Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
Sajátosan, megkapóan szép ez a nem nagy hegyvonulat. Aki egyszer életében feljutott legmagasabb csúcsára, az ezerhétszáz méteren felüli Nagy- Kriványra és szemével szorosan magához ölelte a varázslatos panorámát, aki megcsodálta a Rozsutec szeszélyes sziklacsodáit és megjárta a Vrátna völgyét, Szlovákiában a legszebbek egyikét - azt a szíve visszahúzza ide. Növény- és állatvilága is gazdag. Nem mindenki tudja, hogy Európában ez a barnamedve „tanyázásának“ legnyugatibb határa, de akad errefelé hiúz és vidra is, több mint százféle madár lakja és hétszáz különféle lepkefaj száll itt virágról virágra, köztük sok féltett ritkaságra. Nem véletlen tehát, hogy a Kis-Fátra immár másfél évtizede természetvédelmi terület, amelyet óvnunk és megóvnunk nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is. Annál is inkább, mivel erre a kis földi paradicsomra is sok veszély leselkedik. A Vrátna völgyének vadregényes bejárata (M. Janik felvétele) A hegy nem tud tiltakozni Ezt a természeti remeket okkal látni, csodálni, élvezni akarjuk. Az elmúlt évtizedekben itt is példátlan méreteket öltött a turizmus. Évente hozzávetőleg hat- százötvenezer látogató fordul meg ezen a tájon. Csak a Vrátna völgyében több mint félmillió. Ennek következményei, különös tekintettel az érdeklődők számának szüntelen növekedésére - szinte belát- hatatlanok. Olőfelvonó visz fel bennünket a Kri- vány tövébe, a hegygerincen húzódó, magyarázó táblákkal jelzett oktatóösvényre.- A föidényben errefelé naponta mintegy ezerháromszáz ember jár - dr. Viera Demianová, a természetvédelmi terület munkatársa magyarázta a kialakult helyzetet. - Nézzék ezt a meztelen kőalapzatig lekoptatott turistaösvényt. A Vrátna völgyében ezeknek az ösvényeknek hossza összesen hetvenkét kilométer. Csaknem egyharmaduk - természetesen környékük is - a rendkívül nagy forgalom miatt ugyanilyen állapotban van. Katasztrofális méretekben sújtja az erózió. Ez, és a magas zajszint nagyon kedvezőtlenül hat a hegyek állatvilágára. Állandó stress-állapotban élnek, gyöngül az ellenállóképességük és már csak nehezen találnak nyugodtabb, rejtettebb zugokra. Nincs elég ember ahhoz, hogy itt rendet tartsunk, hiszen a természetvédelmi területnek összesen tíz hivatásos dolgozója van és a 284 önkéntes természetvédő, bármennyire is áldozatkész, csak a feladatok egy részét láthatja el. A turistaösvények hiánytalan gondozása is jelenleg szinte megoldhatatlan. Építésük, karbantartásuk a helyi nemzeti bizottságokra háruló tennivaló, amire erejükből nem telik. S ugyanakkor a természeti kincseinket népszerűsítő, mondhatnánk úgy is, „áruba bocsátó“ szervezetek ebből nem vállalnak semmit sem. Túllépett tűréshatárok Miközben a hegygerincen kígyózó ösvényen bandukolunk, Milan Janik mérnök, ennek a tájnak egyik legavatottabb ismerője, Andrej Štollmarma\ együtt a Rozsutecröl irt, tavaly megjelent, több mint ezeroldalas könyv társszerzője veszi át a szót:- A Vrátna völgye turistaösvényeinek elfogadható kapacitása szakvélemények szerint naponta kétezerháromszáz látogató. Ezt és ezáltal az ökológiai tűrőképesség határait is jelentősen túllépjük. Ezzel alig törődik valaki. Pedig ennek következtében gyérül az állat- és a növényfajok száma. Arról nem is szólva, hogy a hegyekben van bizonyos, nevezzük így, lélektani tűrőképesség is, amelynek szem elöl tévesztése magára a turistára hátrányos. Az ember ugyanis akkor érzi magát jól, ha - tudományos kutatások tanúskodnak erről - kilométerenként a látogatók száma nem haladja meg a tíz főt. Itt meg szinte karnyújtásnyi távolságban követik egymást, ami felette zavaróan hat élménybefogadó képességükre. ÜLI SZÚ 9 Megközelítően ezerháromszáz méter magasban pihenünk meg. Kísérőnk kesernyés mosollyal fordul felénk: - Szívják le jó mélyen ezt a hegyvidéki levegőt... Kissé gyanakodva fogadunk szót és okkal. Rádöbbenünk, hogy nem is olyan tiszta és ózondús, mint amilyennek remélni véltük.- Csak nemrég állapították meg, hogy itt a gerincen is szennyezett a levegő. S nem is kis mértékben. Csak ott lent, a völgyben kanyargó aszfaltút mentén húzódó sávban mértek ennél is rosszabb értékeket, főleg a jelentős gépkocsi-forgalom miatt. Ide meg a szelek eljuttatják nemcsak a légvonalban viszonylag közel fekvő istebnéi fémkohó mérgező páráit, hanem néha még az észak-csehországi barnaszénre épülő erőművek porát és a lengyelországi üzemek füstös „üzenetét“ is. Valóban tiszta levegőt csak az úttól, meg a hegygerinctől távolabb fekvő, erdős részeken szívhat az ember... A kőalapzatig lekoptatott gyalogösvény a Nagy-Rozsutecen. (V. Demjanová felvétele) Szellő szárnyán . por és füst Ján Pagáč, a természetvédelmi terület igazgatója kapcsolódik a témához: - Tizenegy ponton ellenőrzi évek óta a levegő tisztaságát, jobban mondva szennyezettségét a járási higiéniai állomás. Alapvető megállapítása, hogy a kéndioxid- szennyezettség alacsony fokú. Ennél sokkal rosszabb a helyzet a nitrogéndi- oxidot illetően. Ez egyrészt a gépkocsik kipufogó gázainak „köszönhető“. Hiszen gondolják csak meg, hogy a nyári idényben mintegy 130 ezer gépkocsi érkezik a völgybe. Ezzel magyarázható, hogy a növényzetben közvetve az embert is veszélyeztető nagy mennyiségű ólom halmozódik fel. A másik szennyező forrást képezik a közelebbi és a távolabbi üzemek. Megtudjuk azt is, hogy a lent kanyargó Varinka patak szemre tiszta, a buktatókon vígan, rakoncátlanul ugrabugráló, csobogó vize sem kifogástalan. Hol jobban, hol kevésbé fertőzi a szállodák és egyéb szálláshelyek szennyvize. S hogy a kép teljes legyen, szólni kell arról is, hogy a völgy kellős közepén terpeszkedő autókemping környékén csúcsforgalomban a zajszint elfogadhatatlanul magas, 83-90 decibelt, de még a Chleb alatt, 1500 méter magasban is mértek hatvan decibellen felüli értéket. Mindez természetesen csökkenti a Kis-Fátrának nemcsak a biológiai, hanem egyben az üdülési értékét is. Érvényt szerezni a törvénynek Mindehhez hozzájárul, hogy ezen a védett területen sem tartják meg az építési törvényt. Mi mással magyarázható, hogy az 1978 végi felmérés szerint az itt felépült létesítmények teljes hatvan százaléka előzetes engedély nélkül készült el. Utólag azután egy részüket tartósan Az évről évre megrendezett Jánošík-napok idején a völgyben egymás hegyén-hátán parkolnak a gépkocsik (Foto J. Pagáč) legalizálták, a másik - kisebb részét - meghatározott időre, tiz évre törvényesítették, vagy lebontásra javasolták. Viszont erre mindmáig nem került sor, hiszen a nagyon is enyhe bírságolás ezt nem kényszeríti ki. így azután az elmúlt két esztendőben további „fekete“ építkezések valósultak itt meg. Mi több, vannak olyan nézetek is, hogy a völgyben kevés az elszállásolási, az üdülési lehetőség, „nem épült ki eléggé“. Komolyan szóba került például egy nagy 250 ágyas szak- szervezeti szálló létesítése is, amely önmagában másfél hektárnyi területet foglalna el. Mi a megoldás kulcsa? - tesszük fel a kérdést a természetvédelmi terület igazgatójának. - Elsősorban a kidolgozott, a knb által jóváhagyott, de a mező- gazdasági minisztérium által még el nem fogadott területi tervet kellene módosítani. Ennek ugyanis a kiindulópontja helytelen. Üdülési célokra jóval nagyobb területtel számol, mint amilyen a völgy teherbíróképessége. Nem akarjuk ezt a területet valamiféle „tilos övezetnek“ minősíteni és ezt nem is tehetjük. Az viszont jogos igény, hogy az üdülési célokra jobban , hasznosítsák a völgy peremén, környé- ' kén kínálkozó, illetve megteremthető lehetőségeket. Beleértve azt, hogy Tercho- vá községet is jobban felhasználják erre a célra s a völgyből - másutt létesítve parkolóhelyet - kizárják a gépkocsiforgalmat. Mindenképpen meg kell találni a módját annak is, hogy szabályozzuk a völgybe látogatók, a hegygerincre fel- rándulók számát is. így például azt tervezzük, hogy a legfrekventáltabb Rozsu- tecen fizetett turistavezető szolgálatot létesítünk. Az ilyen és az ehhez hasonló intézkedéseket a látogatók többsége is támogatná. Erről tanúskodik például egy tavalyelőtti szociológiai felmérés is. amelyben a megkérdezettek 83 százaléka pártolta a völgyben a gépkocsiforgalom megszüntetését. Kis-fátrai nagy gondok. A hallottak, a látottak alapján hajlamossá váltunk a borúlátásra. Annál is inkább, mivel fejünk fölött a kék eget és a szikrázó napsugarakat sötét felhők takarták el s a meredek hegyoldalon már nyári záporban csúszkáltunk a völgy felé. Felhőoszlató volt viszont Ivan Vološčuknak, a Szlovákiai Természetvédelmi Szövetség alapszervezete titkárának derűt, bizakodást sugárzó szava:- Nem csinálnánk ezt a munkát, ha nem látnánk eredményét. Jó törvényeink, előírásaink vannak, csak be kellene őket tartani. Ebben még sok a kívánnivaló. De azért látjuk, tudjuk és tapasztaljuk is, hogy sok poszton ülnek olyan emberek, akik értelmesen gondolkodnak, felelősséget éreznek nemcsak a Kis-Fátráért, hanem általában természeti szépségeinkért és jövőjükért tenni is készek... GÁLY IVÁN ✓ 1982. VII. 2.
