Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám, kedd
Van még mit tennünk Pályaválasztás - gimnáziumban N emcsak érdemes, hanem szükséges is elgondolkodni az évente ismétlődő pályaválasztás eredményein, hiszen az elégedett és a számításukat megtalált érettségizőkön kívül akadnak csalódottak is, sőt a felvett diákok körében is találunk olyanokat, akik másképpen képzelték el pályaválasztásuk alakulását. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban, ahol évente közel száz tanuló érettségizik, minden tanévben megbeszéljük a korábbi év pályaválasztási tapasztalatait és a felvételi vizsgák eredményeit. A tapasztalatok sok esetben arról tanúskodnak, hogy a sikeres felvételi vizsga sem nyújt biztosítékot a további célok eléréséhez; mind szubjektív, mind objektív tényezők befolyásolják a pályaválasztás eredményességét. A szubjektív tényezők közül például említhetnénk a tanuló érdeklődését, vonzalmát a választott pálya iránt, valamint a tanulmányi eredményeit, képességeit. A döntéskor nem zárhatjuk ki a pályaválasztás olyan objektív tényezőit sem, mint a társadalom és a népgazdaság szükségletei, melyek meghatározzák az állami tervhivatal megszabta irányszámokat. Persze, tovább is sorolhatnánk azokat a tényezőket, melyek kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják a pályaválasztás eredményességét. Ehelyett azonban szóljunk azokról a helytelen előítéletekről, nézetekről, melyek gyakran megtévesztik mind a tanulókat, mind a szülőket, amikor dönteniük kell az alap- vagy középiskola elvégzése után. Előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják, mi az elsődleges szerepe az egyes iskolatípusoknak, vagy milyen lehetőségeket nyújtanak ezek a további érvényesüléshez. Vegyük például szemügyre ebből a szempontból a gimnáziumot. Az új csehszlovák oktatási rendszer koncepciója megállapítja: ‘‘...A gimnázium szocialista jellegű általános műveltséget nyújt a serdülő ifjúságnak. Tanulóinak többségét felkészíti a főiskolai tanulmányokra, a többit pedig a hivatás közvetlen betöltésére. “ Tehát a gimnázium elsődleges feladata továbbra is a diákok felkészítése tanulmányaik folytatásához. Az új tervezet ugyanakkor számol azzal is, hogy nem minden érettségizett kerül be főiskolára. Ezért a másodlagos feladata a többi «diák felkészítése a hivatás közvetlen betöltésére a népgazdaság különböző ágazataiban. Ennek megfelelően a mi iskolánkban például a következő fakultatív tantárgyakat vezettük, illetve vezetjük be: a 3. és 4. évfolyamban a közgazdaság és szervezés alapjait 1978-ban, valamint a termelés alapjait 1984-ben az 1. és a 2. évfolyamban. A felsorolt tantárgyakból tanulóink érettségi vizsgát (is) tehetnek, s így képesített középkáderekként helyezkedhetnek el közvetlenül a termelésben, illetve az irányításban. Most pedig nézzük meg, hogyan oszlik meg általában a gimnáziumban érettségizettek érdeklődése az egyes főiskolák iránt. Sajnos, itt is találkozunk kedvezőtlen jelenségekkel. Évről évre ismétlődik a nemkívánatos túljelentkezés a humán jellegű főiskolákra a műszaki irányzatok rovására. Végül szóljunk arról, hogy a téves vagy félremagyarázott, reális alapot nél-í külöző információk milyen kedvezőtlenül hatnak az érdekelt szülők és tanulók körében. Felteszik a kérdést, miért jelentkezzenek; gimnáziumba, ha onnan nem kerülhetnek be főiskolára. A felsorolt megállapítások igazolására a teljesség igénye nélkül szeretném vázolni iskolánk pálya- választási eredményeit az utolsó öt év átlagát véve alapul. Az elmúlt öt évben 465 tanuló érettségizett iskolánkban. Közülük 322 (69 százalék) jelentkezett főiskolára és 103 (21 százalék) szakosító tagozatra, vagyis az érettségizettek túlnyomó többsége (90 százalék) a továbbtanulás mellett döntött, míg a szakosító tagozatokra jelentkezők úgyszólván mind bejutottak (103-ból 101), addig a főiskolákra jelentkezők közül 196 tanulót (61 százalék) vettek fel az említett időszakban, összegezésül megállapíthatjuk, hogy érettségizett tanulóink 64 százaléka tanult tovább (42 százalék főiskolákon és 22 százalék szakosító tagozaton). A pályaválasztás felvázolt eredménye iskolánkban az átlagosnál jobbnak mondható, ez viszont korántsem jelentheti azt, hogy nincs mit tennünk ezen a téren. Jelentősen emelhetjük a főiskolákra jelentkezők számát, ha több tanulót irányítunk műszaki főiskolákra. Ezt igazolja az is, hogy míg az elmúlt évben a technikai irányzatokra pályázó 21 tanuló közül 19-et vettek fel (ez 90 százalékot jelent), addig más főiskolákra jelentkező 49 diák közül csak 20 került be (például az agrártudományi karon 11 -bői 7, a közgazdaságin 8-ból 4, a pedagógiai karon 10-ből 5 stb.). Vannak főiskolák, ahová végzőseink csak ritka esetben, vagy kevesen jelentkeznek; ilyen például a kassai Műszaki Főiskola vagy a žilinai Közlekedés- ipari Főiskola, a katonai főiskolákról nem is szólva. T anulóink pályaválasztását illetően pozitívan kell értékelnünk azt is, hogy az elmúlt öt évben 14 (harmadikos) diákunk érettségizett Banská Štiavnicán és folytatta tanulmányait a szocialista országokban, főleg Magyarországon. A múlt évben is 8 tanulónk sikeresen pályázta meg ezt a tanulmányi formát. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a gimnáziumnak van jövője, érdemes és indokolt, hogy minél több tehetséges tanuló válassza ezt az iskolatípust. Természetesen elengedhetetlen az iskola és a család szoros együttműködése, valamint az is, hogy összhangot teremtsünk az egyéni és a társadalmi érdekek között. A követelményeknek megfelelő, reális és illúziómentes pályaválasztás legyen egyik fokmérője az iskola és a család közös törekvésének a fejlett szocialista társadalmat építő ifjú nemzedék formálása, nevelése érdekében. BENKOVSZKY LAJOS VEGYES ÉRZÉSEKKEL Új könnyűzenei kiadvány Szlovákiában jelenleg egy popzenei újság jelenik meg, a Popular. Olvasói tudják, hogy hiábavaló lenne az újságárusoknál keresni, oda csak ritkán jut el. Példányszá- ma ugyanis korlátozott és emelésére egyelőre nincs lehetőség. A lap hiánya okozta űrt szeretné némiképp betölteni a nemrég megjelent Populär Revue című kiadvány, melyet a Popular szerkesztősége állított össze. Az alkalmi kiadványban szereplő írásokat két jól elkülöníthető csoportba oszthatjuk: az elsőbe a modern popzene és a jazz kiemelkedő képviselőivel készített beszélgetések és a róluk szóló írások tartoznak. Ide sorolhatók: | Marián Varga, Jana Koubkova,, a Pink Floyd, Jim Croce, Milan Svoboda, Hana Hegerová, Czes- lav Niemen, Dežo Ursiny, Bob Marley, Jim Morrison, Marie Rott- rová, John Mayall és Ray Charles. Ezeknek az írásoknak elfogadható, némely esetben kiváló a színvonaluk, az előadókat a lehetőségekhez mérten objektívan, velük vitázva, őket értékelve mutatják be. A vitajellegű beszélgetések közül kiemelkednek a Vargával és Milan Svobodával készített interjúk. Valamivel színesebb a Pink Floydról készült írás, melynek szerzője eléggé nagy vonalakban tárgyalja az együttest, nem a lényegre összpontosít. A Doors együttesről szóló cikk szintén Nagy Zoltán: Olvasó lány hagy maga után kívánnivalót, néhány állítása erősen leegyszerűsítő és vitatható. A kiadványban egy „újítással“ is megismerkedhetünk. A szerzők elvetik az ismert és közhasználatú „rock“ kifejezést és helyette a hatvanas években használatos „beat“ szót használják. Illetve ezt is szlováko- sítva: ,,bít“. A beat mint ismeretes nem zenei irányzat, hanem ifjúsági mozgalom volt. Eddig a Populár hasábjain is a rock kifejezést használták. Hogy miért tértek át a „bít“-re, nehéz volna kitalálni. A másik csoportba tartozó írások a popzene fő áramlatának képviselőivel foglalkoznak, többnyire elég alacsony színvonalon, néha szájbarágó módszereket alkalmazva. Az utóbbira mintapélda a Presser Gáborról szóló írás, melynek többségéhez Pressernek szinte semmi köze. Nagyon sok írás szinte kifejezetten reklámcélból készült, igényesebb szerkesztés esetében semmiképpen sem kaphattak volna helyet. | A Populár Revue anyagának olvasása közben ugyanaz a kettősség figyelhető meg, mint magánál a lapnál. Az egyik oldalon magas színvonalú objektív írások, a másik oldalon pedig gyenge minőségű lagymatag reklámcikkek. Ez utóbbi nem emeli a lap színvonalát. Végül még egy megjegyzés: Az írások többsége már megjelent a lap eddigi számaiban. Ha a szerkesztőség egy ilyen hézagpótló kiadvány megjelentetésére szánta el magát, azt hiszem nem lett volna túl nagy baj azt új, eredeti és jobban meszerkesztett anyaggal megtölteni. Úgy talán nem keltett volna olvasás közben vegyes érGYUROVSZKY LÁSZLÓ ÚJ FILMEK Ásta, angyalkám (NDK-beli) Egy remek színész jutalomjátéka ez a film, s bizonyítéka annak, hogy a mégoly szokványos sze- mélycserés történetet is feldobhatja egy ragyogó főszereplő. Az Ásta, angyalkám című vidám történetet ugyanis az örökzöld vígjátéki alaphelyzet, a hasonlóság mozgatja. S a főszerepben, kettős szerepben Ervin Geschon- neck, akit a hazai közönség is számos nagy sikerű filmben láthatott. A nagyszerű és híres színész ezúttal lehetőséget kapott, hogy megcsillogtathassa sokoldalú tehetségét, önmagát alakítja, Geschwindert, az ünnepelt színészt és hasonmását, Gratzik- kot, a filmgyári portást, aki egy kellemetlen baleset miatt beugrik a híres színész filmszerepébe. Kettejük összetévesztése és hasonlósága számtalan komikus helyzet forrása. De még mielőtt minden végképp összekuszálódÉdenkert a sikátorban na, felbukkan a történetben a rajongott sztár, Ásta Nielsen hasonmása is. Mindehhez járul a kapus szerelmi kalandja álmai asszonyával, az Ásta Nielsennek képzelt kenyérbolti elárusítónővel. Mindebből mulatságos másfél óra kerekedik. Manfred Wolter író és Erwin Geschonneck (jobbra) az NDK-film kettős szerepében Roland Oehme rendező remekül elszórakoztatja a nézőket is, akik esetleg nem értik az NDK aktualitásaira célzó szatirikus fricskákat. (amerikai) Nehéz ráduplázni a sikerre; nem sikerül ez Sylvester Stalloné- nak sem, pedig az emlékezetes Rocky új változatát készítette el, ezúttal mint író, rendező és főszereplő egy személyben. Stallone az „első nagy dobását“ igyekszik megismételni ezzel a filmjével, ezért amennyire csak lehet, most is közelében marad az előzőleg bevált sikerforrásnak, vagyis néhány alapmotívumot átment új filmjébe. Főhőse ezúttal is a nyomorúságból és jelentéktelenségből inlegényként (Lee Canalito alakítja). A három szegény ördög lebujok kavargásán és vad banditák csatározásain keresztül próbál utat törni magának az anyagi biztonság felé. Nem profi ökölvívással, hanem kocsmai mutatvánnyá vált, visszataszítóan durva bunyóval keresik a boldogulást. Az Edénkért a sikátorbanlőhösei ismét reménykedő vesztesek, akik mindenáron győzni akarnak és végül nyernek is. Ám míg ez a küzdelem a Rocky esetében kiválthatta rokonszenvünket, együttérzésre, szurkolásra késztethetett, ebJelenet az amerikai filmből; a képen jobbról a második Sylvester Stallone dul, hogy kiverekedje magát az élet napos oldalára és ebben ismét csak az öklök játszanak óriási szerepet, bár a helyszín most nagyobb a ring négyszögénél. A történet 1946-ban játszódik New York Pokol konyhájának nevezett riasztó-elhanyagolt negyedében. Jószívű utcalányok, különböző bandák, közepes és kiemelkedő bokszolók között pereg a Cosmo fivérek családi története. Mindhárom olasz-amerikai fiatalember karriert szeretne csinálni. Az egyik maga Stallone, menedzserként. A másik a féllábú báty, a háború testi-lelki sebeitől gyötrődő magába forduló fiatalember, akinek Armand Assante kölcsönzi egyéniségét, szintén szervezőként. A harmadik pedig a szelíd, nagydarab, talpraesett legifjabb fivér, tele vállalkozó szellemmel, jegesben a filmben megkeseredik a közönség szája íze. A főhősök ugyanis elvesztették emberségüket. Majd fél óráig nézhetjük a kegyetlen, minden kíméletet nélkülöző verekedések jeleneteit, és közben hallhatjuk a részeg nézősereg biztatását. Hiába ostobák, gonoszak és ellenszenvesek az ellenfél cimborái. A három rokonszenvesnek szánt fivért rövidesen nem sok vonás különbözteti meg a másik, nem éppen vonzó tábortól. Fekete-fehér figurák szerepelnek a filmben, az árnyaltságnak nyomát sem látni. A szereplők emberi kapcsolatainak ábrázolása sem igen változatos. Az egész filmen Stallone rendezői tapasztalatlansága tükröződik, maga a történet pedig kimódolt, jellegzetesen amerikai ízléstelenség, -ymÚJ SZÚ 4 1983.1. 4.
