Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-24 / 19. szám, hétfő
Legtöbbjüket figyelmeztetni sem kell, hogy csendesedjenek el, szinte ösztönösen megérzik, hogy a nemrég még számukra is ismeretlen betű-világbirodalomba érkeztek. Titkok titkait rejtik a könyvek, s ez sokszorozottan így van, ha gyerekek kerülnek a felfedezésre váró tudás-tenger partjaira. Kétségtelen, hogy hosszabb- rövidebb idő múltával a rendszeKeresd a könyvtárban! című gyermekeknek szánt ismeretterjesztő könyve, szülőknek, pedagógusoknak is fontos segédeszköze lehet az olvasás megszerettetésében. A könyv első pillantásra szembetűnő erénye a rendszerességé vagyis, ami sokszor hiányzik a felnőtt emberek tudásából is. A szerzők mindazt a tudást felvillantják, amit a könyvtárba járó, az ott eligazodni akaró kisdiák számára fontos. A „mindentudó könyvek“- lexikonok, enciklopédiák, szótárak - segíthetnek annak a megértésében, amit az élvezettel olvasott mesékben, versekben nem értettek meg. Szerencsére, van már néhány gyereklexikon (Ablak-Zsiráf, A világ és az ember) amelyben mindaz megtalálható, ami a gyerek számára feltárandó titok. Mélyebb tudást tárolnak a serdülők és a felnőttek számára ismeretterjesztő igénnyel készült kisenciklo- pédiák, kislexikonok. A betűk birodalmában rés könyvtárbajárás is elegendő ahhoz, hogy egyikük-másikuk felfedezze mindabban a rendszert, amit első pillantásra polcokra zsúfolt könyvhalmaznak lát. Köny- nyebb a helyzetük, ha a könyvtárostól segítséget is kapnak. Erről gondolkodva azonban tudatosítanunk kell, hogy nem minden könyvtáros jó pedogógus is egyben, ráadásul nem minden népkönyvtárban van rendszerezett gyermek- és ifjúsági részleg. A magára hagyott gyermekről pedig, tudnunk kell, hogy vagy magával ragadja a felfedezés szenvedélye, vagy egy életre, de mindenképpen hosszú időre eltávolodik a könyvektől, az olvasástól. Bár gyermekeknek íródott Könyves- Tóth Lilla és Gaál Éva Van ennek a vékony könyvnek egy fontos gondolata, amely rádöbbentheti gyerekolvasóját, hogy az alig egy-két esztendeje megtanult ábécé: kulcs az ismeretlen világ meghódításához, hiszen valamennyi „mindentudó könyv“ eligazító rendszere a betűrend. Megmutatják a szerzők gyerekolvasóiknak milyen úton juthatnak el egyre szélesebb ismeretekhez egyetlen addig nem ismert tárgy, fogalom, élőlény után nyomozva. Nem véletlenül lett a kötet legterjedelmesebb része az, amelyben bemutatják a könyvtárt. Elmagyarázzák a beiratkozás fontosságát, az olvasójegy funkcióját, bemutatják a jó gyermekkönyvtár valamennyi járulékát, amely a felnőttek számára szolgáltatásokat nyújtó könyvtáraktól alig különbözik. A szabadpolc, a kézikönyvtár, az olvasóterem, a folyóiratok kicsinek és nagynak egyformán fontos segítői. A legfontosabb azonban a katalógus, amelyben eligazodni minden olvasónak szükséglete. Jó lenne, ha pedagógusok bemutatnák a gyakorlatban is a lakóhelyükön működő könyvtárt, az ott épített katalógust. Nem véletlen, hogy az idáig megismertek alapján arra is biztatják a szerzők a gyerekeket, hogy építsenek könyvtárat, tegyék rendbe a feltételezhetően összevisszaságban polcokra rakott könyveiket. Témacsoportokat is javasolnak: a képeskönyvektől, leporellóktól a verseken, meséken át az állatvilág életéről, a természetről szóló könyvekig. Vagyis szinte észrevétlenül bevezetik olvasóikat a könyvtárak pontos rendjébe. Nem lehet tudni, hány iskolában működik könyvtári szakkör, eddig egyetlen alkalommal találkozhattunk ilyennel: egy vadonatúj lakótelepi iskola hirdette a jelentkezési időpontokat szakköreibe, amelyek között a könyvtáros szakkör is szerepelt. Kétségtelen, hogy nem rossz gondolat, különösen akkor nem, ha ebben a pionírszakkörben a könyv kezelését, megóvását, az esetlegesen megrongálódott könyv átkötését is megtanulják a tagok. A köröket vezető pedagógusok fantáziáján múlik, milyen ismereteket kínálnak a gyerekeknek az ilyen szakkörben. Fontosságukat senki sem vitathatja, hiszen egyre gyakrabban kényszerülünk arra, hogy könyvtárak polcain, katalógusaiban kutassunk ismeretlen vagy kevésbé ismert dolgok után. DUSZA ISTVÁN Új könyvek NÉGYSZÁZ OLDAL HORGÁSZAT Horgászni is tudni kell. Vagyis azt ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármi mást. Van aki az apjától, nagyapjától - sajátítja el a halfogás mesterségét; van, aki a vízparton a „szomszédtól“ kap és raktároz el hasznos tanácsokat; van, aki hosszú éveken keresztül maga kísérletezi ki, hogyan érhet el loghamarabb sikert. De azért a legtapasztaltabb horgászok sem vetik meg (el) manapság már a jó szakkönyvet, a méhészekhez, szőlősgazdákhoz, kisállat-te- nyésztőkhöz, kertészkedőkhöz hasonlóan közülük is egyre többen érzik a szakirodalom tanulmányozásának, legalábbis a böngé- *szésének a szükségességét. Ugyanis, mint köztudott, a vizek tájékán is változott a helyzet, azokat sem hagyta érintetlenül az iparosítás, a mezőgazdasági termelés robbanásszerű fejlődése. Vagyis ahogy mondani szokták: már a vizek sem a régiek. Következésképpen, korántsem biztos, hogy a hagyományos jól bevált eszközökkel és módszerekkel - „ahogy az öregek csinálták“ - mindig zsákmánnyal térhet haza a horgász. Világkönyvtár „A francia irodalom ma már nem az, ami volt“, mondogatják maguk a franciák. Ezt az állítást vizsgálja meg tüzetesebben V. Vercier és J. Lecar- me ,,La Littérature en France depu is 1968“ (A francia irodalom 1968 óta) című műve, amely a párizsi Bordás kiadónál jelent meg, és több mint száz írót vesz jegyzékbe annak alapján, hogy milyen áramlatokhoz tartoztak, milyen elődökre hivatkoztak, milyen hagyományokkal szakítottak, és mi újat hoztak. A mű ezt a tizennégy évet mindenekelőtt azoknak a személyiségeknek szempontjából vizsgálja, akik rányomták bélyegüket a francia irodalomra. A Malvin-szigeti válságról kérdezte meg százötven író véleményét Cecil Woolf és Jean Mooreolt Wilson, az,,Authors take Sides on the Falklands“ („írói állásfoglalások a Falklandokról“) című kötet két szerkesztője. Ez a könyv a harmadik ilyesfajta összeállításuk: az előző kettőben a spanyol polgárháborúról és Vietnamról nyilatkoztak az írók, többek között Auden, Calvino, Graham Greene és Bertrand Russell. A két kérdésre - arra, hogy helyeslik-e vagy sem az angol kormány politikáját, és milyen megoldást javasolnának - százhat válasz érkezett. Harminckilenc író - köztük Kingsley Amis, Roald Dahl és D. M. Thomas - a kormány politikája mellett foglalt állást, ötvenkilenc pedig ellene, közülük a legélesebben Salman Rushdie és John Arden; ez utóbbinak sok más baloldali íróhoz hasonlóan az volt a véleménye, hogy a háborúval a kormány a munkanélküliségről, a faji lázongásokról, Észak -Írország problémájáról és a többi súlyos gondról igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét. Keveset olvasnak Itáliában. A „La Republica“ című napilap fölpanaszolja - egy állítólag hiteles fölmérésre hivatkozva hogy az úgynevezett képi civilizáció mindjobban csökkenti az olvasókedvet. Átlagban egy olasz honpolgár egyetlenegy könyvet olvas el egy esztendőben, beleszámítva az iskoláskönyveket is. S az olasz családok hetvenöt százaléka még a legcsekélyebb házi könyvtárral sem rendelkezik. A kívülről szemlélőt nem ingerli kétkedésre ez a fölmé- rés-híradás, mert kiadók százai ontják-ömlesztik naponta az olasz félszigeten a jobb- rosszabb irodalmat egyre nagyobb ráfizetéssel. Tehát a könyvek felé is fordul, abból isfrissíti, gyarapítja ismereteit, tanulja a horgászatot, amelynek sajátos értékét épp „az az érzés, az a tudat adja meg, hogy nem a hal fogta meg önmagát, hanem az ember tudásával, kísérletezésével túljár a hal »eszén», finom szerszámmal, gondolkodással jut el a hal fogásának igazi, bensőséges sikerélményéhez“. Idézem ezt egy olyan könyv bevezetőjéből, mely külsejével és mindenekelőtt tartalmával páratlan a magyar horgászirodalomban és joggal jegyzi meg a hátsó táblaborító szövegének szerzője, hogy a nemzetközi szakirodalomban is érdeklődést kelt majd. A címe: Horgászok kézikönyve. 1981-ben jelent meg először, nemrégiben másodszor a budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában, mintegy 400 oldalon. Szerzője egy 11 tagú munka- közösség, Antos Zoltán irányításával. A teljesség igényével készült, ami azt jelenti, hogy megtalálható benne minden, amit ma egy horgásznak tudni kell, illik. Had érzékeltessük ezt a fejezetcímekkel: A horgászatról; A vizek és a halak élete; Horgászeszközök; Horgászkészségek, horgászmódszerek; Etetés, etetőanyagok, természetes csalik; Halaink és horgászatuk; A kapástól a trófeáig; Horgászhelyek vizeinken; Halgazdálkodás. Az egyes fejezetekben aztán a szerzők - összesen közel másfél száz cím alatt - részletesen, szakszerűen és széles összefüggésekben, külföldi ismeretanyagokat is felhasználva adnak képet és egyben tanácsot a jelzett témakörökben. Példaként említjük meg, hogy mintegy negyven halfaj leírását tartalmazza a könyv (kiemelve egyet: a ponty szervezete és életmódja, érzékszervei és belső szervei, szaporodása, növekedése, tartózkodási helye, táplálkozása és természetesen horgászata, annak eszközei, módszerei). Emellett valamennyi fejezetet pontos és szemléletes rajzok egészítenek ki. Ily módon: élmény a horgászat, már ebben a könyvben, mielőtt még kimennénk a vízhez. (bodnár) Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra „A játékok kifejezései egyszerűek, magukon viselik a gyermeki lélek őszinteségét. Ha valaki - hasonlattal élve - azt mondaná, hogy népünk nyelve hömpölygő folyam, akkor a játékok nyelvén én- előforduló nyelvtani hibái és szövevényes torzulásai mellett is- mélyről feltörő, csobogó, kristálytiszta forrásvíznek mondanám. Frissít, üdít, fiatalít. A serdülőt, mint a kavicsot, csiszolja, formálja, s magával viszi az óceánba- a felnőttek társadalmába. A játék: eszköz a nevelés szolgálatában. Szenvedélye szinte egyidős az emberrel. Már a görögök is nagy gondot fordítanak a testet és szellemet egyaránt fejlesztő gyermekjátékokra. Platón meggyőződéssel vallotta, hogy az ifjakat a játék őrzi meg a rendet- lenkedéstól, a tunyaságtól. Valamely pedagógiai folyóiratban kedves sorokat olvastam arról, hogy Agészilaosz spártai király gyermekei kedvéért nádparipára pattant, s udvarnépének nagy ámulatára csatakiáltásokat harsogva nyarga- lászott. A játék amellett, hogy szórakoztat, hogy kedvtelés és sport egy- időben, előkészít az életre is. A kommunista nevelésnek úgyszólván minden összetevőjét magában rejti. Elmélyíti a gyermek érzelmeit, növeli esztétikai érzékét, megmozgatja fantáziáját, fejleszti testi erejét, ügyességét, bátorságra, óvatosságra, kitartásra szoktatja. Elmélyíti az ifjú ember hazafias érzelmeit, növeli életörömét, fejleszti rögtönzőkészségét, és serkentőleg hat zenei készségének kialakulására. A gyermek ■a játékszabályok betartásával kénytelen magát alávetni a közösség törvényeinek, ami nem kis mértékben növeli benne a felelősségérzetet. A játékban, akárcsak a népmesékben, a szereplőknek csak igazságos küzdelem árán sikerül kivívniuk az elsőbbséget, a győzelmet. Ennélfogva a játék nagyban hozzájárul gyermekeink igazságérzetének és józan ítélőképességének fejlesztéséhez is. Gyűjtőmunkám során szinte minden egyes községben elhangzott pedagógusok szájából az a, vélemény, hogy a gyerekek már nem ismerik a népi gyermekjátékokat, vagy csak keveset ismernek közülük. A gyűjtés eredménye azonban ellentmond ennek a - nézetem szerint kissé eltúlzott véleménynek. Sajnálatos -tény, hogy pedagógusaink többsége nem ismeri eléggé a gondjaira bízott gyermekek iskolán kívüli életét, játékigényét és játékkincseit. Védelmükre csupán egyet tudok felhozni: napjaink rohanó életét, túlterheltségüket. A gyűjtés és az anyag feldolgozása során a játékokkal kapcsolatban számtalan gondolat villant fel bennem. Ezek attól függően változtak, hogy milyen nézőpontból tekintettem a játékokra. A nézőpontok megadása nélkül hadd idézzek most néhány felvillanó gondolatot: A játék az ifjúkor tündöklő napja, melynek sugarai a felnőtt ember életét is bearanyozzák. Játék nélkül az élet olyan lenne, mint csillag nélkül az égbolt, vagy virág nélkül a rét. A játék a gyermek vágya, hogy már felnőtt legyen, s a felnőtt álma, hogy újra gyermekké váljon. A játszó gyermek olyan, mint a szárnyát próbálgató madárfióka. A játék a gyermek szabadsága, a gyermek lélegzetvétele és egyensúlyi állapota; a lehetőség és a vágy közös nevezője. A játék a cselekvés gyönyöre. A játék a jellem kovácsa. A játék a nyelvi folyamatosság láncszeme. A játék az anyanyelv és a hazaszeretet hajszálgyökere. A játék a békéért vívott harc legszelídebb fegyvere. A játék a béke aranypillére.“ A szerző - Gágyor József - idézett gondolatainak bővebb teret adtunk. Ennek az az oka, hogy olyan könyv kerül a pedagógusok, a szülők kezébe, amely első pillantásra tájjellegű, de tartalmát tekintve a játékok többsége valamennyi tájegységünkön ismert. Éppen ezért Csallóköztől Bodrogközig mindenkinek egyformán ajánljuk figyelmébe a két kötetes kiadványt, amely bizonyára hasznos segítője lesz az oktató-nevelő munkának. Ludvik Souček: A betlehemi csillag nyomában Ludvik Souček A betlehemi csillag nyomában című könyve nem ismeretlen a magyar olvasó számára, 1973-ban jelent meg első ízben magyarul. A vak madarak titka, Az ősi lovagi jel és a Napfény-tó című nagy sikerű tudományos-fantasztikus könyvek nemrég elhunyt szerzője ebben a művében mintegy a nyomozó szerepét vállalva magára néhány megoldatlan kérdés, képtelen furcsaság nyitját kutatja. Grendel Lajos: Galeri Grendel Lajos új regénye meggyőzően bizonyítja, hogy az alig három évvel ezelőtt sikeresen bemutatkozó író képes elmélyíteni és megújítani azokat az eredményeket és alkotói módszereket, amelyekhez Hűtlenek című novel- lagyüjteményében a különösen Éleslövészet című - a kritika által prózairodalmunk élvonalába sorolt - regényében eljutott. A Galeri nem megtévedt nagyvárosi fiatalokról szól, hanem megtévedt emberekről, fiatalokról és öregekről. E könyvének jellemzője, újdonsága az elmélyült elemzés, a finoman árnyalt, részletesen kidolgozott lélekábrázolás. ÚJ SZÚ 4 1983. I. 24.
