Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-26 / 47. szám
mi halászok, HALÁSZOK... Gyakrabban is kerülhetne a fogyasztók asztalára Az édesvízi halak egy lakosra jutó átlagos fogyasztása Szlovákiában igen csekély, mindössze 0,44 kg évente, s a sporthorgászok által kifogott halakkal együtt is csak 0,71 kg-ot ér el. Ez messze elmarad az európai átlagtól. Ez a helyzet részben a haltenyésztő telepek lassú ütemű fejlesztéséből következik. A haltenyésztés a mezögazdasági-élemiszeri- pari komplexum keretei között még mindig nem részesül olyan figyelemben, amilyent megérdemelne. A haltenyésztés kérdését külkereskedelmi szempontból is érdemes megvizsgálni. Az utóbbi időszakban mintegy 59 ezer tonna tengeri halat hoztunk be évente, s a behozatal döntő hányada a pénzügyi szempontból nagyon érzékeny tőkés piacokról származik. Ezzel szemben az édesvízi halak kivitele előtt nyitva állnak a kapuk az egész világba, méghozzá igen kedvező árviszonyok mellett. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a napokban Milo Martinka mérnökkel, a szlovákiai Baromfiipari Tröszt kereskedelmi igazgatójával, valamint Koloman Snirccel, a stupavai Állami Halgazdasági Vállalat igazgatójával.- Szlovákiában körülbelül 1400 hektárnyi vízfelület áll az állami halgazdaság rendelkezésére, ebből mintegy 950 hektár a halastó, a többi pedig kisebb víztározó. A termelés azonban nagyon elaprózott, összesen kétszáz munkahelyen folyik egész Szlovákiában, így a nagyüzemi szervezési és munkamódszereket nehezen tudjuk alkalmazni, s az elért eredmények az adott feltételek között csúcsteljesítményeknek tekinthetők. Jelenleg egy hektárnyi területről maximálisan 600 kg halat tudunk kitermelni - kezdte a beszélgetést a stupavai vállalat igazgatója.- Ami pedig a behozatalt illeti, erről szárazföldi államként nem mondhatunk le - vette át a szót Martinka elvtárs. - Jelenleg országos viszonylatban átlagosan 5,5 kg halhúst fogyasztunk évente, Szlovákiában pedig csak 4 kg-ot, s ennek csupán 8 százalékát képezik az édesvízi halak. Ezzel szemben a halhús ajánlott fogyasztási szintje személyenként 7 kilogramm évente, ami azt jelenti, hogy e szint eléréséhez a hazai tartalékok mozgósítására van szükség.- Mostanában nagyon gyakran emlegetjük a tartalékokat minden területen. Vannak egyáltalán valamilyen tartalékaink a halfogyasztás növeléséhez a behozatal fokozásán kívül?- A hazai haltenyésztés fejlesztésében nem csekély tartalékaink vannak - válaszolt a megjegyzésre Snirc elvtárs. - Mint már említettem, Szlovákiában egy hektárnyi vízfelületről 600 kg halat tudunk kitermelni, míg Csehországban csak 300 kg-ot érnek el. A szlovákiai halászok tehát értenek a mesterségükhöz, bár azt is meg kell jegyezni, hogy ennek az eredménynek az elérése elég sokba kerül, s a gazdasági mutatók nem nagyon kedvezők. Gyakorlatilag 1500 kg-ot is el lehet érni egy hektárról, ehhez azonban optimális feltételekre van szükség. A legfontosabb tényező a jó minőségű és tiszta víz, továbbá a megfelelő takarmánnyal való intenzív etetés. Az utóbbit nem véletlenül említem, ugyanis nagy kár, hogy nem rendelkezünk jó minőségű takarmánykeverékekkel. Gyakran csak romlott, penészes takarmányt, különböző törmelékeket, magvakat kapunk, ami aztán a. hozamban is megmutatkozik. Ebben az összefüggésben' szeretném azt is megemlíteni, hogy a pisztrángok számára nagyon magas áron hozunk be speciális takarmányt Svédországból, ami bizony megdrágítja a termelést. Fejlettebb pisztrángok számára nálunk is gyártanak takarmányt, ennek összetétele azonban nem egyenletes, a szemcsézésük sem elég tartós, ami gyakran betegségeket és elhullást okoz a halállományban.- Milyen megoldást lehetne találni erre a problémára?- Ebben nagy segítséget jelentett számunkra a szövetségi kormány 1976-ban kiadott 200. számú határozata, amely új lendületet adott a csehszlovákiai halgazdálkodás fejlesztéséhez. E határozat koncepcióját az Állami Halgazdaságok vezérigazgatóságának szakcsoportja Milo Martinka mérnök, a szlovákiai Baromfiipari Tröszt vezérigazgatója dolgozta ki, az érdekelt kutatóintézetek bevonásával. A határozat arra irályul, hogy a nyolcvanas évek végére Szlovákiában elérjük a személyenkénti évi 4,6 kg- os fogyasztást, s ebből kb. 1 kilogramm az édesvízi halakra jusson. Ez azt jelenti, hogy az utóbbiak részarányát az említett 8 százalékról legalább 20 százalékra kell növelni a halhús teljes fogyasztásában. Az idézett kormányhatározat a fejlesztési feladatokat egészen 1990-ig határozta meg, amikor a szlovákiai halhozamnak el kell érnie az évi 3500 tonnát. Jelenleg számos intézkedés megvalósítása van folyamatban, amelyek e cél elérésére irányulnak. Számos akciót készítettünk elő, ezek megvalósítása azonban elsősorban attól függ, hogy milyen támogatást kapunk a Szlovák Tervbizottságtól, a felettes minisztériumi szervektől, valamint más illetékes hatóságoktól. Elsősorban arról van szó, hogy még a 7. ötéves tervidőszakban megkapják a hozzájárulást a pénzügyi keretek javasolt növeléséhez, a további kis víztározók igénybevételéhez, s nem utolsósorban garantálni kell a szemcsézett takarmánykverékek minőségét is minden tenyésztett halfaj számára - fejtette ki véleményét Martinka elvtárs. Koloman Snirc, diplomás technikus, a Stupavai Halgazdasági Vállalat vezérigazgatója- Az egy hektárra jutó hal hozam növeléséhez rendelkezésünkre állnak a szükséges feltételek - veszi át a szót Koloman Snirc. - A víz tisztaságáról és a takarmány minőségéről ugyanis képesek vagyunk gondoskodni, s a munkaszervezés színvonalát is javítani tudjuk. Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy olyan tartalékra is, amelyet még nem használunk ki, jóllehet ez is hozzáférhető lehetne. A különböző eredetű melegvízforrásokra gondolok, például a természetes termálvizekre, a hagyományos hőerőművek, valamint a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű hulladékvizére, s más ipari eredetű melegített vizekre. A melegített vizekben a nevelési időszakot három évről két évre tehet lerövidíteni, vagyis harmadrésznyi arányban növelhető a haltenyésztés intenzitása, ami sokat segíthetne az előirányzott célok elérésében.- Eddig csak a mennyiségi növekedésről volt szó a beszélgetésünkben. De mi a helyzet az ún. halgazdasági innovációval kapcsolatban? Mindig csak ponty, esetleg hébe-hóba pisztráng fog kerülni a fogyasztók asztalára?- Nos, ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy a halgazdaságban is törekedni kell a minőségi változásokra, először azonban azt kell kell elérni, hogy a fogyasztók ellátása egész évben folyamatos legyen. Ehhez továbbra is elsősorban a ponty jöhet számításba, s a pisztráng tarkíthatja az étlapot. A már említett meleg vízforrások hasznosításával ki lehetne szélesíteni az amur, a maréna, valamint más olyan fajok tenyésztését, amelyek a mi viszonyaink között már beváltak. xxx E rövid beszélgetés során sikerült bepillantást nyerni a szlovákiai halgazdaság napi problémáiba, megismerkedni a fejlesztési célokkal és feltételekkel. Meggyőződhettünk róla, hogy ezen a szakaszon is vannak még tartalékaink az állati eredetű fehérjék gazdaságos termelésének növeléséhez. Tavaink és a kisebb- nagyobb víztározók vizét intenzívebben is kihasználhatnánk az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszerek választékának bővítésére, hiszen a halhús részarányának fokozásával nemcsak a diétikus szempontoknak teszünk eleget, hanem a mezőgazdasági vállalatok takarmányozási gondjait is enyhíthetjük. VLADO MARKOVIŐ Őszi helyzetkép a Potyogóról A Potyogóban nevelt halak már a gyüjtőmedencé- ben hemzsegnek (A szerző felvételei) Potyogó. Két-három évtizeddel ezelőtt még így nevezték a hími (Chym) rétek sással-náddal teli mocsárgócát. Azóta az idő felszámolta a sekély vizű. iszapos és hal- szagú ingoványt, a neve pedig egyre mélyebbre merül a feledésben. Ma egyszerűen csak halastóként emlegetik. Egyesek szerint hími a tó, mert Hím község határában van, mások szerint perényi, mert a Perényi (Perín) Efsz tulajdona. Egyébként immár tizenegyedik éve a Szlovák Horgászszövetség bérli e száz hektáros tógazdaságot. Az idei lehalászás befejezése után jártam ott. Érdekelt, milyen volt a hozam, no meg - gondoltam - elbeszélgetek a helyi szakemberekkel a Potyogó jelenéről és távlatáról. Azt hittem ugyanis, a nagy munka után vendéglátóimnak temérdek idejük van a csevegésre, így aztán töviről hegyire veszünk majd mindent. Amikor azonban megérkeztem, kiderült, hogy a halászok nem ülnek tétlenül. Talán sokkal nagyobb feladattal birkóznak, mint amilyen a lehalászás volt. A lecsapolt tó iszaptalanitását, tisztítását végezték. Szerencsémre, szakítottak azért időt a társalgásra is.- Mi azért végeztük ilyen korán a lehalászást, mert az itteni hal nem a halpiacra megy, hanem a kerület álló- és folyóvizeinek ponttyal való betelepítésére - tájékoztatott Lőrinc Pái, a húszesztendös tapasztalatokkal rendelkező helyi főhalász, amikor a ficánkoló halaktól hemzsegő gyüjtőmedencék mellett elhaladtunk.- Abból a két lecsapolt tóból - mutatott a hatalmas iszaptengerek irányába - ide gyűjtöttük össze a halat. A legelső tárolóba az aprókat raktuk, azokat ugyanis nem viszik sehová, maradnak. A többiből viszont útra kelnek az itt nevelt pontyok. Egy tartálykocsi reggelente szállítja őket Domasára, a ruzíni víztározóba és Kelet-Szlovákia más vidékeire.- Sok volt? - érdeklődtem tovább.- Ááá - nyújtotta meg válaszának kezdetét hálókiemelés közben -, nem valami híres az idei év. Hatszáz mázsa, annyi az egész... Még a tervünket sem teljesítettük. Az utóbbi években, illetve azóta, amióta felépült az idabukóci völgyzárógát, egyre silányabbak az itteni eredmények... Branislav Kostant, a Szlovák Horgászszövetség Központi Bizottságának dolgozóját az iszaptalanítást végző halászok között találtam. Néhány percre abbahagyta a sárdagasztást és kijött a partra.- Tény, hogy gazdagabb esztendőt is zártunk már itt a múltban - vélekedett. - Évekkel ezelőtt ez a halastó Szlovákiában a legjobb gazdaságaink közé tartozott. Akkortájt kétszeresét termeltük ki a mostaninak. Sajnos, az utóbbi években csak vergődik itt a haltenyésztés. Ez nem a gazdaság dolgozóinak a rovására írandó, hanem elsősorban a víz minősége miatt van így, amely évről évre rosszabb. A múltban például az Ida-patak másodpercenként 400 litar friss és természetes tápanyagokban bővelkedő vizet ömlesztett e tóba, de amióta elkészült az újabb idabukóci víztározó, másodpercenként csak alig 80 liter vizet kapunk. Ugyanakkor a völgyzárógáton áteresztett felső vízréteg már nem hozza magával a tápláló hegyi hordalékot, de Őadcáról és a Kelet-szlovákiai Vasmű salaktelepéről sok-sok szennyeződést sodor ide. A Potyogó jövőjéről a tervezettnél kevesebb szó esett, s ebből a kevésből is csak annyi a biztos, hogy a tavaly felújított szerződés alapján a Szlovák Horgászszövetség még négy évig igényt tart rá. Hogy azt követően mi lesz a hími halastó sorsa, aligha tudja valaki is megmondani. GAZDAG JÓZSEF V ÚJSX 6 1982. XJ. Az őszi lehalászás férfímunka a javából (A szerbi fej^wlei)
