Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-23 / 51. szám

C séphadaró, tiloló, gereben, rokka, szövőszék, sulyko­ló, vályogfal, kolomp, lőcs, járom, hám, faeke, s így sorolhatnám még vagy tizenötezer tárgy nevét, amely a Nyitrai Szlovák Mezőgaz­dasági Múzeum birtokában van. Az egykori paraszti élet ezen kel­lékeit sokan már csak az iroda­lomból, legfeijebb sárga fényké­pekről ismerik. Kivéve azokat a fia­talokat, akik vagy ebben az múze­umban vagy valamelyik tájházban járva valósághű képet alkothattak róluk. A dísztárgyak rangjára emelke­dett, tudományos elemzések tár­gyát képező rekvizitumokról azon­ban nagyon sokan azt is tudják, hogy minden szépségükkel együtt egy embertelenül nehéz élet tarto­zékai voltak. Ez az életmód meg­változott. A régi paraszti élet rög- hözkötöttségével és idilljeivel együtt a múlté, és senki sem sirat­ja. Annál inkább e letűnt kornak azokat a tárgyi emlékeit, amelye­ket már nem lehetett megmenteni hozzá. Itt, Nyitrán, amely ekkor már a mezőgazdaság elméleti központja volt. KERESZTÜL-KASUL AZ ORSZÁGBAN Ezerkilencszázhatvantól íródik a múzeum újkori története. Szék­helyéül a patinás, többnyire mű­emlékké nyilvánított vár alatti épü­letek egyikét, az 1630-ban épült ferences rendi kolostort szemelték ki. Most is itt található. Kapuját átlépve az elénk táruló látvány mind a múltat idézi. Először egy fából készült nagy ormótlan sző­lőprésen akad meg a tekintetünk. Az egyik alkotó elemét képző ge­rendára ezt vésték: „kiszült 1846 évibe“. Az udvar egyik sarkában régi méhésztanya hű mása, a ka­sokat ügyes kosárfonó kezei al­kották. A hangulatos udvarban szobrok; pásztorokról, szántó-ve­tő emberekről, gazdasági állatok­ról készült alkotások. Az épületnek több díszes kovácsoltvas ajtaja Hatvanéves a Nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Múzeum az utókor számára. Vannak még viszont reménykedők, akik szen­vedélyből, vagy hivatásból - mint ahogy a múzeum munkatársai is teszik - tovább kutatnak: padláso­kon, pincékben és nem mindig hiába. Miért a ragaszkodás e tárgyak­hoz? Ezt a kérdést magamnak is feltettem hiszen szintén őrzök a lakásomban néhány egy­szerűségében szép paraszti mun­kaeszközt, és büszke vagyok rá­juk. Szükségesek nemes szépsé­gük miatt, és hogy emlékeztesse­nek. Nélkülük szegényebbek len­nénk. E tárgyak megváltozott szere­pük révén a szépség birodalmává varázsolják a nyitrai múzeumot, amelyet ezúttal Olga Beresecká tudományos kutató társaságában tekintettem meg. VISSZAPILLANTÁS Miközben megmutatta a régé­szeti ásatások során előkerült kezdetleges - kőből, fából, vasból készült - földlazító eszközöket,- egy-egy - már háziasított - ser­tés, ló, szarvasmarha, macska, kutya koponyáját, majd a régésze­ti részleg után a többit, azt is elmondotta, hogy az idei év jelen­tős a múzeum életében: most ér­kezett el fennállásának hatvanadik évfordulójához.- A mezőgazdasági múzeum első otthona a mai Szlovák Nem­zeti Múzeum volt Bratislavában- magyarázta Beresecká mérnök­nő. - Az 1922-ben alapított intéz­mény sikeres fejlődésének azon­ban gátat vetett a háború, sőt ezalatt megsemmisült az össze­gyűjtött kiállítási tárgyak nagy ré­sze. A múzeum felújításának gon­dolata 1954-ben vetődött fel újra, de az elgondolás megvalósításá­hoz csak öt évvel később láttak Juhász-konyhafelszerelés van. Mint megtudom, következe­tes, eqész Szlovákiára kiterjedő gyűjtő munka során bukkantak rá­juk. Módosabb gazdák magtárai, egyéb régi gazdasági épületek után maradtak fenn. Az anyaggyűjtés a múzeumi dolgozók számára ma is a fő tevé­kenységek közé tartozik. Ezt szo­rosan követik az utómunkálatok, amikor az összegyűjtött anyagot a múzeum szakemberei felújítják, restaurálják, konzerválják, kar­bantartják, védik az idő hatásaitól. A huszonkét évvel ezelőtt újra megindult gyújtó- restauráló mun­ka nyomán mintegy 15 ezer tárgy, 33 ezer könyv és újság, 23 ezer fényképnegatívum, 130 film került a múzeumba. Elsőnek az archeo­lógiái részleget nyitották meg. Ezt követően állt össze a rostnövé­nyek termesztésének és feldolgo­zásának, a gabona termesztésé­nek, a mezőgazdasági munka gé­pesítésének, a szőlészetnek és borászatnak, a méhészetnek, az állattenyészetnek és a gyümöl- csészetnek a múltját és fejlődését bemutató részleg anyaga. Ugyancsak érdekes az a rész­leg, amely a gazdálkodó ember számára szerszámokat készítő kis­iparosok; bognárok, kádárok, ko­vácsok, kötélfonók, lószerszám­készítők keze alól kikerült mesteri munkákat mutatják be. Ugyaneb­ben a teremben láthatók azok a faragott, agyagból készült szob­rok, edények, kukoricaháncsból készült figurák, hangszerek, ame­lyeket a parasztember készített, használt és díszítette velük lakhe­lyét. A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN- A földművelés történetét, a paraszti élet kultúráját bemutató rövidebb-hosszab kiállítások ren­dezése is a hatáskörünkbe tarto­zik - mondotta kísérőm. - Ezeket a múzeum helyiségeiben vagy az Agrokomplex országos mezőgaz­dasági kiállítás keretében, a me­zőgazdasági főiskola termeiben és néha egyes mezőgazdasági üzemben rendezzük meg. Ugyan­csak a közművelődési feladatok közé tartozik a múzeum kiadói és előadói tevékenysége. Előadásokat többek között a mezőgazdasági főiskola hallga­tói számára tartanak. A nevelő- oktató munka keretében főleg a méhészet és a juhászat történe­tének a témakörével ismertetik meg a hallgatókat. Legújabban pedig a talajtan és a meteorológia múltjáról, továbbá a parasztság forradalmi mozgalmairól tartanak előadásokat. Kiváló agrárszakem­berek, kutatók, természettudósok életét ismertető rendezvényeiknek is nagy sikere van. Húsz év óta pedig rendszeresen kiadják az Agrikultura szaklapot, amelyben közzéteszik azokat az eredmé­nyeket, amelyeket Szlovákia ag­rártörténete feldolgozásában értek el. MEGÚJULÁS ELŐTT Az intézmény nagyszabású bel­ső építési-felújítási munkák előtt áll. Egyes termei már nem alkal­masak kiállítási, bemutatói célok­ra. Egyik-másik részleg anyagát máris elraktározták, ami jelentő­sen befolyásolja tevékenységüket. Körültekintő szervező munkával azonban elérték, hogy a várba látogatók, akik rendszerint az útba eső múzeumban is megállnak és a tanuló fiatalok, akik rendszerint csoportosan előre bejelentett idő­pontban érkeznek, ezt ne vegyék észre. Ez úgy vált lehetővé, hogy a közelmúltban az egyik szomszé­dos épületben új, kiállításra, raktá­rozásra, műhelymunkára alkalmas helyiségeket kaptak és felettes szervük, az Agrokomplex orszá­gos mezőgazdasági kiállítás nem­zeti vállalat hathatós pénzügyi és erkölcsi segítségével rendbehoz­ták ezeket. A főépület újjáépítése után szintén tágasabb lesz. Tehát felújíthatják a most bezárt részle­geket, és minden tekintetben ala­posabban mutathatják be a hajda­ni parasztság szellemi, kulturális életét, művészi megnyilvánulásait, életmódját, öltözködési-, táplálko­zási szokásait. További mód lesz az őstermeléshez kapcsolódó fel­dolgozás történetének a bemuta­tására is, amelyet a látogatók ed­dig bizony hiányoltak. A tervek szerint a mézeskalács-készítés a malom- és pékipar, a juhsajtké­szítés és tejipar, a cukorgyártás, a komlótermesztés és a sörgyár­tás, a húsfeldolgozás, továbbá az erdészet, a fafeldolgozás és a va­dászat múltját, fejlődésének törté­netét bemutató részlegekkel bővül a múzeum. SKANZEN ÉPÜL Mintegy száz, a XVII. századtól napjainkig használatos gazdasági A múzeum hangulatos udvara épület és lakóház létesítését ter­vezik a szabadban. Külön-külön egységet képeznek majd a síkvi­dék, a hegyaljai és a hegyi körze­tek mezőgazdasági épületei. A mezőgazdasági múzeum te­hát nem csupán a régiségek tár­háza. A tárgyi emlékeken keresz­tül híven érzékelteti az egykori paraszti, falusi életet, ezen túlme­nően pedig azt, hogy a parasztság a közhiedelemmel ellentétben igen­is mindig törekedett a termelés Pásztort és bárányokat ábrázo­ló szobrok a köböl készült régi­ségeket bemutató részlegben (Ivan Kvapil felvételei) korszerűsítésére. A XVIII. század­ban például a vetésforgó beveze­tésével, az ipari forradalom térhó­dításával egyidöben pedig a gépe­sítéssel. Ezt bizonyítja az egykor használatos gépeket bemutató részleg is. Jóllehet a kiállított ka­szálógépek, vetógépek, cséplőgé­pek, vasekék összehasonlíthatat­lanul kezdetlegesebbek voltak a ma használatos gépeknél. A látottak egy letűnt kor néma tanúi, megtekintésük hozzásegít bennünket egy társadalmi réteg múltja megismeréséhez, követke­zésképp a jelen jobb megértésé­hez. KOVÁCS ELVIRA ÚJ 83 1982. XII. iffliiiisffliiűLniu Dorongprés A rostnövény-feldolgozas múltját bemutató részleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom