Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám, szombat

Egvj hét a nagyvilágban Január 1-8. Szombat: Államférfiak, illetve az országok vezető testületei az év első napján üzenetben fogalmazták meg az új esztendő legfontosabb feladatait. Vasárnap: A moszkvai Pravda terjedelmes szerkesztőségi cikkben elemezte a hadászati fegyverek korlátozá­sáról és csökkentéséről szóló genfi szovjet-ameri- kai tárgyalásokat. Hétfő: Lengyelországban megkezdték tevékenységüket az addig bejegyzett új munkahelyi szakszerveze­tek. - Abe Sintaro japán külügyminiszter a Közös Piac vezetőivel folytatott brüsszeli tárgyalásaival megkezdte nyugat-európai körútját. Kedd: Prágában megnyílt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének kétnapos ülése. Szerda: A francia kormány a Korzikai nemzeti Felszabadí- tási Front nevű szeparatista szervezet feloszlatá­sáról döntött. Csütörtök: Kiriat Smonában a hétfői khaldei 3. forduló után megtartották az izraeli-libanoni tárgyalások 4. me­netét. - Addisz Abebában befejeződött az Etióp Dolgozók Pártja Alapító Bizottságának II. kong­resszusa. Péntek: Carstens nyugatnémet szövetségi elnök feloszlatta a Bundestagot és március 6-ra új választásokat írt ki. A prágai javaslatok A kelet-nyugati kapcsolatokra, a leszerelésre vonatkozó új kez­deményezések ismét a szocialista közösség nevéhez fűződnek, s ebben a helyzetben a másik fél lépéskényszere fokozódik, vagyis a NATO nem utasíthatja el nyíltan a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének prágai ülé­sén tett javaslatokat sem. Az első nyugati visszhangok ezért tartóz­kodóak voltak, a politikusok igye­keztek nem kommentálni az indít­ványokat. Egyes burzsoá lapok azonban - szokásukhoz híven - most is igyekeznek bagatelizálni a Varsói Szerződés kezdeménye­zéseit. A párizsi Le Matin például azzal vádolja a szocialista orszá­gokat, hogy javaslatainak célja a nyugati közvélemény befolyáso­lása. A Washington Post szerint csupán „propaganda manőverről“ van szó. A lapok többsége azonban nagyra értékeli a Varsói Szerző­dés és a NATO közötti meg nem támadási szerződésre tett javasla­tot. Az olasz Paese Sera szerint a szerződés aláírása a béke meg­őrzésének és megszilárdításának legjobb módja. A nyugati politikusok részéről is biztató nyilatkozatok kezdenek napvilágot látni. Józanságra vall például Jürgen Möllemann nyu­gatnémet külügyi államtitkár kije­lentése, miszerint a Prágában alá­írt politikai nyilatkozat a Kelet és a Nyugat közötti leszerelési pár­beszéd továbbfejlesztéséhez ked­vező alapot teremt. „Most a konk­rét tárgyalásokat kell megkezdeni egy olyan megállapodásról, amely valóban garantálja mindkét fél biz­tonságát“ - mondotta. Washingtonban „melegen tartják“ az MX rakéták kérdését (képünkön: a rakéta gyakorló robbanófeje összeszerelés közben). Reagan el­nök kedden 11 tagú különleges ta­nácsadó bizottságot hozott létre, amely feladata az lesz, hogy a tör­vényhozással elfogadtatható javas­latot tegyen az MX rakétarendszerre vonatkozóan. Újévi üzenetek Nehéz esztendőt tudhat maga mögött a nemzetközi politika. Ezt újévi üzeneteikben állam-, illetve kormányfők, vezető testületek egyöntetűen állapították meg, s természetesen reményüket fe­jezték ki, hogy 1983 nem lesz a fegyverkezési hajsza fokozásá­nak, a feszültség további éleződé­sének az éve. „Az imperializmus agresszív körei nem hagytak fel az enyhülés politikájának aláásását célzó kí­sérleteikkel, s azzal, hogy az álla­mokat és népeket a szembenállás Sírok és sírók // ambodzsa észak-nyu- l\ gáti részében, Samro- ung városka közelében az év első napjaiban újabb tömegsí­rokra bukkantak. Mintegy 10 ezer ártatlanul meggyilkolt em­bert temettek - hánytak! - itt a gödrökbe a polpotista pribé­kek. A város pagodája körül - ahol már korábban kínzó eszközöket találtak, mivel bör­tönként szolgált - tárták fel a legtöbb sírt, de sok tömegsír­ra leltek a fővárost az észak- nyugati tartományokkal össze­kötő főút mentén is. Egy szem­tanú szerint az út minden kilo­méterét vér itatja át, mert a pol- potisták erre hajtották a thaiföl­di határ felé a menetoszlopo­kat, s mindenkit, aki lemaradt, gondolkodás nélkül agyonlőt­tek. Természetesen gyerekek és terhes nők bírták a legke­vésbé ... Ezt a négy éve megdöntött rémuralmat akarja visszaállíta­ni amerikai és kínai támoga­tással a tavaly nyáron összetá­kolt ún. „ koalíciós kormány“, azonban úgy tűnik, hogy nincs minden rendben Szihanukék háza táján. A herceg ugyanis sír: azon kesereg, hogy sze­mélyének nem szentelnek kel­lő figyelmet a nemzetközi poli­tikában, amiatt háborog, hogy - a senkit sem képviselő - kor­mány egyes csoportjai között nem egyenletesen osztják el a különböző forrásokból érke­ző katonai segélyeket. Ez igaz is lehet, ugyanis - amint az indonéz sajtó írja - Szingapúr pl. az egykori polpotista mi­niszterelnök, Son Sann cso­portjának szállított nagy meny- nyiségü fegyvert. Úgy látszik, hogy a ,,koalíci­ós kormány“ pártfogói igye­keznek ,,ejteni“ a talán puhá­nak tartott Szihanukot, s in­kább a fegyverek szavát köve­tő erőket támogatják. Azt akar­ják talán, hogy friss tömegsí­rok őrizzék meg,.emléküket“? és a háborús összecsapás útjára sodorják. Ilyen körülmények köze­pette még egyszer szilárdan le­szögezzük: béketörekvésünk vál­tozatlan“ - egyebek között ezt hangsúlyozta az SZKP KB, a Leg­felsőbb Tanács és a szovjet kor­mány által a szovjet néphez inté­zett újévi üdvözlet. A szocialista országok államfőinek újévi beszé­dei is összecsengtek a szovjet béketörekvésekkel, s nagy hang­súlyt fektettek a szocialista közös­ség egységének, erejének növelé­sére, a népgazdasági tervek igé­nyes feladatainak teljesítésére. A nyugati államférfiak a lesze­relés kérdései mellett főleg orszá­guk gazdasági gondjaival foglal­koztak. Thatcher brit miniszterel­nök beismerte, hogy a három mil­lió munkanélküli, illetve a létmini­mum alatt élő hat millió brit polgár sorsának javítása „lassú és fájdal­mas folyamat“ lesz. Ronald Reagan annak a remé­nyének adott hangot, hogy a tizen­két millió amerikai munkanélküli 1983-ban állandó munkát talál. Ugyanez a mesterséges optimiz­mus jellemezte a leszereléssel kapcsolatos szavait is: reméli, hogy haladás lesz a Szovjetunió­val folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon - mondotta. Azon­ban épp Washington az, amely a haladást akadályozza, s nehéz hitelt adni szavainak, amikor az újévi jókívánságokat nem tá­masztja alá konkrét, konstruktív gyakorlati politikai lépésekkel. Japán és az EGK Már túl hosszúra nyúlik a vi­szály - ezt Nyugat-Európában és az ugyancsak gazdasági gondok­kal küszködő Japánban is mind gyakrabban állapítják meg a távol­keleti ország és a Közös Piac kereskedelmi vitáiról. Abe Sintaro külügyminiszter - az új japán kor­mány tagjai közül elsőként - azért utazott most Nyugat-Európába, hogy elsimítsa a vitákat és súrló­dásokat. Ezek legfőbb oka: az EGK és Japán kereskedelmi for­galmában óriási a közöspiaci defi­cit, tavaly pl. 12 milliárd dollárt tett ki. így érthető, hogy a brüsszeli központban kiegyensúlyozottabb kereskedelmet akarnak, s azt sze­retnék - sőt követelik -, hogy Japán fokozottabban nyissa meg belső piacát, s ugyanakkor önként korlátozza kivitelét. Tokió ugyan az elmúlt másfél évben tett bizonyos engedménye­ket (pl. több mint 70 mezőgazda- sági és ipari termék behozatali vámtarifáját csökkentette), ám ezeket a legtöbb közöspiaci fővá­rosban keveslik. Az EGK ellenin­tézkedésekkel fenyegetőzik, ha sürgetései nem találnak meghall­gatásra Tokió részéről. Franciaor­szág már (képmagnóügyben) ho­zott is ilyen intézkedéseket, s Pá­rizs kemény magatartása miatt ta­lán épp a francia fővárosban foly­tatta Abe Sintaro legnehezebb tár­gyalásait. De nem volt könnyű dol­ga Londonban sem, ahol tárgyaló- partnerei konkrét intézkedéseket követeltek a kereskedelmi többlet leépítésére és a japán belső piac megnyitására. A nyugatnémet vezetők tanúsí­tották talán a legtöbb megértést Japán helyzete''iránt. Bizonyára azért, mert az NSZK gazdasága is nagy mértékben az exportra van utalva, s Bonn érdekelt a korláto­zásoktól, a protekcionista intézke­désektől mentes kereskedelem­ben. Ez a tény annál is inkább figyelemre méltó, mert az EGK elnöki tisztét jelenleg az NSZK tölti be. Lesz-e konkrét megállapodás Tokió és a Közös Piac között?- Erre még nehéz válaszolni, ám annyi bizonyos: valamiféle komp­romisszumot kell kötni a feleknek, különben a viták és súrlódások „háborúvá“ fajulhatnak. összeállította: PAPUCSEK GERGELY KIS _____ NYELVŐR A „stabilizációs kölcsön“ magyar neve Többször kapnak a nyelvművelők olyan levelet, amelyben a feladók szlovák kifejezések magyar megfelelője iránt érdeklőd­nek. Hadd válaszoljunk ezekre a levelekre nyilvánosan is, hiszen mindenkit érdeklő kérdésekről van bennük szó. Mi a stabilizačná pôžička magyarul? - teszi fel a kérdést az egyik levélíró. Stabilizációs kölcsön - válaszolnánk szinte gondol­kodás nélkül, ha óvatosak nem volnánk. Igen, általában ezzel a nagyar kifejezéssel fordítják nálunk az említett szlovák szókap­csolatot. De vajon megvan-e a magyar nyelvben ez a szókapcso­lat: stabilizációs kölcsön? Nincs. Ilyenkor meg kell keresni ezt a magyar kifejezést, amely a stabilizačná pôžička fogalmának megfelel, ha a magyarban egyáltalán ismeretes maga a fogalom. S itt mindenekelőtt azt kell tisztázni, mi a jelentéstartalma a szlovák kifejezésnek. Azt a hosszú lejáratú s kamatmentes kölcsönfajtát jelöli, amelyet a vállalat vagy üzem, tehát a munka­hely a saját dolgozójának ad azzal a céllal, hogy az házat, illetve lakást építhessen, s így a vállalat vagy az üzem székhelyén maradhasson, vagyis stabilizálja, állandósítja vele a munkaerőt. Ilyen kölcsön Magyarországon is van, csak ott a megnevezésé­ben nem a célt kifejező szó (a stabilizálás vagy állandósítás), hanem a kölcsönt adót megnevező szó szerepel, vagyis úgy hívják ezt a kölcsönfajtát: vállalati kölcsön. A másik kérdés: mi a reprezentačný ples magyar megfelelője? Reprezentációs bál - fordítják ezt is gyakran szó szerint. Ha utánanézünk, megállapíthatjuk, hogy ilyen kifejezés nincs a magyarban. De a bálokat Magyarországon is kedvelik, s nyilván van olyan bálfajta is, amilyet a szlovák reprezentačný ples kifejez. Nézzük meg tehát, mi is az értelme ennek a szlovák kifejezésnek! A ples szó nem szorul magyarázatra, a bált jelöli. A reprezen­tačný melléknévnek meg a reprezentációs felel meg, tehát a reprezentačný ples az olyan bált jelöli, amellyel a rendező szerv - ez lehet egy-egy vállalat, üzem, munkahely, egyetemi vagy főiskolai kar, valamely iskola szülői szövetsége stb. - reprezentál, pontosabban, amellyel társadalmi rangját, szerepét kifejezésre juttatja. Sokféle bált ismerünk a magyarban is: farsangi, jelmezes, álarcos, batyu- stb. bálokat, a rendező szervek felől nézve van medikusbál, gólyabál, üzemi vagy vállalati bál stb., de olyan bált, amelynek nevében a rendező szervezettel való reprezentálás volna kifejezve, nem találunk. Rendszerint konkrétan, vagyis a rendező szervet kifejező szóval állítják kapcsolatba vagy összetételbe a bál szót. Az orvosok bálja orvosbál, a pedagógu­soké pedagógusbál stb. De van egy másik szó is a magyarban, amely az ünnepélyes formák közt tartott, tehát reprezentálásra alkalmas bálokat jelöli: ez a táncestély. Úgy véljük, ez lenne legjobb megfelelője a repre­zentačný ples kifejezésnek a magyarban. Például, ha az orvosok rendeznek úgynevezett reprezentációs bált, nyugodtan mondhat­juk így: az orvosok táncestélyt rendeznek. Mint láttuk, óvatosaknak kell lennünk a kifejezések fordításá­val: nem mindig a szavak szerinti fordítás a helyes, nem mindig azzal jutunk el az igazi megfelelőhöz. A jelentés szerinti megfele­lőket kell keresnünk, vagyis a fogalmi egyezések alapján kell megtalálnunk egy-egy szlovák kifejezés magyar pártját. JAKAB ISTVÁN Melyik szebb? „Erzsi, Erzsiké, Böske, mind ékes (szép becéző név, de mégis) szebben hangzik így: Erzsébet!“ - vallja Berda József, a költő. ,,Klárika, Klárika, (Úgy kiabálom neved, / élesen és harsányan, / mint a klarinét. “ Ez pedig Kosztolányi véleménye. Lehetőség nyílt beszélgetni fiatalokkal saját nevükről. Arra a kér­désre, miért éppen azt a nevet kapták, amit viselnek, nemigen tudtak válaszolni. Ezért a tapasztaltak alapján arra kérjük a ked­ves szülőket, gondoljanak arra, milyen meghitt társalgás alkalma lehetne gyermekük névválasztásának történetét elmesélni, ami aztán talán más témákhoz is átvezethetné a beszéd fonalát. Nevük eredetét még kevésbé ismerték a megkérdezett tanulók. Ezen meg az iskola, az anyanyelvi óra segíthetne, ha a tulajdon­nevek tanításakor jutna idő arra is, hogy az osztály tagjainak utónevét eredet szempontjából is elemezzék. Bizonyára felejthe­tetlen emlékként őriznék a gyermekek egy ilyen óra ismereteit. Arról, hogy hogyan vannak megelégedve utónevükkel (keresztnevükkel), egy középiskolás leányosztály ilyen tájékozta­tást adott: „Meg vagyok elégedve a nevemmel“ - vallotta Ágnes, Andrea, Bernadett, Edit, Erzsébet, Éva, Gabriella, Gertrúd, Lívia, Zsuzsanna. (Ezek volnának napjaink divatos női nevei azon a környéken?!) Mások így fogalmaztak: „Szívem szerint megelégszem ezzel' a névvel (Zsófia), de nekem a Krisztina tetszik legjobban; „ha választhatnék, Izabellát választanám“ (Andrea), „jobban szeret­ném, ha Mariannának hívnának“ (Margit); Anikó - Ildikó; Erika - Ica; Ildikó - Klaudia; egy másik Ildikó - szintén Klaudia vagy Viktória szeretne lenni. íme a kívánságlista névsora ábécé­sorrendben a következő: Ica, Ildikó, Izabella, Klaudia, Krisztina, Marianna, Viktória. Vajon ezek volnának a még divatosabb nevek? Ki tudja? Egy biztos, a névadásnak is van divatja. Egy másik osztállyal a becenevekről volt alkalmunk beszél­getni. Tőlük a következő alakváltozatokat kaptuk: Atti, Bandi, Bea, Bözsi, Encsi, Ernőci, Feri, Ferkó, Gica, Gyegya, Gyigyó, Jani, Janika, Katika, Marika, Mészi, Peti, Vica, Zsike. Amint látjuk, az ismert becéző névváltozatok - mint amilyenek az -/' és a -ka végződésűek - mellett egészen egyediek is találhatók. A továb­biakban még kedves iskolai ragadványnevekkel is megajándé­koztak. Ezek: Egér, Husi, Lyukas, Pici, PicurVizi boci, Reja, Sijusz. A lelemény, a találékonyság, a képzettársítás ilyen nyelvi alako­kat képes létrehozni! A megfejtést talán Német Lászlótól tudhat­juk meg. „Mi L/cónak hívjuk; nem elmékszem már, hogy kopott le s gömbölyödött ki a sudár Judit név a megmaradt u betű körül ezzé a tréfás mackónévvé, de lányom fizikumának és jellemének alighanem volt valami része benne. A nevek igyekeznek hasonlí­tani ahhoz, amit megneveznek. A karcsú i, amikor lányommal érintkezésbe került, bizonyára ezért telt ki ó-vá, a tompa dé az ó hatására kezdett cé-ként cicázni, s hogy a jé a szó elejéről elmaradt, ez már egyenesen az ó lustaságára vall. Mert középső lányom, mint az Ucó szó: gömbölyű, nyájas és tunya.“ GRAF REZSÓ ÚJ SZÚ 4 1983. I. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom