Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám, csütörtök

Figyelmeztető észrevételek Mire mutat rá a beruházások előkészítésének felmérése? Egy majdani építészeti alkotás minőségi paramétereit már terve­zésekor megkapja, hallom gyak­ran a hozzáértőktől. Rendszerint hozzáfűzik: kiváltképp napjaink­ban adottak ehhez a feltételek, mert a beruházások lelassulása következtében a tervezők tevé­kenységét könnyebben a „keve­sebbet, de jobbat“ elvhez igazít­hatják. De hogyan élnek ezzel a lehetőséggel? Egyáltalán milyen manapság a kivitelezés „előjá­téka“? Az SZSZK Fejlesztési és Mű­szaki Minisztériuma további intéz­mények közreműködésével fel­mérte az 1983-ban és 1984-ben a kivitelezés kezdeti szakaszába lépő, előre tervezett kötelező és összpontosított építkezések beru­házói és tervezői előkészítését. Ftégeoben mindez egy összegező kimutatás elkészítéséhez vezetett, de a hetedik ötéves terv előkészí­tése során már komoly ellenőrzés­sé lépett elő. Alapvető célja, hogy tárgyilagos áttekintést nyújtson és az esetleges lemaradások során lehetőség legyen a beavatkozás­ra. Továbbá figyelembe veszi a beruházás szállítói hátterét, gaz­dasági hatékonyságát és finanszí­rozását. Szigorúbb lefolyása az elmúlt 2-3 év alatt több fogyaté­kosságra derített fényt a beruhá­zóknál. És közben megnőtt az ellenőrzés tekintélye, hiszen ha sikerrel végződik, akkor a beruhá­zás kivitelezése valószínűleg be­kerül az adott esztendő állami végrehajtási tervébe. Ami a számok mögött van Erre az évre valamivel több mint 1,7 milliárd koronás ráfordí­tással 17 ilyen beruházás előké­szítését ellenőrizték. Ennek egy­negyede az állami terv kötelező feladatai közé sorolható, a többi összpontosított beruházás. És mi derül ki a felmérésből? A beruhá­zások nagyobbik felének előkészí­tése megtörtént. Sőt, további kettő szintén készen áll a kivitelezés megkezdésére, csak beruházói valamilyen úton-módon elkerülték az állami szakvéleményezés kéré­sét. Jóváhagyásuk ugyanis már akkor megtörtént, amikor ezeket az egyéb beruházások közt tartot­ták nyilván és csak később kerül­tek az összpontosított beruházá­sok listájára. Ez utóbbi kategóriá­ban viszont már elkerülhetetlen az állami szakvéleményezés. Továb­bi öt esetben nem adottak a felté­telek a kivitelezés idei megkezdé­sére. Az összegezésből kitűnik, hogy a beruházó szervek továbbra sem részesítik előnyben az exportra szánt termelés alapjainak leraká­sát, hiszen ebből a szemszögből nézve a kivitel stagnál; a nem szocialista országokba az elmúlt évhez képest csökken, a szocia­lista országokba viszont hozzáve­tőlegesen a tavalyi esztendő szint­jén marad. A népgazdasági ha­szon elbírálásában, még ha társa­dalmilag szükséges beruházások­ról is van szó, nagyon kedvezőtlen a helyzet. A központi beruházó szervek nem fordítottak kellő fi­gyelmet az előkészített beruházá­sok gazdasági hatékonyságának kimutatására. Valamennyi közül csupán minden másodiknál tudtak ilyen értékelést felmutatni, de ezek is hiányosak, vagy helytelenek voltak. Ilyen téren az SZSZK Ipar­ügyi Minisztériumának hatáskö­rébe tartozó beruházásokon a legkedvezőtlenebb a helyzet, a legkedvezőbb az SZSZK Egész­ségügyi Minisztériumának reszort­jában. Némi javulás Bár a tervdokumentáció előké­szítésében az előző évekhez vi­szonyítva némi javulás figyelhető meg, ez még mindig kevés az ide vonatkozó rendeletek valamennyi pontjának teljesítéséhez. Megálla­pították azt is, hogy nagyarányú dotációra szorul az állami költség- vetésből és az állami alapokból az építő-, a fafeldolgozó-, az élelmi­szer-, a vegy- és a könnyűipar. És mit mutat a jövő évben kivi­telezésre esedékes, több mint 2,7 milliárd korona ráfordítással járó, 22 beruházás előkészítésének fel­mérése? Jelenleg 5 előkészítése már rendben van, egy továbbiról csak feltételesen mondható el mindez, öt jóváhagyása pedig fo­lyamatban van. Viszont 11 beru­házás (az egész évi mennyiség fele!) megkezdésének feltételei nincsenek megteremtve. Három­három esetben még ismeretlen az építkezésnek, illetve a techno­lógia szállításának és szerelésé­nek főkivitelezője. Szerkezeti megoszlásban vala­mivel kedvezőbb a helyzet, mint az idei évre tervezett beruházáso­kon, mert a 22-ből 8 új termelési program bevezetéséhez, illetve hi­ánycikk felszámolásához vezet. Ezekben már nagyobb mértékben számolnak a gazdasági haszon előteremtésével, külkereskedelmi vonalon viszont nem eredményez­nek alapvető javulást. Leszűrhető tanulságok Mi tagadás, a beruházások visz- szafogása után a tervezői kapaci­tások „megtartásával“ az előké­szítésben minőségi javulásra szá­mítottak. Mégis visszaesés követ­kezett: a beruházások előkészíté­sének egyharmada sem éri el a ta­valyi szintet. Felmerül a kérdés: miért? Mert hiányzik a szakágaza­tok fejlesztésének jóváhagyott koncepciója, mert gyakori a terv- módosítás, mert a szakágazatok­tól lefelé valamennyi szinten csak abba „kapaszkodnak“, amire tör­ténetesen akkor van szükségük. Erre mutat rá az is, hogy az idei évre számításba vett 44 beruhá­zásból valójában csak 17 maradt. , Mindezek egyedüli orvoslása az lehet, ha szigorúan megkövetelik az egyes szakágazatok, vállalatok és nagyobb üzemek fejlesztési koncepciójának kidolgozását, mert enélkül jól beruházni szinte lehetetlen. Arra is felfigyeltek, hogy egyik beruházás hatékonyságát sem in­dokolják meg kellőképpen. Sza­vakkal pótolják a komoly gazdasá­gossági összevetéseket, hiányoz­nak a variáns megoldások. Több­nyire a meglévő létesítmények hozzáépítéséről van szó - mind­össze két esetben nincs így s ez pedig a mennyiségi növeke­dést vetíti előre, szemben a minő­ségivel. Nem talált teljes megér­tésre az energia-, tüzelő- és alap­anyag-megtakarításra irányuló 02-es állami célprogram, mivel az ilyen beruházások előkészítése a legrosszabb. Itt főképp -a fo­gyasztás ésszerűsítését kéne előnyben részesíteni, nem pedig az új források létrehozását, ami úgyszintén fontos, csak nem any- nyira. Megjavult a kivitelezők elő­teremtése, hiszen valamennyi idén megkezdésre kerülő beruhá­zásnak akad „gazdája“. Viszont a kivitelezés első évében továbbra is kevés feladatot vállalnak ma­gukra (általában a költségvetési kiadások 10 százalékát, a gyakor­latban még ennél is kevesebbet merítenek ki). Optimális az egyen­letes, hálódiagramokhoz igazo­dó kivitelezés lenne. Legtöbb gond a technológia biztosításával van, mert főként a szövetségi re­szortok alig vállalnak szállítást. Mi fűzhető hozzá a felsoroltak­hoz? Csupán annyi: intézkedé­sekre késztető, figyelmeztető ész­revételek! J. MÉSZÁROS KÁROLY Nem a bosszúvágy vezérel bennünket Négyszemközt Czeslaw Pilichovski professzorral, a Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Lengyel Főbizottság főtitkárával A Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Lengyel Főbizottság, illetve az e tárnával foglalkozó csehszlovák kormánybizottság (melynek elnöke Bohuslav Kučera, a Szövetségi Gyűlés alelnöke) 1965 óta működik együtt. A lengyel és a csehszlovák bizottság megállapodása értelmében a két ország a náci bűnöket dokumentáló valamennyi adatot egymás rendelkezésére bocsátja. (Csehszlovákia 1964-ben szavazta meg a háborús bűnök elévülhetetlenségéról szóló törvényt.) A két bizottság együttműködése igen élénk; a múlt év végén a sok évi segítség elismeréseként a Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Lengyel Főbi­zottság tizenegy csehszlovák állampolgárnak, illetve intézménynek emlékplakettet és elismerő oklevelet adományozott. Éz alkalommal beszélgettünk Czeslaw Pilichowski professzorral, a Lengyel Főbizottság főtitkárával. 0 A háború óta közel négy évti­zed telt el. Még ennyi idő után sem vesztette el időszerűségét a Hitle­risták Háborús Gaztetteit Vizsgáló Bizottság, illetve a bizottság mun­kája?- Látja, ez furcsa is meg nem is. Abból a szempontból furcsa, hogy azóta sok év eltelt. Abból a szem­pontból viszont nem, hogy még mindig léteznek olyan háborús bűncselekmények, melyek elkö­vetőit nem vonták felelősségre. Az a véleményünk, hogy politikai és erkölcsi vonatkozásban mindörök­ké és a világ minden táján felelni­ük kell a gaztettek elkövetőinek, amíg csak az utolsót is fel nem számoljuk. • Még mindig feltárnak újabb, eddig ismeretlen háborús bűncse­lekményeket?- Természetesen. Nálunk, len­gyel területen több mint ötvenezer katonai bűntényről tudunk. Nem beszélve a hatezer koncentrációs táborról és altáborról. • Tegyük fel, hogy újabb, az emberiség ellen vétó bűncselek­ményekre derül fény. Ez esetben annak elkövetőjét vagy elkövetőit felelősségre lehet vonni, bárhol tartózkodjanak is?- Ez nehéz kérdés. A Német Szövetségi Köztársaság részéről megvan a jóindulat, de ezt meg is kell valósítani. Bennünket nem a bosszúvágy hajt, ám e tekintet­ben mi lengyelek igen következe­tesek vagyunk és azok is mara­dunk. Az NSZK-ban, Kanadában, az USA-ban élnek háborús bűnö­sök. A probléma az, hogy a kor­mány elismerje és bizonyítsa a bűnösségüket. A büntetés má­sodrendű. Tény azonban, hogy a büntetés aránytalanul kicsi az elkövetett bűnökhöz képest. Hat­millió lengyelt gyilkoltak meg. El tudja ezt képzelni? Szerintem nem. Azt el lehet képzelni, hogy egyvalakit meggyilkoltak, de hat­milliót ... Nem azt akarjuk, hogy az a hetven-vagy nyolcvanéves há­A bizalomhoz méltóan Tagjelölt-portré - vezető szemmel Varrógépek monoton zümmö­gése tölti be a termet. Az asszo­nyok figyelme az öltésekre össz­pontosul, szinte észre sem veszik az érkező idegent. Kezük nyomán pizsamák, kötények, munkakesz- tyük és gyermekeknek nadrágok készülnek. Legyen az bármilyen ruhada­rab, az egyenletes, egyenes és kifogástalan varrás mindegyiknél szigorú követelmény. A csomago­lást megelőzően a kész ruházati cikkek ugyanis a terem közepén álló nagy asztalra, a minőségi el­lenőr elé kerülnek. Ö ellenőrzi, és ha hibát talál, visszaadja az illető­nek, hogy javítsa ki.- Ritkán bár, de előfordul, hogy a kész darabon javítani való akad. Ilyenkor nincs vita, hiszen minden­ki tudja, hogy a minőségi munka közös érdek. Az árun rajta van, hogy hol készítették, és a jogos reklamáció a prémium levonását vonja maga után - mondja Nitrai Rózsa, szakképzett varrónő. Lassan három éve, hogy a lévai (Levice) Járási Szolgáltató Vállalat zselízi (Želiezovce) varrodájában ő a minőségi ellenőr, vezetők, be­osztottak teljes megelégedésére. Pedig fiatalon, alig túl a húszon állt az ellenőrző asztalhoz. Előbb per­sze már a varrógépmelleh is bizo­nyított. Jelenlegi munkaköre nem könnyebb, sót nehezebb az előző­nél, hiszen évente közel kétmillió korona értékű termék készül a varrodában, egyrészt az állami kereskedelem, másrészt saját üz­leteik számára. A termékek raktá­rozása és a készletek nyilvántar­tása is a minőségi ellenőr feladata.- Munkáját kötelességtudóan elvégzi, és fiatalon is kitűnő em­berismerettel rendelkezik. A mun­katársaihoz jó a viszonya, bár ilyen munkaköri beosztásban szinte naponta támadhatna nézet­Nitrai Rózsa párttagjelölt ellenőri szerepkörben (A szerző felvétele) eltérés közte és a munkások kö­zött. Hiszen nem egyszer arról kell meggyőznie kollégáit, hogy a kész terméket vegyék újra kézbe, s ja­vítsák ki a felfedezett hibákat. So­kat elárul személyiségéről, hogy ellenőrként is ő a névnapfelelős. Névnapjainkon mindig meglepjük valamivel egymást, amit az össze­adott pénzből veszünk meg. Az ô feladata megtudni, kipuhatolni, hogy az ünnepelt minek örülne a legjobban. Akit nem szeretnek társai, akire haragszanak, azt alig­ha bíznák meg ilyesmivel. Koch Valériának, a varroda ve­zetőjének szavait Benyo Béla, a zselízi részleg vezetője is meg­erősítette, sőt ki is egészítette:- Szorgalmával és kötelesség­tudatával másoknak is példaképül szolgál. Munkája mellett a közgaz­dasági középiskola esti tagozatára jár, feleség és egy négyéves kis­lány édesanyja, mégis elvállalta a szakszervezet műhelybizalmijá­nak helyettesítését is. Pártbizott­ságunk úgy határozott, hogy java­solja párttagjelöltnek. Mindez még 1981 augusztusában történt, s az azóta eltelt hónapok csak igazol­ták döntésünk helyességét. Nitrai Rózsa párttagjelölt talán a felvételét megszavazó taggyűlé­sen sem hallott ennyi méltató szót személyéről, munkájáról, mint most. Nem is tudta eltitkolni meg­hatottságát, s ez még kedvesebbé tette a dús, sötét hajjal, s a nagy fekete szemekkel ékesített arcot. A kérdésre, hogy mint párttag­jelölt, milyen feladatok teljesítését tartja elsődlegesnek, akár jogosan visszakérdezhetett volna, hogy a felsoroltakon túl vajon még mit vállalhat az ember? De ehelyett további tényeket említett:- A varroda 16 dolgozója között nincs egy párttag se, így csak én járok pártgyűlésekre. Feladatom­nak, kötelességemnek tartom, hogy továbbítsam kollégáim gon­dolatait, javaslatait, és a taggyűlé­sen hallottak alapján megmagya­rázzam az intézkedések, rendele­tek és követelmények lényegét. Figyelemmel kísérem a bel- és külpolitikai eseményeket, hogy a részleg termelési értekezletén ezekhez is hozzá tudjak szólni. Ebben sokat segít a pártoktatáson való részvétel. Kötelességemnek érzem, hogy a nyilvános pártgyű- lések előtt, s után elbeszélgessek az emberekkel, részt vállalok a fa­liújság készítésében is. Mindez vajon belefér a napi műszakba? Aligha. Illetve mégis - véli -, ha helyes az időbeosztás, így még kedvenc kedvtelésének is hódolhat. Mert igaz, hogy ellenőr, de mindenekelőtt varrónő. S ha ismerősei, kolléganői megkérik, alakítson egy kicsit ruhájukon, ho­gyan is mondhatna nemet. És ter­mészetesen saját ruháit is maga varrja. S önmagával szemben eb­ben is nagyon igényes. EGRI FERENC borús bűnös börtönbe kerüljön, hanem hogy a társadalom megbé­lyegezze és kiközösítse. • A Német Szövetségi Köztár­saságban élnek egykori nácik...- A nyugatnémet társadalom csak a hatvanas évek derekán szerzett tudomást arról, hogy há­Czeslaw Pilichowski (jobb oldalt), a Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Lengyel Főbizottság főtit­kára emlékplakettet és elismerő oklevelet nyújt át Bohuslav Kuče- rának (baloldalt), a Náci Hábo­rús Bűnösöket Üldöző Csehszlo­vák Kormánybizottság elnökének. Középen Józef Kustra, a Lengyel Népköztársaság csehszlovákiai nagykövetségének követtanácso­sa. (Kvéta Venušová felvétele) borús bűnösök élnek köztük. Szá­mukra ez óriási felfedezés volt. Azonban a közel nyolcvanhétezer ismert és bizonyított bűntény közül mindössze 6446 esetben hoztak ítéletet. A többit felmentették, vagy nem is vonták felelősségre. Ismét­lem, nem bosszúról van szó. Ez etika, erkölcs kérdése. Jártam Li- dicében, Terezínben. Tessék megnézni azokat a cellákat! Hogy lehetett megengedni és véghez vinni olyan embertelen bűnöket?! Sokat tűnődtem rajta, miként vi­selték el az emberek a szűk cellá­kat, az embertelen körülményeket, a fabarakkokat? Még mindig ho­mály fedi, és érthetetlen, hogyan lehetett ekkora gaztetteket elkövet­ni. En magam nem kerültem kon­centrációs táborba, de pszichikai- lag nem tudtam volna elviselni. • ön a második világháború alatt a földalatti titkos szervezet tagja volt, tehát fennállt a veszély, hogy bármelyik pillanatban letar­tóztatják.- Igen. Nemrég felhívott valaki telefonon. Azt kérdezte, emlék­szem-e az utolsó találkozásunkra - s egy állomás nevét említette, ahol negyven évvel ezelőtt talál­koztunk. Cieszewski ezredes volt, együtt dolgoztunk a mozgalom­ban. Ö akkoriban kést hordott ma­gával fegyverként, én ciánkálit, mivel tudtam hogy nem viselném el a Gestapo kínzásait. A ciánkáli megakadályozta volna, hogy bár­kit is eláruljak. • Az önök nemzedéke edzett; azt tartják, a mai fiatalok nem képesek nagy tettek végrehajtá­sára.- Nálunk Lengyelországban bí­rálják a fiatalokat - amivel én nem értek egyet. Úgy vélem, ha a mi generációnk nem követett volna el hibákat, a mai nemzedék is egé­szen más volna. De először is: a mai fiatalok konkrétumokban gondolkoznak, másodszor pedig nem szabad egy nemzedéket el­szigetelten értékelni. A mai nem­zedék másként harcol, mint annak idején mi harcoltunk. De azt hi­szem, a cél közös, hogy soha többé ne legyen se fasizmus, se háború. KOPASZ CSILLA ÚJ SZÓ 6 J983. I. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom