Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám, szombat
Egvj hét a nagyvilágban Január 1-8. Szombat: Államférfiak, illetve az országok vezető testületei az év első napján üzenetben fogalmazták meg az új esztendő legfontosabb feladatait. Vasárnap: A moszkvai Pravda terjedelmes szerkesztőségi cikkben elemezte a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló genfi szovjet-ameri- kai tárgyalásokat. Hétfő: Lengyelországban megkezdték tevékenységüket az addig bejegyzett új munkahelyi szakszervezetek. - Abe Sintaro japán külügyminiszter a Közös Piac vezetőivel folytatott brüsszeli tárgyalásaival megkezdte nyugat-európai körútját. Kedd: Prágában megnyílt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének kétnapos ülése. Szerda: A francia kormány a Korzikai nemzeti Felszabadí- tási Front nevű szeparatista szervezet feloszlatásáról döntött. Csütörtök: Kiriat Smonában a hétfői khaldei 3. forduló után megtartották az izraeli-libanoni tárgyalások 4. menetét. - Addisz Abebában befejeződött az Etióp Dolgozók Pártja Alapító Bizottságának II. kongresszusa. Péntek: Carstens nyugatnémet szövetségi elnök feloszlatta a Bundestagot és március 6-ra új választásokat írt ki. A prágai javaslatok A kelet-nyugati kapcsolatokra, a leszerelésre vonatkozó új kezdeményezések ismét a szocialista közösség nevéhez fűződnek, s ebben a helyzetben a másik fél lépéskényszere fokozódik, vagyis a NATO nem utasíthatja el nyíltan a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén tett javaslatokat sem. Az első nyugati visszhangok ezért tartózkodóak voltak, a politikusok igyekeztek nem kommentálni az indítványokat. Egyes burzsoá lapok azonban - szokásukhoz híven - most is igyekeznek bagatelizálni a Varsói Szerződés kezdeményezéseit. A párizsi Le Matin például azzal vádolja a szocialista országokat, hogy javaslatainak célja a nyugati közvélemény befolyásolása. A Washington Post szerint csupán „propaganda manőverről“ van szó. A lapok többsége azonban nagyra értékeli a Varsói Szerződés és a NATO közötti meg nem támadási szerződésre tett javaslatot. Az olasz Paese Sera szerint a szerződés aláírása a béke megőrzésének és megszilárdításának legjobb módja. A nyugati politikusok részéről is biztató nyilatkozatok kezdenek napvilágot látni. Józanságra vall például Jürgen Möllemann nyugatnémet külügyi államtitkár kijelentése, miszerint a Prágában aláírt politikai nyilatkozat a Kelet és a Nyugat közötti leszerelési párbeszéd továbbfejlesztéséhez kedvező alapot teremt. „Most a konkrét tárgyalásokat kell megkezdeni egy olyan megállapodásról, amely valóban garantálja mindkét fél biztonságát“ - mondotta. Washingtonban „melegen tartják“ az MX rakéták kérdését (képünkön: a rakéta gyakorló robbanófeje összeszerelés közben). Reagan elnök kedden 11 tagú különleges tanácsadó bizottságot hozott létre, amely feladata az lesz, hogy a törvényhozással elfogadtatható javaslatot tegyen az MX rakétarendszerre vonatkozóan. Újévi üzenetek Nehéz esztendőt tudhat maga mögött a nemzetközi politika. Ezt újévi üzeneteikben állam-, illetve kormányfők, vezető testületek egyöntetűen állapították meg, s természetesen reményüket fejezték ki, hogy 1983 nem lesz a fegyverkezési hajsza fokozásának, a feszültség további éleződésének az éve. „Az imperializmus agresszív körei nem hagytak fel az enyhülés politikájának aláásását célzó kísérleteikkel, s azzal, hogy az államokat és népeket a szembenállás Sírok és sírók // ambodzsa észak-nyu- l\ gáti részében, Samro- ung városka közelében az év első napjaiban újabb tömegsírokra bukkantak. Mintegy 10 ezer ártatlanul meggyilkolt embert temettek - hánytak! - itt a gödrökbe a polpotista pribékek. A város pagodája körül - ahol már korábban kínzó eszközöket találtak, mivel börtönként szolgált - tárták fel a legtöbb sírt, de sok tömegsírra leltek a fővárost az észak- nyugati tartományokkal összekötő főút mentén is. Egy szemtanú szerint az út minden kilométerét vér itatja át, mert a pol- potisták erre hajtották a thaiföldi határ felé a menetoszlopokat, s mindenkit, aki lemaradt, gondolkodás nélkül agyonlőttek. Természetesen gyerekek és terhes nők bírták a legkevésbé ... Ezt a négy éve megdöntött rémuralmat akarja visszaállítani amerikai és kínai támogatással a tavaly nyáron összetákolt ún. „ koalíciós kormány“, azonban úgy tűnik, hogy nincs minden rendben Szihanukék háza táján. A herceg ugyanis sír: azon kesereg, hogy személyének nem szentelnek kellő figyelmet a nemzetközi politikában, amiatt háborog, hogy - a senkit sem képviselő - kormány egyes csoportjai között nem egyenletesen osztják el a különböző forrásokból érkező katonai segélyeket. Ez igaz is lehet, ugyanis - amint az indonéz sajtó írja - Szingapúr pl. az egykori polpotista miniszterelnök, Son Sann csoportjának szállított nagy meny- nyiségü fegyvert. Úgy látszik, hogy a ,,koalíciós kormány“ pártfogói igyekeznek ,,ejteni“ a talán puhának tartott Szihanukot, s inkább a fegyverek szavát követő erőket támogatják. Azt akarják talán, hogy friss tömegsírok őrizzék meg,.emléküket“? és a háborús összecsapás útjára sodorják. Ilyen körülmények közepette még egyszer szilárdan leszögezzük: béketörekvésünk változatlan“ - egyebek között ezt hangsúlyozta az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács és a szovjet kormány által a szovjet néphez intézett újévi üdvözlet. A szocialista országok államfőinek újévi beszédei is összecsengtek a szovjet béketörekvésekkel, s nagy hangsúlyt fektettek a szocialista közösség egységének, erejének növelésére, a népgazdasági tervek igényes feladatainak teljesítésére. A nyugati államférfiak a leszerelés kérdései mellett főleg országuk gazdasági gondjaival foglalkoztak. Thatcher brit miniszterelnök beismerte, hogy a három millió munkanélküli, illetve a létminimum alatt élő hat millió brit polgár sorsának javítása „lassú és fájdalmas folyamat“ lesz. Ronald Reagan annak a reményének adott hangot, hogy a tizenkét millió amerikai munkanélküli 1983-ban állandó munkát talál. Ugyanez a mesterséges optimizmus jellemezte a leszereléssel kapcsolatos szavait is: reméli, hogy haladás lesz a Szovjetunióval folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon - mondotta. Azonban épp Washington az, amely a haladást akadályozza, s nehéz hitelt adni szavainak, amikor az újévi jókívánságokat nem támasztja alá konkrét, konstruktív gyakorlati politikai lépésekkel. Japán és az EGK Már túl hosszúra nyúlik a viszály - ezt Nyugat-Európában és az ugyancsak gazdasági gondokkal küszködő Japánban is mind gyakrabban állapítják meg a távolkeleti ország és a Közös Piac kereskedelmi vitáiról. Abe Sintaro külügyminiszter - az új japán kormány tagjai közül elsőként - azért utazott most Nyugat-Európába, hogy elsimítsa a vitákat és súrlódásokat. Ezek legfőbb oka: az EGK és Japán kereskedelmi forgalmában óriási a közöspiaci deficit, tavaly pl. 12 milliárd dollárt tett ki. így érthető, hogy a brüsszeli központban kiegyensúlyozottabb kereskedelmet akarnak, s azt szeretnék - sőt követelik -, hogy Japán fokozottabban nyissa meg belső piacát, s ugyanakkor önként korlátozza kivitelét. Tokió ugyan az elmúlt másfél évben tett bizonyos engedményeket (pl. több mint 70 mezőgazda- sági és ipari termék behozatali vámtarifáját csökkentette), ám ezeket a legtöbb közöspiaci fővárosban keveslik. Az EGK ellenintézkedésekkel fenyegetőzik, ha sürgetései nem találnak meghallgatásra Tokió részéről. Franciaország már (képmagnóügyben) hozott is ilyen intézkedéseket, s Párizs kemény magatartása miatt talán épp a francia fővárosban folytatta Abe Sintaro legnehezebb tárgyalásait. De nem volt könnyű dolga Londonban sem, ahol tárgyaló- partnerei konkrét intézkedéseket követeltek a kereskedelmi többlet leépítésére és a japán belső piac megnyitására. A nyugatnémet vezetők tanúsították talán a legtöbb megértést Japán helyzete''iránt. Bizonyára azért, mert az NSZK gazdasága is nagy mértékben az exportra van utalva, s Bonn érdekelt a korlátozásoktól, a protekcionista intézkedésektől mentes kereskedelemben. Ez a tény annál is inkább figyelemre méltó, mert az EGK elnöki tisztét jelenleg az NSZK tölti be. Lesz-e konkrét megállapodás Tokió és a Közös Piac között?- Erre még nehéz válaszolni, ám annyi bizonyos: valamiféle kompromisszumot kell kötni a feleknek, különben a viták és súrlódások „háborúvá“ fajulhatnak. összeállította: PAPUCSEK GERGELY KIS _____ NYELVŐR A „stabilizációs kölcsön“ magyar neve Többször kapnak a nyelvművelők olyan levelet, amelyben a feladók szlovák kifejezések magyar megfelelője iránt érdeklődnek. Hadd válaszoljunk ezekre a levelekre nyilvánosan is, hiszen mindenkit érdeklő kérdésekről van bennük szó. Mi a stabilizačná pôžička magyarul? - teszi fel a kérdést az egyik levélíró. Stabilizációs kölcsön - válaszolnánk szinte gondolkodás nélkül, ha óvatosak nem volnánk. Igen, általában ezzel a nagyar kifejezéssel fordítják nálunk az említett szlovák szókapcsolatot. De vajon megvan-e a magyar nyelvben ez a szókapcsolat: stabilizációs kölcsön? Nincs. Ilyenkor meg kell keresni ezt a magyar kifejezést, amely a stabilizačná pôžička fogalmának megfelel, ha a magyarban egyáltalán ismeretes maga a fogalom. S itt mindenekelőtt azt kell tisztázni, mi a jelentéstartalma a szlovák kifejezésnek. Azt a hosszú lejáratú s kamatmentes kölcsönfajtát jelöli, amelyet a vállalat vagy üzem, tehát a munkahely a saját dolgozójának ad azzal a céllal, hogy az házat, illetve lakást építhessen, s így a vállalat vagy az üzem székhelyén maradhasson, vagyis stabilizálja, állandósítja vele a munkaerőt. Ilyen kölcsön Magyarországon is van, csak ott a megnevezésében nem a célt kifejező szó (a stabilizálás vagy állandósítás), hanem a kölcsönt adót megnevező szó szerepel, vagyis úgy hívják ezt a kölcsönfajtát: vállalati kölcsön. A másik kérdés: mi a reprezentačný ples magyar megfelelője? Reprezentációs bál - fordítják ezt is gyakran szó szerint. Ha utánanézünk, megállapíthatjuk, hogy ilyen kifejezés nincs a magyarban. De a bálokat Magyarországon is kedvelik, s nyilván van olyan bálfajta is, amilyet a szlovák reprezentačný ples kifejez. Nézzük meg tehát, mi is az értelme ennek a szlovák kifejezésnek! A ples szó nem szorul magyarázatra, a bált jelöli. A reprezentačný melléknévnek meg a reprezentációs felel meg, tehát a reprezentačný ples az olyan bált jelöli, amellyel a rendező szerv - ez lehet egy-egy vállalat, üzem, munkahely, egyetemi vagy főiskolai kar, valamely iskola szülői szövetsége stb. - reprezentál, pontosabban, amellyel társadalmi rangját, szerepét kifejezésre juttatja. Sokféle bált ismerünk a magyarban is: farsangi, jelmezes, álarcos, batyu- stb. bálokat, a rendező szervek felől nézve van medikusbál, gólyabál, üzemi vagy vállalati bál stb., de olyan bált, amelynek nevében a rendező szervezettel való reprezentálás volna kifejezve, nem találunk. Rendszerint konkrétan, vagyis a rendező szervet kifejező szóval állítják kapcsolatba vagy összetételbe a bál szót. Az orvosok bálja orvosbál, a pedagógusoké pedagógusbál stb. De van egy másik szó is a magyarban, amely az ünnepélyes formák közt tartott, tehát reprezentálásra alkalmas bálokat jelöli: ez a táncestély. Úgy véljük, ez lenne legjobb megfelelője a reprezentačný ples kifejezésnek a magyarban. Például, ha az orvosok rendeznek úgynevezett reprezentációs bált, nyugodtan mondhatjuk így: az orvosok táncestélyt rendeznek. Mint láttuk, óvatosaknak kell lennünk a kifejezések fordításával: nem mindig a szavak szerinti fordítás a helyes, nem mindig azzal jutunk el az igazi megfelelőhöz. A jelentés szerinti megfelelőket kell keresnünk, vagyis a fogalmi egyezések alapján kell megtalálnunk egy-egy szlovák kifejezés magyar pártját. JAKAB ISTVÁN Melyik szebb? „Erzsi, Erzsiké, Böske, mind ékes (szép becéző név, de mégis) szebben hangzik így: Erzsébet!“ - vallja Berda József, a költő. ,,Klárika, Klárika, (Úgy kiabálom neved, / élesen és harsányan, / mint a klarinét. “ Ez pedig Kosztolányi véleménye. Lehetőség nyílt beszélgetni fiatalokkal saját nevükről. Arra a kérdésre, miért éppen azt a nevet kapták, amit viselnek, nemigen tudtak válaszolni. Ezért a tapasztaltak alapján arra kérjük a kedves szülőket, gondoljanak arra, milyen meghitt társalgás alkalma lehetne gyermekük névválasztásának történetét elmesélni, ami aztán talán más témákhoz is átvezethetné a beszéd fonalát. Nevük eredetét még kevésbé ismerték a megkérdezett tanulók. Ezen meg az iskola, az anyanyelvi óra segíthetne, ha a tulajdonnevek tanításakor jutna idő arra is, hogy az osztály tagjainak utónevét eredet szempontjából is elemezzék. Bizonyára felejthetetlen emlékként őriznék a gyermekek egy ilyen óra ismereteit. Arról, hogy hogyan vannak megelégedve utónevükkel (keresztnevükkel), egy középiskolás leányosztály ilyen tájékoztatást adott: „Meg vagyok elégedve a nevemmel“ - vallotta Ágnes, Andrea, Bernadett, Edit, Erzsébet, Éva, Gabriella, Gertrúd, Lívia, Zsuzsanna. (Ezek volnának napjaink divatos női nevei azon a környéken?!) Mások így fogalmaztak: „Szívem szerint megelégszem ezzel' a névvel (Zsófia), de nekem a Krisztina tetszik legjobban; „ha választhatnék, Izabellát választanám“ (Andrea), „jobban szeretném, ha Mariannának hívnának“ (Margit); Anikó - Ildikó; Erika - Ica; Ildikó - Klaudia; egy másik Ildikó - szintén Klaudia vagy Viktória szeretne lenni. íme a kívánságlista névsora ábécésorrendben a következő: Ica, Ildikó, Izabella, Klaudia, Krisztina, Marianna, Viktória. Vajon ezek volnának a még divatosabb nevek? Ki tudja? Egy biztos, a névadásnak is van divatja. Egy másik osztállyal a becenevekről volt alkalmunk beszélgetni. Tőlük a következő alakváltozatokat kaptuk: Atti, Bandi, Bea, Bözsi, Encsi, Ernőci, Feri, Ferkó, Gica, Gyegya, Gyigyó, Jani, Janika, Katika, Marika, Mészi, Peti, Vica, Zsike. Amint látjuk, az ismert becéző névváltozatok - mint amilyenek az -/' és a -ka végződésűek - mellett egészen egyediek is találhatók. A továbbiakban még kedves iskolai ragadványnevekkel is megajándékoztak. Ezek: Egér, Husi, Lyukas, Pici, PicurVizi boci, Reja, Sijusz. A lelemény, a találékonyság, a képzettársítás ilyen nyelvi alakokat képes létrehozni! A megfejtést talán Német Lászlótól tudhatjuk meg. „Mi L/cónak hívjuk; nem elmékszem már, hogy kopott le s gömbölyödött ki a sudár Judit név a megmaradt u betű körül ezzé a tréfás mackónévvé, de lányom fizikumának és jellemének alighanem volt valami része benne. A nevek igyekeznek hasonlítani ahhoz, amit megneveznek. A karcsú i, amikor lányommal érintkezésbe került, bizonyára ezért telt ki ó-vá, a tompa dé az ó hatására kezdett cé-ként cicázni, s hogy a jé a szó elejéről elmaradt, ez már egyenesen az ó lustaságára vall. Mert középső lányom, mint az Ucó szó: gömbölyű, nyájas és tunya.“ GRAF REZSÓ ÚJ SZÚ 4 1983. I. 8.
