Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám, péntek

ÚJ szú 5 1983. II. 18. Az agitációs munka tartalékai A tapasztalatok másutt is használhatók AZ SZLKP SLOVENSKÁ LUP- ČA-I FALUSI SZERVEZETE az elmúlt időszakban nagy erőfeszí­téseket tett a CSKP XVI. kong­resszusán kitűzött feladatok telje­sítéséért. Ezt tanúsította a közel­múltban megtartott évzáró taggyű­lés is. Elöljáróban le kell szögez­nünk, hogy a falu kommunistái nem kendőzték el gyengéiket, nyíltan, minden szépítés nélkül beszéltek a gondokról és fogyaté­kosságokról is. Csaknem egy órán keresztül figyelemmel hallgattuk a beszá­molót, melyet Ján Heinrich, a párt- bizottság elnöke terjesztett elő. A beszámoló konkrét volt, a bírálat névre szóló. Pontosan megnevez­te azokat, akik aktívan vesznek részt a taggyűléseken és a pártok­tatáson, ki szólal fel a vitában gyakran, ki kevesebbet, s ponto­san felsorolta azokat, akik több­ször hiányoztak a gyűlésekről. Sok figyelmet szentelt a beszá­moló a társadalmi szervezetek te­vékenységének. Különösen a tűz­oltók, a sportolók és az ellenállók vesznek részt tevőlegesen a Nemzeti Front választási prog­ramjának teljesítésében, nem ér­demelnek viszont dicséretet a nő­szövetség helyi szervezetének tagjai. A 260 tagú szervezetben ugyanis csak a bizottság dolgozik. Passzív a Honvédelmi Szövetség szervezete is és a fiataloktól is több kezdeményezést várnának el. A faluban színvonalas kulturális és népművelő tevékenység folyik. Gyakoriak az irodalmi művekről Téli vendégek - sirályok Brati­slavában (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) rendezett beszélgetések, a könyv­kiállítások. A faluban működő két üzem, a Biotika és az állami erdő- gazdaság gépgyára viszont meg­feledkezett falitábláiról - a május 1. vagy 9. alkalmából készített faliújságokat csak négy hónap után váltják fel újakkal. Jó, hogy a kommunisták ilyen „apróságok­ra“ is felfigyelnek. Arra is rámutat­tak, hogy a falu régi kulturális központjával már évek óta senki sem törődik. A BESZÁMOLÓ pozitívan érté­kelte a helyi nemzeti bizottságon dolgozó kommunisták tevékeny­ségét. Nem véletlenül Ebben a fa­luban sokat tettek a környezet szépítéséért, a szolgáltatások ja­vításáért. Slovenská Lupča ezen a téren a Banská Bystrica-i járás legjobbjai közé tartozik. A falusi pártszervezet a jövőre vonatkozó­an is átgondolt tervvel rendelkezik a falufejlesztést illetően, új óvoda felépítésével számolnak, bővíteni akarják az iskolai éttermet, nyug­díjasklubot létesítenek, egy régi épületben új üzletet nyitnak, bőví­tik a vendéglőt. A falu a közeljövőben előrelát­hatóan központi község lesz, ami azt jelenti, hogy a kulturális élet, a kereskedelem és a szolgáltatá­sok színvonalát emelni kell. A kommunisták már most készül­nek erre, előrelátóan irányítják a falu életét. A több mint 3000 lakosú falu pártszervezetének 51 tagja van és további 137 párttag él a faluban. A beszámoló és a vita tanúsága szerint a kommunisták nem mind aktívak. Erre mutatott rá az első felszólaló, Ján Bulla is: Pártbizott­ságunk tagjai valóban sokat tettek, köszönet illeti őket. Sajnos nem mutat összes tagunk példát a töb­bieknek. Ezért passzív a Honvé­delmi Szövetség szervezete, ezért vesznek kevesen részt a falugyű­léseken. A kommunistáknak agitá­toroknak is kell lenniük. Nem ele­gendő, ha a faluban egy-két pla­kátot helyezünk el, vagy a hango- sanbeszélőn hívjuk meg a lakos­ságot a gyűlésekre vagy más ér­dekes rendezvényre. Vélemé­nyem szerint a kommunistáknak mindenkor magyarázniuk kell a pártpolitikát, meggyőző érvekkel kell megnyerniük a többieket. Nem szabad megengednünk, hogy fő­leg a fiatalok passzívak le­gyenek. .. Kornel Korónyi a világnézeti és ateista nevelés fontosságáról be­szélt: - Nekünk ezen a téren min­dig példát kell mutatnunk, mivel magatartásunkat és cselekedete­inket az emberek figyelemmel kí­sérik. Ezért szavainknak mindig egyezniük kell tetteinkkel. - Korá­nyi elvtárs szavaival egyet kell értenünk. Ha a falu összes kom­munistája valóban agitátor lenne, nem fordulhatna elő, hogy egy- egy falugyűlésre csak 150-200 la­kos jöjjön el. VALÓSZÍNŰ, hogy a falu kom­munistáinak politikai-agitációs munkájában rövidesen gyökeres változás megy végbe, mivel a já­rási pártbizottság segítségével a nagy községben helyi pártbizott­ságot létesítenek, illetve az egyes utcákban pártcsoportokat. Ehhez azonban az kell, hogy a nyilván­tartott tagok kezdeményezőbbek legyenek. A kommunistáknak elő- relátóaknak kell lenniük, de nem­csak a falufejlesztésben. A pártbi­zottságnak következetesebben kell ellenőriznie a párttagok konk­rét feladatainak teljesítését. - So­kat tettek, elismerést érdemeltek. A kommunisták azonban nem áll­hatnak meg a félúton. A XVI. kongresszus határozatainak telje­sítése kitartást és következetes­séget igényel minden párttagtól. Az agitációs és propagandamun­kában még sok az olyan tartalék, melyet ki kell aknázni - mondotta Koloman Viglašský, a járási párt- bizottság titkára. Csaknem három és fél óráig tanácskoztak a Slovenská Lupőa-i kommunisták. Egy fontos kérdés­ről - a tagjelöltek felvételéről - azonban nem beszéltek, pedig a tagság átlagéletkora aránylag magas. Igaz, a fiatalok többsége a falun kívül dolgozik és így a falu­si pártszervezet nem kísérheti fi­gyelemmel munkájukat, nem te­heti lehetővé, hogy belépjenek a pártba. Együtt kellene azonban ezen a téren működniük az üzemi pártszervezetekkel, hogy ily mó­don is erősítsék a falu pártszerve­zetét. A gyűlés végén Olga Mydlovát választották meg a pártbizottság elnökévé, mivel az eddigi elnök egészségi okokból nem tudja a to­vábbiakban ellátni tisztségét. Az új elnök egy figyelemreméltó gondo­lattal zárta le a gyűlést: - Kommu­nistának lenni nem jelent csupán sétát a napsütésben, nem jelenti csupán a vörös igazolványt, ha­nem kötelezettséget is - becsüle­tességünkkel, őszinteségünkkel, szerénységünkkel példát kell mu­tatnunk a többieknek. AZ ÉVZÁRÓ GYŰLÉS megmu-. tatta, hogy a kommunisták jól is­merik a falu gondjait, de ismerik erejüket és tartalékaikat is. A be­számoló és a vita rámutatott, ho­gyan kell haladniuk a továbbiak­ban, hogy még jobb eredménye­ket érjenek el lakóhelyük fejleszté­sében, a politikai-nevelő és agitá­ciós munkában. BÁTORI JÁNOS Reggel hattól este hatig Reggel hattól este hatig pillana­tonként nyílik az ajtó, egymás után jönnek a vásárlók. Nagy a forga­lom, ugyanis a Slovnaft bratislavai üzeme szomszédságában lévő 008 02-es élelmiszerüzlet az egyetlen a környéken, itt vásárol­nak be a Slovnaft alkalmazottai, s a lakónegyedet is ez az üzlet látja el áruval. A huszonhárom tagú kollektíva (ebből mindössze négyen férfiak: Horváth György és Walter Pál üz­letvezetők, valamint a két raktá­ros) napi hetvenezer korona for­galmat bonyolít le, ami, ha figye­lembe vesszük, hogy ez a tetemes összeg apró tételekből jön össze, elég sok. Az eladók nem ülhetnek ölbe tett kézzel, a vevők - bár önkiszolgálás folyik - sokszor ké­rik a segítségüket. A sajtot, hús­árut mérni kell, és nem mindenki tájékozódik könnyen a polcok kö­tízkor már ott van, mert irányítani kell a többieket, kirakni az árut, hogy mire az első vevő jön, min­den készen legyen. Nehéz vagy könnyű az elárusí­tónők munkája? Könnyűnek nem könnyű, hiszen két műszakban dolgoznak, reggel előkészítik az árut, kihordják az üzletbe, este, zárás után, ami romlandó, bevi­szik a hűtőbe... s a takarítás is az ó feladatuk. Naponta kétszer fel­mossák a boltot - télen azért, mert sár van, nyáron azért, mert por van. Egész nap talpon vannak, s ehhez jön még a nem is kicsi pszichikai megterhelés. Bármeny­nyire berzenkedünk is ellene, szemmel kell tartaniuk a vevőket. Mennyi panasz zúdul az udvari­atlan eladókra! Kétségtelenül van­nak ilyenek, de nekik is lehet rossz napjuk. Ám legyünk őszinték: mi vevők sem vagyunk egytől egyig Szép a bevétel... (baloldalt Mészáros Mária) zött sem. Az elárusítónőknek nemcsak a figyelmes kiszolgálás a kötelességük, hanem az áru vi- gyázása is - ez éppúgy a munka­körükbe tartozik. Sajnos mindig akad rossz példa. Nemrégiben az egyik vevő a kosár helyett a zse­bébe csúsztatta az üveg gint. Az eladó tapintatosan figyelmeztette, mire a vevő azzal védekezett, hogy hiszen kifizeti... ám hamar kiderült, hogy mindössze húsz ko­rona lapult a zsebében. - Nem túl gyakran ugyan, de fogunk tolvajt- mondja Walter Pál. - De az is előfordul, hogy nem jövünk rá- vallja be. - Ha viszont Mariska itt van, nem lehet lopni! Mariska, azaz Mészáros Mária- már nyugdíjba mehetne, de sze­reti a munkáját - tizenhét éve dolgozik a szakmában, ebben az üzletben a megnyitás óta, három éve. Ö az, aki „haza nem siet, de a munkába fut“. Reggel öt óra angyalok. Ha az eladóktól kérde­zik meg, mi a véleményük a ve­vőkről, a válasz: akadnak köztük nagyon kellemetlenek, akik nem képesek megérteni, hogy vannak problémáink. Ezzel a fajtával ne­héz zöld ágra vergődni. Viszont vannak hálás vevők, és szeren­csére ők vannak többségben. Akadnak problémák... Ott van például a fagyasztó­boksz, ami van, még sincs, mert a két létező közül csak az egyik Nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista együttélése 1948 Február­ja Csehszlovákia nemzeti és nem­zetiségei életé­ben az egyik leg­fontosabb törté­nelmi határkő. Ezzel nyílt meg előttük a szocia­lista társadalom megvalósításához vezető út. A dolgozó nép februári győzelme, valamint az a tény, hogy megszűnt a burzsoázia részesedése a politi­kai hatalom gyakorlásában, lehe­tővé tette azt is, hogy a CSKP a proletár internacionalizmus szel­lemében egész teljességében old­ja meg a nemzetiségi kérdést. Február felszámolta az ország nemzetei és nemzetiségei közötti, sokszor mesterségesen szított vi­szálykodások politikai bázisát és olyan politikai és társadalmi körül­ményeket teremtett, amelyek le­hetővé tették a nemzetek és nem­zetiségek közös érdekeinek összehangolását és érvényre jut­tatását. 1948 végén került sor az első intézkedésekre, amelyeket ké­sőbb újabbak követtek. Mindezek az intézkedések átfogóan érintet­ték Dél-Szlovákia politikai, gazda­sági és kulturális fejlesztését, s az új, szocialista társadalmi rend tör­vényszerűségeinek egyre erőtel­jesebb érvényesülését. Kezdetét vette a gazdaságilag elmaradott területek - beleértve Dél- és Ke- let-Szlovákiát, ahol főleg magyar és ukrán nemzetiségű lakosság él - színvonala kiegyenlítésének, valamint a nemzetek és nemzeti­ségek közötti fokozatos közeledé­sének folymata. E folyamatban a csehszlovákiai magyarság aktív tényezőként folyásolta be a szo­cialista átalakulást Dél-Szlovákiá- ban, és egyidejűleg szocialista nemzetiséggé formálódott. A gaz­dasági átalakulás jelentős szerke­zeti változást eredményezett a magyar nemzetiség szociális- és osztályösszetételében. A szocia­lista iparosítás és a nagyüzemi mezőgazdaság eredményei ked­vezően hatottak a magyar nemzeti­ség élet és kulturálisszínvonalának emelkedésére. A politikai egyenjogúság növe­kedésével, a szocialista társadal­mi átalakulással, a párt nemzeti­ségi politikája állandó tökéletesíté­sével a magyar dolgozók széles tömegei egyre aktívabban vették ki részüket az eszmei átalakulás igényes folyamatából is. Ennek egyik legjelentősebb eredménye a szocialista internacionalizmus és a csehszlovák szocialista haza­fi ság eszméinek megerősödése az emberek tudatában. Vagyis e folyamatban a csehszlovákiai magyarság eljutott objektív érde­kei felismeréséhez. Ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyarok érde­kei azonosak a szocialista Cseh­szlovákia nemzetei és többi nem­zetiségei érdekeivel, s hogy közös erővel lehet és kell építeni a szo­cialista társadalmat, gondoskodni a termelőerők gyors fejlesztéséről, a munkatermelékenység növelé­séről, a művelődés, a kulturális- és életszínvonal emelkedéséről, a szocialista demokrácia, valamint a nemzetek és nemzetiségek szo­cialista internacionalizmusán ala­puló kapcsolataiknak fejlesztésé­ről. Tehát e szocialista átalakulás közben fejlődött ki a csehszlová­kiai magyarok szocialista hazafi- sága és internacionalizmusa, s ala­kultak ki a szlovák és magyar lakosság új kapcsolatai. A korábbi, a volt uralkodó osz­tályok és rendszerek szította el­lentétek s az ezekből eredő egy­más iránti bizalmatlanság után ki­fejlődtek és fokozatosan megszi­lárdultak a szocialista internacio­nalizmus elvein alapuló testvéri együttélés kapcsolatai. Bebizo­nyosodott, hogy a nemzetiségi kérdés átfogó megoldása csakis a szocializmus talaján és a szocia­lista internacionalizmus alapján le­hetséges. A szocialista forradalmi átalakulással párhuzamosan nemzeteink és nemzetiségeink szocialista jelleget öltöttek. Meg­változott társadalmi szerkezetük és szellemi arculatuk. 1948 februárja megteremtette hazánk nemzeti és nemzetiségei szocialista fejlődésének alapját. Február eszméi az elmúlt harminc­öt év mindennapjai építő munká­jának kézzelfogható eredményei­ben váltak valóra. Mi, csehszlová­kiai magyarok is büszkén tarthat­juk számon szocialista fejlődésünk közös és sajátos jellegű tényeit. Február évfordulóján, az eltelt har­mincöt esztendő távlatából vissza- és előretekintve fontos feladatunk­nak valljuk, hogy hazánk nemze­teinek és nemzetiségeinek az egyenjogúságon és a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatainak szilárdításához és fejlődéséhez a jövőben is konkrét tettekkel járu­lunk hozzá. A ma forradalmisága az egyre igényesebb feladatok sikeres megvalósítása. Ez a nemzetek és nemzetiségek olyan tenni aka­ró közösségét igényli, amelyben a szocialista internacionalizmus eszméitől áthatva egyre jobban tudják képviselni a mában a hol­napot, a nemzetiben, nemzetisé­giben a nemzetközit. GYÖRGY ISTVÁN, az SZSZK Kormányhivatala Nemzetiségei Osztályának ' munkatársa Friss a kenyér? (Ferenczi R. felvételei) működik, az se mindig. Nincs hoz­zá alkatrész, így a benne tárolt áru bármikor tönkre mehet. No már most: a boltvezető ilyen esetben vagy rendel árut, vagy nem. Ha rendel és véletlenül elromlik a fa­gyasztó, megromlik az áru is (már­pedig ha a tönkrement áru értéke bizonyos százalékot meghalad, a kárt neki kell megtérítenie). Ak­kor ugye inkább nem rendel, ne­hogy az áru tönkremenjen. De ez sem megoldás. x Este van, tíz perccel múlt hat óra. Vége a műszaknak, az utolsó elkésett vevő mögött is becsukó­dik az ajtó, fordul a kulcs a zárban. Az üzlet azonban nem pihen. Az elárúsítónők fogják a vödröt, a fel­mosórongyot, takarítanak; elrak­ják az árut, a pénztárosnő számol. Ma megint szép volt a bevétel. Még egy utolsó ellenőrzés, ezúttal a táskájukat mutatják meg egymásnak; a kasszások elkérik a pénztárcájukat, amit műszak­kezdés előtt leadtak, majd elkö­szönnek. Sietnek a buszra. Késő este lesz, mire hazaérnek, s ott­hon várja őket a család. K. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom