Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Január 29 - február 4 Szombat: — Mubarak egyiptomi elnök New Yorkban az ENSZ-fötitkárral a közel-keleti helyzetről tárgyalt, majd Nyugat-Európába utazott Vasárnap: - Shultz az Egyesült Államok külügyminisztere kéthetes távol-keleti útjának első állomásán, Tokióban a japán vezetőkkel találkozott Hétfő: — 11-napos nyugat-európai körútra érkezett George Bush amerikai alelnök. Bonnban tárgyalt, majd Nyugat-Berlinben ismertette Reagan üzenetét Kedd: — Jurij Andropov válaszolt az amerikai elnök indítványára - A nicaraguai határ tőszomszédságában provokatív amerikai-hondurasi hadgyakorlat kezdődött Szerda: — Genfben felújították a szovjet-amerikai tárgyalásokat a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről Csütörtök: - A libanoni-izraeli tárgyalások 12. fordulója sem hozott eredményt - Kreisky osztrák kancellárt a Fehér Házban fogadta Reagan elnök Péntek: - George Bush Genfben találkozott a rakétacsökkentési tárgyalásokon részt vevő szovjet, illetve amerikai küldöttségek tagjaival Bush nyugat-európai propaganda-kőrútja Amikor január közepén Washingtonban bejelentették, hogy az amerikai alelnök Nyugat-Európába utazik, politikai megfigyelők a hírt úgy kommentálták, hogy a Fehér Ház az alelnök révén próbálja vonakodó nyugat-európai partnereit meggyőzni az 572 amerikai nukleáris robbanófejes rakéta 6 NATO-ország területén való elhelyezésének szükségességéről. Ez a NATO 1979-es brüsszeli határozata értelmében az év végén lenne esedékes, ha addig Genfben nem jön létre megállapodás. Ilymódon nincs sok ideje a washingtoni kormányzatnak, s ezért küldték át a nyugat-európai szövetségesekhez Bush-t. Rögtön útjának első állomásán, Bonnban kiderült, hogy helyesen tippeltek Bush és Kohl bonni találkozója azok, akik misszióját rábeszélő körútnak tekintették. Nyugat-Berlinben már az is kiderült, hogy a Bush-küldetés az amerikai diplomácia nagyszabású védekező manőverének a szerves része. Itt ismertette Reagan elnöknek „Európa népeihez“ intézett üzenetét, melyben a Fehér Ház ura javasolta a Szovjetuniónak, hogy írjon alá megállapodást az összes szárazföldi telepítésű amerikai és szovjet közepes hatótávolságú rakéta felszámolásáról. A javaslat lényegében nem tartalmaz új vonást, hanem az ismert „nullamegoldás“ más hangszerelésben, (ahogy az El Pais madridi lap nevezte) hiszen az amerikai nukleáris haderő zöme, a tengerekről és a robotre- pülógépekről indítható nukleáris fegyverek érintetlenek maradnának. Az amerikai elnök a javaslathoz hozzáfűzte, hogy egy ilyen megállapodás aláírása végett „bárhol és bármikor“ hajlandó találkozni Jurij Andropowal. Az üzenet tehát azt hivatott demonstrálni, hogy az USA egyaránt kész a rakétacsökkentésre és a csúcstalálkozóra. Helmut Kohl bonni kancellár felsőfokú jelzőkkel méltatta az indítványt, amely „nagyszerű áttörést jelentene a béke irányába“. Lelkesedése érthető, hiszen az amerikai elnök a helyszín és az időpont megválasztásával - egy hónappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt - nyíltan a bonni koalíció mellé állt a választási küzdelemben. Reálisan mérlegelő politikusok, helyzetelemzök egyöntetűen leszögezték, hogy Reagan olyan egyezmény aláírását ajánlotta, amelyről jól tudja, nem jöhet létre. Javaslata, > illetve hirtelen támadt találkozási óhaja Andropowal kétségtelenül a Varsói Szerződés prágai békekezdeményezésének erőteljes pozitív visszhangját próbálta ellensúlyozni. A várt hatást azonban nem érte el az üzenet. A nyugati lapok - kevés kivételtől eltekintve - hűvösen fogadták az indítványt, melynek lényege, hogy Washington a szovjet-amerikai csúcs lehetőségének megvillantá- sával kitart a szovjet szárazföldi indítású rakéták egyoldalú leszerelését sürgető „nullamegoldás“ mellett. A brit The Times szerint a „nullamegoldás“ egybekapcsolása a csúcs gondolatával olyan „drámai gesztus“, mellyel az amerikai elnök meg akarja győzni Nyugat-Európát: ő a béke embere. Szovjet reagálás Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az indítvány a Szovjetunió számára elfogadhatatlan. Moszkvában példátlan gyorsasággal reagáltak a Nyugat-Berlinben elhangzottakra. Jurij Andropov, szinte órákon belül nyilatkozott a moszkvai Pravdának, amely egyben válasz volt az üzenetre. Az SZKP KB főtitkára leszögezte, hogy a javaslatban nincs semmi új elem, mert lényegében azonos a „nullavariánssal“, s ezért a Szovjetunió szempontjából elfogadhatatlan. Feltette a kérdést: komolyan lehet-e venni olyan javaslatot, amely szerint a Szovjetuniónak meg kellene semmisíteni minden közepes hatótávolságú rakétáját, míg az USA és a NATO ilyen típusú nukleáris eszközei érintetlenek maradnának? A szovjet államférfi szerint épp ez az ésszerűtlen amerikai álláspont gátolja az előrehaladást a genfi tárgyalásokon. Most, hogy Reagan megismételte ezt az álláspontot, egyúttal bizonyította, hogy az Egyesült Államok nem akar kölcsönösen elfogadható megállapodásra jutni a Szovjetunióval és kudarcra kívánja kárhoztatni a genfi tárgyalásokat. Andropov egy alaposan előkészített csúcstól nem zárkózott el, de hangsúlyozta, hogy ennek előfeltételeként a Szovjetunió nem ír alá semmiféle, az amerikai felet egyoldalú előnyökhöz juttató megállapodást. Folytatás Genfben Ilyen előzmények után ültek le Genfben hathetes szünet után a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai képviselők. Az előjelek meglehetősen aggasztóak voltak, mert az amerikai álláspont nemcsak a közepes hatótávolságú rakéták, hanem a stratégiai rakéták kérdésében is változatlanul merev és elutasító. Edward Rowny, az amerikai delegáció vezetője a közvélemény megnyugtatására törekedve az Egyesült Államok megegyezési szándékát bizonygatta. Be kellett ismernie, hogy a közvéleményt rendkívül foglalkoztatja a leszerelés ügye, s ennek valamilyen formában a genfi tárgyalások eredményében is tükröződnie kellene. Viktor Karpov szovjet küldött- ségvezető a jól ismert, kiegyensúOké, fiúk, folytatódhat a meccs. A taktika a régi... (Az International Herald Tribune karikatúrája) lyozott szovjet álláspontot ismételte meg, miszerint a Szovjetunió az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló megállapodásra törekszik, amely hozzájárulna az atomháborús veszély csökkentéséhez. Hangsúlyozta, hogy csakis egy kölcsönösen elfogadható megállapodás szolgálhatja az egész világ biztonságának érdekeit. Az előrehaladáshoz mindenekelőtt két dologra van szükség: egyrészt, hogy az Egyesült Államok felhagyjon az erőfölény megszerzésére irányuló törekvéseivel, másrészt, hogy belássa, az idei év a leszerelési tárgyalások legfele- lősségteljesebb időszaka. Shultz a Távol-Keleten Az amerikai kormányzat másik kulcsembere, Shultz külügyminiszter Bush nyugat-európai útjá- val egyidőben a Távol-Keleten tartózkodik. A hét elején Tokióban egyrészt az állítólagos szovjet veszély ürügyén a fegyverkezés fokozására ösztönözte a japán kormányt. Másrészt viszont azt sürgette, hogy a magas vámokkal elzárt japán piacot nyissák meg az amerikai áruk előtt. Nakaszone kormányfő és Abe külügyminiszter a fegyverkezési tárgyalásokról szólva támogatta a „nullamegoldást“, már csak azért is, mert Tokió úgymond tart a Szovjetunió európai területén levő rakéták esetleges ázsiai áttelepítésétől. Shultz sietett vendéglátóit biztosítani arról, hogy az USA „nem áldozza fel Ázsiát“ a genfi tárgyalások sikere érdekében. Shultz Pekingben az utóbbi időben a kétoldalú kapcsolatokban feszültségeket okozó viták elsimítására törekedett. A viszony amiatt hidegült el érezhetően, hogy az USA továbbra is szállít fegyvereket Tajvannak. Értesülések szerint Shultz Csao Ce-jang kínai kormányfőt washingtoni látogatásra hívja meg, majd ezt követően Reagan valószínűleg a jövő év elején Kínába látogat. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Hol is lakunk? Szlovákia egyik kisvárosában régi ismerőseimet akartam felkeresni. Családi házukban azonban másokat találtam.- Ök már a hármas szidliszkón laknak - magyarázták. - Kaptak állami lakást, és csinzsákba költöztek. Könnyen megtalálja őket; az első blokkban laknak a Šverma utcában. Mindent megértettem, amit mondtak, így a dolog rendben is lett volna. Sőt a legtöbb csehszlovákiai magyarnak a legmegszokot- tabbnak tűnhetett volna fel ez a tájékoztatás, hiszen naponta többször is hallják - főként a városi lakók - ezeket a szavakat a magyar szövegben: sídlisko, činžiak, blok. Mégsem térhetünk napirendre fölötte. Gondoljunk csak arra, hogy mit értene meg ebből a tájékoztatásból egy magyarországi, esetleg egy romániai magyar! De nem csupán erről van szó, mert ha nem értik, legfeljebb megkérdezik még egyszer, mit is értsenek e szavakon. Inkább arról van szó, hogy mi tudjuk-e, mit válaszoljunk majd nekik ilyenkor: ismerjük-e magunk is ezeknek a szavaknak az értelmét, pontos jelentését. Akadnak természetesen szép számmal olyanok is, akik csak megszokásból, „a könnyebbség kedvéért“ használják e szavakat, de talán a nagy többség nem is tudja, mi ezeknek a magyar megfelelőjük. A sidlisko - amelyet már a magyarban a szerkesztetlen alakjában is hosszú ó-val ejtenek: sidliskó - azt jelenti: lakótelep. Vagyis az általában emeletes lakóházakkal beépített városrészt nevezik meg vele. Rendszerint a városrész nevével jelölik őket; például Szlovákia fővárosában a Štrkovec, Pošeň stb. városrész- nevek alapján a štrkoveci, pošeňi stb. lakótelepeket szokás emlegetni; vagy számozzák őket, például a kisebb városokban: itt az egyes lakótelep, kettes lakótelep stb. a szokásos megnevezés, esetleg más szempontú megnevezések is előfordulnak. A másik szó a činžiak. Ez is gyakori nálunk a magyarban. A legtöbb használója talán csak annyit tud róla, hogy nem családi ház, és nagyobb emeletes ház. A pontos megfelelője: a bérház. Ez utóbbit £lig halljuk, esetleg csak az újságokban találkozunk vele. A városi ember ismeri - hiszen legtöbbje bérházban lakik -, de kényelemből nemigen használja; a falusi ember meg, aki általában a činžiak-ot hallja, bizony nem is igen tudja, hogy ez a bérház szlovák rryegfelelője. Megfigyeléseim alapján jutottam erre a megállapításra. Hiszen még a kisebb falvakban is ilyen mondatokban találkozunk vele: „Beköltözünk a városba čin- žiakba“; „Laciék činžiakban kaptak lakást“; „A činžiak azért jó, mert központi fűtés van benne“; stb. Ezekben és általában a hasonló mondatokban tehát nyugodtan helyettesíthetjük a činžiak szót a bérház-za\: „Beköltözünk a városba, bérházba“; „Laciék bérházban kaptak lakást“; „A bérház azért jó, mert központi fűtés van benne“; stb. Hátra van még a biok szó magyarázata. Tulajdonképpen nem is szlovák szó hanem német-francia eredetű, s nyelvünkben is használatos több jelentésben, de blokk alakban. Magyar megfelelője - a legtöbb esetben - a tömb. Csakhogy a kérdés egy kicsit bonyolult, s alaposabb elemzést kíván, különösen ha a házra vonatkoztatva használjuk. A blokk szónak a ‘háztömb* jelentését feltünteti ugyan, de megcsillagozzák, vagyis használatát ebben a jelentésben helytelenítik az értelmező szótárak. De mit is jelent a háztömb? Utcákkal körülzárt házcsoportot. Vagyis olyan házak összességét, amelyek bizonyos szempontból összefüggenek. Gondoljunk csak arra, hogy ma már a régi házmesterek nem is házfelügyelők, hanem legtöbb esetben tömbfelügyelők: több háznak van közös felügyelője. Tehát a háztömb nem ugyanaz, amit általában a blokk-on érteni szoktunk. Persze a blok domov jelenti azt is a szlovákban, de a biok, illetve nálunk, Csehszlovákiában a magyarba a blokk önmagában használva nem jelent mást, mint a nagyobb emeletes házat, akár bérházról, akár szövetkezeti vagy társasházról van szó. Ez a következő mondatokból is kitűnik: „A szomszédék blokkba költöztek“; ,,Mi a második blokkban lakunk“; stb. A biok-nak ez a jelentése a szlovákban nyilván annak alapján alakult ki, hogy ezekben a nagy házakban maguk a lakások alkotnak tömböt. Mivel azonban '& magyarban a blokk szónak nincs ilyen jelentése, a megfelelője a lakótelepi ház kifejezés vagy egyszerűen a ház szó. Pl.: „A szomszédok lakótelepi házba költöztek“; „Mi a második házban lakunk“; stb. Megemlítjük még, hogy van blokkház összetett szd is, de jelentései távol állnak a mi b/o/c/c-unkétól. Ezeket jelenti: 1. gerendákból összeácsolt vagy fatörzsekből összetákolt kis ház; 2. az az épület, amelyben a vasúti jelző berendezést a blokkrendszert kezelik; 3. katonai őrház; egyedül a Magyar értelmező kéziszótár említi 4. jelentésként ezt: szabadon álló nagy bérház, de ez sem azonos azzal a jelentéssel, amelyben mi a blokk szót használjuk. összefoglalva a fentieket, megállapíthatjuk tehát, hogy a sid- lisko helyes magyar neve a lakótelep, a činžiak-é a bérház, a blok(k)-é a lakótelepi ház vagy ház. JAKAB ISTVÁN Egyes szám, többes szám A rádióban hallottuk: „Mi aranykoszorúval kitüntetett kórusok vagyunk.“ Persze csak egyetlen kórusról volt szó, s a nyilatkozat- tevő az ösztönösen kizárólagosnak érzett egyeztetési szabály kedvéért mondott kórusokat. Pedig ha a névszói állítmány valamilyen embercsoportot jelent, az egyes szám és a többes szám nem mond egymásnak ellent. Például: mi szocialista brigád vagyunk; ti összetartó család vagytok; a finnek rokon nép. Másfajta buktató áldozatai a következő nyilatkozatok megfogalmazói: „A tengervízben olyan a látási viszony, hogy. . .“; „A környezettanulmány szerint Kovácsék rossz körülményben élnek“; „Ennél a vállalatnál olyan a lehetőség, hogy mindenki megtalálja a számítását“. Helyesen: olyanok a látási viszonyok; rossz körülmények között élnek; olyanok a lehetőségek. Vannak ugyanis olyan szavaink - és a felhozott példák nem is merítették ki ezek sorát amelyek bizonyos szövegkörnyezetben megkívánják a többes szám használatát. Persze csak bizonyos környezetben, korántsem mindig. Ennek igazolására nézzünk egyes számú használatukra is egy-egy példát: a vezetés és a dolgozók közötti viszony kielégítő. Ezt az új körülményt figyelembe kell venni. A kérés teljesítésére lehetőség nyílt. Mikor kell egyes szám, mikor többes, - néha nem is könnyű eldönteni. Nagyon remélem azonban, hogy valamelyest e néhány sor is megkönnyíti az eligazodást. ROZSLÁY GYÖRGY \ KIS NYELVŐR ÚJ SZÚ 4 1983. II. 5.
