Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-03 / 28. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1983. II. 3. „Nincs szó kísérletről“ Bevált az érdem szerinti jutalmazás Szorosabb kapcsolatot a tömegekkel Egy utcai pártszervezet évzáró taggyűléséről AMIKOR a műhelyben híre ment a dolognak, mindnyájan türelmetlenül várták, ki jelenti be hivatalosan. Ez érthető, hiszen minden újdonság - különösen ha az az érdem szerinti jutalmazást érinti - kíváncsivá teszi az érintetteket. „Eddig minden hónapban megkaptuk a szokott összeget, s most valamilyen kísérletet akarnak bevezetni“ - mondogatták. Persze, valamennyien hallottak és olvastak erről, de más azt a „saját bőrükön“ tapasztalni. A Považská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár csapágygyártó részlegének 31 OO-as műhelye olyan volt, mint egy megbolygatott méhkas. A személyi beszélgetések után mindenki tisztán látta a követelményeket és a jutalmazási rendszer lényegét, de azért nem nyugodtak. Nagyobb lesz a kereset, viszont... Az elvégzett munka mennyisége, minősége és a személyes elkötelezettség alapján kapjuk majd a fizetést. A csapágy- gyártó részleg vezetősége és a František Cibík brigádja között megkötött szerződés mindkét fél számára világos volt. Ebben egyebek között a következő szerepelt, munkaerómegtakarítás esetén a 60 százalékát hagyja meg a brigád a megtakarított béreszközöknek, a túlórák csökkentésekor pedig a 30 százalékát, és jelentősen gyarapíthatják bérüket a kezdeményezőtervben rögzített feladatok teljesítésével is. Miért éppen a Vágmenti Gépgyárban kerítettek sort erre a kísérletre? A Považská Bystrica-i járás már évek óta szoros baráti kapcsolatot tart fenn a szovjet- unióbeli scsekinói járással, éseba- ráti kapcsolat ápolásában a gépgyár dolgozói úttörők. Nem véletlenül kapott helyet az üzem igazgatójának irodájában a scsekinói dolgozók vörös zászlaja. TÖBB MINT FÉL ÉVE, hogy a František Cibík vezette brigád tagjai alkalmazni kezdték ezt a bérezési módszert, amelyről ma már így beszélnek, nincs itt szó kísérletről, csak becsületes munkáról, amelyet megfelelően értékelnek.- Nem véletlenül választottuk ki a 3100-as műhelyt - mondotta Pavel Svítek részlegvezető. - A kollektíva már huzamosabb ideje együtt dolgozik, és tagjaik hamarosan elnyerik a szocialista munkabrigád ezüstjelvényét. Erre építettünk, és arra, hogy a brigád- vezető a vállalat legjobb gépbeál- lítói közé tartozik. A kísérlet alkalmazásának első három hónapjában nehézségek merültek fel, a későbbiekben azonban minden simán ment. A brigádban ismeretlen szó a munkaerővándorlás. És nemcsak ez köszönhető a módszernek, hanem az is, hogy példájuk az egész részlegen vonzóvá vált. A múltban „a munkaerővándorlási“ bizottság havonként 8-10 esetet tárgyalt meg, a szóban forgó időszakban pedig egyetlen egyet sem. Csökkent a túlórák száma, és javult a minőség. Hogy mindezt hogyan sikerült elérni? A brigádban mindenki megkapta a feladatát, és azt is megtudta, hogy elvégzésével mire számíthat. Az új az a dologban, hogy senki sem bújhat meg a kollektíva mögött, egynek a lemaradása az egész csoport teljesítményében érezteti hatását. Éppen ezért ma már senki sem csupán saját magára tekint, hanem szükség esetén kisegíti társát is. Az ötven tagú kollektívában 42 a munkásnő, a többi gépbeállító szakmunkás. Mindenki mindenkitől függ, és az is tény, hogy a kísérlet alkalmazása óta megváltoztak a munkatársi kapcsolatok. Régebben, ha nem volt munka, az asszonyok csendben ültek gépük mellett, mert tudták, hogy az állásidőt is megfizetik, a többi pedig nem érdekelte őket. Ma teljesen más a helyzet. Ha nincs munka, azonnal mennek a mesterhez munkát kérni, mondván: keresni jöttünk nem pedig lazsálni.- A kezdetben sok nehézség merült fel, és még ma sem minden az elképzeléseink szerint alakul- kapcsolódott a beszélgetésbe Emil Hradnianský, a részleg párt- alapszervezetének elnöke is.- Valakinek el kellett kezdeni, és választásunk a Cibík-féle brigádra esett. Számítottunk a kommunista brigádvezető támogatására. Idővel minden a rendes kerékvágásba kerül, és bízunk benne, hogy az idén további kollektívák csatlakoznak hozzájuk. A brigádrendszerű jutalmazás nemcsak a minőség javulásában, a boríték vastagságában, hanem az egyes dolgozók kezdeményezésének növekedésében is megnyilvánult. A 3100-AS MŰHELYBEN folyó munka a kívülállónak nagyon unalmasnak tűnhet, a görgőscsapágyhoz szükséges alkatrészek tízezrei hagyják el a munkapadokat. A minőséget nem bízzák a véletlenre, a különböző műszerek jelzik az ezredmilliméternyi eltérést is. A selejt pedig a közös számlát szegényíti.- Az új jutalmazási módszer bevezetése, persze, szaporítja mindennapi teendőimet - mondja František Cibík. - Pontos nyilvántartást kell vezetnem minden munkásnő teljesítményéről, az általa nyújtott minőségről. Ügyelnem kell a munkahelyi rendre, a géppark kihasználására, az energia-megtakarításra stb. A hó végén pedig még több a kötelességem. Olyan feltételeket kell teremtenem, hogy az emberek szívesen térjenek visz - sza munkahelyükre, örüljenek a jól végzett munkának. A brigádrendszerű jutalmazási forma bevezetése előtt a fizetésekben nem voltak lényeges eltérések. És most? Hogy ki mennyit kap, arról a brigádtanács dönt, amelyben a brigádvezetőn kívül minden műszakot ketten képviselnek. A brigádtanács dönt az ún. munkarészvételi koeficiensről. Pontosan és igazságosan értékelnek, mert ezt nagyon szigorúan figyelik a munkatársak. A kísérlet érvényesítése óta az átlagos órabér 8,82 koronáról 9,91 koronára emelkedett, miközben a teljesítménynormák átlagos teljesítése 112 százalékról 126 százalékra nőtt. A legjobb dolgozók esetében ez havi 350—400 korona többletet jelent a régi keresethez viszonyítva. Ez pedig döntő érv az új módszer mellett. Persze, közben nem feledkeznek meg a legfontosabbról, hogy az egyéni csúcsteljesítmények az éremnek csupán az egyik oldalát jelentik, a másik oldalát a feladatok kollektív teljesítése. A kölcsönös segítségnyújtás mindannyiuk számára természetes. Emília Parišová már 27 éve dolgozik a gyárban, szinte kívülről ismeri a csapágygyártás minden műveletét. Hogyan vélekedik a kísérletről?- NINCS ITT SZÓ SEMMIFÉLE KÍSÉRLETRŐL. A rendes munkáért rendes fizetést kapunk. Nem panaszkodhatom, és azt hiszem munkatársaim sem panaszkodhatnak. Jómagam havonta átlagosan 300-350 koronával keresek többet, mint azelőtt. Segítünk egymásnak, és nemcsak a munka- szervezés javult, hanem a munkahelyi légkör is. Hogy térjünk vissza a régi módszerhez? Semmi esetre sem. Meggyőződhettünk róla, hogy a becsületes munka kifizetődik. IVAN BAČA A kutatóintézet tanácstermében egymás után érkeznek az emberek. Majdnem kivétel nélkül idős, becsületes munkában és tisztességben megőszült kommunisták. Van, akinek már nehezére esik a járás, de jön, mert az évzáró taggyűlés komoly esemény a kommunisták életében, hiszen itt vitatják meg az előző időszak eredményeit és a soron következő feladatokat. Néhányukat huzamosabb ideje ágyhoz köt a betegség. Őket otthonukban keresik fel a pártbizottsági tagok vagy az ezzel megbízott párttagok, hogy tájékoztassák őket az évzáró taggyűlés lefolyásáról, a pártmunka időszerű kérdéseiről.- Nem engedhető meg, hogy akár egyetlen párttag kapcsolata is megszakadjon a szervezettel, a pártélettel - mondja Tkáčiková elvtársnő, a bratislavai II. városkerületi, 230-as számú utcai párt- szervezet alelnöke. - Tudjuk, hogy egyesek már nem sokat segíthetnek a pártmunkában, de mi mégis kötelességünknek tartjuk, hogy tájékoztassuk őket a szervezeti életről. Az ember nem is gondolná, hogy az idős, némely esetben majdhogynem tehetetlen személyeket mennyire érdekli mindaz, ami a párton belül és a társadalmunkban történik. Néha már a napi sajtóhoz is csak nehezen, családi hozzátartozók útján jutnak hozzá, és így örülnek minden új információnak, főleg akkor, ha közvetlen környezetüket, pártszervezetüket érinti. A 230-as utcai szervezet alig egy éve alakult, jelenleg 37 tagja van. Az eltelt kilenc hónap alatt nem sikerült olyan élénk és tartalmas pártmunkát kifejteni, mint korábban. Megállapították, ennek egyik oka, hogy a nyilvántartott tagok nem kapcsolódnak be a munkába, a kommunista képviselők sem nagyon törik magukat. Pedig sokan magas fokú politikai képzettséggel, kellő tapasztalattal rendelkeznek. Nagyon sokat segíthetnének például a pártoktatásban. Figyelemmel késérik napjaink időszerű kérdéseit, időról-idöre akár különösebb felkészülés nélkül is tájékoztathatnák ezekről az idősebb párttagokat is. Az idős emberek figyelmesen hallgatják a pártszervezet munkájáról szóló beszámolót. Némelyiküknek jólesik, hogy névszerint is megdicsérik őket, mert érdemes munkát végeztek a tömegszervezetekben, lakhelyükön a polgári bizottságokban és másutt. De a beszámoló nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a 28/a számú polgári bizottság az utolsó választások óta lényegében semmilyen munkát sem fejtett ki. Ez egyszerűen tűrhetetlen, mert éppen az említett körzetben elég sok a panasz a közrenddel kapcsolatban. A vitában is e problémákról esik a legtöbb szó. Miért működik jól a 28-as polgári bizottság, és miért nem a 28/a? - tette fel a kérdést az egyik párttag. Véleménye szerint azért, mert baj van az ellenőrzéssel és a felelősségrevonással. Vitéz János, a párt régi harcosa egyebek között azt mondta:- Nagy hibának tartom, hogy csak egyszer egy hónapban találkozunk. Jóformán alig ismerjük egymást. Pedig mi, idős kommunisták sokat tehetnénk a lakóhelyen a tömegpolitikai munka javításában. Mi lehetnénk az élő kapocs a párt és a tömegek között. Az ifjúság körében is nagyobb lehetne befolyásunk, átadhatnánk tapasztalatainkat és legnemesebb eszmei hagyatékainkat a felnövekvő nemzedéknek. Egymás után szólaltak fel a társadalmi szervezetek képviselői is. Dicsérték Jozef Novák párttagot, akit a szervezet a tömegszervezetek munkájának irányításával bízott meg. A felszólalásokból kitűnt, hogy munkáját kiválóan végezte, s talán ennek köszönhető, hogy e szervezet munkája kielégítő. Az Antifasiszta Harcosok Szövetségét a beszámoló külön is kiemelte az ifjúság körében végzett eredményes világnézeti nevelőmunkájáért. A Vöröskereszt és a Nőszövetség tagjai humanitárius jellegű cselekedeteikért érdemelnek dicséretet. Számos idős polgárt gondoznak, tagjaik között sok az önkéntes véradó. A Polgári Honvédelmi Szövetség szervezete tagjainak száma alig egyéves működése alatt majdnem megháromszorozódott, és a szervezet jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok hasznos kedvtelésekkel töltsék a szabad idejüket. A kilenctagú pártbizottság elnökévé Jozef Luptákot választották, akinek politikai képzettsége, a pártmunkában szerzett tapasztalata biztosíték arra, hogy tovább növekszik a pártbizottság és az egész szervezet cselekvőkészsége. PALÁGYI LAJOS 1948 GYŐZELMES FEBRUÁRJA írta: Vilém Nový Ú gy mint minden évben, az idén is megemlékezünk arról a dicső győzelemről, melyet munkásosztályunk 1948 februárjában aratott a hazai és a külföldi reakció fölött. A reakció harmincöt éve puccsot szervezett Klement Gottwald legális kormánya ellen azzal a céllal, hogy megmásítsa a felszabadult Csehszlovák Köztársaságban a haladás és a szocializmus felé vezető fejlődési irányvonalat, s visszatérjen a München előtti tőkés rendszerhez. A győzelem hőse a munkásosztály volt, amelynek élén a kommunista párt állt. A párt megértette: elérkezett az a pillanat, amikor dönteni kell a köztársaság és a dolgozó nép további sorsáról, vagy a szocializmust választjuk, vagy pedig visszatérünk a burzsoázia uralmához. Munkásosztályunknak ez az utolsó nagy csatája győzelemmel végződött. A reakció maradványai, melyek befér- kőztek a kormányba és a Nemzeti Front vezető szerveibe is, puccsista kísérleteik során a nyugati reakció támogatását élvezték. Vereséget szenvedtek azonban. Felújult a Nemzeti Front, Klement Gottwald kormánya megszilárdult, megnyílt az út az állam szocialista építéséhez, s a Szovjetunióval való örök barátságunk és szövetségünk megpecsételődött. A munkásosztály Februári Győzelme annál értékesebb volt, hogy egyetlenegy lövés sem dördült el, nem volt vérontás, szigorúan megtartották az alkotmányt, valamint a nemzeti és demokratikus hagyományokat. A nemzeti és demokratikus forradalom programjából indultak ki, amely a fasiszta megszállók, cseh és szlovák kiszolgálóik és az árulók ellen irányult. Bebizonyosodtak Lenin azon szavai, miszerint a forradalmi időszakban minden ellenforradalmi kísérlet meggyorsítja és nem lassítja a forradalmat. A Győzelmes Február nemzetközi jelentősége abban rejlik, hogy Közép-Eu- rópában a szocializmus javára változtatta meg az erőviszonyokat, végleg keresztülhúzta a nyugati reakciónak azt a tervét, hogy Csehszlovákiát felhasználja a Szovjetunió ellen, s előhírnöke volt a szocialista közösség megalakulásának. A munkásosztálynak 1948 februárjában aratott győzelme lényegében új formában a szocialista forradalom győzelmét jelentette. Annak a következménye volt, hogy a cseh és a szlovák burzsoázia München idejében, a megszállás és a háború alatt áruló politikát folytatott, a néptömegek viszont mélyen meg voltak győződve arról, hogy a csődbe jutott burzsoázia nem ragadhatja ismét kezébe a hatalmat. A kommunista párt határozott és céltudatos politikát folytatott, vezető szerepét a nemzeti és demokratikus forradalomban általánosságban elismerték és támogatták. A további haladó reformok és változások programja, az a tény, hogy ez a program a Szovjetunióval való szilárd szövetségre épült, összhangban állt népünk törekvéseivel és vágyaival. A reakció maga is megerősítette ezeket a tényeket. Vezetői a vereség után Nyugaton kerestek menedéket, az anti- kommunizmus és az antiszovjetizmus szolgálatába álltak. Klement Gottwald elvtárs 1948 novemberében a CSKP KB ülésén ezeket a szavakat intézte hozzájuk: „Február után már csak egy lehetőség van a kapitalizmus felújítására, a München előtti viszonyok restaurálására és ez a reakció külső erőinek bevetése. Nem is akármilyen erőkről, nem a rádióról, kémekről van szó, hanem csakis háborúról. Csakis a háború adhatna még valamilyen reményt a reakciónak a helyzet megváltoztatására. Azonban kizárólag győztes háború. Minden arra utal, hogy ilyen háború nem lesz a közeljövőben, de ha mégis kitörne valamikor ilyen háború, kétségtelen hogy Csehszlovákia nem azok oldalán áll majd, akik vesztenek, hanem azokén, akik győznek!“ Ha elgondolkodunk Február jelentősége felett figyelembe véve a mai imperialista fegyverkezési politikát és a háborús veszélyt, tudatosítani kell azokat az óriási változásokat, amelyek köztársaságunkban, Európában és az egész világban az elmúlt harmincöt év során végbementek, s melyek radikálisan megváltoztatták a világ arculatát, a szocializmus és az imperializmus erőviszonyait. Csehszlovákia belpolitikai és nemzetközi helyzete ma sokkal szilárdabb mint harmincöt évvel ezelőtt. Megváltozott legnagyobb és legközelibb szövetségesünk, a Szovjetunió helyzete is: ma a legjelentősebb nagyhatalom, óriási hatást gyakorol az egész világra. A négy világrészben megalakult és egyre bővül a szocialista országok közössége, ezek az országok politikai, gazdasági és katonai téren legyőzhetetlen, reális erőt képviselnek. Az el nem kötelezett országok mozgalmával együttműködve földünkön az emberiség többségét képviselik. A békét védik, az imperializmus és a fejlődő országok között új kapcsolatokat szorgalmaznak, s olyan hatalmas erőt jelentenek, amely ma meghatározza a történelmet. Az erőviszonyokat tükrözi az ENSZ közgyűlése, melyen egyre gyakrabban szi- getelódik el az Egyesült Államok, akár a háború és a béke kérdéseiben, az izraeli agressziót, Közel-Keletet illetően, vagy pedig az új gazdasági rend kérdéseivel kapcsolatban. A háború és a béke viszonyát ma egy további fontos tényező is befolyásolja: a gazdasági válság, a termelés hanyatlása vagy pangása, amely kivétel nélkül az összes tőkés államban megfigyelhető. Ez a válság, amelyet a tőkés államok eddig eredménytelenül próbálnak leküzdeni, hosszú folyamat, elmélyíti az ellentéteket az Egyesült Államok szövetségesei között, sőt még gazdasági háborúra utaló jelenségeket is előidéz. Éppen ez okozza a Fehér Ház politikáját, a korlátlan fegyverkezés és a nukleáris háborúval való fenyegetőzés politikáját. A Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni háború az amerikai imperialisták csalárd terve, amelynek célja az, hogy megmentsék veszélybe került hatalmi pozícióikat, felújítsák világuralmukat, saját szövetségeseiket is megkárosítva. I lyen helyzetben emlékezünk meg arról a napról, amikor 35 évvel ezelőtt munkásosztályunk a reakció legyőzésével kezébe vette köztársaságunk kormányzását, hogy ne csak kenyeret és munkát, hanem békét, biztonságot és nemzeti szuverenitást is szavatoljon népünknek. örülünk, hogy a Februári Győzelem révén a szocialista világközösség tagja lettünk és ezzel biztosítottuk köztársaságunk békés és biztonságos fejlődését. Három és fél évtizede békében élünk és a jövőt illetően derűlátóak vagyunk. Az imperializmus fegyegetéseire azokkal a szavakkal válaszolunk, amelyeket harmincöt évvel ezelőtt Klement Gottwald elvtárs fogalmazott meg. „Ha valamikor is kitörne ilyen háború, kétségtelen, hogy Csehszlovákia nem azok oldalán áll majd, akik vesztenek, hanem azokén, akik győznek!"