Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
Izgalmak vegyesen Vasárnap van. A tévében éppen az esti film legizgalmasabb perceit éljük át. Nem mindennapi eseményről van szó, a film szereplői egy kitörő vulkán izzó lávafolyama elől menekülnek. Igazi csemege ez a feszültséget s borzalmakat kedvelők számára, különösen a sok szokványos krimi után. Hőseinket a hömpölygő folyam már- már utoléri, mikor a szoba kékesen vibráló csendjébe hirtelen idegen, félelmetes hang tör be. összerezzenünk. A figyelem tizedmásod- percig ingadozik a benti látvány és a kívülről jövő hang között, de abban a pillanatban, mikor az értelem felfogja az utóbbi eredetét és jelentését, a képernyő varázsa megszűnik. Szirénabúgás! Búgás? Inkább vijjogás. Tűz van, eszmélünk fel a készülékek előtt, s a nagy hőség ellenére hideg borzongás fut végig hátunkon. Ha ezt a hangot hallom, akaratlanul is a csak hírből ismert légiridadók „hangulatát“ érzem. Ilyen lehetett a közeli veszély s a kiszolgáltatottság érzete. Ez a hang is felkelti az embert a székéből. A film keltette kellemes műizgalom jelentéktelenné válik. Már az ablaknál állunk, kutatjuk a kisváros fényei között azt a szabálytalan alakú fénycsóvát. Az ablakok sorra kinyílnak, mindenki a sötétséget kémleli. A közelben nem tapasztalunk semmi gyanúsat, távolabb meg már összemosódnak a villogó kis pontocskák. Majd ha a tűzoltók elindulnak, mondja valaki az egyik ablakban. A tűzoltószertár az utca túlsó oldalán van. Ezért is volt sokkoló a sziréna hangja. A közelség most újabb „élményeket“ jelent. Láthatjuk a tűzoltók indulását. Otthon vannak még. De két perc sem telik el, megérkezik az első. Aztán jönnek a többiek is minden irányból, autóval vagy futva; ki a tévé mellől, ki már az ágyból, útközben öltözve. Még egy, még egy, nyugtázzák velem együtt az erkélyeken és az ablakokban szurkolók. Mintha egy másik izgalmas film résztvevői lennénk. A tűzoltószertár: mint megbolydult méhkas. Lámpák gyulladnak ki, fut- kosás zaja, izgatott kiabálás hallatszik. Aztán kicsapódik az ajtó, lomha, nagytestű tűzoltóautó fordul ki rajta. A kerekek nyikorgása, a motor zúgása fülsértő az aludni készülő város csendjében. Milyen gyorsan elmentek, mondja valaki, pedig vasárnap van. Ezen a mondaton eltűnődöm, miután a kihalt utca árnyait megúnva becsukom az ablakot, és visszaülök a tévé elé. LENDVAY TIBOR- Jelmezt ne hozzak? - szól valaki a forgatócsoportból, aztán int, hogy menjek odébb, mert benne vagyok a képben. Felvétel indul. A bejáratnál mindenkit csendre intenek. Tárgyalóteremben vagyunk. A bírák egy különös házasság ügyében készülnek ítéletet hozni. Csak úgy záporoznak a kérdések Dóri Mária felé. A vonzó, jól öltözött arisztokrata fiatalasszony egyre sápadtabban kapkodja a levegőt. Még egy perc - és összeesik.- Menjen ki a friss levegőre, aztán folytatjuk. Vegyen erőt magán - mondja némi együttérzéssel a bíró, miközben Dóri Máriát kivezetik a tárgyalóteremből. A jelenetnek vége; a lámpák kialszanak. Zsurzs Éva, a négyrészes tévéfilm rendezője a műterem félreeső részéből figyelte a játékot. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de mindig ilyen egyszerű teremtésnek képzeltem. Barna blúz, kék nadrág. Kerek arc, őszülő fürtök. Szemüvege a homlokán. Nincsenek fölösleges instrukciói és senkitől sem kéri az ellenkezőjét annak, amit csinál. Mondják is róla, hogy vele öröm a munka. Dóri Máriával, vagyis Kubik Annával a tárgyalóterem szomszédságában, a forgatás következő helyszínén beszélgetünk. A falakról súlyos, aranyozott rámákból korabeli atyafiak tekintenek le ránk; odébb bordó plüssfotelok sorakoznak, egyikben éppengróf Buttler János (Benkő Péter) pihen. Távolabb, jelenetre várva kamaszképú egyházfi- ak fújják a füstöt.- A közelmúltban Corneille Cidjében és Németh László Mathiasz-panziójában láthattuk a képernyőn, s már itt is az újabb klasszikus szerep. Nem lett volna nagyobb az öröme, ha ezúttal egy mai lány megformálására kérték volna fel?- Én nagyon szeretem a klasszikusokat, és a Különös házasság külön boldogságot jelent számomra, mert egy igazi író alkotása. És most nem is annyira a regény hibátlan nyelvezetére gondolok, mint inkább Mikszáth gondolkodásmódjára. Ismeretes, hogy a Különös házasság egy újságcikk alapján született, Zsurzs Éva azonban a periratok alapján még egyszer filmre viszi majd Dóri Mária és Buttler János gyűlölettel teli történetét. A főszerepeket, mint mondta, abban is mi fogjuk játszani.- A Különös házasságban két női főszerep van. Az egyik Dóri Mária, akinek apja választ „rangjához méltó“ férjet, a másik pedig Horváth Piroska, gróf Buttler János, a házasságra kényszerített úrfi menyasszonya. Ha választási lehetősége lett volna, melyik szerep mellet dönt?- Akkor is Dóri Máriát választom, mert színészileg érdekesebbnek találom. Piroska egy naiv, szerelmes lány, Mária pedig sokkal bonyolultabb jellem. Több van benne, mint egy egyszerű naivában. Nemes, büszke lélek; tud szeretni, de gyűlölni is.- Tehát emberileg is közelebb érzi magához?-Vannak helyzetei, amikor nagyon szimpatikusán viselkedik, de arra azért mégis1 • Dóri Mária: Kubik Anna (Máté Magda felvétele) vigyázok, hogy ne aranyos kislányt formáljak belőle. Igaz, neki is vannak hibái; gőgös és makacs tud lenni, de apja miatt sosem mutathatja meg, milyen is valójában. A társadalmi helyzete nagyban meghatározza a magatartásformáját. Tudom, az emberek nem nagyon lelkesednek majd Dóri Máriáért, de bízom benne, hogy nem fogják elítélni öt.- Ami a forgatást illeti: számomra meglepő ez a nyugodt légkör. Az, hogy itt senki sem idegeskedik, senki sem kapkod, és nincs egyetlen hangos szóváltás sem.- Zsurzs Éva csendes, céltudatos rendező és ez mindenkit segít a munkában. Már az első napokban megéreztem az előnyét annak, hogy nő rendez, hiszen pontosan belelát a gondolataimba. Minden rendezőről, sajnos, ezt nem lehet elmondani. SZABÓ G. LÁSZLÓ Négyrészes tévéfilm Mikszáth Kálmán regényéből GAZDASÁGI MAGAZIN Manapság talán nincs olyan tévé- társaság a világon, amelyik ne foglalkozna - rövidebb vagy hosszabb műsoridőben - a gazdasági élet egyre többet emlegetett, a széles tömegek számára mégsem teljesen ismert kérdéseivel, sokszor tabunak vélt összefüggéseivel. Lényegében a televízió is - a többi hírközlő eszközzel együtt - az „érzékeny“ határok között mozgó gazdaságpolitikai törekvések megvalósításának szószólója, megma- gyarázója. A Csehszlovák Televízió műsorában sem kevés a gazdasági jellegű híranyag, riportfilm vagy stúdióbeszélgetés, tehát a nézők hazánkban is naponta találkozhatnak a képernyőn ezekkel a kérdésekkel. Heti műsor viszont a Gazdasági magazin, amelyet minden kedden délután fél hétkor sugároz a televízió. Jegyzeteim az utolsó két augusztusi adás alapján készültek. Stúdióbeszélgetések láncolata, riportfilmek bejátszásával és műsorvezetői kísérőszöveggel - így foglalható össze dióhéjban a negyvenperces magazin szerkezete. E műsornak vannak állandó rovatai (beiktatásukat indokolja a folyamatos, hosszútávú megfigyelés fontossága) és az időszerű eseményekhez kötődő részei, ami nem lenne rossz, ha egyazon szerkesztőgárda készítené a magazint; mindig más-más stúdió állítja össze, esetünkben a prágai és a kassai (Kosice) tévések. Így nem biztos, hogy sikerül a többféle szerkesztői elképzelést egy koncepció határai közt megtartani. A néző a „téma láttán" érzi annak fontosságát, de nem tudja elhelyezni a népgazdasági hierarchiában, mert csupán egy, esetleg néhány kerület gyáraiból, üzemeiből kap választ a feltett kérdésre, s nem kell, hogy éppen ez legyen a jellemző országos méretben. A „mozgékony" koncepcióra vall, hogy mig a prágaiak tudományos és műszaki jellegű összeállítást készítettek, addig a kassai műsorban a termelési-gazdasági megközelítés domborodott ki. Műsornézés közben egészen könnyen rájön a néző: a szerkesztők a pozitív vonások felvonultatására, azok hátte'rének megvilágítására törekednek. Ha eközben rátapintanak a siker mozgató rugóira, akkor érdemes volt felhozni a követendő példának szánt esetet. Viszont, ha ezt nem sikerül elérniük, akkor a képsor kevésbé vált ki jó hatást a nézőben. Talán hasznos lenne a gyengébb eredményeket felmutató munkaterületek gyakoribb szerepeltetése is, rámutatva a nehézségek összetevőire, tágabb összefüggéseire. A magazin állandó rovatai közül talán leghasznosabb a robottechnika alkalmazásának a kérdéseivel foglalkozik. Ez nem más, mint helyzetképszonda a gyakorlati megvalósítás mindennapjaiba, s egyben a nézőnek gazdag ismeretbővítési lehetőség. Kiváltképp szerencsés választásnak tartom egy-egy közszájon gyakran használt fogalom vagy munkaterület részletesebb bemutatását, nézökö- zelbe hozását. Nem árt, sőt kedvező hatást válthat ki, ha külön foglalkoznak olyan példákkal is, melyek rámutatnak az egy helyben topogásra, a célkitűzések megvalósításának lassúságára. Mert ilyen esetekből van bőven! Minden hasonló műsor - így a Gazdasági magazin is - a műsorvezető-riporter rátermettségén, felkészültségén áll vagy bukik; nem a szó szoros értelmében ugyan, de a néző szemében feltétlenül. Hogy eszembe jutott e megállapítás, az annak eredménye, hogy a stúdióbeszélgetések során nem mindig érzem: a kérdező egyenrangú partnere vendégének. S ezután már szinte természetes, amit egyszerű, „tapogató“ kérdéseire válaszként kap riportalanyától: nem mindig mond sokat a nézőnek. Hiányolom például az irányzatok, tendenciák felvázolását, amit a sok számadat semmiképp sem helyettesíthet. S a műsor szerkesztőinek azt sem szabad elfelejteniük, hogy a tévénézők tábora nemcsak közgazdászokból és szakemberekből áll, hanem mások is ide tartoznak, akiknek egy- egy szakmai berkekben elterjedt, de szélesebb körben kevésbé ismert kifejezés megértése nehézségeket okozhat. Ezért hasznos lenne, ha rájuk gondolva, alkalomadtán a képernyőre vetítenék e fogalmak lényegét. A Kassáról sugárzott műsor végén a bemondó megjegyezte: az elhangzott témák kevésbé világos részeire bárkinek szívesen válaszolnak, ha levélben tolmácsolja kérését. A szerkesztőgárda tehát kíváncsi a nézők véleményére. Észrevételeimet is ezek közé sorolnám. J. MÉSZÁROS KÁROLY Tizenegykor: Szőttes Délelőtt, fél tizenegy. Szerkesztőségi asztalomon csöng a telefon. Barátom hangja:- Tizenegykor lesz a Szőttes műsora, a csehszlovák tévében. Nézzétek meg.- Jó, kösz, hogy szóltál - mondom és leteszem a kagylót, aztám folytatom tovább munkámat. Szerkesztek - húzok, javítok, szavakat, mondatokat rakok rendbe: érdekes az anyag, érdemes dolgozni vele. Véletlenül az órámra pillantok. Te jó ég, fél tizenkettő! A Szőttes-műsor! Na, erről jól megfeledkeztem. Éppen vége. Pedig nemcsak látni akartam, hanem írni is róla, legalább egy hírt, néhány értékelő megjegyzéssel. Nem mindennap van alkalom nemzetiségi kulturális életünk képviselőinek televíziós szerepléséről szólni Bosszankodom. És már nem csupán feledékenységem az oka. Vajon hányán voltak olyanok rajtam kívül, akik ugyancsak szívesen megtekintették volna a műsort, de még csak tudomásuk sem volt róla, hogy lesz és hogy mikor lesz. Mint ahogyan nekem sem volt, artjíg nem szóltak. A sajtótermékek, legalábbis, amelyeket forgatok, meglehetősen szűkszavúan tájékoztattak programismertetőjükben, illetve pontatlanul, amint utóbb kiderült. Persze, nem biztos, hogy ebben a sajtó a ludas. (Ha csak annyi van egy ilyen jellegű adásról feltüntetve, hogy folklórműsor, se cím, se szereplők, aligha kapcsolja be valaki is a készüléket manapság, pláne délelőtt.) A délelőtt egyébiránt elsősorban a korábban sugárzott műsorok ismétlésének az ideje a Csehszlovák Televízióban. A Szőttesének bemutatója volt, vagyis most szerepelt először a képernyőn. Jóllehet, még 1975- ben készült. -bor Kameraközeiben Legyünk fiatalok! a címe az NHK (Nippon Hoso Kyokai), azaz a tokiói állami televízió egyik immár évek óta futó - és legnépszerűbbként nyilvántartott - műsorának. A műsorban a szórakoztatás legismertebb hazai és külföldi művészei lépnek fel: énekelnek, táncolnak, verset mondanak, jeleneteket adnak elő - és mindezt az ifjúság jegyében. A Legyünk fiatalok! azonban csak egy, a hét párhuzamos csatorna gazdag müsorkinálatából. Mint az a legújabb statisztikákból is kitűnik, Japán nemcsak a tv-készülékek, de a tv-műsorok világhatalma is. 1950-ben kezdődtek a kísérleti tv-adások, 1952-től sugároznak rendszeres műsort. A japán televíziózás tehát éppen harmincéves. Időközben a berendezések négy generációja váltotta egymást a tv-központokban. 1971-től a japán televíziók kizárólag színes adásokat sugároznak. Ami a legnépszerűbb műsorok rangsorát illeti, első helyen a szórakoztató műsorok állnak, mint amilyen a Legyünk fiatalok! is, ezeket követik a gyermekműsorok, majd sportközvetítések, tv-drámák. A legnézettebbek a politikai adások, elsősorban híradók és kommentárműsorok, valamint főzéssel, étkezéssel, háztartási problémákkal foglalkozó adások. ÚJ SZÚ 14 1982. IX. 17.
