Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
Az elektromos rész szerelése sok apró munkából áll össze Hét óra van, de még csak virrad. Jaslovské Bohunice felé haladva a párás időben is messziről előbukkan a fényárban úszó atomerőmű. Úgy tűnik, mintha rengeteg csillag „táplálkozna“ a hatalmas áramfejlesztő energiaforrásából, pedig csupán éjszakai megvilágításban látjuk a létesítményt. A hétfői reggelen a szokásos mederben folyik minden. Zavartalnul halad a,termelés, miközben újabb munkanapra ébredt a népes építő-szerelőgárda. A működő atomerőműben az éjszaka folyamán mégiscsak történt egy esemény, amire országszerte felfigyelnek: teljesítették a villamosáram-termelés idei tervét. Ezekben az órákban a kezelőszemélyzet már az előirányzottat túllépő energiamennyiség előállításán fáradozik. De mi a helyzet a szomszédos V-2-es atomerőmű építésén? Erre a kérdésre kerestem választ, amikor bekopogtattam Ján Hrehus dolgozószobájába. Az építkezést irányító operatív csoport titkára készségesen adta közre észrevételeit.- Gyakorlatilag az év mögöttünk lévő időszakában mindvégig az építési rész legfontosabb feladatainakteljesítésére összpontosítottunk. Arról volt ugyanis szó, hogy feltételeket teremtsünk a II. hidraulikus próbához szükséges szerelési munkák elvégzéséhez.- És ez hoqyan sikerült?- Időhátrányba kerültünk, és így az építők csupán november végére fejezték be a döntő fontosságú munkát, így a tető alá hozott fő termelési blokk, a kipróbált és üzembe helyezett hőcserélő állomás és légtechnikai berendezésrendszer lehetővé teszi, hogy teljes ütemben meginduljon a technológia szerelése.- Gondolom, a feltételteremtésnek részét alkotta a téli szerelésre való felkészülés is.- Nyilvánvalóan. Sőt, ez némi többletet jelentett számunkra. Mégpedig a téli viszonyokhoz történő alkalmazkodás többletét. Ma már egyértelműen kijelenthetem: az első blokkon az építőmunkák döntő hányadát elvégeztük, és következik a szerelés: sajátságos feltételek között télen, s reméljük mindvégig zökkenőmentesen.- Mi okozta az újabb lemaradást?-Lényegében arról van szó, hogy a II. hidraulikus próbát, melyet még ebben az évben kellett volna elvégeznünk, a kialakult helyzet alapos felmérése után egy miniszteri szintű tanácskozáson a jövő esztendő harmadik hónapjának végére halasztották. Ennek megfelelően - hathónapos csúsztatással - módosult a I. blokk próba- üzemelésének kezdete is. Kitolódott 1983 végére. Hogy mi okozta ezt az újabb kényszerhelyzetet? Nincsen semmi új a nap alatt, a régi bajok megmaradtak. Kapacitáshiány, rengeteg módosítás az eredeti elképzelésekhez képest, helyenként akadozó anyagellátás. Érdemes megemlítem viszont, hogy a helyzet mégiscsak változott, mégpedig jó irányban. Csakhogy a sok felgyülemlett teendő végzése a folyamatosság miatt nem bonyolítható le egyszerre. Szeretném kiemelni mind az építkezési, mind a szerelőmunkák kivitelezőinek tevékenységét, hiszen megbirkóznak feladataikkal, és a lehetőségekhez mérten fokozzák a kivitelezés ütemét. Ez siker még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy póthatáridőról van szó.- Erről jut eszembe; a köztudatban az vert gyökeret, hogy a V-2-es atomerőmű építkezése szuperprioritású beruházás...-?... Inkább a gyakorlati oldaláról közelítem meg a kérdést. Nézze, volt egy időszak, amikor a kivitelezés bizonyos szakaszaira „akaszhattuk rá“ a prioritás szót. De az már elmúlt. Szeptembertől, októbertől minden fontos, ha úgy tetszik: szuperprioritás. Persze, a munkavégzés ésszerű sorrendjétől most sem zárkózunk el.- A munkaerőlétszám ürügyén térjünk át néhány gondolat erejéig a számok világába...- Jelenleg a beruházáson csupán négyezer építőmunkás dolgozik, de egy ideig többen is voltak. Közülük mintegy hatszázat lekötnek a szolgáltatások, tehát velük a termelésben nem számolhatnak. A szerelövállalatok sokáig azt hangoztatták; nem lehet szakembereiket fokozatosan bekapcsolni a'kivitelezésbe, mert építkezési szempontból az előkészítés befejezetlen. Hogy igazán kapacitásgondokkal küszködnek, az csak a szerelés ütemváltásakor vált nyilvánvalóvá. Egyszerre nagy méretű szakember-bevonásra úgyszólván egyik szerelő vállalat sem képes, mert erre nem is számíthattak. így pótmegoldást kerestünk. Ha minden jól megy, akkor majd januártól a lengyel vendég- munkásokkal és a csehszlovák néphadsereg katonáival kiegészítve a mai két és fél ezerről 3700-ra növekszik a szerelők száma.- Úgy tudom, hogy a szerelőszakmák megoszlása sem kedvező...- Ez vonatkoztatható az építőszakmákra is, de nem általánosítva. Mindig a konkrét esetben mutatkozik meg egy-egy szakma hiánya, vagyis a szerkezeteltolódás. Az építkezési előkészítés késése is ebből ered, ha ez nem volna, akkor nem gyűlt volna össze az év utolsó hónapjára annyi teendő.- Az atomerőmüvek építése szinte elképzelhetetlen a szovjet szakemberek közreműködése nélkül...- Valóban így van, hiszen a tapasztalatátvétel és 9 sok véleménycsere mind hasznos ismeretek tárháza. Együttműködünk lényegében minden területen - a tervezéstől egészen a kivitelezésig. Jó tapasztalataink vannak az internacionalista brigádok létrehozásában. Egy-egy részfeladat megoldásán most is öt ilyen csoport dolgozik. A szovjet szakemberek száma alig éri el a százat, de tanácsadóként hazánk többi épülő atomerőművein is közreműködnek.- Dióhéjban összefoglalhatnánk a beruházás jelenlegi legégetőbb feladatait...- A legfontosabb tennivaló, hogy megállapítsuk a kivitelezésben mutatkozó lemaradások további növekedését, csökkentenünk kell a módosítások számát, újabb munkaerő bevonásával szeretnénk folyamatossá tenni a munkát és hatékonyabbá tesszük az irányítást és a koordinációs tevékenységet is. Mindez törvényszerűen a szerelési idő lerövidítésére irányul. Remélem, ebhez hozzájárul az is, hogy a kivitelező szervezetekben egyre inkább háttérbe szorul a pénzügyi szemlélet, vagyis az ilyen beállítottságú tervek teljesítése, és jobban a konkrét feladatok teljesítésére összpontosítanak.- Említette a módosítások számának csökkentésére irányuló törekvésüket. Egy jelentésben mégis azt olvastam, hogy néhány módosításra ismét szükség lesz, mégpedig a magyarországi Pakson szerzett tapasztalatok alapján. Mintha e két dolog ,,ütné“ egymást...- A módosítások stoppja már régebben megfogalmazódott. De ez alól kivétel minden az üzemelést biztonságosabbá tevő változtatás. És ilyen a Paksról átvételre váró hét módosítás is. Ha nem hajtanánk végre most, a II. hidraulikus próba megkezdése előtt feltétlenül rákényszerülnénk. De akkor ismét az idő rovására menne. xxx Töprengeni lehetne azon: vajon a mai atomerőművek építését melyik szó jellemzi a legpontosabban. Bizonyára nehéz lenne megtalálni, mert a sok összefüggés és szempont figyelembe vétele csak bonyolítaná a dolgot. Számomra azonban egy olyasvalamire hasonlít, amely nagyon is életképes, csak éppen létfenntartásához a környezetére is rászorul. És innen nem kap mindig időben és elegendő támogatást. Valaki már nevet is adott neki: „szuperprioritás“. J. MÉSZÁROS KÁROLY Az irányítóközpont szerelésének utolsó órái (Mária Durisová felvételei) JSZÚ * * * * * * % * * * # * * * * * % nyékét hozott a mezőgazdaság állóeszközökkel, energiával, műtrágyákkal való ellátásában, a termelés feltételeinek általános javításában, s az egész agráripari komplexum belső szerkezete is sokat változott. A szovjet mezőgazdaság termelési állóeszközeinek az értéke például az 1965-ös 77 milliárd rubelről 1975-ben 167 milliárd, 1980-ban pedig 238 milftrd rubelre, az egy mezőgazdasági dolgozóra számított energiaellátottság ugyanezekben az időközökben 8,5 lóerőről 18.3, illetve 25,7 lóerőre, a lecsapolt és az öntözött területek nagysága 10,6 millió hektárról 13,6, illetve 16,8 millió hektárra, a műtrágyák felhasználása tiszta tápanyagban számítva 6,3 millió tonnáról 17.3, illetve 18,8 millió tonnára, a mező- gazdaság bruttó termelési értéke pedig az egyes tervidőszakok ötéves átlagában számítva az 1966-1970 közötti 100,4 milliárd rubelről a 9. ötéves tervidőszakban 113,7 a 10. ötéves tervidőszakban pedig 123,9 milliárd rubelre nőtt. A mezőgazdasági dolgozók munkatermelékenysége az 1970-től 1980-ig terjedő időszakban 23 százalékkal növekedett, s ezen belül a 10. ötéves tervidőszakban elért növekedés 15 százalékos volt. Jelentős változásokra került sor a falusi élet szociális feltételeiben is, amire a szovjet állam tizenöt év alatt 56 milliárd rubelt fordított, háromszor többet, mint a szocialista építés egész megelőző időszaka alatt. A kolhoztagok munkajövedelme 2,3-szoros, a szovhozok dolgozóié pedig kétszeres mértékben növekedett. ^ Különösen nagy változásokra került sor az agráripari komplexum szerkezeti felépítésében. Ez gyakorlatilag három részre tagozódik, az első részt a mezőgazdaságot termelőeszközökkel ellátó ipari ágazatok, a másodikat maga a mezőgazdasági termelés, a harmadikat pedig a mezőgazdasági termékeket feldolgozó, elsősorban élelmiszeripari termelés képezi. Az egész agráripari komplexumban az említett első rész hányada az 1965-ös 6,2 százalékról 1980-ban 10,8 százalékra, a harmadik rész hányada 18,7 százalékról 25 százalékra nőtt, miközben a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelés részaránya 75 százalékról 64 százalékra csökkent. Ezekben a számokban érzékelhetően tükröződik vissza a mezőgazdasági termelés iparosításának az üteme. Az SZKP KB 1982-es májusi ülése is ezekből a tényekből indult ki, amikor az élelmiszerprogram komplex jellegét, az egész szovjet népgazdaságra gyakorolt hatását hangsúlyozta. Az 1990-ig előirányzott élelmiszerprogram céljait a sajtó már részletesen ismertette. Ezek szerint az 1980-tól 1990-ig terjedő időszakban a hús és a húsipari termékek egy főre jutó évi fogyasztása 58 kg-ról 70 kg-ra, a halak és a halkészítmények fogyasztása 17,6 kg-ról, 19 kg-ra, a tejé és a tejtermékeké 314 kg-ról 330-340 kg-ra, a tojásé 239 darabról 260-266 darabra, a növényi olajoké 8,8 kg-ról 13,2 kg-ra, a zöldségfélék fogyasztása 97 kg-ról 126-135 kgra, a gyümölcsöké pedig 38 kg-ról 66-70 kg-ra növekszik. Az említett célok elérését az élelmiszerprogramban kitűzött fejlesztési feladatok alapozzák meg. Az egy mezőgazdasági dolgozóra számított eszközellátottság például az 1975-ös 6 ezer rubelről 1980-ban 9,1 ezer rubelre nőtt, s 1985-ig a 11. ötéves terv előirányzata szerint több mint 14 ezer rubelre növekszik. Ez tíz év alatt jóval több mint kétszeres növekedést jelent. A mezőgazdasági beruházások a 11. ötéves tervidőszak előirányzataiban kiemelt helyen szerepelnek, ami abból is kitűnik, hogy amíg az ipari beruházások átlagosan 23 százalékkal, ezen belül az állattenyésztési és a takarmánytermelési gépgyártás beruházásai 49 százalékkal növekednek. Az utóbbi években a mezőgazdasági építési beruházások jelentős hányada a gabonasilók építésére, valamint a betakarítás utáni terméskezelés fejlesztésére irányult. Az utóbbi 15 év alatt a Szovjetunió egész területén mintegy 500 nagy gabonasilót helyeztek üzembe, elsősorban a fő gabonatermesztési körzetekben. Ebben az időszakban 176 malomipari, valamint 280 takarmánykeverékeket gyártó üzem is épült. Az építőipar ezen a területen azonban adós maradt az előirányzott feladatok teljesítésében, egyes építkezések késnek, nem készülnek el a tervezett határidőkben, ami részben az építkezések hiányos munkaerő és alapanyag-ellátottságára, valamint a technológiai berendezések késedelmes szállítására vezethető vissza. Az állattenyésztés hatékony fejlesztéséhez elsősorban a takarmánykeverő üzemek gyorsabb ütemű építésére van szükség. Habár az utóbbi 15 év alatt többszörösére nőtt a takarmánykeverékek gyártása, ennek ellenére a feletetett abraktakarmányoknak csupán 40 százalékát képezik az ipari takarmánykeverékek. Az állattenyésztés fejlesztésének egyik legnagyobb tartaléka tehát a takarmánykeverékek gyártásának további gyors növekedésében rejlik. Ennek megfelelően már ebben az ötéves tervidőszakban 80 nagy teljesítményű takarmánykeverő üzemet építenek fel, s közben a régebbi üzemeket is felújítják, korszerűsítik. , A takarmánykeverékek gyártásának növelése azonban nemcsak beruházási feladatot jelent, hiszen'a jelenlegi időszakban is nem a kapacitások hiánya, hanem inkább a fehérjeadalékok elégtelensége a korlátozó tényező. Ennek a kulcsa viszont a növénytermesztés célszerű fejlesztésében rejlik. Az SZKP KB májusi ülésének határozatai szerint 1990-ig az öntözött területeket 23-25 millió hektárra, a lecsapolt területeket pedig 18-19 millió hektárra kell növelni. Ezen az alapon 1985-ig az öntözött területeken termesztett szemes termények, főleg a kukorica garantált termését 15 millió tonnára, 1990-ig pedig 22-23 millió tonnára kell növelni. A meliorációk a fehérjeprogram teljesítését is elősegítik, ami az egész élelmiszerprogram egyik legjelentősebb fejezetét képezi. MAKRAI MIKLÓS 2. *H. 30. mmimmis Decemberi látogatáson a Jaslovské Bohunice-i V-2-es Atomerőmű építésén
