Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-23 / 45. szám, szerda
ÚJ szú 5 1983. II. 23. Február 23 - a szovjet hadsereg napja A hazámat szolgáltam Zömök, fürge mozgású ember. Nyolcvanadik életévében jár, de testtartása ma is fiatalos, büszkén viseli a szovjet hadsereg tábornoki egyenruháját, zubbonyán számos kitüntetés mellett ott van a Lenin- rend, a Vörös Zászló Érdemrend, a Győzelem Emlékérem s néhány csehszlovák kitüntetés is.- Szegény családban nőttem fel. Apám kőműves volt, azt akarta, hogy én is az ő szakmáját tanuljam ki, de jött a forradalom, amely más irányba terelte az életem - mondja J. Sz. Glevov vezérezredes. Tizenöt éves múlott, amikor 1918-ban beállt a Vörös Hadseregbe. Az első időben a géppuskásoknál szolgált, majd a felderítőkhöz került. Egy alkalommal beszakadt alatta a folyó jege, megfagyott a lába, de 1920-ban már a 46. hadosztály kötelékében harcolt Gyenyikin és Vrangel csapatai ellen.- Pontosan már nem emlékszem mikor vezényeltek politikai iskolába. - folytatja. - Igyekeztem tanulni. A csapattestnél, amelynél beosztást kaptam, nem maradtam sokáig, újra iskolapadba ültem. A kijevi katonai iskolában szereztem meg a tiszti rangot. Voltam ütegparancsnok, ezredparancsnok-helyettes, aztán újra tovább tanultam a Dzerzsinszkij Katonai Műszaki Főiskolán. Ma már csak mosolygok rajta, hogy abban az időben mennyit bajlódtam az algebrával, a geometriával. Végül is sikerült a záróvizsga. Ezt követően a Frunze Akadémián mélyítettem tovább harcászati ismereteimet. Iskola, csapatszolgálat váltogatták egymást. Megörült, amikor egykori parancsnoka. Saposnyikov tábornok a kijevi katonai körzetbe kérette. Azt gondolta, hogy ott végleg letelepszik, gyökeret ereszt, de nem így történt. A ve- zérkazi iskolába küldték. A fiatal katonatiszt pedig szó nélkül ment, bár szívesebben maradt volna, mert tudta, hogy a fasiszták hazája megtámadására készülnek. Min^n évben megírta a kérvényt, hogy helyezzék harci alakulathoz. A parancsnoka minden esetben ezt írta rá: „Elolvastam, nemértek vele egyet“.- Végül sikerült a határmenti területre kerülnöm - lapoz tovább emlékezetében különböző beosztásban szolgáltam. Lvov térségében vettem részt az első harcban. Csapattestem ott ütközött meg a fasisztákkal. A túlerő visz- szavonulásra késztetett minket, így kerültem a Donhoz. Ekkor már a 4. harckocsizó hadsereg törzsfőnöke volt. Ha csak tehette, ha a szükség megkívánta, mindig ott volt az első vonalban, hogy a maga szemével lássa az eseményeket, az ütközetet. Részt vett annak az ellentámadási tervnek a kidolgozásában, amellyel a 62. hadsereg 3 hadosztályát és még néhány más egység katonáit szabadították ki a bekerítésből. A Don partján erős hídfőt építettek ki, amelyről ellentámadásokat indítottak akkor, amikor a fasiszták a sztálingrádiakat szorongatták. Végül mindössze négy harckocsijuk maradt. Erre így emlékszik vissza:- Hadseregünket feltöltötték, átszervezték s így lett belőle a 65. összfegyvernemi hadsereg, amelynek parancsnoka I. P. Batov tábornok volt. A háború végéig együtt maradtunk. A nehéz védelmi harcok után végre megértük az ellentámadást is. Ma is büszke vagyok arra, hogy a mi hadseregünk is részt vett a sztálingrádi fasiszta csoportosítás bekerítésében és felszámolásában. Elgondolkodva néz maga elé, majd így folytatja:- Nyugaton igyekszenek kisseb- bíteni a sztálingrádi csata jelentőségét. El Alamit emlegetik a leggyakrabban a második világháború legnagyobb csatájaként. Pedig elég néhány adatot egymás mellé állítani, hogy tisztán lássunk. Én ott voltam Sztálingrádnál, s ma a hadtörténeti intézetben dolgozom, ezért le tudom vonni a következtetéseket. A Volga menti csata után Glevov tábornokot és a 65. hadsereget Kurszk alá szólította a parancs. Ebben az időben Glevov tábornok jóformán nem is aludt, hiszen nemcsak az átcsoportosítást kellett megszervezni, hanem kidolgozni a támadási hadművelet tervét is. Február 25-én, úgy ahogy a főparancsnokság azt meghatározta, már újra ' támadtak. Mindez negyven év előtt történt, de az idős vezérezredes ma is jól emlékszik az akkori eseményekre.- Júniusban a fasiszták csapatainkat be akarták keríteni, vissza akartak vágni Sztálingrádért, de olyan védelmi vonalat építettünk ki, hogy ez nem sikerült nekik, sőt újra mi lendültünk támadásba, mi vettük át a kezdeményezést. Kurszknál zajlott le a második világháború legnagyobb páncélos ütközete. Újra nyugat felé vonultak, üldözték az ellenséget. Glevov elvtárs is nagyban hozzájárult a 65. hadsereg sikeréhez. Éjt nappallá téve dolgozott, megfeledkezve arról, hogy odahaza felesége és két gyermeke várja tőle a levelet. A hadsereget a főparancsnokság többször részesítette elismerésben. Ö mindig igyekezett a hátérben maradni, de beosztottjait, akik erre rászolgáltak, nyomban felterjesztette kitüntetésre.- Ki tud ma már minden harcra, ütközetre, az akkori eseményekre visszaemlékezni? - mentegetőzik.- Egyébként is csak egy voltam a sok közül. A háború végét a Balti-tengernél értem meg. Hivatásos katonatiszti pályafutásom ezzel azonban még nem ért véget. Több szocialista országban járt, évekig teljesített szolgálatot a Vörös Hadsereg vezérkarában. Hazánkban is többször megfordult, s ma is szívesen emlékszik vissza a dolgozókkal, a katonákkal való találkozásokra. Pihenhetne, de ö ma is a Hadtörténeti Intézetben dolgozik. Térképeket böngész, harci cselekményeket elemez, összegez, ír, hogy mások tanulhassanak belőle.- Harminchét éve élek itt Moszkvában - mondja búcsúzóul.- Három unokám van. Gyakran összejön a család, s ennek én örülök a legjobban. Hogy ma is dolgozom, abban nincs semmi különös. Egész életemben a hazámat szolgáltam és szolgálom mindaddig, amíg erőm, egészségem engedi. Büszke vagyok arra, hogy hivatásos katonaként éltem le az életem, két háborúban vettem részt, a Vörös Hadsereg egyenruhájára sohasem hoztam szégyent. Fürgén, fiatalosan áll fel, kemény kézszorítással búcsúzik. NÉMETH JÁNOS A párt katonái A Kassai (Košice) Nehézgépgyár udvarán jobbra-balra nézegetve a népi milícia üzemi egységének szerény, alacsony épülete felé lépkedtem, gondolatban a gyár elődjéről, a számomra teljesen ismeretlen Poledniak-gyárról próbáltam képet alkotni. Nem is annyira a termelés menetéről, a műhelyek berendezéséről, hanem elsősorban az ott és a városban harmincöt évvel ezelőtt lejátszódott eseményekről. Nem véletlenül idéztem fel a múltat, az akkor legjelentősebb gyár munkásait, hiszen 1948. február 21-én Fábry István, Kótay Ferenc, Ivan Bystra- nin és még néhány további lelkes kommunista vezetésével ott alakult meg Kelet-Szlovákiában a népi milicisták legerősebb és legön- tudatosabb egysége. Az az egység, amelyik már másnap tudtára adta a lakosságnak, hogy a dolgozók vívmányait, a dolgozók közös vagyonát fegyverrel a kezében védi meg. Az alacsony épületben rengeteg a jele a munkával teli mának. A folyosó homlokfalán kitüntetések, elismerő oklevelek egész sora, előttük pedig az egység zászlója. Az egyik faliújságon az üzemi egység alapítóinak, első tagjainak névsora. Sok név mellett, sajnos, már nemcsak a születési időpont szerepel... Azoknak a fényképei viszont, akik még élvezhetik egykori küzdelmeik, munkájuk gyümölcseit, egy másik táblán láthatók. Galambos József, František Kordík, Iván István, František Malo - olvasom a képek alatti neveket. Ján Cingel’t, a gyár szakmunkásképzőjében kitanult mesterembert, a népi milícia üzemi egységének jelenlegi parancsnokát Mikuláš Klein és Ladislav Hvozdík, a törzskar tagjainak társaságában az egyik irodahelyiségben találtam. Civilben, vagyis munkaruhában tanácskoztak.- Ha csupán néhány percre is, de azért rendszeresen találkozunk, összejön a szükebb „vezérkar“ - mutatott maga köré, valamint a papírokkal, iratokkal teli asztalukra a parancsnok. - Igaz, - folytatta -, nekünk lényegesen egyszerűbb a dolgunk, mint előde„ Fontos küldetésünk van“ Tóth István inknek volt a népi milícia megalakulása és a hatalomátvétel idején vagy a későbbiek során, majd a hatvanas évek végén, ám ma is fontos küldetésünk van. Azt csakis céltudatos munkával, tervszerű tevékenységgel lehet a dolgozó nép elvárásai szerint teljesíteni. Amikor a parancsnoktól azt kértem, ajánljon néhány olyan milicis- tát, akikkek beszélgethetek az üzemi egység életéről, tevékenységéről, széttárta a karját és csupán annyit mondott. - Bárkit kérdezhet, bárkivel beszélgethet. A választásom két öntödei munkásra esett.- Tizenhat éves koromtól, azaz 1949-tól dolgozom ebben a gyárban - kezdte a bemutatkozást a Jászóról (Jasov) naponta bejáró Haniszpák István. -Az1968-69-es évek eseményei hoztak engem a milicisták táborába. Akkor ugyanis láttam, milyen szükség van a mi líci ára. Ezért úgy döntöttem, én is jelentkezek. Tóth István 1968 szeptemberében került a Kelet-szlovákiai Gépgyár szakmunkásképzőjébe Szőlőskéről (Viničky). A szakma elsajátítása óta a gépgyár öntödéjében dolgozik. Két kislány édesapja. Ma Kassán, a tóvárosi lakótelepen lakik.- Kezdő munkásként is nagy érdeklődéssel figyeltem a milicisReggelente összejön a szükebb „vezérkar“, Ladislav Hvozdík, Ján Cingeľés Mikuláš Klein (A szerző felvételei) Haniszpák István ták életét, tevékenységét. Nagyon megörültem, amikor párttagként csatlakozhattam hozzájuk. Most már hat éve vagyok a népi milícia tagja.- Elsődleges feladatunk az, hogy mindegyikünk becsülettel helytálljon a mindennapi termelő munkában - kezdte a munkáshadsereg életének tömör vázolását a rangidős Haniszpák István, majd rögtön azt is hozzáfűzte, hogy ő maga is egy szocialista munkabrigád aranyérmes tagja.- Az évi feladatunkat tavalyelőtt és tavaly is ötven munkahét alatt teljesítettük s ezt az idén is szeretnénk megismételni - szólt közbe az egység egyik legjobb céllövőjének számító Tóth István. A munkahelyi feladatokon kívül a társadalmi tevékenység is szóba jött. - Bekapcsolódunk a városfejlesztésbe, segítünk az óvodák és iskolák építésében, ha kell, a mezőgazdasági idénymunkákban is szolgálatot tartunk az üzemben, segítünk a hatalmas néptömegeket mozgató társadalmi események, ünnepségek, rendezőinek, vért adunk, vasat gyűjtünk... - sorolták felváltva tevékenységüket.-Amikor 1979-ben egy éjjeli felhőszakadás után a megduzzadt Miszlókai-patak elöntötte gyárunk egy részét, mi voltunk az első gátépítők - jutott eszébe Tóth Istvánnak az egyik nevezetesebb riadó.- Persze, még ide sorolhatnánk azt is, hogy rendszeresen ellátogatunk a fiatalok közé, beszélgetünk velük a múlt, a jelen és a jövő kérdéseiről. Természetesen a gyakorlati és elméleti felkészülést is meg kell említeni. Bár az utóbbi is szabad idejük rovására megy, mindketten azt állítják, nem megerőltető. - Megszoktuk már - mondja az idősebb öntőmunkás meg aztán nekünk ez szórakozásnak tűnik. Hasznos szórakozásnak. Amikor a gyárhoz fűződő kapcsolatuk lett a beszédtéma, szavaikból kiérződött: a gyár minden gondja, öröme az ő gondjuk és örömük is. Tóth István szerint* nekik ez a gyár, ez a közösség olyan már, mint egy nagy család. Családját pedig minden rendes ember szereti, támogatja és védelmezi. GAZDAG JÓZSEF Lakásépítés — számokban A komplex lakásépítés idei feladatai annyiban igényesebbek a tavalyiaknál, hogy az azonos szintű* lakásépítési feladatok mellett növekszik a járulékos és műszaki létesítmények építésének aránya. Szlovákiában az építőipari szervezetekre 26 400 lakásegység befejezése vár, s ezen kívül a magánerős építkezésben 13 ezer lakás - főként családi ház - készül el. De térjünk vissza a tavalyi esztendőre, melynek eredményei jobbak voltak, mint az ötéves tervidőszak első évében. Szlovákiában az építőipari munkák és szállítások értéké tavaly elérte a 6,3 milliárd koronát. A feladatok teljesítése elsősorban a lakásépítés 200 millió koronás túlteljesítésének köszönhető, s ez összesen 28 100 lakást jelent. Túlteljesítették a járulékos létesítmények építési feladatait is, lemaradtak viszont a műszaki létesítmények befejezésében. A magánerős építkezésben 12 200 lakás készült el. Ennek döntő hányada (11 428) családi ház, a többi szövetkezeti lakás. Szlovákiában 1982-ben - valamennyi építkezési formát beleszámítva - összesen 40 300 lakást fejeztek be; ez az előző esztendőhöz viszonyítva 8633-mal több. Legtöbb lakás (12 832) a közép-szlovákiai kerületre jut, majd a nyugat-szlovákiai (12 076) és a kelet-szlovákiai (10 726) kerület következik a sorban. Bratislavában 4416 a befejezett lakások száma. Ez a mennyiség négyszázzal több, mint az előző évben, s ugyanilyen növekedés várható az idén is. A vállalatok szerinti mérlegvonásban a bratislavai Magasépítő Konszernvállalat áll az élen, összesen 4165 lakással, majd a Nyitrai (Nitra) és Žilinai Magasépítő Vállalat következik3747, illetve 3700 befejezett új otthonnal. Mindent összevetve: a tavalyi mérleg kedvezőbb, mint a korábbiak, s reméljük az idei folytatás is ugyanilyen irányban halad. IVAN SCHWARZ
