Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-31 / 25. szám, hétfő

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! w u Érvényesülnek az intenzív fejlesztési törekvések A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről és a CSSZSZK 1982. évi állami tervének teljesítéséről SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA önálló elszámolással Az intenzív gazdaságfejlesztés egyik lényeges vonása a fele­lősség, a termelési folyamatokra vonatkozó döntési jogkör, valamint az eredményekben való közvetlen erkölcsi és anyagi érdekeltség decentralizálása a vállalaton belüli termelési egysé­gekre, az egyes üzemekre, műhelyekre és munkahelyekre. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a vállalati gazdálkodás új külső és belső feltételei szigorúan megkövetelik a termelésbe lépő források - az energia, a nyers- és az alapanyagok, valamint a munkaidő - maximálisan hatékony hasznosítását. Mindez együtt jár a munkaszervezés és a technológiai eljárások tökéle­tesítésével, az anyagfogyasztási és a teljesítménynormák opti­malizálásával, s a termékek műszaki és minőségi színvonalának állandó emelésével. A felelősség, a döntési jogkör és az érdekeltség említett decentralizálása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelési alap­egységek nagyobb önállósága több lehetőséget nyújt a dolgo­zók aktivitásának és kezdeményezésének fejlesztéséhez, a helyi tapasztalatokban gyökerező ötletek és javaslatok megvalósítá­sához, valamint a szocialista munkabérezés alapelveinek követ­kezetesebb érvényesítéséhez. Ezt a folyamatot azonban úgy kell megvalósítani, hogy a nagyüzemi szakosított termelésből, a koncentrációból, a nagy sorozatú gyártásból származó gazdasági előnyök továbbra is megmaradjanak, sőt az eddiginél is jobban érvényesüljenek. E kettős cél elérését az önálló elszámolási rendszer célszerű alkalmazása teszi lehetővé. Az önálló elszámolási rendszer nem új fogalom, hiszen a szocialista termelésben kezdettől fogva a gazdasági irányítás hatékony módszerét képezte, s jelentőségére már Lenin is rámutatott. Alkalmazásának mélysége és terjedelme azonban mindig a társadalmi és gazdasági fejlődés adott szakaszának feladataitól és feltételeitől függött. Az extenzív gazdaságfejlesz­tés történelmi korszakában például legfeljebb csak vállalati szinten érvényesült. A jelenlegi időszakban azonban, amikor a további gazdasági fejlődés az intenzív tényezők kihasználá­sára épül, az önálló elszámolási rendszer jelentősége is fokozó­dik, s terjedelme is bővül, elsősorban a vállalaton belüli szerve­zeti alapegységek irányában. A nyilvánvaló előnyök ellenére azonban nagyon lassan halad a vállalaton belüli önelszámolás gyakorlati bevezetése. Ennek több oka is van. Fékezően hat a megszokottság, a sokéves gyakorlat, valamint az, hogy az önálló elszámolás előnyei csak komplex rendszerben bontakozhatnak ki, s egy ilyen rendszer részletes kidolgozása és bevezetése nagyon igényes és bonyo­lult feladatot jelent a vállalatok gazdasági vezetői számára. Sokan arra hivatkoznak, hogy számos kérdést még az elméleti kutatás szintjén sem tisztáztak, s hogy az illetékes minisztériu­mok által kiadott útmutatások, szabályzatok nem elég részle­tesek. Akik igy vélekednek, azok megfeleldkeznek arról, hogy a vál­lalaton belüli önálló elszámolás nem egy felülről irányított, pontosan körülhatárolt rendszer, hanem ezt is a mindennapi életben, az alkalmazás gyakorlati tapasztalatai alapján kell kifejleszteni, tökéletesíteni. Hasonló téves nézetek fordulnak elő a vállalati jövedelmező­ség kérdésével kapcsolatban. Egyesek az önálló elszámolási rendszert elsősorban a nyereségrészesedés szervezési formájá­nak tekintik, s szerintük a jövedelmezőség az önálló elszámolás érvényesítésének nélkülözhetetlen feltétele. Ez azonban inkább megfordítva érvényes. Tény, hogy az utóbbi években a termelési költségek állandó növekedése, s a romló eszközhatékonyság szükségszerűen csökkentette a vállalatok jövedelmezőségi szintjét. Ez különösen a mezőgazdaságban volt tapasztalható. Ebben a helyzetben a megoldás kulcsát éppen a vállalaton belüli önálló elszámolás képezi, vagyis ezen a területen kell kialakítani a szükséges szervezési feltételeket a hatékony és jövedelmező termelés biztosításához. Az előbbiekkel szorosan összefügg néhány alapvetően fontos gyakorlati kérdés. Az egyik a vállalat termelési és gazdasági tervmutatóinak célszerű átalakítása az önelszámolási egységek számára. Arról van szó, hogy ezek minden dolgozó számára világos és érthető, s az adott feladatokat konkrétan kifejező mutatókban legyenek megfogalmazva. Az önálló elszámolási rendszer hatékony érvényesítésének további feltétele a szerve­zeti egységek közötti kapcsolatok átfogó rendezése. Ez a válla­laton belüli ún. elszámolási árak kérdését, valamint a kölönbözö teljesítmények és szolgáltatások kölcsönös elszámolását öleli fel. Ezeket a kérdéseket szintén a helyi feltételekből kiindulva, az alkalmazott irányítási módszerekkel összefüggésben, maximális célszerűségre törekedve kell megoldani. A dolgozók, a vállala­tok, s az egész népgazdaság érdekei egyaránt megkövetelik, hogy a vállalaton belüli önálló elszámolás érvényesítésének alapvető kérdései minden irányítási szinten mielőbb megoldást nyerjenek. MAKRAI MIKLÓS HETFO 1933. január 31. XXXVI. évfolyam 25. szám Ára 50 fillér A nyitrai Plastika vállalat dolgozói az év első napjá­tól kezdve egyenletesen teljesítik idei fel­adataikat, ame­lyek értelmében a múlt évhez vi­szonyítva 8 millió koronával több árut termelnek. A felvételen Šte­fan Tóth és Jozef Kozma a 225 centiméter átmé­rőjű PVC-csövek gyártósorát indít­ja be. (Foto: ČSTK- Amand Abso- lon felvétele) A múlt esztendőben, lényegesen igényesebb fejlődési feltételek között, folytatódott a CSKP XVI. kongresszusa szociális-gazdasági prog­ramjának teljesítése. A gazdaságfejlesztés dina­mikájának tervszerű lassítása feltételeket te­remtett ahhoz,hogy a gazdaság igazodjék az új, bonyolultabb helyzethez, megtartsa egyensú­lyát a fő tevékenységi területeken. 1981-hez viszonyítva a nemzeti jövedelem 18,5 milliárd koronával, a társadalmi termék pedig 67,5 milli­árd koronával növekedett (folyó árakban szá­mítva). Lényegében megvalósultak az állami tervnek az életszínvonal megőrzésével és a szo­ciális biztonság szilárdításával kapcsolatos, il­letve a külgazdasági egyensúly megtartását cél­zó szándékai. Ehhez hozzájárult, hogy tovább fejlesztettük a KGST-tagországokkal, elsősor­ban pedig a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést. Az intenzív népgazdaságfejlesztésre irányuló erőfeszítések abban nyilvánultak meg, hogy elmélyültek a 7. ötéves tervidőszak első eszten­dejében megnyilvánuló pozitív irányzatok a ha­tékonyságban, főleg az anyag- és összköltsé­gek csökkentését, a rentabilitás és a nyereség növelését illetően. Az állami célprogram felada­tainak megvalósításával csökkent a tüzelőanyag-, az energia- és a fémfelhasználás. Kedve­zően befolyásolta a gazdaságosságot, hogy tel­jesítették a CSSZSZK kormányának a 7. ötéves tervidőszakra szóló gazdaságossági programjá­ból következő feladatokat. A hatékonyság ala­kulására pozitívan hatott a komplex intézkedé­sek alapelveinek érvényesítése, noha e téren még nem mindenütt hajtották végre megfelelő következetességgel a feladatokat. A feladatokat kevesebb kőolaj és egyéb nyersanyag-, illetve anyag felhasználásával tel­jesítettük. Az import csökkentésével ellensú­lyoztuk az 1981 -es évi gyengébb termés követ­kezményeit. A kedvező tendenciák mellett azon­ban fogyatékosságok is felmerültek, amelyek lassították a népgazdaság intenzív fejlesztését. Itt főleg arról van szó, hogy a gazdasági teljesí­tőképesség kiaknázása során még mindig ala­csony a tudomány és a technika érvényesülésé­nek részaránya, hogy a tudományos-műszaki vívmányok alkalmazásával még nem megfelelő­en járulunk hozzá az élőmunka, az energia és a nyersanyagok hasznosításához, az állóeszkö­zök jobb kihasználásához. A vállalatok egy ré­sze nem teljesítette a tervfeladatokat, továbbra is egyenetlen volt a tervteljesítés. Tartalékaink vannak még abban is, hogy a választékot gyor­sabban kellene hozzáigazítani az igényekhez, a bel- és külkereskedelem szükségleteihez. Részlegszervezetek évzáró taggyűlései (Tudósítónktól) - Mielőtt a rima- szombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági üzemeinek párt- alapszervezetei megtartanák az évzáró taggyűléseket, a társköz­ségekben működő részlegszer­vezetek munkájának értékelésére került sor. Az előző esztendő gya­korlatától eltérően most sokkal in­kább a helyi eredményeket és problémákat vitatják meg. A gortvai részlegszervezet kommunistái a napokban megtar­tott tanácskozásukon például elé­gedettek lehettek múlt évi tejter­melési eredményükkel, hiszen a tervezett 3400 liter helyett 3566 literes átlaghozamot értek el, s nem rajtuk múlt, hogy a Várgedei (Hodejov) Efsz végül is nem tudott eleget tenni tervfeladatainak. Fo­kozta teljesítményük értékét, hogy a tervezett 30 dkg-os abraktakar- (Folytatás a 2. oldalon) TUDOMÁNYOS­MŰSZAKI FEJLESZTÉS Sikerült eredményesen megol­danunk, illetve a termelésben is érvényesítenünk számos kutatási és fejlesztési feladatot, és színvo­nalasabbá vált az innovációs fo­lyamat. Emelkedett a termelés műszaki színvonala, javult a ter­mékek minősége. Ugyanakkor azonban a tudományos-műszaki fejlesztés üteme sem a szükségle­tekkel, sem a lehetőségekkel nincs összhangban. A korábbi évekhez viszonyítva jobban teljesítették a műszaki-fej­lesztési terveket, a feladatmegol­dások időtartama azonban még mindig hosszú. Az állami műszaki- fejlesztési tervből következő kuta­tási és fejlesztési feladatokat 97,3 százalékra teljesítették. Jó ered­ményeket értek el például a félve- zetőalkatrész-bázis fejlesztésé­ben. Ez lehetővé teszi az áram gazdaságosabb hasznosítását és a végtermékek műszaki színvona­lának emelését, főleg ami a gép­ipari termékeket illeti. A fejlesztési eredményeknek köszönhetően jó eredményeket érünk el a kőolajfel­használáshoz szükséges gépi be­rendezések gyártásában is, így mérsékelhettük az importot és fo­kozhattuk az exportot. A végrehaj­tott kutatási feladatok 93,3 száza­lékát érvényesítették a gyakorlat­ban, így e téren (az előző évhez viszonyítva) javult a helyzet. Meg­kezdték például az ipari robotok, a landolási rádiólokátorok és a tö­kéletesített orsó nélküli finomfo­nók gyártását. (Folytatás a 3. oldalon) Hogyan módosul a gyermekek és a nyug­díjasok városi közlekedési díjszabása? Válaszol: Ľudmila Mošte- nanová, a Bratislavai Közle­kedési Vállalat szakelőadója. A holnap életbe lépő új hatá­rozat szerint a gyerekek tíz éves korukig ingyen utazhat­nak. Megszűnnek viszont a két vonalra jogosító húsz koronás diákbérletek, az összes vonal­ra szóló bérlet díja változatlan marad. A változás a nyugdíjasokat is érinti. Azok a 65-70 éves lakosok, akiknek nyugdíja nem haladja meg a 900 koronát, kedvezményes áron, 35 koro­náért, bérletet válthatnak. A 70 évesnél idősebbek to­vábbra is ingyen utazhatnak, de megszűnik az ingyen uta­zásra jogosító igazolványok ki­adása. Ellenőrzés esetén ele­gendő lesz a személyazonos­sági igazolvány felmutatása. Újdonságnak számít az is, hogy az ingyenes utazás (ter­mészetesen a 70 éven felüliek­nél) a más városból, falvakból érkezőkre is vonatkozik. Szlovákia többi városaiban 1985-ig vezetik be ezt a módo­sítást. -erf­Megkérdeztük

Next

/
Oldalképek
Tartalom