Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-31 / 25. szám, hétfő

A nagyítás mértéke Jereváni színházi esték Quedlinburg terén különböző évszázadokban épült házak sorakoz­nak egymás mellett harmonikus egységben. (Gabriela Vanková felvétele) Az idő sodraiban Műemlékvédelem a Német Demokratikus Köztársaságban A hetvenes évek végén a Szov­jetunióban gomba módra szapo­rodtak a kamaraszínházak, a ren­dezők és színészek mintegy meg­elégelték, hogy a negyedik fallal két részre tagolják a színházat azokra, akik játszanak és azokra, akik nézik játékukat. A nagy, klasszikus drámák helyett (és mel­lett) a közönség is mindinkább igényelte a kisemberek hétközna­pi gondjainak-bajainak, a nagy társadalmi változások, mozgások emberekre gyakorolt hatásának bemutatását. Az első kis színpa­dok szinte ösztönösen születtek és óriási sikerük volt. A siker pedig - irigylésre méltó. Az első kamara- színházaknak számos követőjük akadt, szinte minden nagy színház úgy érezte kötelessége, hogy lét­rehozza „fiókszínházát“ - mert ez volt a divat. Csakhogy ezek az új színházak nem mindig a magas művészi színvonalú bemutatókkal, hanem inkább a szokatlanul, sok­szor a meghökkentővel próbálták becsalogatni a nézőt, mert csak erre futotta képességeikből. A né­zőt azonban nem lehet becsapni, így azután amilyen gyorsan meg­születtek ezek a kamaraszí nhá­Úgy, mint az 'előző években, tavaly decemberben is sor került a Magyar Rádió hangjátékainak értékelésére, a rádiókritikusok ál­tal legjobbnak vélt daraboknak a Kritikusok Díjával való jutalma­zására. A közelmúltban nyilvános­ságra hozták az eredményeket. Az 1982-es év rádiójáték-termé­séből kilencet tartottak érdemes­nek a kiemelésre. Mándy Iván, a kiváló prózaíró szinte minden évben jelentkezik egy vagy több rádiójátékkal is. Hogy a műfajnak nemcsak termé­keny, hanem szakavatott művelő­je is, azt hangjátékainak sikerei mindennél jobban bizonyítják. A Szép álmokat, kislány című da­rabját szerzői díjjal jutalmazták, Temessy Hédi pedig a darabban nyújtott színészi alakításáért kaptt díjat. A másik Mándy-darab (Hang a telefonban) rendezéséért Varga Géza rendezői díjat kapott. Mándy lírai hangvételű darabjainak- amint azt kritikusai többször is leírták már - alig van elmesélhető története, inkább az érzelmi és hangulati tényezők azok, amelyek jegységes egésszé fogják össze őket. Szereplői általában egy le­tűnt világ mába csöppent maradé­kai, akik a mában is e letűnt világ érzelmi és hangulati közegében mozognak. Annak ellenére, hogy e mostani két díjnyertes darabjá­nak szereplői első hallásra a jelen figurái, valahol azokban mégis ez a jellegzetes - nosztalgikus- mándys légkör veszi körül őket. Szintén szerzői díjjal jutalmaz­ták Gáli István Ákelkur című rá­diójátékát. A kissé nyakatekerten magyarított francia kifejezés (A quel cours?) pénzügyi berkekben annyit jelent: mennyiért?, milyen járón? S e fura cím mögött nagyon zak, a legtöbbjük olyan gyorsan el is tűnt. Az új iránti igény viszont megmaradt mindkét oldalon. A legújabb útkeresők közé tar­tozik a Jereváni Ifjúsági Kísérleti Színház is. 1981. december 20-án nyitotta meg míves kovácsoltvas kapuját, amely a Tumanjan utca 22. számú házának pincéjébe ve­zet. A szerény méretű, fával borí­tott előtérből egyszerű ajtó nyílik a színházterembe, melynek falait sejtelmesen csillogó, sötét fémmel burkolták: mozgatható panelek al­kotják - ezek segítségével képe­zik ki a nézőteret és a színpadot, amely hol a terem végében, hol a közepén helyezkedik el a néző­térnél magasabban vagy alacso­nyabban - a rendező elképzelései­nek megfelelően. A mindössze száz nézőt befogadó teremnek ki­tűnő az akusztikája. Nincs füg­göny - az egész műszaki megol­dás a közvetlen színész-néző kapcsolatot segíti elő. A kopár pin­cehelyiségből ezt az érdekes, kel­lemes környezetet Gracsja Kha- zarjan és társulatának fiatal tagjai saját kezűleg hozták létre, a Kom- szomol köztársasági központi bi­is rádiós téma rejlik, hisz Gáli István azt rajzolja meg rádiójáté­kában, hogy főszereplője a rádió dramaturgja hogyan tékozolja el életét és tehetségét, mindig későn eszmélve rá az elszalasztott, ol­csón eltékozolt - ám drágán meg­fizetett - lehetőségekre. A darab hitelességét csak növeli, ha tudjuk azt, hogy Gáli hosszú ideig a Ma­gyar Rádió dramaturgja volt. A fő­szereplő Gass tétova alakját Dar­vas Iván személyesítette meg. További szerzői díjas darab Ku- binyi Ferenc Nincsen szobra Bu­dapesten című dokumentumjáté­ka, amely a második világháború alatt a magyar függetlenségi harc egyik mártírjának, Bajcsi-Zsi- linszky Endrének emlékét idézi fel, megkísérelve összefoglalni mind­azt, amit az utóbbi években sike­rült életével és munkásságával kapcsolatban feltárni, s a szemé­lye körül kialakult viták közepette valóságos, igazi emberi és politi­kusi portréját megrajzolni. Különben nem történt semmi... a címe Bogáti Péter dokumentum­játékának, amelyet szintén szerzői díjjal jutalmaztak. Két telefonkönyv képezi a darab „forgatókönyvét“, ám míg az egyiket 1941-ben, a másikat 1981-ben adták ki. A szerző hét olyan személyt szó­laltat meg dokumentumriportjá­ban, akiknek 1981-ben is „élt“ az 1941-es telefonszáma, Ök mond­ják el sorsukat, életük alakulását, s azt, hogy „különben nem történt semmi...“, csak volt egy világ­égés, megszűnt egy régi politikai berendezkedés, megszületett egy új társadalom, és természetesen eltelt negyven év. László Anna emlékserleggel ju­talmazták Csörsz Istvánt a Sem­miből jöttem című dokumentumjá­zottságának anyagi támogatá­sával. A társulat egy Majakovszkij- összeállítással mutatkozott be, ki­robbanó sikert aratva. Utána kö­vetkezett Csehov Ványa bácsija, majd Sastre spanyol drámaíró egyik darabja. Az idei év első premierje Parinjan klasszikus ör­mény drámaíró Méitóságos kére- getők című vígjátéka volt. Egy utóbbi darab érdekessége, hogy csak a narrátorként szereplő ren­dező és három színész van a színpadon. A három művész a számos szereplőt az álarcok vál­togatásával kelti életre, mintegy jelezve, hogy lényük azonos, csak nevük, arcuk változó. Az új bemutatók ellenére jere­váni színházi körökben és a kö­zönség soraiban is a még mindig műsoron tartott Ványa bácsi körül folyik a vita. Khazarjan rendezésé­ben két Ványa szerepel - a fiatal, teli erővel, energiával, akarással, s az idős Ványa bácsi, aki már belefárad a küzdelembe. A két Ványa hol felváltva, hol egyszerre, egymással polemizálva van jelen a színen, így ábrázolva a főhős két énjének küzdelmét.- Nem én fedeztem fel, hogy Csehov óriási író - mondja Gracs­ja Khazarjan rendező de nem sírós, nem érzelgős,.nem szenti­mentális. Pedig legtöbbször így értelmezik darabjait. Én úgy látom, hősei telve vannak energiával, cseppet sem rezignáltak. Csehovot most ismét felfedezték és a diva­tos nosztalgia szolgálatába állítot­ták. Csakhogy az érzékenység még nem érzelmesség. Csehov hősei érzékenyek, de energiku­sak. Mi ezt a tulajdonságukat na­gyítottuk ki, mivel úgy véljük, a ma emberének így sokkal többet mondhatunk el. Mejerhold jellemezte úgy a színházat, hogy az nem tükör, hanem nagyítóüveg. A jereváni kí­sérlet is bizonyítja, hogy a nagyí­tás mértéke és módja egy teljesen új képet hozhat létre, amely lehet idegen is, de beszédesebb, köze­libb is az eddig ismerteknél. GÖRFÖL ZSUZSA tékáért. A szerző Sírig tartsd a po­fád című dokumentumregényére hazai olvasóink is bizonyár a emlé­keznek. E mostani dokumentum­játékban éppen ennek a mintegy tíz éve megjelent könyvének sze­replőit szólaltatja meg, vagyis a hatvanas évek első hippijeit, akik a mai „ideológia nélküli“ csöve­sekről mondják el kritikus vélemé­nyüket, s akik a való élet kemény realitása folytán - többen a börtönt is megjárva - rájönnek, hogy a tengést-lengést nem viseli el a társadalom. Színészi alakításáért kapott dí­jat Igó Éva a Révbejutva című Csurka István-darabban nyújtott alakításáért, Incze József az Egy pofon varázslatában című Gyárfás Miklós-darabban nyújtott alakítá­sáért, valamint Öze Lajos, Vészi Endre Sufni című rádiójátékában nyújtott alakításáért. Varga Géza rendező nem elő­ször részesült a Kritikusok Díjá­ban. Hogy nem érdemtelenül jutal­mazták őt az 1982-es évben is, annak talán legkézenfekvőbb bi­zonyítéka, hogy a rendezői díjjal jutalmazott Mándy-darabon kívül ő volt a rendezője a szerzői díjas Mándy-darabnak is, s ugyancsak ő rendezte a Vészi Endre Sufniját is. Azt hiszem minden túlzás nél­kül tarthatjuk öt számon a Magyar Rádió rendezőgárdájának egyik meghatározó egyéniségeként. Mindazoknak, akiknek a bemu­tató idején nem volt módjukban a darabokat meghallgatni, vagy akik újra szeretnék azokat hallani, e héten erre lehetőségük adódik, mivel a Magyar Rádió hűen eddigi gyakorlatához újra műsorára tűzi az összes - e cikkben felsorolt - díjnyertes rádiójátékot. NÉMETH GYULA A műemlékvédelem mindenütt drága. S mivel a haszon koránt­sem fejezhető ki pénzmennyiség­ben, gyakran hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni az erre fordított összeget. Pedig tudjuk, hogy tör­ténelmünkről van szó, kulturáltsá­gunkról. Ilyen szemmel nézve a Német Demokratikus Köztársa­ságban egy magas kulturális szin­ten álló nép helyez nagy súlyt múltjára. S tegyük is mindjárt hoz­zá: van itt mit védeni: az ország­ban 48 000 műemlékvédelmi gon­dot érdemlő épületet és épület- együttest tartanak nyilván, ebből például vagy 70 történelmi város- központ, több mint 300 nemzetkö­zi jelentőségű műemlék stb. A múltat s hagyományt őrző várak, kastélyok, városházák, templomok, polgári házak karban­tartása azonban nemcsak anyagi befektetést, hanem hozzáértést és főleg történelmi tudatot igényel. Elmondható, hogy az NDK műem­lékei jelentőségüknek és a jelen szükségletének megfelelő tökéle­tes gondoskodásban részesülnek. Az NDK műemlékvédelmében a kultúrpolitika, a várostervezés és városépítés, a funkcionalitás stb. kölcsönösen kiegészíti egymást. A németek gazdag történelme és mély hagyománytisztelete sokban járul hozzá ahhoz, hogy a műem­lékvédelemmel kapcsolatos fel­adatokat, problémákat magas szín­vonalon és közös akarattal oldják meg. Sokatmondó példa erre az idei Luther-ünnepségek előkészí­tése. November 3-án lesz ugyanis a nagy reformátor és forradalmár születésének 500. évfordulója. Az ünnepség előkészítésére már 1980-ban, Erich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt első titkára vezetésével létesült bizott­ság. A nevezetes évfordulóig Wartburg vára restaurálását is be­fejezik. A műemlékeket nemcsak az idő pusztítja. A Német Demokratikus Köztársaság területén sokat szen­vedtek azok a második világhábo­rú során is. így például a hatalmas magdeburgi gótikus székesegy­ház közvetlen bombatalálatot ka­pott. A tető beomlott, a kapu fölötti rozetta tönkrement. Helyrehozása rengeteg időt igényelt, hiszen min­den egyes kődarabot külön kellett kifaragni az eredetinek megfelelő formában. Hasonlóan bonyolult a nyerstéglából készült épületek restaurálása. Az NDK északi ré­szében sok az ilyen. Az oszlopok, ívek, ablakdiszek, cikornyák mind téglából vannak, s minden egyes darabját külön kell megformálni. Bonyolult probléma a műemlék térbeli elhelyezése. A háború so­kat pusztított, az eltűnt régi épüle­tek helyén újak épültek és épül­nek. A régi és az új azonban nem okvetlenül képez harmonikus egy­séget. Ezért műemlékvédelmi kér­dés az is, mi és hogyan épül a régi mellé. Az NDK-ban elvként érvé­nyesül, hogy a történelmi város- központok egységét nem bontják fel kíméletlen újjáépítéssel. Nagy­jából két típus létezik: olyan város- központ, amelyet az eredetinek megfelelően vagy azt megközelí­tően építenek újjá és olyan, amelyben az új architektúra stabi­lizálásával teremtenek összhan­got a régi és az új között. Az első típusba sorolható például Quedlin­burg, a másodikba Greifswald. Quedlinburg, a több mint ezer­éveshajdani Hanza város, gyönyö­rűen díszített favázas falú házaival (hat század során keletkeztek, s a német építészet legszebbjei közé tartoznak), girbe-görbe ut­cácskáival, gyönyörű terével szin­te mesébe illő világba varázsolja a látogatót. A műemlékvédelem itt remeket alkotott. Persze, itt sem került vissza minden eredeti álla­potába - már azért sem, mert a házakban központi fűtés van és meleg víz folyik. Az egész környe­zet kialakításával azonban tökéle­tesen sikerült kiemelni a múlt örökségét, kidomborítani az év­százados épületekben szunnyadó szépséget. A stilizált újjáépítés példája Greifswald. A «hagyományos tech­nológia túl költséges, időrabló, s egyúttal stílustalan is lett volna. Ezért az újjáépítésre alkalmatlan házakat lebontották, s helyükre modifikált méretű előregyártott elemekből építettek új házakat. Az előregyártott elemek meglepően sok változatot engednek meg- Greisfwaldban ezzel a módszer­rel nem épült két egyforma ház!- s így sikerült összehangolni a múlt és a jelen építészetét. De van még egy harmadik típus is: az olyan városok, amelyekből a háborús bombázások után alig maradt valami. Ilyenek voltak Magdeburg, Berlin, Drezda... Drezdában a híres, nagy múltú és nagy jelentőségű Semper-operát teljes egészében az eredetinek megfelelően építik újjá - termé­szetesen - figyelembe véve a mo­dern színháztechnikát, biztonsági előírásokat stb. A legrégibb berlini műemléket, a Szt. Miklós templo­mot, amelyet 1244-ben említenek először, nagy gonddal, a modern technika kihasználásával restau­rálják. Sorolhatnánk még tovább az NDK műemlékvédelme nemzetkö­zileg is kiemelkedő teljesítménye­it. A példák azonban továbbra is azt bizonyítják csak, hogy az év­századok során keletkezett építé­szeti remekek helyrehozása, kar­bantartása nem öncél. Ezek az épületek a gazdag múlt, az egy­szerű mesteremberek nagy tudá­sának és dolgos kezének hiteles tanúi. így a restaurált várak, lakó­házak, templomok, városházák a jelent igazolják, a jelent gazda­gítják. AICH PÉTER Maratoni f i Imretrospekció Egyedülálló filmvetítés sorozat kezdődött Zágrábban, amelynek keretében bemutatják a horvátor­szági filmgyártás háború után ké­szült teljes játékfilm-termését. (A felszabadulás utáni első horvát fil­met 1947-ben forgatták.) A gyár­tás sorrendjében összesen 141 filmet vetítenek le. Az előadásokat hétfőnként rendezik, s ez azt je­lenti, hogy a maratoni filmrendez­vény három év múlva fejeződik be. A sorozattal elsősorban a filmtör­téneti kutatómunkát, a filmmonog­ráfiák írását és az elmélyültebb kritikát kívánják ösztönözni. A ren­dezőség másik fontos célja, hogy az ifjúságot megismertesse a hor­vát film legsikerültebb alkotásai­val. B. T. Gracsja Khazarjan és társulata Kritikusok Díja ’82 Kitüntetett magyar hangjátékok ÚJ SZÚ 4 198"

Next

/
Oldalképek
Tartalom