Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 11. szám, péntek

Sokrétű munkát végeznek Nagy gondot fordítanak a takarékosságra a nyitrai Kovoplastban KOMMENTÁLJUK Az üzemben a rögtönzött kiállí­táson félautomata hegesztőaggre­gátort, konyhai sarokbútort, szőlő- permetezőt, előszobafalakat, ak­kumulátortöltő berendezést, kol- básztöltőt, rézüstöt, s még sok más tárgyat mutat be a nyitrai Kovoplast, amelynek jogelődje 1950-ben jött létre, s abban az időben alig száz embernek adott munkát. A vállalat jelenlegi formá­jában 1960-től működik, s több mint ezer embert alkalmaz. Az első benyomás szerint azt gondol­ná az ember, hogy ez a helyi gazdálkodási vállalat csak kész­terméket készít, pedig a munkakö­rébe tartozik a hűtőszekrények, mosógépek, tévékészülékek és más háztartási villamossági gépek javítása, tévéantenna szerelése, az autójavítás stb. Sokrétűsége rugalmas irányítást igényel, s hogy feladataikkal megbirkóz­nak, arról a legjobban az a tény tanúskodik, hogy a 6. ötéves terv feladatait - a múlt évit is - idő előtt teljesítették, s a kerületben a leg­jobban gazdálkodó vállalatok közé tartoznak.' Ezért is kapták meg a Munka Érdemrendet.- Az egyik legnagyobb büszke­ségünk a félautomata hegesztő- aggregátor - mondja Mikuláš Jamrich, a termelési igazgatóhe­lyettes. - A gyártmányunk iránti kereslet olyan nagy, hogy az igé­nyeket jelenleg nem tudjuk kielé­gíteni, de a tervidőszak végére minden megrendelésnek eleget akarunk tenni. Az aggregátoraik tehát kereset­tek. A nyitrai Kovoplastban azon­ban tudják, hogy ha a piacon akar­nak maradni, helytállni a konkur­enciában, akkor fejleszteni, töké­letesíteni kell gyártmányaikat. Az Unimig 400 A és 400 S hegesztő félautomata aggregátorukkal a brnói „Welding 78“ kiállításon aranyérmet nyertek. A gyártáshoz szükséges 1280 alkatrészből csu­pán egyet kell külföldről behozni. Külön figyelmet érdemel, hogy a fejlesztés során eljutottak az integrált áramkör gyakorlati alkal­mazásához.- Gyártmányaink fejlesztésé­ben sok segítséget kapunk a vál­lalat dolgozóitól is - jelenti ki Mi­chal Mišovič igazgató. - Az évente benyújtott száz újítási javaslatból mintegy hetvenet be is vezetünk. Ez tette lehetővé, hogy a múlt tervidőszakban a tervezett nyere­ségünket több mint 10 millió koro­nával túlteljesítettük, hogy idő előtt eleget tehettünk exportfeladata­inknak es 54,3 millió korona értékű árut adhattunk a hazai piacra. Név szerint hadd emeljek ki újítóink közül legalább kettőt: Pavol Ko- šeckýt és Jozef Klasát, akiknek nagy érdemük van a félautomata hegesztőberendezés innoválá- sában. A vállalat által készített har­minckét termékből egy sem tarto­zik a harmadik minőségi kategóriá­ba, s ez magáért beszél. Az Iveta és a Zubor konyhabútorból a jövő­ben már elegendő kerül az üzle­tekbe, de több személyautó-után­futót is készítenek. Minden üzem­részleg önelszámoló egységként dolgozik, ezért féltő gonddal ügyelnek arra, hogy gyártmánya­ikból ne képződjön elfekvő raktári készlet.- Az NDK-val kötött szerződés értelmében évente 175 000 hűtő­szekrény-aggregátort újítunk fel - mondja Mikuláš Jamrich. - Az NDK-ból érkező meghibásodott készülékeket szétszereljük, s a jó, használható felújított alkatrészek­ből állítjuk össze az üzemképes aggregátorokat, amelyeket főleg a hűtőszekrények javításánál használunk fel. Sajnálatos, hogy hasonló szolgáltatásra a hazai ipar nem tart igényt, ennek nem kis mértékben a fogyasztók, a hű­tőszekrények tulajdonosai látják a kárát. A felújított aggregátor ugyanis fele annyiba kerül mint az új. Az elmúlt 22 évben - egy év kivételével - mindig teljesítették a termelési és a szolgáltatási fel­adataikat, pedig nincs könnyű dol­guk. Az anyagellátásuk az állami alapokból csak 65 százalékra biz­tosított, a többit úgy kell beszerez­niük, s ez természetesen növeli a termelési költségeket. Ezért is akarnak a jövőben rátérni a külön­böző alkatrészek felújítására. Be­vezették a központi diszpécser- szolgálatot, a lakosság a nap bár­melyik órájában hívhatja a javító­kat, az automata készülék magnó­ra rögzíti a megrendelést. Néhány percre benézünk a mű­helyekbe. Az egyikben olyan mo­sógéptípussal is találkozunk, amelyet már legalább tíz éve n$m gyártanak. A hűtőszekrény-javító részlegen csak néhányan dolgoz­nak, mert amint Štefan Ballai rész­legvezető mondja, a többiek kint járnak, egyre inkább arra töreked­nek, hogy amit lehet, a helyszínen javítsanak meg. A szomszédos részlegen főleg nők dolgoznak. Elektromos moto­rokat tekercselnek, mások na­gyobb gyáraknak bérmunkát vé­geznek, de itt készülnek az akku­mulátor-töltőberendezések is. He­lena Mlynárová nemrég került a vállalathoz, de Hedviga Domin- gová már 22 éve dolgozik itt, s amint mondja, innen is megy majd nyugdíjba. Jól érzi magát a munkahelyén. Ezt mondja:- Van üzemi üdülőközpontunk, évente külföldi kirándulásokat szervez az üzemi bizottság. A vi­déki dolgozókat saját autóbuszá­val szállítja a vállalat a munkába és vissza. Ebben az évben is több mint 900 korona részesedést kaptam.- A vállalat egy régi vendéglőt óvodává alakított át - veszi át a szót Gyepes Péterné. - Ez nagy segítség a kisgyermekes édes­anyáknak.- Jól érzem magam az üzemben- mondja Hedviga Dominková (A szerző felvételei) Helena Mlynárová villanymoto­rokat tekercsel A vállalat vezetői nem rejtik vé­ka alá fogyatékosságaikat sem. A szolgáltatások terén például nem mindig sikerül megtartaniuk a vállalási határidőket, ezen a jö­vőben változtatni akarnak, sőt újabb szolgáltatások bevezetésé­vel is számolnak. Úgy irányítják munkájukat, hogy a javítások túl­nyomó részét a megrendelő laká­sán végezhessék el késő délután, esetleg munkaszüneti napokon. Huszonnégy pontban határozták meg azokat a teendőket, amelyek a CSKP KB 6. plénumának hatá­rozatából reájuk hárulnak.- A takarékosságra nagy gon­dot fordítunk. Évente mintegy 2 millió korona értékű színesfém- hulladékot értékesítünk. Ebben az évben két napig a megtakarított nyersanyagból fogunk majd dol­gozni - mondja nem kis büszke­séggel Rudolf Herman, az igazga­tó gazdasági helyettese. - Ez pe­dig mind az üzemnek, mind pedig a népgazdaságnak jelentős hasz­not jelent. Jó munkaeredményeiket nagy­mértékben elősegíti a szocialista munkaverseny. Harminc kollektíva tagjai megkapták a szocialista munkabrigád bronz jelvényeit, tíz az ezüstöt, egy pedig aranyat. Év­ről évre növekszik az újítók száma is. A nyitrai Kovoplast helyi gaz­dálkodási üzem azt a célt tűzte maga elé, hogy a nehezebb körül­mények között is lépést akar tarta­ni a megnövekedett igényekkel, s ezzel más üzemeknek és válla­latoknak is példát mutat. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ A fiataloknak is vannak problémáik A serdülőkorban különféle prob­lémákkal kell megbirkózniuk a fia­taloknak. Ilyen az elhízás, a hirte­len növekedés és nem utolsósor­ban a pattanásos arcbőr. A pattanásos arcbőr problémá­ja már igen régen foglalkoztatja az emberiséget. Már az ógörögök és a rómaiak is ismerték ezt a beteg­séget ,,akne“ néven, akárcsak ma. Az akne jellegzetes tünete a szőrtüsző nyílásában mutatkozó szürkésfekete pont, amelyről még 200 évvel ezelőtt is azt hitték az orvosok, hogy ez valamilyen bőr­be fúródott féreg. Ma már tudjuk, hogy ez a bőr faggyúmirigyeinek fokozott tevékenysége, nyílásai­nak elzáródása és fertőzése kö­vetkeztében lép fel az arc bőrén, főképp az orron, a homlokon, az álion, továbbá a mellen, a vállon és a háton. A bőrön először szür­késfekete pontok, ún. mitessze­rek, orvosi nyelven komedók je­lennek meg, ezek némelyikét ki- sebb-nagyobb gyulladásos cso­mók veszik körül, amelyeknek kö­zepén vörös kidudorodás keletke­zik apró gennyes hólyagokkal. Előrehaladott állapotban a geny- nyes csomók egyre nagyobb bőr­felületre terjednek át, s néha egy­mással összefolynak, tartalmuk ki­ürül, s a folyamat csúnya hege­dőssel gyógyuló elváltozásokat okoz a bőrön. Az akne túlnyomórészt a nemi A zavartalanabb energiaellátásért Lakosságunk fűtőanyag- és energiafogyasztása a hetve­nes években jelentősen megnőtt. Jelenleg mintegy egyötöde az országos fogyasztásnak. Ez a jelentős hányad okkal- joggal szigorítja a gazdaságosság követelményét. Különös­képpen manapság, amikor a tüzelőanyag és az energia mind nehezebben és költségesebben beszerezhető, illetve termel­hető. Egyszóval semmiképp sem lehet közömbös a társada­lom, a gazdaság és végső soron az egyén szempontjából sem, hogy ebből a felette értékes „portékából“ mennyi vész kárba, illetve mennyit hasznosítunk belőle nem eléggé hatá­sosan. A másik oldalon az sem vitás, hogy a gazdaságosság igényének csak úgy szabad érvényt szereznünk, hogy egy­részt intézményesen mindent megteszünk a felesleges vesz­teségek elkerülésére, másrészt pedig a lakossági fogyasztás ésszerűsítésénél, számba vesszük, hogy érzékeny területről van szó, amely közvetlenül összefügg az életszínvonallal. Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a fogyasztást ille­tően nincs különösebb hiba a családi házak tulajdonosainál. Ök ugyanis többnyire jól meggondolják, hogy mennyire apasztja zsebüket a felhasznált energia, fűtőanyag mennyi­sége, hol az a határ, ameddig saját egészségük, kényelmük érdekében el kell menniük, s hol kell álljt parancsolni a tékoz­lásnak. Igaz, pazarlást előidéző, rajtuk kívülálló okok itt is némi szerepet játszanak. Egyebek között hadd említsük meg, hogy piacunkon elég kevés a kis teljesítményű, gazdaságo­san üzemelő kazán, amelyekkel megoldható a régebbi és az új családi házak központi fűtése. Sőt, még a szilárd tüzelőt hasznosító kályhák választékában sem dúskálunk. Ez annál kellemetlenebb, mivel sok helyütt a fogyasztók egy része, tekintettel a fűtőolaj árának emelésére, áttért vagy áttérni szándékozik a fa- vagy a széntüzelésre. Ezeknek és a kötődő problémáknak a megoldásával nem elhanyagolható megta­karításokat érhetnénk el. Viszont ennél sokkalta többet jelentene, ha fokozatosan, de gyorsabban sikerülne rendeznünk a viszonyokat a nem­zeti bizottságok által irányított lakásgazdálkodási szerveze­tekben, amelyeknek hatásköréhez tartozik a lakótelepek fűtése és melegvíz-ellátása. Persze itt sem tekinthetünk el attól, hogy a lakosok jelentős része ugyan nagyjából számon tartja, mennyi a villanyáram vagy a gáz közvetlenül kimutat­ható és kiszámlázható fogyasztása, de azzal már alig törődik, hogy mennyi meleg vizet pocsékol el. Az évi elszámolásról ugyanis hajlamos év közben megfeledkezni. S ha mégis elsősorban a lakásgazdálkodási szervezetek tennivalóira igyekszünk összpontosítani, akkor ennek egyedüli oka, hogy a lakosságnál többet tehetnének a takarékosabb fűtőanyag- és energiagazdálkodás érdekében. Hogy mivel? Egyebek között azzal, hogy legalább az adott lehetőségek határán belül többet tennének sok száz elavult, vagy már teljesen üzemképtelen kazánház megújításáért. Persze ennek függvénye, hogy ehhez a szállító szervezetek megteremtsék az előfeltételeket. Nevezetesen jobb anyagi- műszaki ellátással, mert bizony sokféle pótalkatrész, anyag és berendezés hiánycikknek számít. Ez azután természetsze­rűen nehezíti a karbantartást, ami a megfelelő hőgazdálko­dásnak egyik alapvető követelménye. Történt már egy és más a helyzet javítására. Viszont ez még távolról sem elég ahhoz, hogy kihasználjuk a gazdasá­gosabb höfogyasztás adott lehetőségeit. Ilyen például a melegvíz hőfokának szabályozása az időjárás szerint, a melegvíz fogyasztásának háztartások szerinti kimutatása és a lakások jobb hőszigetelése. Konkrét felmérések bizo­nyítják, hogy az ilyen intézkedésekkel megtakarítható a fűtő­anyag és az energia 6-20 százaléka. Márpedig ezzel elejét vehetnénk a semmiképp sem népszerű rendkívüli szabá­lyozó intézkedéseknek és általában javíthatnánk energiaellá­tásunkon. GÁLY IVÁN érés időszakában jelentkezik, amikor a belső elválasztású miri­gyek - lányoknál a petefészek, fiúknál a herék - tevékenysége megindul. Annak ellenére, hogy az akne keletkezése összefüggésben van a nemi mirigyek tevékenységével, határozottan állíthatjuk, hogy a szexuális élet semmiképpen nincs hatással az akne megszű­nésére. Ezt azért tartjuk szüksé­gesnek megemlíteni, mivel az a tévhit uralkodik az emberek kö­zött, hogy az akne tulajdonképpen a túlságosan felhalmozódott nemi hormonok tünete, amely a szexuá­lis élettel elmúlik. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a megtar­tóztató életmódot folytató serdülő­korúaknái sem rosszabb az akne gyógyulási folyamata. Ezért nagy felelőtlenség a fiatalságot idő előtti szexuális kapcsolatokra biztatni abban a reményben, hogy ezzel a betegség elmúlik. Az akne a 20. életév körüli időszakban túlnyomó- részt önmagától is elmúlik. A betegség keletkezésében az örökletességen és a hormonális hatásokon kívül más tényezőknek is szerepük van. Ezek egyike a táplálkozás. Az aknes megbete­gedésben szenvedőknek rend­szeres időközökben kell étkezni­ük, mindig keveset és nem zsíros ételeket. Nem szabad csokoládét, kakaót, diót, túl érett sajtokat, hal­konzerveket, füstölt húst, tartós szalámit, továbbá csípős és túl fűszerezett ételeket, valamint al­koholt fogyasztaniuk. Mellőzniük kell a tömény édességeket, a fe­hér lisztből készült ételeket és a sertésszírt. Ezzel szemben aján­latos az ásványi sókban és vitami­nokban gazdag étrend. Bősége­sen fogyaszthatnak zöldségfélé­ket, gyümölcsöt, túrót, sovány hú­sokat és fekete kenyeret. Mivel a pattanásos arcú betegek rend­szerint krónikus székrekedésben szenvednek, ezzel a diétával az emésztőszervek tevékenysége is rendbe jöhet Az aknózis gyógyulási folyama­tát kedvezőtlenül befolyásolhatják egyéb megbetegedések is. Ilye­nek: a vérszegénység, a női be’- tegségek, a belső elválasztású mi­rigyek, főképp a pajzsmirigy rend­ellenes működése, a gennyes foggyökérgyulladás, a krónikus mandulagyulladás, a homloküreg- és arcüreggyulladás, továbbá az emésztőszervi megbetegedések, valamint a mozgáshiány. A beteg­ség rosszabbodását előidézheti a közvetlenül testen viselt gyapjú­holmi, a durva szövésű fejkendő, a sál, a homlokot dörzsölő sapka, a szőrmefélék és egyáltalán azok a ruhaneműek, amelyek állandóan izgatják az amúgy is beteg, patta­násos bőrt. Az akne megelőzéséhez és gyógyításához igen fontos a he­lyes életmód, a megfelelő mennyi­ségű alvás, a friss levegőn való rendszeres mozgás, a sportolás, a torna, valamint a helyes táplál­kozás. A külső gyógykezeléshez tarto­zik a faggyúmirigyek nyílását du- gószerűen elzáró elszarusodott hámsejtek eltávolítása, a faggyú­mirigyek fokozott tevékenységé­nek csökkentése, a beteg bőrfelü­let hámlasztása, szárítása. A be­teg bőrfelületet naponta többször is le kell mosni meleg vízzel és boraxos, kénes vagy rezorcinos szappannal. Mosdáshoz érdesebb mosdókesztyüt vagy puha kefét kell használni, mosdás után pedig a szakorvos által előírt oldattal, púderrel vagy szárító krémmel kell a bőrfelületet bekenni. Gyógykezelés idején a különfé­le szépítőszereket: arcfestéket, rúzst, zsíros és tápláló krémet, arcpakolást stb. mellőzni kell, mi­vel ezek eltömik a faggyúmirigyek nyílásait. A külső kezelés során igen ha­tásos még a kvarcolás (napozás), a röntgen és a szénsavhó alkal­mazása is. Hámlasztókúrával gyorsan meg lehet tisztítani a be­teg bőrfelületet, az ilyen beavatko­zást azonban csakis kórházban végzik. A gennyes kiütések végle­ges gyógyulása után a bőrön eset­leg visszamaradt hegedősek is részben eltüntethetőek az ún. bőr­csiszoló eljárással, azonban azt is csak orvosi kozmetikai intézetben, bőrgyógyászati klinikán végzik. Végül még csak azt szeretnénk mondani fiatal olvasóinknak, hogy az akne nem súlyos betegség, kezelhető, tehát emiatt nem kell szégyenkezniük, mivel ez korral járó tünet. Azonban, ha hosszabb ideig tartana, okvetlenül' fordulja­nak szakorvoshoz. ÚJ SZÚ 4 DR. SCHNEK KATALIN 1983. I. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom