Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám, szerda

ÚJ szú 3 1983. I. 26. HASZNOS TAPASZTALATCSERE (ČSTK) - A CSSZSZK Belügy­minisztériumának küldöttsége Ja­romír Obzina szövetségi belügy­miniszter vezetésével hazaérke­zett Managuából. Küldöttségünk Kubában és Nicaraguában tár­gyalt. Kubai látogatásának végén Jaromír Obzinát Fidel Castro, a Kubai Köztársaság Állam- és Minisztertanácsának elnöke is fo­gadta. Jaromír Obzina Nicaraguában Tomás Borge belügyminiszterrel, a Sandinista Nemzeti Felszabadi- tási Front nemzeti vezetőségének tagjával tárgyalt. Támogatják a szovjet felhívást (ČSTK) - A Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottsága, a Nagy Népi Hurál Elnöksége és a Mongol Népköztársaság Minisz­tertanácsa együttes ülésén vitatta meg azt a felhívást, amelyet az SZKP KB és a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa intézett a világ par­lamentjeihez, kormányaihoz, poli­tikai pártjaihoz és népeihez. A legfelsőbb szintű mongol szervek határozata hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen megfo­galmazott felhívás arról tanúsko­dik: a Szovjetunió komoly felelős­séget érez a jelenlegi nemzetközi helyzetben a béke sorsáért. A ve­zető mongol testületek teljes tá­mogatásukról biztosították a felhí­vást, s úgy vélik, hogy a dokumen­tumnak rendkívül nagy politikai je­lentősége van a világbéke megőr­zéséért és megszilárdításáért foly­tatott küzdelemben. A kaliforniai Vandenberg légitámaszpont előtt tüntetésre került sor, amelynek résztvevői az új MX interkontinentális rakéták ellen tiltakoztak. A tüntetők az MX-rendszert mint elsőcsapásmérő fegy­vert ítélték el. A rendőrség mintegy 100 személyt letartóztatott. Ismeretes, hogy az MX rakétákat a Vandenberg bázison akarják kipróbálni. (Telefoto: ČSTK) Heves összecsapások Salvadorban Tiltakozási hullám az USA-ban (ČSTK) - A salvadori kormány több mint ezer katonát küldött azon egységek megsegítésére, amelyek már több napja ered­ménytelenül kísérlik meg vissza­foglalni a partizánoktól Meanguera várost, Morazan tartomány fontos központját. Az UPI hírügynökség által idézett katonai források sze­rint a megerősített salvadori kato­OLASZORSZÁG Megállapodás bérügyben (ČSTK) - Az olasz szakszerve­zeti szövetség, a gyárosok szer­vezete és a kormány képviselői között több mint százórás tárgya­lás után megállapodás jött létre a mozgóbérskála és a munkabé­rek ügyében. A drágasági pótlékot illetően a szakszervezetek elfogadták a 15 százalékos mérséklést, Vincenzo Scotti javaslatát azzal, hogy ez nem okozhat jövedelemkiesést. A következő három évre meghatá­rozták a munkabérek átlagos emelkedésének mértékét, vala­mint a munkaidő csökkentését is. Olaszország iskolái és gimnázi­umai tegnap zárva maradtak. A ta­nítók ugyanis a szakszervezetek felhívására országos sztrájkot tar­tottak. Milánóban, Torinóban, Ná­polyban, Bolognában és más nagyvárosokban több tízezer taní­tó vonult az utcákra, illetve nagy­gyűléseken ítélte el az oktatásra fordított állami összegek csökken­tésének politikáját. A tanítók új kollektív munkaszerződéseket, béremelést követeltek. Merénylet Szicíliában (ČSTK) - Eddig ismeretlen tettesek tegnapra virradó éjszaka a szicíliai Trapani község közelében meggyilkol­ták Giangiacomo Ciaccio Montalto ügyészt. Az áldozat holttestét egy au­tóban találták meg. Feltételezések szerint a gyilkosság hátterében a maffia áll, amely ellen az ügyész kíméletlen harcot folytatott. Montalto fényt derített a maffia és a ve­zető politikai körök közötti kapcsolatok­ra is. A közelmúltban utasítást adott az Olasz Liberális Párt és az Olasz Re­publikánus Párt két tartományi képvi­selőjének letartóztatására a maffiával való együttműködés vádjával. naság sem volt képes behatolni a városba. Ugyanezek a források beszámoltak arról is, hogy a har­cokban mintegy 200 partizán vesztette életét. A Radio Vencere- mos ezzel szemben azt állítja, hogy a kormánycsapatok 400 ka­tonát veszítettek. A heves harcok folytatódnak a fővárostól csupán 30 kilométerre fekvő Guazapa tűzhányó körül is. Az amerikai rendőrség a wa­shingtoni külügyminisztérium épü­lete előtt tiltakozó tüntetők közül 123 személyt letartóztatott. A tün­tetők az ellen tiltakoztak, hogy a Reagan-kormányzat múlt pénte­ken úgy döntött: Salvadornak újabb katonai támogatást nyújt, ezt azzal indokolta, hogy „haladás tapasztalható az emberi jogok be­tartása terén“. A tények és a washingtoni kor­mány állítása közötti ellentét az Egyesült Államokban tiltakozási hullámot eredményezett. Több po­litikus hazugnak és a salvadori realitások durva elferdítésének nevezte a kormány állítását. Ken­nedy szenátor ugyancsak bírálta a kormány döntését, illetve annak indoklását. „A kegyetlenkedések­nek nem lehet véget vetni azzal, hogy kjmondjuk: nem léteznek“ - mondotta nyilatkozatában. KATONAI EGYENSÚLYT - ALACSONYABB SZINTEN Viktor Kulikov marsall interjúja (ČSTK) - ,,Az állásfoglalás ab­ban a kérdésben, hogy alkalmaz­zon-e vagy sem elsőként atom­fegyvert, ma már oly mértékben fontos, hogy lényegében ennek alapján értékelik minden állam egész politikáját“ - mondotta Vik­tor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a Berliner Zeitungnak adott inter­jújában. Az államok többsége és a világ- közvélemény széles rétegei az atomháború elhárításáért folyó küzdelemben történelmi ese­ménynek tartják a Szovjetunió kö­telezettségvállalását, miszerint el­sőként nem alkalmaz atomfegy­vert. ,,A szovjet kötelezettségvál­lalásban csupán azok a politiku­sok nem láthatnak »semmi értéke­set«, akik a háborús összecsapás*- ra való előkészületet tekintik politi­kájuk alapjának, közvetlen konf­rontációra építenek és tekintet nélkül a következményekre ké­szek atomfegyvert alkalmazni. Ezek a politikusok arra számíta­nak, hogy a háborúban fölényt szereznek, amit az USA-ban is nyíltan kijelentettek. Ezért a hábo­rút semmi esetben sem tekintik katasztrófának és ma »megelőző« atomcsapás gondolatával foglal­koznak“ - hangsúlyozta Viktor Kulikov. A Genfben folyó szovjet-ameri- kai tárgyalásokra vonatkozó kér­désre válaszolva Kulikov marsall többek között rámutatott: az ame­rikai kormány képviselői a nyugat­európai közvéleményben azt a be­nyomást igyekeznek kelteni, hogy az európai atomfegyverzet korlá­tozásáról folyó tárgyalásokon konstruktív és érdemi vita folyik. A valóság azonban más. Az Egye­sült Államok küldöttsége a legki­sebb mértékben sem mondott le eredeti, ún. „nullaváltozatáról“, szüntelenül megkísérli, hogy a Szovjetunióra rákényszerítse saját feltételeit, amelyek nem egyeztethetők össze sem az ő, sem a Varsói Szerződés tagálla­mainak érdekeivel, sem pedig az európai atomfegyverek korlátozá­sa kérdésének megoldásával. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közepes hatótávol­ságú atomfegyverek jelenlegi ará­nya mellett a szovjet javaslatok valóban egyenjogú megoldást kí­nálnak, amely mindkét fél bizton­ságának növelésére irányul. Ezek a javaslatok senkitől sem követel­nek egyoldalú leszerelést, nem irányulnak katonai fölény szerzé­sére, s ugyanakkor radikálisan megoldják az Európában levő atomfegyverek problémáját- hangsúlyozta Kulikov marsall. Katonai szempontból a Szovjet­unió felé előretolt valamennyi amerikai közepes hatótávolságú rakéta bővíti és növeli az USA stratégiai atompotenciálját, azt az atomerőt, amely az amerikai konti­nensen van elhelyezve és a Szov­jetunió ellen irányul. Ezt azonban a Szovjetunió nem tűrheti el. A szovjet állam vezetése már több ízben figyelmeztetett: a Szovjet­unió megtalálja az utat ahhoz, ho­gyan válaszoljon erre a veszélyre. Az egyensúly újból helyreáll, de az atomfegyverek magasabb szint­jén. Az új amerikai rakéták elhe­lyezése növeli Nyugat-Európa számára az atomveszélyt. Ezért ebben* a térségben a katonai szembenállás szintjének csökken­tését kell elérni, nem pedig a nö­velését. Erre irányulnak azok a fontos javaslatok is, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő- mondotta Viktor Kulikov. INDIA 33 éves köztársaság K ét évszázados brit gyarmati uralommal a háta mögött 33 évvel ezelőtt kezdhette meg India a súlyos örökség felszámo­lását, önálló, független fejlődését. Az indiai nemzeti felszabadító mozgalom nehéz és hosszú har­cainak betetőzését jelentette az 1950. január 26-án elfogadott új alkotmány, amely értelmében ez a kontinensnyi ország köztársa­ság lett. Szinte a semmivel volt egyenlő az, amire akkor Nehru, az Indiai Köztársaság első vezetője és kor­mánya építhetett: kifosztott mező­gazdaság, elmaradott ipari bázis, ősi feudális viszonyok közepette élő társadalom, írástudatlanság, szegénység. Ilyen helyzetben csak a tervszerű nemzetgazda­ság, az állami szektor kiépítése, a szigorú állami ellenőrzés hozha­tott eredményt, s természetesen társadalmi reformokra is égetően szükség volt. Nos, India ma ott tart, hogy élelmiszertermelés tekintetében már néhány éve önellátó, s a sta­tisztikák ipari termelésének volu­mene szerint a világ első tíz orszá­ga közé sorolják. Az indiai ipar acélt, mozdonyokat, tehergépko­csikat, személyautókat gyárt, fej­lett elektronikai berendezéseket képes előállítani, önálló rakéta­programot dolgozott ki. A másik oldalon viszont falvak százezrei­ben nincs vízvezeték és villany. Ez az ellentmondás több vonatkozás­ban is jellemző Indiára. A hatvan milliárd dollárt is meghaladó nem­zeti jövedelem ugyancsak a világ­elsők közé sorolja, ám az egy főre eső összeg ebből csupán száz dollár körül mozog, ami a vi­lágon az egyik legalacsonyabb. Ellentmondás az is, hogy India a korábbi években szigorúan be­zárkózott és államilag ellenőrzött gazdasága egyre inkább megnyit­ja a kapukat az idegen tőke, a kül­földi beruházások, az export és az import előtt (bár ezt a nemzetközi gazdasági körülmények is szük­ségszerűvé tették). Az 1980-ban meghirdetett új ötéves terv nagy­szabású fejlesztési programokat tartalmaz, de mindehhez tőkére, hitelre van szükség. A Nemzetközi Valuta Alaptól India tavaly hatal­mas összegű, 5,7 milliárd dolláros hitelt kapott, ami jelzi, hogy a ve­zető tőkés körök „bizalommal“ vannak iránta. Ám egyre többen figyelmeztetnek Delhiben arra a veszélyre, hogy az „indiai mo­dell“ feladása könnyen a „mexikói modellhez“ vezethet, s India so­sem fog tudni megszabadulni adósságterheitől, és egyre na­gyobb függőségbe kerül a tőkés pénzintézetektől. Indira Gandhi kormányfőnek gyors sikerekre lenne szüksége ahhoz, hogy elfogadtathassa ezt az új irányvonalat, ám a lakosság türelmetlen, az elmaradottság fel­számolása lassan halad, s a belső feszültségeket élezik a vallási és nemzetiségi ellentétek, a szepara­tista mozgalmak. A belső problémák megoldásá­hoz elengedhetetlen, hogy béke legyen a térségben - ezt jól tudja az indiai kormány, s ennek meg­felelően a békés egymás mellett élés, az egyenlőség és a be nem avatkozás elvein alapuló külpoliti­kát folytat. Tárgyalások útján sze­retné rendezni vitás kérdéseit a szomszédos Pakisztánnal is, s bár a megbeszélések folynak, a fegyveres konfliktus veszélye mindig fennáll. Pakisztán fokozó­dó fegyverkezése nagy terheket ró Indiára. Delhiben látják, hogyaZi- aul Hak rendszerének nyújtott amerikai katonai támogatás, vala­mint az USA növekvő katonai je-* lenléte okozza a térségben a leg­nagyobb feszültséget. Ezt Indira Gandhi Washingtonban tett tavalyi látogatása során is kifejtette. India és a szocialista országok viszonya évtizedek óta rendezett, s gazdasági téren sok eredményt hozott az ország számára. E kap­csolatoknak ugyanakkor jelentős szerepük van abban, hogy India a nemzetközi szintéren is nagy tekintélyt vívott ki magának. Főleg a szovjet-indiai együttműködés aktív és magas szintű, s kereteit, valamint fejlődésének biztosítékát az 1971-ben aláírt barátsági együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés adja meg. E zekben a hetekben különö­sen előtérbe kerülnek India külpolitikai törekvései, hisz Delhi­ben tartják meg március elején az el nem kötelezett országok moz­galmának csúcsértekezletét. India a fejlődő államok „nagyhatalma­ként“ nem kis mértékben járult hozzá a mozgalom antiimperialis- ta jellegének kialakításához, s a jövőben - a szervezet elnöke­ként is - még. többet tehet ezért. (pap-) Vogel a „nullamegoldás“ ellen (ČSTK) - Hans-Jochen Vogel, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje a hesseni rá­diónak adott interjújában ismét úgy nyilatkozott a Szovjetunió és a Varsói Szerződés békejavasla­tairól, mint a helyes irányba vezető lépésekről, amelyek megkövetelik a gondos tanulmányozást. Vogel hangsúlyozta, hogy Reagan ame­rikai elnök „nullamegoldása“ gátolja a genfi tárgyalások si­kerét. Az amerikai katonai terveket bí­rálta egy másik szociáldemokrata politikus, Peter Glotz, az SPD szövetségi titkára is. Egy münche­ni nagygyűlésen rámutatott, hogy az amerikai stratégák céljai nem felelnek meg az NSZK érdekei­nek. Élesen bírálta a Pentagon titkos tanulmányát, amely többek között az űrben folytatható „hosz- sžadalmas nukleáris háborúval“ is számol. A nyugatnémet nyomda- és pa­píripari szakszervezeti szövetség Brémában tanácskozó tartományi képviselői sztrájkakciókrá, sőt ál­talános sztrájkra szólítottak fel ar­ra az esetre, ha az ország terüle­tén megkezdenék az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták elhelyezését. * A nyugatnémet szövetségi al­kotmánybíróság Karlsruheban tegnap kezdte meg a bonni parla­ment négy képviselője által be­nyújtott panasz kivizsgálását. A képviselők szerint a Bundestag feloszlatása és az idő előtti parla­menti választások kiírása nem mindenben felelt meg az alkot­mány előírásainak. A két szabaddemokrata, egy klerikális és egy független képvi­selő vádja bizonyos mértékben el­bizonytalanította a választási kampány ún. „forró fázisának“ kezdetét. A bíróság döntése feb­ruár elejére várható, s ha helyt adna a képviselők panaszának, az országban vissza kellene állítani a január 7-e - a törvényhozás feloszlatása - előtti helyzetet. Guatemala MEGHOSSZABBÍTOTTÁK A RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTOT (ČSTK) - Efrain Rios Montt tábornok jobboldali kormánya Gua­temalában további egy hónappal meghosszabította a tavaly július elsején elrendelt rendkívüli állapo­tot. Az erről szóló rendelet szerint nem változtak a szükségállapot kihirdetéséhez vezető körülmé­nyek. 0 A guatemalai kormány ezen el­sősorban a partizán csoportok te­vékenységét érti. A rendkívüli álla­pot lehetővé teszi a különleges bíróságoknak, hogy halálra ítéljék mindazokat, akiket a partizánmoz­galommal való együttműködéssel vádolnak. A döntésre nem sokkal azután került sor, hogy a tábornok elnök kijelentette: „a felforgató elemek elleni háború befejeződött“. A par­tizánok azonban azóta több sike­res akciót hajtottak végre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom