Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-23 / 51. szám

MÚTÉS Sohonyai megsebesült a vadá­szaton, beviszik a kórházba. Meg- mútik. Először. Másodszor, majd harmadszor is. Amikor negyed­szer is ráfektetik a műtőasztalra, megkérdi a főorvostól:- Mondja, doktor úr, mi a csudát operálnak rajtam annyit.- Keressük azt a golyót, ame­lyik megsebesítette. Mire Sohonyai fájdalmas arccal:- Miért nem szóltak hamarabb? Az a golyó itt van a zsebemben. LONDON Két angol ül­dögél a bárpult­nál. Megisznak egy üveg gint. Elfogyasztják a másik üveget is. Megszólal az egyik:- Uram, ez a gin kitűnő. Mire a másik:- Döntse el, inni jöttünk ide vagy fecsegni? TALÁLMÁNY A találmányi hivatalba berohan egy férfi, kezében egy kendőt lo­bogtat.- Kérem, szeretném ha beje­gyeznék az újításomat. Rájöttem, hogyan lehet zavartalanul megte­kinteni az ünnepi tévéprogramot.- Hogyan?- Úgy, hogy ilyen kendőkkel bekötjük az asszonyok száját. A4LLOT7W , , ., <^íoíh Nagy hal (Vladimir Kotrha rajza)- Ne ijedj meg, mondom, hogy én vagyok, a te Jencikéd. Csak igy tudtam meglógni a feleségemtől... (Mikus Sándor karikatúrája) SZOMORÚ Cicvarek találkozik Kropa- csekkel.- Olyan szomorú vagy, Kropa- csek. Mi bajod van?- Tudod, éppen most az ünne­pek előtt olvastam egy könyvet, és nagyon szomorú volt a vége.- És milyen könyv volt az?- A betétkönyvem... A hét vicce- Jenő, te teljesen megbolondultál? Hát miért vettél nekem teniszcipöt karácsonyra?- Nézd, idáig minden évben minden ajándékot kicse­réltél, semmi sem tetszett. Ezért rájöttem arra, mind­egy, mit veszek, úgyis kicseréled. ULTIMÁTUM Kiss mondja Nagynak:- Tudod az ünnepek alatt né­hányszor alaposan a pohár fene­kére néztem. Tegnap este aztán az asszony kijelentette, válasszak: ő vagy a pia.- Hát ez igazán szomorú.- Én is azt mondtam neki. Szo­morú eset, mert alapjában véve nem rossz asszony, de ö akarta, hogy elváljunk... PANASZ- Pincér, azonnal hozza ide a panaszkönyvet.- Sajnálom, de éppen elvitték ellenőrizni.- Akkor a főnököt hívja.- Nagyon sajnálom, de öt is elvitték. Még a múlt héten... OROM Karácsonyra vásárolt halak úszkálnak a fürdőkádban. Az egyik feltűnően vidáman lubic­kol. Megkérdi a társa:- Te minek örülsz ennyire?- Életemben először tiszta vízben úszkálhatok! INTERJÚ- Elnézést, uram, de szeret­nénk megkérdezni öntől, mit fog hallgatni az ünnepek alatt?- A feleségemet. Sajnos, mindig csak a feleségemet... Tájkép ünnepi la­komáról (Roháö) Szöveg nélkül (Gossányi Péter rajza) TUDJA- Ezért a félórás munkáért két­száz koronát kér? ennyit mérnök létemre nem keresek fél nap alatt sem.- Tudom. Azért nem mentem főiskolára. VALLOMÁS Micike végre felment Gézához. A férfi így szól hozzá:- Micike, olyan vagy, mint az angyal...- Ne túlozz.- Pedig igazat mondok. Rajtad sincs mit fogni... Híres emberek mondták Adjatok nekem hat sort a leges­legbecsületesebb embertől, és én találok benne olyasmit, hogy az illetőt fel lehessen akasztani. (Richelieu) Minden újságíróból lehet állam­titkár, de nem minden államtitkár­ból lehet újságíró. (Bismarck) Az ifjúság csodálatos dolog. Mi­lyen kár, hogy gyermekekre paza­rolják. (G. B. Shaw) A tengerészek ideális férjek, fel­téve, hogy kétévi távoliét után elis­merik apaságukat. (Maud Shield) xxx Ha minden hiba előtt bezárod az ajtót - akkor az igazság az ajtón kívül marad. (R. Tagore) xxx A rövidség a tehetség édestest­vére. (Csehov) xxx A nevetés holmi senki földje a hit és a kiábrándultság között. (R. Niebuhr) Aki csak zűrzavart hagy önma­ga után, az után semmi sem ma­rad. (S. Lem) VENDÉGLŐBEN Fehér hangosan szidja a fele­ségét. Odajön a fópincér, és így szól hozzá:- Uram, ön a béke és a szeretet ünnepén szidalmazza a feleségét, és ráadásul itt a vendéglőben?- Kérem, nézze azt a feliratot, Maguk írták ki, hogy Kedves ven­dégek, érezzék magukat úgy, mint otthon. Na látja, én ehhez tartom magam. AJÁNDÉK- Papa, ki hozta nekem kará­csonyra a bűvös kígyót?- Természetesen a Télapó.- Hát akkor menj ki, a Télapó itt áll az ajtóban, és azt kiabálja, hogy azonnal fizesd meg neki az ajándékot. A család szeme fénye Születésétől a család szemefénye volt. Apja, az Egyesült Fércmű egyszerű szülőktől származó igazgatója, aki tisztességes munkával és némi szerencsével jutott fel erre a posztra, a boldog­ság csúcsán éérezte megát.- Fiam született - kapta ölbe Mancikát a titkárnőjét, aki addig várt élete nagy lehetőségére, hogy végül is hajadon maradt és elviselhetetlen, ahogy az már lenni szokott. A nagyfőnök teljesen megfeledkezett a megszokott szigoráról, a szülői házból szokott intelmekről meg a tükör előtt gyakorolt előkelő viselkedésről, és olyan felhajtást csinált, hogy az még a fércmü titokban űzött munkahelyi tivornyákhoz szokott társasá­gának is feltűnt.- Érti, Mancika, fiam született, fiam van - és úgy forgatta a kissé már gömbölyűdé Mancikát, mintha időről-időre nem is gerincbántalmakra kezelték volna. Fogyott a pezsgő meg a konyak, a társaság teljesen átérezte a nagy esemény jelentőségét, ami elsősorban a piának szólt. Egyedül a Zimmermann, aki nagy előszeretettel pályázott volna a nagyfőnök helyére, jegyezte: Lesz még ennek böjtje... Szavaira ügyet sem vetettek, elvégre durrant a pezsgősüveg, és amíg van mit inni, addig egy tisztességes munkahelyen nem szoktak akadékoskodni. Zimmermann szavai hamarosan fele­désbe merültek, a cég ráfizetése ment tovább. A család szemefénye fejlődött, erről a nagyfőnökön kívül önagysága is csillogó szemekkel számolt be, amikor időnként hatalmas illatfelhő kíséretében tiszteletét tette férje munkahelyén. Először külföldi babakocsiból szemlélte a világot, aztán külföldi kerékpáron bosszantotta az utcai járókelőket. Persze a gyerekeknek van egy buta szokásuk, hogy felcsepe­rednek, és mint ahogy azt egy bölcs mondta: Kis fiú kis gond, nagy fiú nagy gond. A nagyfönök először latba vetette minden energiáját, hogy a család szemefénye legalább a középiskolát fejezze be, mert értelmi képességeivel legfeljebb a tizenhatodik születésnapjára kapott motorkerékpár működési elvével volt tisz­tában. Azt is azért kapta, nehogy túlságosan megerőltesse magát az iskolába járással. Igaz, Zimmermann akkor is hozzátette, hogy a csemete motorjával messze elkerüli az iskolát, és többet van a városszéli erdőben, mint amannak a környékén. De Zimmer­mann örökös intrikus hírében állt éc figyelemre sem méltatták, csak az szúrt szemet, hogy a nagyfönök egyre gondterheltebb. A csemetét atyai segédlettel felvették a főiskolára, és csak az tudja, hogy mit szenvedett szegény, amíg átbukdácsolt a vizsgá­kon, aki ekkora szellemi kapacitással vág neki a tanulmánynak. Nagy üggyel-bajjal megszerezte a diplomát, Zimmermann szerint inkább az apja érdemelte volna, aki minden ismeretségét és összes megtakarított pénzét latbe vetette.- Bele is őszült szegény, nézzétek - mondta, amikor az Egyesült Fércmú igazgatói szobájában megint az asztalra kerül­tek a pezsgós és konyakos üvegek. Ragyogó új külföldi kocsin, amelyet apai ajándékként kapott a diplomához, megjelent a nap hőse is, a nagyfönök azonban már távolról sem volt olyan duhaj, mint amikor a születésnapjára ittak. Teljesen megtörve hamaro­san nyugdíjba vonult. Aztán már csak a mindig jól értesült Zimmermann hozta a híreket, hogy a fiú egy szép napon beindította ragyogó, ezüstszínű külföldi kocsiját, felrakta a nagyfőnököt feleségestül, és elvitte őket az aggok házába. Azóta feléjük sem nézett. Elvégre drága a benzin. PALÁGYI LAJOS ÚJ SZÚ 1982. XII. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom