Nejedlý, Bohumír Smer a!, Ivan Olbracht, Stanislav Kostka-Neuman, Marie Pujmanová, Peter Jilemnický, Marie Majerová és mások. Az egyik legjelentősebb helyet köztük Julius Fučík foglalja el, akinek tiszta és őszinte volt a viszonya a Szovjetunióhoz. Már abban a fejezetben, amelyet az Októberi Forradalom 10. évfordulójára írt, a következőket olvashatjuk: ,,Az orosz forradalomhoz való viszony számunkra a személyiség erejének és munkaképességének a mércéje a modem világban Fučík kétszer járt a Szovjetunióban. Először 1930-ban egy munkásküldöttség tagjaként, amelyet az Interhelpo csehszlovák mezőgazdasági bizottsága hívott meg Közép-Ázsiába, a szövetkezet tevékenysége megkezdésének 5. évfordulója alkalmából. Másodszor 1934 nyarán látogatott el a Szovjetunióba, ezúttal mint a Rudé právo, mint az első kommunista újság munkatársa. Ladislav Štoll-lal együtt dolgozott a moszkvai rádió szerkesztőségében, amely Csehszlovákia számára készített műsorokat. Húsz hónapot töltött a Szovjetunióban. A Szovjetunióval kapcsolatos irodalmi és publicisztikai tevékenységében Fučík közvetlenül, mélyen átélt tapasztalataira támaszkodott, melyeket a szovjet emberekkel való számos találkozásai során szerzett. Fučík megszerette a szovjet embereket, és ők is ót. Megjelent pártszervezetek gyűlésein, a moszkvai Bolsevik üzemben és más üzemekben. Amikor a metro építéséről készített riportot, maga is részt vett a munkálatokban társadalmi munkásként. Munkáscsaládokat látogatott meg, szüntelenül kereste a szovjet ember valódi arculatát, amelynek összetevőit az áldozatkész, mindennapi hősi munkában találta meg, abban a munkában, amelyet nem személyes érdekek, individuális indítékok motiválnak, hanem a szocialista társadalom építésének ügye. Saját szemével látta a hatalmas változásokat, amelyeket a szovjet forradalom indított el szovjet Közép-Ázsi- ában, ahol a szocializmus nemzeti irodalmakat, nemzeti nyelvet és oktatást teremtett, ahol új, modern városok nőttek és alapjaiban változtak meg az emberek életfeltételei. Fučík mindig igazat írt a sikerekről, és ugyanúgy a gondokról, amelyek a forradalom után az átépítést kísérték. Hiszen maguk a szovjet emberek nyíltan beszéltek az időszak bonyolultságáról, a nehézségekről, amelyeket le kell küzdeni. Tudatosították azonban, hogy ezek a nehézségek a fejlődésből erednek, amely egészében véve más volt, mint az a helyzet, azok a feltételek és azok a perspektívák, amelyekkel a dolgozók a harmincas években mély válságba jutott kapitalista világban éltek. Mindarról, amit Julius Fučík a Szovjetunióban látott és tapasztalt, meggyőzően számolt be riportkötetében, számos újságcikkben, sok száz munkásgyülésen és egyéb találkozókon. Ismert az a riportgyűjteménye is, amely hazánk felszabadulása után jelent meg. Julius Fučík úgy ábrázolta a Szovjetunió, a szovjet nép életét, hogy egyúttal összehasonlította a szocialista és a kapitalista világot. Szenvedélyes igazságkereséssel, valósághűen mutatta be népünknek a szovjet ember egyre tartalmasabb életét, aki hazájának ura és gazdája lett, híven írta le, miképpen formálódik az ember személyisége és új viszonya a társadalmi rendszerhez. írásaiból kicsendült a hit: egy napon a mi dolgozóink számára is megadatik a lehetőség ahhoz, hogy szocialista társadalmi rendszerben élhessenek. E tevékenység során is tapasztalta, hogy a népnek elmondott igazságért nagy árat kell fizetni. A Szovjetunióból való visszatérése után ezt írta. a csehszlovákiai burzsoáziáról, hatalmi és propaganda gépezetéről, amely kemény eszközökkel igyekezett megakadályozni azt, hogy az igazságot terjessze a szovjetek országából: Ha a mi küldöttségünk hazatérése után meséket terjesztene, akkor nem csattan a hátunkon a rendőrök gumibotja mindjárt az első gyűlésen, amelyen tapasztalatainkról akartunk beszámolni, nem oszlatnák szét a következő összejöveteleket, nem kobozták volna el írásainkat, s nem börtönöznének be, mert egy olyan mese, amely valami távoli, csodás országról szól, nem veszélyes számukra. Mert nálunk, elvtársak, nem egészen tilos a Szovjetunióról beszélni. Hazudni és féligazságokat terjeszteni szabad. Minden bizonnyal azt is mondhatnánk, hogy az ott már a Paradicsom, amelyet emberfeletti lények teremtettek. Ilyen esetben nem lenne-e könnyű hirdetni: látjátok, munkások, az orosz proletariátus is kivárta azt, amire áhított. Gürcölt, kizsákmányolták őt, szenvedett, s lám - egyszerre csak paradicsomi állapotok uralkodnak ott. Ti is várjatok, s meglátjátok, a jövő meghozza néktek mindazt, amit megérdemeltek. Mindezt elmondhatnánk, de senki sem figyelne oda, mert ez az érvelés senkit sem győzne meg. Mi ugyanis nem az igazságos istenek, az igazságos jövő müvét láttuk ott. Mi azzal a szovjet munkással találkoztunk, aki verejtékes munkával építi az új világot, az új szocialista társadalmat. És senki sem ajándékozott neki semmit. Minden eredményért ő küzdött meg, önmaga saját sikereinek kovácsa. Fučík riportjaiban mindig kristálytisztán kidomborodik a szerző elvszerú osztályszemlélete. Mindez teljes mértékben megnyilvánult abban a cikkben, amelyet 1936-ban írt. Akkor, amikor másodszor tért haza a Szovjetunióból:,,Majdnem két évet töltöttem a Szovjetunióban, és megszoktam az ottani életet... E két év alatt történelmi jelentőségű évtizedeket hagytunk magunk mögött, melyek során az álom valósággá vált. A szemünk előtt valósult meg az, amiért mi még csak harcolunk, s amit csak áhítunk.“ Julius Fučík bensőségesen ismerte az életet a Szovjetunióban, a szocialista (Folytatás a 4. oldalon)
