Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám, szerda

A SZÜKSÉG TÖRVÉNYT BONT? Gyakran hallottam már az anyagbeszerzők és az üzletkötők olyan, panaszos hangvételű kijelentéseit, hogy hivatásuknál fogva állandóan ki vannak téve a büntetőeljárás veszélyének. Közismertek az anyagbeszerzés nehézségei. Lényegében az anyagbeszerző rátermettségén, ügyességén múlik hogy meny­nyire sikeres a munkája, mennyire eredményes a fáradozása, igyekezete. Természetesen minden erejével azon van, hogy a szükséges gépeket, alkatrészeket, termékeket beszerezze, de a ,,játékszabályokat“ akkor is be kell tartania, ha ezzel munkája eredményességét veszélyeztetné. Érthető az is, ha a saját vállalata érdekeit tartja elsősorban szem előtt, de ez sem jogosítja fel arra, hogy ,,a szükség törvényt bont“ elv alapján járjon el. Hol szorít a cipő? A lábbeli is munkavédelmi eszköz Nem, ezúttal nem az utolsó divatnak megfelelő, elegáns cipőkről, a csinos nyári szandálokról, vagy papucsokról lesz szó. Inkább azokról a speciális, kényelmes lábbelikről kívánunk beszélni, amelyektől elvár­juk, hogy a környzethez alkalmazkodva, számos követelménynek meg­felelően puha bőrűek, hajlékonyak, vízhatlanok legyenek, ne csússzon a talpuk és ne szivárogjon át rajtuk az olaj. a sav. Röviden: minden tekintetben védjék a lábat. Több, jobb minőségű termékre van szükség Igen, eltalálták, a munkacipőkre gondolunk, amelyekből a Ŕempo és a Rempo vállalatok az üzeme­ket, az efsz-eket, az egészség- ügyi, a kereskedelmi és a többi dolgózót évente mintegy 270 millió korona értékben több mint 3 millió 200 ezer párral látják el. A lábbelik javarészét - mintegy 90 százalé­kát - a gottwaldovi Svit üzemei gyártják. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel a figyelemre méltó mennyiséggel kielégítik az igényeket. A vállalatoknak és a szervezeteknek ennél lényege­sen többre van szükségük. Ezenkívül a munkacipők minősé­ge sem mindig kielégítő. Ez tehát az a pont, ahol a cipő szorít. A Svit ugyanis 1982-ben az anyaghiány miatt a cserzett bőrből készült lábbelikből igényelt 2 és fél millió pár helyett alig 1 millió 800 ezer párat szállított, a gumicipők­ből pedig 350 ezer párra! gyártott kevesebbet. De még ennél is sze­rényebb a textilcipők kínálata. Csupán a műanyagból készült lábbelik mennyisége kielégítő. A védőeszközök, tehát a mun­kacipők terén is észlelt kedvezőt­len helyzettel a párt, a kormány és a szakszervezetek két évvel ez­előtt behatóan foglalkoztak. Noha intézkedéseik bizonyos javulást eredményeztek, - különösen a gumicipők és a cserzett lábbelik orrát acéllemezzel védett termé­kek tekintetében - a problémák zöme még megoldásra vár Leg­utóbb a X. szakszervezeti kong­resszus is ostorozta a fogyatékos­ságokat. Ha majd önellátók leszünk A termelő vállalatok a kereske­delmi szervezetekkel együtt a ne­hézségek kiküszöbölésére és az igények kielégítésére töreksze­nek. Erről tanúskodik a Svit és a Ŕempo megállapodása, amely szerint ez utóbbi felméri az igé­nyeket és a fogyasztók bírálatát is tolmácsolja a Svitnek. A jövőre nézve ígéretesnek bi­zonyult a prágai Ŕempo kereske­delmi szervezet székhelyén, majd a Bratislavában is néhány hét előtt bemutatott kisebb kiállítás. A ti­zennyolc újdonság között különö­sen a nehézgépiparban dolgozó nőknek szánt, innovált munkaci­pők és az esztétikai igényeket is kielégítő - fagytól, hótól, esőtől védő, színes - gumilábbelik von­ták magukra a figyelmet. A dolgo­zók, biztonságát védik majd a sok helyütt olajozott, síkos padlón az elcsúszást s ezzel a gyakori lábtö­rést megakadályozó lábbelik is.- Bárcsak már a piacon lenné­nek - hallottuk egyesek sóhaját. A Svit dolgozói szerint azonban ezekkel a termékekkel - ha min­den jól megy - leghamarabb 1984 elején tudják kielégíteni az igénye­ket. - Sok függ ugyanis a devizá­ért behozott anyagok, például a ci­pőorrot, tehát a lábat is védő fém­lemezek és bélések mennyiségé­től - mondották, mert szinte hihe­tetlen, de mégis így igaz, ezen a téren a fejlett acéltermelésünk ellenére sem vagyunk még önel­látók. A pazarlásnak nincs helye A minőséget tekintve látszólag minden rendben lenne, mert a Ŕempohoz évente elenyésző számú panasz fut be a hibás ter­mékekre. Mégis indokolt a kérdés: valóban kielégítő a termékek mi­nősége? Tény, hogy a dolgozók a munkacipőket üzemüktől ingyen kapják. A meghibásodottakat - ha van a raktáron - újakkal cserélhe­tik fel. Minek is fáradoznának tehát a bírálattal? De a dolgozók nin­csenek is közvetlen kapcsolatban a termelő vállalatokkal, amelyek­nek emiatt - hacsak a Ŕempo révén nem - a selejtről sem lehet­nek pontos értesüléseik. Nyilván a munkacipők alacsony ára is hoz­zájárul ahhoz, hogy termékeik sor­sát - a nagyobb forgalom lebo­nyolítására törekedve - a vállala­tok eddig bizonyos mértékberí el­hanyagolták. Ám bízzunk abban, hogy ez a felületesség már a múlté. A kiál­lításon ugyanis meggyőződhet­tünk arról, hogy a cipőipar gazdag hagyományaihoz híven továbbra is eleget tud tenni a hozzá fűzött reményeknek. A termelő vállala­tok eredményei láttán azonban néhány kérdés vár megválaszo­lásra: Miért nem fedezi még min­dig a munkacipők kínálata a ke­resletet? Miért késlekednek a vál­lalatok, üzemek és ipari szövetke­zetek a dolgozókkal való közvet­len kapcsolat megteremtésével? Nem utolsósorban pedig mikorra várható a szakosított javító műhe­lyek létesítése? Nem titok ugyan­is, hogy a munkacipőket egyelőre sehol sem javítják. A sarok kopá­sa, vagy más legcsekélyebb meg­hibásodásuk esetén kidobásra vannak ítélve. Ez pedig olyan könnyelműség, amelyet azelőtt sem, de különösen jelenlegi gaz­dasági helyzetünkben sem enged­hetünk meg magunknak. Kétségte­len, hogy e követelmények teljesí­tése esetén a munkacipő nem len­ne többé hiánycikk a piacon, tehát a dolgozók igényeiknek megfele­lően válogathatnának bennük. Hogy milyen sok bajt okozhat a rosszul kidolgozott, feladatát nem teljesítő munkacipő, amely­ben a dolgozók naponta legalább nyolc órát állnak, vagy járnak, ar­ról nem is kell külön beszélnünk. X termelő vállalatoknak ennek tudatában, lehetőségeikhez mér­ten kell megoldaniuk a jövőben ezeket a halasztást nem tűrő fel­adatokat. KARDOS MÁRTA Fejlődik a község A gazdasági korrupció motívu­ma általában a gazdasági élet el­lentmondásos fejlődése, a piac, vagyis a kereslet és a kínálat összhangjának a felborulása. Az ,,ügyeskedő“ anyagbeszerző ezt az ellentmondásos helyzetet úgy oldja meg, hogy a keresett hiány­cikket vagy szolgáltatást csúszó-, kenő- vagy hálapénzzel - magya­rán vesztegetéssel teremti elő. Tévedés lenne azt hinni, hogy vesztegetni (büntetőjogi szem­pontból) csak pénzzel lehet. A vesztegetés fogalma alá tartozik minden jogtalan anyagi előny, akár az „ügy elintézése“ előtt, akár azután nyújtják. A korrupció a gazdasági életben nagy veszélyt jelent a társadalomra, mert akadá­lyozza a kereskedelmi kapcsola­tok egészséges, ésszerű alakulá­sát, ideig-óráig eltakarja a terve­zés hiányosságait, és ezzel nem­hogy megakadályozná az ellent­mondások kibontakozását (vagy hozzájárulna megszüntetésük­höz), hanem még fokozza is a népgazdaságban fennálló fe­szültségeket. Mellékkiadások Kérdéses viszont az, hogy hon­nan teremtik elő a pénzt a veszte­getésre, mert az már csak termé­szetes, hogy egyetlen üzletkötő sem fogja a saját zsebéből fedezni a ,,mellékkiadásokat“. Egyesek teljesen jogszerűnek álcázott for­mában - prémiumként kapnak pénzt a beszerzés „meggyorsítá­sára“. Az utasítást, hogy milyen célra fordítsák a pénzt, szóban kapják meg, sőt olykor még azt is megígérik nekik, hogy ha jogelle­nes ügyleteikből valamilyen bajuk származna, védelmet kapnak. Ta­lán mondanom sem kell, ha az anyagbeszerző valóban bajba ke­rül, segítségre nem számíthat. Egyes gazdálkodó szervezetek - általában szövetkezetek, ahol lazább a bizonylati-pénzügyi fe­gyelem - megkísérelték, hogy kü­lön pénzalapokat alakítsanak ki a beszerzéssel kapcsolatos mel­lékkiadásokra. Az egyik nyugat­szlovákiai szövetkezet például a tagjainak eladott építkezési anyag árából teremtett elő 23 ezer koronát. Ebből a pénzből hatezer koronát adtak a mezőgazdasági gépek javítóüzeme igazgatójának két traktor gyors megjavításáért, ugyanis az igazgató kijelentette, hogy szüksége van pénzre dolgo­zói megjutalmazására. Ebből a pénzből 2500 koronát átadott az üzem közgazdászának, hogy gon­doskodjon a javítás elvégzéséről. Az illegális pénzalapot a szövetke­zet, persze, más beszerzésekre is felhasználta. Egy másik nyugat-szlovákiai szövetkezetben elítéltek dolgoz­tak. A szövetkezet elnöke a javító­nevelő intézet parancsnokának és a helyettesének négy év alatt majdnem ötvenezer koronát jutta­tott év végi részesedés formájá­ban olyan jogcím alatt, hogy „őriz­ték az elítélteket“, valójában pedig azért, mert olcsó munkaerőt köz­vetítettek a szövetkezetnek. Persze, az anyagbeszerzők sem mind „hivatásuk és az eladó áldozatai“. Megtörténik, hogy ők is elfogadnak hálapénzt, ha olyan árut vesznek át, amelynek elhe­lyezésével az eladónak vannak gondjai. Ilyenkor kerülhet sor arra, hogy selejtes, eladhatatlan készlet kerül forgalomba. Egymást vádolják Külkereskedelmünk sem men­tes ezektől a negatív jelenségek­től, márpedig ez anyagi károkon kívül súlyos erkölcsi károkat is okoz hazánknak. Megtörténik, hogy a külkereskedők és a belföldi megrendelők egymásra mutogat­nak, egymást vádolják megvesz­tegethetőséggel. Nehéz lenne igazságot tenni köztük, de egy tény fölött mégsem lehet elsiklani. A tákés piacról érkező eladó oly­kor jobban ismeri hazai megren­delőinket, mint az illetékes külke­reskedelmi vállalatunk. Nemegy­szer kiderül, hogy a külföldi válla­lat ügynöke egy csehszlovákiai út­ja során „véletlenül“ meglátogatta a megrendelő vállalatot, sőt a leg­lényegesebb kérdésekben már meg is egyeztek a külkereskedel­mi vállalat háta mögött. Ez még persze távolról sem bizonyítja a megvesztegetést, s az üzletkö­tők által szétosztogatott apróbb figyelmességek (cigaretták, digitá­lis karórák stb.) sem. Nem akarom azt sem mondani, hogy felelős szakembereink ilyen olcsón adták el magukat - becsületüket. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a nyugati üzletemberek nagyon tisztában vannak a jó személyes kapcsolatok jelentőségével. És azzal is, hogy bár nem a belföldi termelővállalattal kötnek szerző­dést, hanem a külkereskedelmi vállalattal, a termelővállalatnak mégis csak van némi beleszólása abba, hogy a külkereskedelmi vál­lalat a versenytárgyalások során melyik javaslatot fogadja el, melyik eladóval kössön szerződést. Nemrégiben az egyik nagyvállala­tunk rendelt meg a külkereskedel­mi vállalatnál egy gépsort. Két ja­vaslat között kellett dönteni. A ter­melővállalat igazgatója minden követ megmozgatott, hogy egy nyugatnémet javaslatot fogadja­nak el, a külkereskedelmi vállalat pedig egy japán szállító javaslatát találta kedvezőbbnek. Az igazgató erőnek erejével bizonyítani akarta, hogy csak azért, mert a japánok megvesztegették külkereskedő­inket, holott végeredményben a japánoktól huszonöt százalékkal olcsóbban sikerült megszerezni azt, amit a nyugatnémetek is felkí­náltak. A tét ebben az esetben több millió dollár volt. ADÁSVÉTEL ■ Fiat 125 P 1300 eladó, karosszéria generáljavítás után. Vincze František. Dvorníky na Ostr. 124. Ú-268 ■ Nyolchónapos törzskönyvezett sár­ga német dog eladó. Tel.: Dunajská Streda 935-170 Ú-272 ■ Fiat 128 A eladó. Cím. Vrakuňa 417. Ú-282 KÖSZÖNTŐ ■ A drága jó édesanyának, Ka hólek Istvánnénak Vajkára, 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és még hosszú, örömteli életet kívánnak szerető férje, lányai, fia, menye, veje és unokái: Laura, Renáta, Róbert. Ú-90 ■ A drága jó feleségnek, édesanyá­nak, anyósnak, nagymamának, Szekeres Lajosnénak Búcsra-(Búč) 50. születésnapja alkal­mából szívből gratulál, jó egészséget, erőt és még hosszú, örömteli életet kíván szerető férje, leánya, veje, fia és két kis unokája, Gyuszika és Tamás­ka. Ú-95 ■ A drága jó feleségnek, édesanyá­nak, nagymamának, Piszár Albinkának Bátkára (Bátka) 50. születésnapja al­kalmából szívből gratulálnak, jó egész­séget és hosszú boldog életet kí­vánnak szerető férje, lánya, fiai, menyei, veje és u nokái. Ú-291 ■ Karasz Máriának Alsóbodokra (Dől. Obdokovce) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, további A sértett - a népgazdaság A statisztikai adatokban jártas olvasó talán túlzásnak tartja ezt az írást, hiszen az ismertté vált bűn­tetteknek mindössze egy százalé­kát teszik ki a vesztegetések. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a statisztikában nem szerepelnek azok a bűncselekmények, ame­lyekről az illetékes szervek nem szereztek tudomást. Tudni kell, hogy a bünfelderítés ott a leghaté­konyabb, ahol sértett van. Ezeknél a bűncselekményeknél a sértett viszont egy meglehetősen elvont személy - a népgazdaság, a tár­sadalom. A vesztegetés résztvevőinek nem érdeke, hogy fény derüljön a bűncselekményre (persze a vál­lalatoknak sem áll ez az érdeké­ben). A felderítés lehetőségei te­hát nagymértékben korlátozottak, ugyanúgy, mint a megelőzés lehe­tőségei is. Hiánycikkek voltak és bizonyára lesznek is még. És lesz­nek emberek is, akik tevékenysé­gükkel kapcsolatban előnyt kér­nek, és lesznek, akik ezt meg is adják. Nem lehet viszont figyelmen kí­vül hagyni a bíróságok elé jutott 'ítéletek megelőző hatását. A bíró­ságok általában szabadságvesz­tésre és pénzbüntetésre ítélik a tetteseket (egyidejűleg). A sza­badságvesztés-büntetések letöl­tését azonban az esetek többsé­gében feltételhez kötik (próbaidő­re függesztik fel). Persze, a bűn­cselekményen kívül figyelembe veszik az elkövető személyét. A korrupciós bűncselekmények el­követői általában büntetlen előéle- tüek, túlnyomó többségük a bűn- cselekmény elkövetése előtt meg­bízható, törvénytisztelő, igyekvő és a társadalmi együttélés szabá­lyait megtartó állampolgár volt. In­dokolatlan lenne minden esetben szabadságvesztéssel büntetni ókét. Az utóbbi években a bírósá­gok egyre jobban a pénzbüntetés kihasználása felé orientálódnak. Kezdetben csupán az előny ,,le- csapolására“ használták fel, az utóbbi időben már a vesztegetés értékét meghaladó mértékű pénz- büntetéssel sújtják az elkövetőket, márpedig az anyagias, harácsoló szemléletű elkövető számára ez sokkal súlyosabb büntetés, mint néhány hónapos szabadságvesz­tés. Ezért a pénzbüntetések foko­zottabb igénybevételének gyakor­latát csak pártolni lehet - valóban „testre szabott“ büntetés nem! FEKETE MARIAN jó egészséget és hosszan tartó boldog életet kívánnak férje, lánya, veje, fiai, menye és unokái Ú-262 ■ A legdrágább férjnek, édesapának, nagyapának, Belányi Józsefnek Fülekre (Fiľakovo) 60. születésnapja és nyugdíjba vonulása alkalmából tisz­ta szívből gratulálnak, jó erőt, egészsé­get és hosszú boldog életet kívánnak lánya, veje, unokája, felesége és nászasszonya. Ú-263 ■ A drága jó édesapának, apósnak és nagyapának, id. Bertalan Jánosnak Bakára 77. születésnapja, valamint névnapja alkalmából őszintén gratulál­nak, sok örömet, boldog, hosszantartó életet kívánnak és a munkában elfá­radt dolgos kezét sokszor csókolják lánya: Juliska, veje: Jani és unokái: Jucika, Janika és Szilvia. Ú-277 köszönetnyilvánítás ■ Hálás szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik 1982. decem­ber 23-án elkísér­ték utolsó útjára a tejfalusi (Mliečno) temetőbe a drága jó édesanyát és nagymamát, Galambos Annát, akit a kegyetlen halál 1982. december 21-én, 78 éves korában ragadott ki szerettei koréból. Köszönjük a vigasz­taló szavakat, a sok virágot és koszo­rút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-280 A Nagydaróci (Veľké Dravce) Hnb január eleji plenáris ülésének résztvevői megelégedéssel állapí­tották meg, hogy az elmúlt eszten­dő jelentős belpolitikai eseményei és évfordulói tiszteletére elfoga­dott 711 000 koronás községi kö­telezettségvállalást teljesítették, ezen felül még mintegy 54 000 korona értékű társadalmi munkát végeztek a falu lakosai. A legnagyobb jelentőségű épít­kezést, a 3 millió 781 ezer koronás beruházással épülő művelődési otthont szeptember végén adták át rendeltetésének, s a kultúra impozáns épületében helyet bizto­sítottak a hnb irodáinak és a pos­tahivatalnak- is. A kényelmes színházteremben eddig jórészt vendégegyüttesek - fülekiek (Fiľakovo), ragyolciak (Radzovce) és a kassai (Košice) Thália művészei szórakoztatták a közönséget; a közelmúltban azonban megalakult a helyi szín­játszó csoport, s Urbán Béla veze­tésével már folynak is a Baj van a szerelemmel című darab próbái. A hnb idei munkatervében a vá­lasztási program céljainak megfe­lelően a helyi közutak portalanítá­sa szerepel majd mintegy 2,5 kilo­méter hosszúságban, s minden valószínűség szerint az év máso­dik felében kezdik meg a kétosztá- lyos, hatvan gyermek elhelyezé­sére alkalmas óvoda építését is.-h. a­APRÓHIRDETÉS ÚJ SZÓ 6 1983. II. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom